Holnap karácsony,Alice már pár napja a lázas szervezkedésben ég. Szegény Jasper csak kapkodja utána a fejét. Ma délután valamit meg szeretett volna kérdezni Edward, de én nem hagytam. Vajon mi lehet az? Az ablak elött állok, és bámulok ki a szakadó esőbe mely a hideghatására hó formájában hullik a földre. Edward az ágyban fekszik, oda sétálok hozzá, és látom megzavartam gondolatát.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Mi lenne szerelmem?
- Csak nagyon elgondolkodtál, azt hittem már valami baj van.
- Ugyan én kicsi Bellám, ne aggódj!Majd finom csókot hintett ajkaimra. Valaki akaratlanul zavarta meg ölelkezésünket.
- O, bocsi! Sütötte padlóra szemeit Nessie.
- Ugyan, semmi baj drágám.
- Alice kért meg hogy szoljak apának, beszélni akar vele. És Rose néni pedig el akar menni egy vásárló körútra anyával.- Ecsetelte a lányom.
- Rendben már is megyünk. Válaszolt szerelmem.
- Oké, sziasztok!Amint Renesmee becsukta maga mögött az ajtót Edward nevetésbe tört ki. Nem értettem reakcióját.
- Mi olyan vicces? -kérdeztem.
- Nem tudod te még milyen nap vár ma rád Rose mellett.
- Miért is érdeklődtem?
- Nem láttad még őt vásárolni. Kuncogott Edward.
- Mér te már igen? Hitetlenkedtem.
- Igen, egyszer volt szerencsém, vagy is szerencsétlen fejem. Nevetett tovább Edward.
- Miért?
- Rosalie minden boltban vesz valamit. Fejtette ki válaszát röviden, tömören szerelmem.
- Csak nem olyan szörnyű. Böktem ki.
- Majd láthatod saját szemeiddel.
- Jól van, jól van.
- Ne vágj ilyen fancsali képet! Simított végig szerelmem keze az arcomon.
- Menjünk inkább Alice-hez. Gondolatban egyfolytában üzeni: " Ha most azonnal nem jöttök át én rángatlak ide titeket!! "Erre mind a ketten nevetésbe törtünk ki.
- Induljunk- Jelentettem végül ki.
- Kérésed számomra parancs! Pattant fel szerelmem, és tárta elém karját hívogatóan. Én bele markoltam hatalmas tenyerébe, mostanra kezdett eltűnni a hatalmas erőm, és már nem kellett annyira figyelnem hogy mekkora erővel ölelek meg pl. valakit. Edward érintése se volt már olyan hideg a számomra. Minden így tökéletes. A teraszon álltunk Edwarddal, emlékszek még amikor ember lány voltam mennyire gyűlöltem Edward hátán utazni, amikor ő éppenséggel csupán egy kicsit nagyon sietett. Saját mondatomba belemosolyogtam. Ezt szerelmem figyelme nem kerülte el.
- Mi olyan vicces? Kérdezte.
- Csak az jutott eszembe mennyire utáltam a hátadon utazni futás közben. Erre már férjem szája is felfelé kívánkozott húzódni.
- Én megmondtam.
- Mégis mit?
- Hogy imádni fogod a futást.
- öh, igen, azt hiszem.
- Én pedig tudom. Vigyorgott szerelmem. Szorosan magához ölelt száját kulcscsontomra helyezte és apró csókokat lehelt felsőtestemre. Kezét felsőm alá csúsztatta a hátamon és kör körös mozdulatokkal incselkedett. - Edward Alice… szűrtem ki fogaimon keresztűl.Edwardot mint sem érdekelte amit mondtam, nem tágított viselkedésétől. Tekintetét az enyémekbe fúrta, némán álltunk és élveztük egymás közelségét, hiszen a mi sorsunk immár egybefort, Szerelmem nélkül én csak egy sötét valaki lennék aki bolyongna a nagyvilágban értelmetlenül. Edward nélkül, én csak egy fél voltam , ő volt az én másik fele, a fény melytől életem ismét értelmet nyert, hogy volt kiért élnem. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy szerelmem arany szemei eltűnnek elölem, és fülembe súgja: - Szeretlek. Te vagy az életem.Mire én csak még szorosabban magamhoz öleltem, arcom a mellkasába fúrtam és kezeim vad táncot jártak hajában. A következő pillanatban Edward eltolt magától, és gyötrelmes képet vágott.
