Újra együtt

Reneé/Charlie 

Eszeveszett tempóban vezettem Forksba, oda, ahonnét tizenhét éve pont ugyanilyen tempóval száguldottam kifelé. Még most sem tudtam elhinni. Megcsalt. Azt hittem Phil sosem tenne ilyet, de lám hova jut a világ. Keserűen felnevettem. Igen, Reneé ilyet is csak te tudsz produkálni. Elhitetted magaddal, hogy ő jó lesz neked, hogy szeretni fog téged. De te sem szeretted soha, így hát most mit vagy úgy oda. Számíthattál erre, hiszen sokkal fiatalabb nálad. Mit akartam én? És most is milyen szánalmas vagyok, a lányomhoz, autózok, mert ért egy kis szerelmi csalódás. Vissza kéne fordulnom, és békében hagyni, de nem bírtam, és csak még erősebben nyomtam a gázt. Már két napja csak autóztam, és egyszer se álltam meg, se enni, se inni, se a folyó ügyeim intézni. Csak mentem. Olyan tempóval, hogy már ma estére Forksban leszek. Talán soha többet nem is jövök el onnan, talán veszek egy házat, és végre megint közel lehetek Bellához. Vagy Charliehoz. Rádöbbentem, hogy egyáltalán nem csak Bellához sietek annyira, hanem Charliehoz is. Arra vágyom, hogy magához öleljen, úgy, mint régen. Amikor még együtt voltunk. Még mindig szeretem, jött a felismerés. Ezért nem voltam eddig egy férfi oldalán sem boldog, ezért nem szerettem senkit tiszta szívből. Eddig. De most újra fellobbant bennem a régi szerelem. Újra érzem azt a vágyat Charlie után, ami arra késztetett, oly sok évvel ezelőtt, hogy megszökjek a szüleimtől, és egy őrült éjszakán, Las Vegasban összeházasodjunk. Majd összeköltözzünk, és nagyon fiatalon szülők legyünk. Igen ez a vágy feltüzelt, és csak még nagyobb sebességre sarkallt. Még ma oda kell érnem, hogy ezt elmondhassam neki, és remélni, hogy ő is viszont szeret. De, hogy várhatnám el tőle, hogy még mindig azok legyenek az érzései, mint tizenhét évvel ezelőtt. Már nem is tűnt olyan jó ötletnek őrülten száguldani felé, mert mi lesz, ha nem érez hasonlóképpen, mint én? Mi lesz, ha megint csalódok? De én sosem arról voltam híres, hogy megfutamodok, ezért tovább hajtottam, igaz most már egy kicsit józanabbul. Már a város határánál jártam, és szép lassan oda hajtottam a házhoz. Becsengettem, és Charlie nyitott ajtót. Nagyon meglepett képet vágott.

- Reneé, te mit keresel, itt? Bella hívott? Nem is mondta! Gyere, kerülj beljebb! – meghökkent, de a régi Charlie volt.

- Bella nincs itthon, de nagyon örülni, fog hogy meglátogattad. Épp Edwarddal kirándul. –  Feltűnt, hogy Edward nevét keményen ejti, szinte köpi.

-Nem Bellához jöttem. Illetve hozzá is, de elsősorban veled szeretnék beszélni – mondtam komoly hangon. - Charlie, sajnálom. Hibáztam, mikor elhagytalak. Szeretlek, és veled akarok élni. – Charlie bambán nézett. Odasétáltam hozzá, és megfogtam a kezét, erre ő magához húzott, és egy vad csókban forrtunk össze. 
 

Vége