Néhány percig csak némán ültünk egymás mellett. Idegességemben a hajamat csavargattam az ujjamra. Ez legalább elvonta a figyelmemet a mellettem ülő Jake-ről. Nem mertem ránézni, nem tudtam ugyanis, hogy mi járhat most a fejében, s hogy mit érezhet.
- Abbahagynád? - mordult fel hirtelen, a lebontotta az éppen ujjamra csavart hajat.
Zavartan lesütöttem a szemeimet.
- Jó feszültség levezető - vontam meg a vállaimat.
Megesküdtem rá, hogy őszinte leszek vele ezen beszélgetés alkalmával.
- Feszült vagy? - kérdezte kedvesen.
A hangja annyira kellemes csengett. Vagy csak én hallom ilyennek? Talán csak a képzeletem játszik velem, s mindent, ami Jake-l kapcsolatos, mesésnek tűntet fel?
- Egy kicsit - vallottam be, s most végre ránéztem.
Engem nézett, szemeiben aggodalom, melegség bujkált. Minden figyelmét rám fordította.
- Akarod, hogy megmasszírozzalak? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
Annyira meglepett ez a kérdése, hogy elfelejtettem először válaszolni rá, majd kissé még mindig döbbenten ezt mondtam:
- Komolyan mondod? Vagy csak a bolondját járatod velem? - húztam fel mindkét szemöldököm.
- Nagyon is komolyan mondom. Na gyere! - felállt és a kezemnél fogva felhúzott.
- Mit akarsz? - kérdeztem, mikor láttam, hogy Jake elkezdi igazgatni az ágyneműt.
Rám mosolygott, majd látva zavaromat, magyarázkodni kezdett.
- Feküdj le, úgy kényelmesebb lesz! - mondta.
Engedelmeskedtem neki, s hasra feküdtem az ágyon. A piros selyem ágynemű kellemes illatot árasztott magából, melytől elhomályosodott a tudatom. Azon a ponton, ahol Jake az ágyra térdelt, egy kis besüppedt az ágy. Hamarosan megéreztem magamon Jake érintését, amint lassan, gyengéden masszírozni kezdi a hátamat.
- Milyen érzés? - kérdezte kíváncsian.
- Nagyon jó... - suttogtam rekedtes hangon.
Nem volt sok erőm a beszédhez. Úgy éreztem magam, mint egy gyenge kis báb, melyet jelen pillanatban csak egyetlen ember irányíthat, és az Jake. Nem voltam teljesen magamnál, csak élveztem Jake forró érintését magamon. Egész testem bizsergett, olyan érzés volt, mintha most készülnék elégni.
- Nagyon meleg van itt nem? - kérdeztem mélyeket lélegezve.
Jake megvonta a vállát, és elgondolkodott.
- Szerintem pont kellemes az idő - jelentette ki végül.
Akkor csak én érzem így magam? Csak nekem van ennyire melegem? Mi van velem? Mindezt Jake idézni elő a masszázs segítségével?
- Ennyi volt mára! - jelentettem ki és meg sem várva mit válaszol, már fel is keltem a helyemről.
Jake furcsán nézett rám, biztos nem érti, hogy mi lett velem hirtelen.
- Csak nem rossz volt? - kérdezte aggodalmasan - nem vagyok egy nagy masszőr, de azért igyekeztem jól csinálni.
- Jaj, nem volt vele semmi baj, tényleg! - nyugtattam meg - csak... nagyon melegem van. Azt hiszem átveszek valami vékonyabbat.
Fel is keltem, és elkezdtem keresgélni egy rövid kis trikót. Meg is találtam hamarosan. Megkértem Jake-t, hogy amíg öltözök, forduljon el, s én addig gyorsan felkaptam magamra új ruhadarabomat.
- Jól áll neked a kék - mondta, s én ennek nagyon örültem.
- Köszi! Nos... szerintem ideje lenni komolyra fordítani a szót, nem gondolod? - kérdeztem, miközben újra leültem az ágy szélére.
Jake járkálni kezdett a szobában, idegesen tördelte a kezeit.
- De, igen. Csak gondoltam, kicsit feloldom a feszültséget - magyarázta.
- Pontosan mit akarsz megbeszélni velem? - kérdeztem, de valamiért sejtettem, hogy mit.
- Mindent. De legfontosabbnak azt tartam, hogy tisztáznunk kellene, hogy most mi is van közöttünk - nagyon komolyan nézett rám.
A tekintete olyan nagy melegséggel volt telve, hogy éreztem, amint a vérem forrni kezd. Olyan nagy szeretettel tud rám nézni, ahogy senki más. Ez a bevésődés miatt lenne? Tényleg ennyire szeret engem?
- Az jó lenne - motyogtam, nem tudtam, mi mást mondhatnék.