- Mi a baj? Kutakodtam tekintetében.
- Alice perceken belül elindul, ha mi nem tesszük.
- Akkor mire várunk? Kérdeztem, mosolyomba kivillantottam borotva éles fogaimat.
- Kövess ha bírsz. Mondta Edward az én kedvenc féloldalas mosolyommal körbe zárva.Mikor szólásra nyitottam a számat, ő hirtelen eltűnt, mintha soha nem is állt volna velem szembe. Tudtam elkezdődött a játék. Bizonyítanom kell egy részt saját magnak más részt a szerelmemnek is hogy én is tudok olyan sebességgel haladni mint ő. Mikor már éreztem, és láttam is férjemet, és már csak pár méter választott el attól hogy megelőzzem, ő hirtelen megint gyorsabb iramot diktálva el illant előlem. Mérges lettem, hisz ez így nem fer. Még gyorsabb ütemet diktáltam lábimnak, nem hagyhatom hogy Edward így elbánjon velem. Végtagjaim egyre nagyobb sebességbe váltottak, és már láttam férjemet is, és hogy ha nem „kapcsol” nagyobb sebességbe, még talán utol is tudom őt érni. Mikor ezt elhatároztam elmémben, egyről a kettőre a Cullen háznál teremtem. Örömben elkezdtem ugrálni. Mikor Szerelmem meg állt velem szembe csak ennyit bírt mondani.:
- Hát benned aztán van lóerő. Arcán hatalmas vigyorral elterülve bámult rám.
- Igen, igen ez mind szép és mesés…. Hadarta gyorsan a kis pöttöm lány. Edward égnek emelte a szemét. És arcáról lerít a tény: „miért pont most?”
- Gyertek már be. Sürgetett minket Alice. – Edward legyél szíves feljönni velem a szobámba. Beszélnünk kell MOST!!!!
- Rendben Alice két perc és ott vagyok. Szerelmem egy forró csókot ejtett ajkaimra, majd a semmivel , vagyis a levegővel találtam szembe magam. - Bella.. – szólalt meg Rose.
- Igen? Kérdeztem.- Beszélhetnénk?
- Persze Rosalie. Besétáltam a nappaliba, és leült a kanapéra Rosalie mellett. Velünk Szembe Jasper és Emmett vigyorgott.
- Hm.. hol is kezdjem…
- Talán az elején….
- Oh. Bella hogy te mennyire irónikus vagy. Kacarászott rajtam Emm. Akihez most már Jazz is társult. Mire Rose egy villámgyors mozdulattal fejbe kólintotta mind a két fiút.
- Szóval, Bella, el kellene mennem vásárolni, nem-e lenne kedved velem tartani?
- Persze. Ez remek ötlet. Tényleg örülök hogy elmegyünk Rosalieval vásárolni, hiszen még be kell szereznem pár karácsonyi ajándékot. A szőke hajú szépség a karjaimba vetette magát.
- Köszönöm Bellaaa!!! Újjongott.
- Majd meglátjuk meddig bírja. Kacarászott még mindig Emmett.
- Emmett. Mordultrá Rose.
- Bocsi kicsim, de te is tudod milyen vagy ha vásárlásról van szó, és mint tudjuk hogy Bella sincs oda ezért a „hobbiért” nem hiszem hogy sokáig bírja majd.
- Te csak ne képzelődj Emmett. Vágtam rá.
- Lefogadom hogy nem fogod kibírni az egésznapot Rosalieval. Emmett szemében láttam a remény csillogását arra hogy álljam a fogadást.
- Állok elébe. Válaszoltam.
– Szóval ha egésznapomat kibírom vásárolva, és még jól is érzem magam, mi lesz a nyereményem? Érdeklődtem.
- Egyhétig nem nyúlok Rosehoz.
- És ha vesztek?
- Egy hétig nem nyúlsz Edwardhoz. Kacagott Emmett.
- Rendben báttyus. Egy hideg kar zárta hirtelen körbe derekam.
