- Most megint mi bajod van? – K�rdeztem d�h�sen.

- Nem fogok any��knak hazudni! – Csattant fel Edward.

- Mi�rt? Kit f�ltesz?

- Szerinted? T�ged! �gy soha nem tudn�k meg, hogy te vagy az igazi l�nyuk!

A k�t kezemet az arcomra tapasztottam, �s idegesen belemorogtam. V�g�l vettem p�r nagy leveg�t, �s pr�b�ltam higgadtan besz�lni.

- Idefigyelj. Edward. – Minden sz�t k�l�n hangs�lyoztam, hogy ne ragadjon el a d�h. – Ez az �n v�laszt�som! �rted? Az eny�m!

- Emma, k�ptelen lenn�l minden nap �gy r�n�zni, hogy tudod – � az any�d! Ez egyszer�en nem lehets�ges!

- K�rlek, ezzel a r�sz�vel hadd birk�zzak meg �n, rendben? De Edward, egyszer�en nincs m�s lehet�s�g�nk… m�rmint biztos van, de ez az, ami biztosan bej�n! H�t nem ezt akarod?

- Ilyen �ron, nem! – Kiab�lta, �n meg egy v�letlen mozdulat k�vetkezt�ben levertem a t�ny�rt, amit m�g Archibald tolt el�m.

Hangos csattan�ssal t�bb t�z darabra t�rt. Hirtelen r�m t�rt az eml�k, �s a vele j�r� �szt�n�s viselked�s. Felpattantam, �s min�l t�volabb mentem a k�t fi�t�l. Sebesen hull�mz� mellkassal figyeltem a reakci�jukat, ami meglepetts�g, �s d�bbents�g volt.

�n viszont magam el�tt l�ttam, ahogy Ms.Petter r�m suhint pontosan 25 �t�st a n�dp�lc�j�val, �get�, f�jdalmas �rz�st hagyva maga ut�n. Nem sokszor kaptam ilyesfajta b�ntet�st, �s ink�bb ezt is olyankor, amikor fiatalabb voltam. Most m�r n�lam ink�bb kiel�g�tend�nek bizonyult, hogy nem kaphattam enni…

Edward fel�llt, mire a falhoz lapultam.

- Emma! Emma minden rendben? – K�rdezte agg�dva.

�s akkor els�t�t�lt el�ttem a vil�g.

Valaki mellettem fek�dt, amikor felkeltem. Az �rint�se ismer�s volt. Edward-�.

Gyorsan megfordultam, hogy szembe legyek vele.

- Na, v�gre, hogy felkelt�l! – S�hajtott megk�nnyebb�lten – J�l vagy? Mi t�rt�nt?

Tan�cstalanul r�ncoltam a szem�ld�k�met.

- �n csak… csak megijedtem. Az otthonban nem voltak valami eln�z�ek, amikor ilyent csin�ltam…

K�rd�n n�zett r�m, de nem feleltem. V�g�l s�hajtott.

- B�rmit is csin�ltak veletek, mi nem fogjuk, rendben? �s most gyere enni! Farkas�hes lehetsz… - Mormolta, majd seg�tett fel�llni.

Egy kicsit megijesztett, hogy Archibald nincs ott.

- Hol van Archie? – K�rdeztem agg�dva.

- El kellett int�znie valamit! – Hazudta szemles�tve Edward.

Sz�rny�. Egy�ltal�n nem tud hazudni, m�g egy kicsi f�llent�sre sem k�pes…

- Edward, k�rlek! Az igazat mondd!

S�hajtott egyet, mik�zben egy sz�khez k�s�rt, �s r��ltetett.

- Emma, az�rt felt�nt nekik, hogy elsz�kt�l!

�sszer�ndultam. Erre nem is gondoltam.

- Ezt a helyet ugye most nem haszn�lja senki, �gy fel sem �tlik benn�k, hogy esetleg itt lenn�l, de az�rt �vatosnak kell lenn�nk. Egy ideig nem mehetsz ki!

B�lintottam.

- Igen, ezt gondoltam. De ugye t�ged m�g nem kerestek?

Komoran megr�zta a fej�t.

- De val�sz�n�leg fognak! – Tette hozz� halkan.

Fesz�lten n�ztem r�, mire b�ztat�an elmosolyodott.

- Ne f�lj, nem lesz baj! Viszont m�g besz�ln�nk kell…

- Tudom, Edward mi�rt nem engeded?

Er�sen megd�rzs�lte az arc�t.

- Nincs m�s v�laszt�som. Fel�lem mehet! – Egyezett bele.

Felpattantam, �s �t�leltem.

- K�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m! – B�gtam a nyak�ba, mire vesztesen elmosolyodott.

- Hallanod kellett volna Archie-t… k�ptelen volt abbahagyni.

Megk�nnyebb�lten nevettem.

- Ezek szerint m�r csak meg kell tal�lni a megfelel� embereket… - t�teleztem fel �vatosan.

- Mire gondolsz?

- H�t valahogy kell valamif�le bizony�t�kot szerezni, nem?

Felnevetett.

- Ne f�lj, m�r tudjuk ki az! Roppant ideges�t� egy kis ember, viszont a j� �gy �rdek�ben – na meg persze sz�p summa �r�n – b�rmit megcsin�l. Egyetlen j� oldala van – hallgat, mint a s�r. Az �lete �r�n se adna ki semmilyen inform�ci�t.

- Hm, ez j�l hangzik! �s mi lesz a p�nzzel?

- Na, vajon? Ne f�lj, emiatt egy cseppet sem kell agg�dnod!

Kezdett b�ntudatom lenni. Annyira j� velem.

Gyorsan megettem a reggelit, alig b�rtam pal�stolni az �r�m�met, hogy v�gre �zt �rezhetek a sz�mban. D�lut�n Edward-nak sajnos haza kellett mennie, de hamar v�ltotta �t Archibald. Mindk�t fi�val tov�bb �s tov�bb sz�tt�k a zseni�lis terv�nket, m�gnem szinte k�sz nem lett. A megval�s�t�shoz viszont m�g v�rni kellett egy keveset. M�r k�s� este volt, mikor Archibald b�ntudatosan fels�hajtott.

- Sajn�lom Emma, nekem most haza kell mennem.

- Reggel amint tudunk j�v�nk, �s azzal a f�rtelmes Mr.Osborne-al is besz�l�nk. A h�t�be hagytunk neked valamit enni, megleszel?

B�lintottam.

Felvette a kab�tj�t, majd k�rben�zett, �s �jra vissza r�m.

- H�t akkor, j� �jszak�t Emma, holnap Edward j�n m�r kor�n reggel.

- Rendben, j� �jt! – K�sz�ntem, majd le�ltem az �gyra, �s elm�l�zva hallgattam a csendet.