|
13. fejezt - A harcos
- Szerintem nincs miről beszélnünk - vágtam a fejéhez az egyetlen mondatot, ami az eszembe jutott.
- Mi az, hogy nincs miről beszélnünk? - kérdezi vissza. - Nagyon is van. Mióta itt vagyok Forksban és te is visszajöttél, nem is beszélhettem veled, pedig szerettem volna...
- Szerintem nincs miről beszélnünk - vágtam a fejéhez az egyetlen mondatot, ami az eszembe jutott.
- Mi az, hogy nincs miről beszélnünk? - kérdezi vissza. - Nagyon is van. Mióta itt vagyok Forksban és te is visszajöttél, nem is beszélhettem veled, pedig szerettem volna...
- Miről is? - vágtam közbe szarkisztikusan. - Nem tudtam, hogy nekünk egyáltalán van miről beszélnünk.
- Hát... - erre nem tudod már mit mondani, ezért megfogtam magam és faképnél hagytam.
*
- Nessie leveled jött! - kiabált fel a nappaliból anyu.
Nekem levelem? Ez fura senki sem küld levelet nekem soha.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és már ki is téptem anyu kezéből a borítókot.
- Héé csak lassan - kiabált nevetve Emmett.
Felnyitottam és megnéztem, hogy mit rejt a kis boríték.
Nem találtam benne mást, mint egy kemény papírra nyomtatott meg hívott.
Kivettem és hangosan olvastam, hogy hallja mindenki és ne utána kérdezősködjenek.
Kedves Diákunk!
Szeretettel meghívunk a forks-i középiskolában rendezett őszi bálra.
Kötelező, hogy mindenki párral jöjjön.
Időpont: szeptember 23. péntek, 20.00 órától
Megjelenés: estéji
Helyszín: az iskola tornaterme
Reméljük jól fogod érezni magad.
- Én aztán nem megyek - jelentettem ki és már indultam is volna vissza a szobámba.
- Dehogy is nem. El fogsz menni - mondta Alice, minden betűt artikulálva.
- Én nem! - vágtam vissza.
- Te igen. Elmész! - hangja ellent mondást nem tűrően csengett.
- De miért? - fakadtam ki. Semmi kedvem nem volt egy bálhoz éppen most, mikor Jacobbal össze vagyok veszve. Már több, mint két hét telt el azóta, hogy beszélgettünk. Beszélgettünk? Inkább váltottunk párszót, ami vitába torkollót és ennek következtében faképnél hagytam. Azóta nem is beszéltünk egymással, nem találkoztunk. Ebédlőben szoktam őt látni a barátai körében, de semmi több.
V nagyon ki volt akadva, mikor megtudta, hogy mi történt.
- Hogy lehettél ennyire idióta, fafej...
- Jól van én is tudom...
- Reneesme "fenn hordom az orrom" Cullen, fogd be a szád, ha én beszélek! - ordította, miközbe az egész suli minket bámult. Én meg se mertem szólalni, így még soha nem láttam Vick-et. Nagyon felidegesítettem...
- Drágám - suttogta Dickson. Valamit még mondott neki, de nem értettem, mert nagyon halkan ejtette ki a szavakat a száján. Hülye vámpír szokás.
- Jól van, menjünk - állt fel V. - De ezt nem hagyhatom szárazon. Még erről beszélgetünk N - szemei villámokat szortak, miközben rám nézett.
Nem is hagyta szárazon. A következő napon, olyan fejmosást kaptam, amilyet soha életemben senkitől, pedig kiskoromba se voltam olyan irdatlan jó gyerek. Vick nagyon ki volt akadva. Ha ötszázször nem, akkor egyszer sem hallottam azt a szót, hogy hülyi, idióta és társai.
De azóta már szent a béke.
- Mert ez egy jó alkalom, hogy jól érezd magad - mondta válaszul Rose.
- Igen, meg egy olyan, amikor a fiatalok elmennek a bálba - folytatta kedvenc nagy báttyám -, ott lerészegednek, aztán kilenc hónap múlva jön az égi áldás, vagy inkább egy átok fajzat. Nessienél nem tudom hány hónap, de biztos hamarabb. És én egy ideig nem szeretnék kiskutyákat nevelgetni - azzal elnevette magát.
- Én is így vagyok ezzel, Emmett - mondta Jasper. - Egy ideig én se szeretnék pórázt, kutyáházat, meg tápot venni nekik. El ne felejtsem, hogy még állatorvoshoz is elkéne őket vinni beoltatni.
A két idióta mát feküdt a röhögéstől. Odasétáltam és mind a kettőbe belerugtam, ők pedig úgy tettek, mintha nagyon fájna nekik.
- Csend legyen! - kiáltotta el magát apu. - Kicsim én azt mondom, hogy addig még van egy hét. Keresel magadnak egy párt és egy szép ruhát és elmész a bálra.
- Köszi apa! Nem csalódtam benned - felrohantam a szobámba éa őrjöngtem.
Mi az, hogy apu is el akar küldeni a bálba? Azt akaraja, hogy meghaljak?
Semmi nem maradt épen, ami előttem hevert a földön. Az asztalomról lesöpörtem az összes dolgot.
Nagy csattanással egy könyv ért földet. Odamentem, hogy visszarakja, amikor megpillantottam ezt:
"Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntéseit kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja a gondolatait. Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez. De a harcos tudja, mit akar."*
Vajon én harcos vagyok? - tettem fel magamnak a kérdést.
Éreztem és tudtam, csak nem akartam bevallani, hogy én nem vagyok harcos, pedig az akarok lenni...
*Paulo Coelho
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