- Komolyan gondolod? Kérdezte Edward.
- A legkomolyabban válaszoltam.
- Hát akkor indulás. Sürgetett Rosalise, kikapott szerelmem karjai közül és a piros autója felé ráncigált.
- Bella, képes lennél magadtól is jönni?
- Persze, bocsi. Kinyitotta a piros csoda ajtaját helyet foglaltam az anyós ülésen. Mire Rose beindított a kocsit és gázt adott. Port Angelesbe tartunk.
- Miket szeretnél vásárolni? Érdeklődtem.
- Hát ezt, meg azt. Nevetett Rosalise. – De legfőképp karácsonyi ajándékokat.
- Neked van valami konkrét elhatározásod? Kérdezte.
- Karacsonyi ajándékok. Vágtam rá. Mire megérkeztünk a város plázájához nem akartam hinni a szememnek, mindenhol rénszarvas és télapó figurák ácsorogtak. A fákra karácsonyi égösorok voltak feltekerve. Azt nem mondanám hogy hű de gyönyörű volt, de azt se hogy roppant csúnya úgy a kettő között kullogott. Rosalie megint megfokta a csuklómat és az egyik bolt felé közelítettünk a plázában. Nekem kellett elintéznem : Alice, Emmett, Rosalie, Esme, és természetesen Edward ajándékát, na meg persze Jacobot se hagyhatjuk ki. Renesmee ajándékát közösen vásároltuk meg Edwarddal, vagyis inkább választottuk ki. Ő egy Audi R8-as kocsit kap ajándékba. Ezüst színbe. Edwardnak szánt meglepetésem is már elintéztem. Már csak Esme, Alice Emmett és Rosalie Ajándéka volt hátra, na meg persze a jóbarátomé.
- Bella én elmegyek megkeresni pár cuccott. Fél óra múlva itt találkozunk. Rendben?
- Okés. Nyögtem ki. Utam az első ékszer bolt felé vettem, besétáltam és szebnél szebb ékszereket pillantottam meg. Ami egyből kiszúrta a szemem egy szvarovszki kristályokkal kirakott gyönyörű óra volt, az óráról egyből Rosalie jutott eszembe az elképesztő szépsége, és csodálatos kinézete.
- Ezt kérem! –mutattam rá az ékszerre.
- Parancsoljon.
Miután kifizettem az órát, a tekintetem egy következő boltot keresett, meg is állt egy sportboltnál besétáltam hátha valami hasznosat is találok. Miután a második körömet tettem meg kezdett elveszni bennem a remény, de mikor az eladó egy különös sisakot rakott a próbaba fejére megcsillant a szemem.
- Ez mégis mi? Érdeklődtem az eladótól.
- Tudja kedvesem akik otthon szokták nézni a baseball meccseket ezt a valamit helyezik a fejükre az oldalába egy-egy üditőt és amint láthatja ezeken a szívószálakon keresztül eljut a folyadék a szájukba.
- Ó, most már értem, köszönöm. Akkor egyet kérek szépen.
- Rendben hölgyem. Mikor már a sapka is a birtokomba volt, és Rosalie ajándéka is elkezdtem törni a fejem hogy mi a csudát vegyek Alicenek amikor egy váratlan de nagyszerű ötlet jutott az eszembe. Berohantam a legközelebbi fotos üzletbe ahol egy hatalmas albumot vásároltam, és átnyújtottam a pendirveomat a boltos lányak aki szó nélkül elvette és már nyomtatta is a képeket. Még jó hogy ez a kis kütyü mindig a pénztárcámban van telis tele számtalan családi fotoval. Alice ajándéka igazán egyedi lesz, az album természetesen tele lesz képekkel, és meléjük irkálva események, és vicces beszólások, de holnapig nem szabad semmit se elhatároznom hiszen azt még testvérkém megláthatja. Sajnos le telt a félóra vissza kell mennem a kiindulási ponthoz. Különben Rose még kétségbe esik.
- Tessék, készen is vannak, nyújtott át a hölgy egy vastag borítékot a képekkel tele.
- Köszönöm. Kifizettem Alice ajándékának „alkatrészeit” és már indultam is a pláza bejáratához ahol Rosalieval szétváltunk.
- Sikerült mindent megvenned? –kérdezte Rose
- Nem igazán.
- Kinek kell még venned?
- Esme, Jacob.
- Vegyél annak a korcsnak 1kg kutyatápot és el van intézve!!
- Rose!!! Förmedtem rá.
- Jól van bocsánat. Szóval Esme. Hm. Esme oda van a családért, végtelen a szeretete valami hozzá illőt kellene keresnünk.
- Már meg is van. Ezzel a lendülettel megfogtam Rose csuklóját és az ékszerboltba kezdtem húzni.
- Mégis mit szeretnél itt venni?
- Esmenek ajándékot. Vigyorogtam öntelten.
- És szabadna megtudnom, hogy még is mi a csuda az?
- Hát persze.- Elnézést. Szólítottam meg az eladót. – Árulnak önök feliratos nyakláncokat?
- Persze kedvesem. A hölgy egy nyakláncokkal teli tálcát mutatott nekem és testvéremnek. Egy gyönyörű szép, de még is szolídabb darab teljesen elnyerte tetszésem. Esmet lehetett felfedezni benne.
- Elnézést mit jelent a la mére de i’ affection ?
- A szeretet édesanyja. Válaszolta Rose.
- Tökéletes.
Rose szemében is felfedeztem a csillogást az áhitatot, melyet ez az ékszer váltott ki belőlünk, gyönyörű ezüst lánc volt egy szív formájú medállal melyen most már tudomásom szerint az ált hogy: a szeretet édesanyja. Tökéletesebb nem is lehetett volna.
- Elviszem. Vágtam rá gyorsan mikor megpillantottam két halandó embert betérni az üzletbe. - Rendben. Mikor már Esme ajándékával és a másik három zacskóval lobogtam ki a boltból eszembe jutott Jake, neki még mindig nem vásároltam semmit.
- Rose.
- Igen Bella?
- Jacob. Sziszegtem.
- Bella. Ebben már nem tudok segíteni. Te ismered Jaket.
- Rendben. Mivel Nessie és Jake eléggé sok időt töltenek egymással, és hogy ezeket a pillanatokat meg is tudják örökíteni mit szolnál mondjuk egy fényképezőgéphez?
- Felőlem. Vonta meg a vállát Rosalie.
- Hát akkor irány egy műszaki bolt.Már minden ajándékot megvettem. Csak a becsomagolás, és persze Alice ajándékának az elkészítése van hátra így már indulhatunk haza.
- Most már megvettél mindent??
- Persze. Neked sikerült elintézned mindent? Kérdeztem érdeklődve.
- Igen. Vigyorgott Rose. – De amint látom Emmett megint bebukta a fogadást és egy hétig nem fog hozzám érni.
- Megint?
- Hát persze. Mindig ezt csinálják Jasperrel.
- Szegény áldozat.
Mostanra már mind a ketten nevettünk. Beszáltünk a tűzpiros autóba és haza indultunk. A Cullen házban éreztem hogy Edward már alig fér a bőrében örömében, mivel látta Alice hogy én győztem Emmett felett és ezt szerelmem már ki is olvasta gondolataiból. Az ajándékokat a kocsi hátsóülésén tartottam, hogy még véletlenül se leshessen bele senki. Mikor beléptünk a házba Edward ajkai fogattak.
- Hiányoztál. Suttogta fülembe. És közelebb húzott mellkasára.
- Te is nekem.
- Amint látom bátyókám elvesztetted a fogadást. Kacagott kárörvendően szerelmem.Emmett dünnyögött valamit az orra alatt. Megpróbáltam meg se hallani.
- Menjünk haza. Súgtam Edward mellkasába.
- Rendben. Csak még váltok két szót Aliceszel. Addig szedd ki a begyüjtött ajándékaid.Bólintottam egyet, és már kocsiból emeltem ki a csomagokat.
- Indulhatunk? Kérdezte szerelmem a hátam mögül.
- Hát persze.Pár perc alatt már a saját, Esmetől kapott házam falai közt élveztem a csendet. Elmélkedéseimből Edward rántott ki. Ajkaimat mohón az uralma alá vette, és testem minden egyes négyzetméterét felfedezte. A mai nap nem is végződhetett volna tökéletesebben.