- Először is tudnod kell, hogy amiket mondtam neked, nem gondoltam komolyan. Csak nagyon rosszul esett, hogy nem bíztál meg bennem, és hogy azt hitted, nem vagy elég fontos nekem. Anyád csak a barátom, az egyik legjobb, s igaz, hogy valaha odavoltam érte, szerelmes voltam belé, de annak már hét éve. Azóta minden megváltozott. Azóta, amióta te a világon vagy, csak érted élek Nessie. Te vagy az én életem, nélküled minden üres lenne. Te foglalod el a szívemben a legnagyobb helyet. Én neked adom a szívemet, hogy te nekem adhasd a tiédet. Nem tudok nélküled élni, és ez igaz. Tiszteletben tartanám a döntésed, ha azt mondanád, nem szeretsz, hisz nekem csak a te boldogságod a fontos, de azt nem várhatod el tőlem, hogy ne szeresselek. Mert az nem menne. Az érzéseim igazak, és olyan mélyek irántad, hogy azt már szinte lehetetlen. De igaz. Szeretlek Nessie. Mindennél jobban... - ez volt Jake életében az eddigi leghosszabb beszámoló, és a legszebb is.
A szívem olyan hevesen vert mint még soha, úgy éreztem, hogy mindjárt kiugrik a helyéről. A könnyeim megindultak, de a boldogságtól, a boldogságtól, hogy Jake szeret engem, s hogy én vagyok az élete. Soha nem mondtak még nekem ilyen szépeket.
- Jaj, Jake... Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok neked. Én végig azt hittem, hogy gyerekesnek tartasz, hogy szerinted nem vagyok túl érett... - dadogva mondtam mindezt végig, alig maradt már erőm.
Jake közelebb lépett hozzám, a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Amikor azt mondtam, hogy túlságosan gyerek vagy még, az volt életem legnagyobb hibája! - mélyen a szemeimbe nézett, és én az övéibe.
- Komolyan? Akkor szerinted elég érett vagyok már arra, hogy... szeresselek? - kérdezte elfúló hangon.
- Szeretsz engem? - kerülte ki a választ egy másik kérdéssel.
Egy pillanatig csak néztem őt, néztem az arcát, mely annyira gyönyörű volt a számomra, majd bólintottam. Jake szemei boldogan csillogni kezdtek.
- Szeretlek... - suttogtam - mindennél jobban. Nem számít már semmi, nem számít, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak, nekem csak te kellesz! Mindened kell, a tested, a lelked, a szíved... és én is neked adom az enyémet... - suttogtam.
A kezemet a szívemre tettem, s olyan mozdulatot csináltam, mintha kitépném a helyéből a szívemet. Majd azt a kezemet, melyben a képzeletbeli szívemet tartottam, Jake szívéhez nyomtam.
- Nagyon szeretlek! - mondta ki hangosan.
Egy hajszálat a fülem mögé szorított, arca egy közelebb került az enyémhez. Meg fog csókolni! A szívem újra őrült táncba kezdett, de ezentúl vele együtt dobogott Jake szíve is. A szája elérte az enyémet, s ajkait lágyan az enyémekre tapasztotta. A karomat Jake nyaka köré fontam, míg ő átölelte a derekamat. Csókunk romantikus volt, gyengéd és óvatos, de mindennél szebb. Az első igazi csókom volt ez, melyet attól kaptam, akit mindennél jobban szerettem. A szám készségesen elnyílt, ahogy Jake ajkai ostromolták az enyémet. Aztán a csók véget ért, s én csalódottan néztem Jake örömmel teli szemeibe.
- Miért hagytad abba? - bosszankodtam, mint egy telhetetlen kisgyerek, s komolyan úgy is éreztem magam.
Azt akartam, hogy Jake csókoljon meg még egyszer és még egyszer.
- De kis telhetetlen valaki - búgta lágyan, de azért közelebb húzott magához.
A nyakamat kezdte el csókolgatni, éreztem amint a nyakamra fújja ki a meleg levegőt. A kis pihék felálltak a hátamon, amint a testemet elöntötte a jól ismert bizsergés.
- Örökké veled akarok lenni... - suttogta.
- Az örökké nagyon sok idő. Nem fogod megbánni? - kérdezte még mindig a nyakamat csókolgatva.
- Nem. Ha veled lehetek, akkor nem!
Jake most végre újra a szemembe nézett, s megint megcsókolt. Most már szenvedélyesebb, vadabb volt a csókunk. Egész testemmel közelebb húzódtam hozzá, érezni akartam a közelségét, érezni, hogy itt van velem. De nem tarthatott örökké a boldogság, hisz az udvar felül hatalmas kiáltás jött felénk.
- Mi volt ez? - kérdeztem bosszúsan, de azért kicsit félve.
- Nem tudom. Jobb lesz ha megnézem - mondta, és már indult is volna kifelé, de én visszahúztam.
- Muszáj? - könyörgőn néztem rá, de ő csak mosolygott.
- Igen.
- Megyek veled! - mondtam, s kézen fogva elindultunk kifelé az udvarra.
Amint megláttam, hogy ki a nagy zaj okozója, mérhetetlen mennyiségű düh lepte el a testemet.
- Ez meg mit keres itt? - fordultam bosszúsan Jake-hez, és Christinára mutattam.
- Ne beszélj ilyen gorombán rólam! - szidott le Chris, letörölve magáról egy aprócska porszemet - csak Jake-hez jöttem. Beszélnem kell vele!
- És mégis minek kell ehhez kiabálnod? - nem is próbáltam udvarias lenni, hangom tele volt gyűlölettel.
Jake megszorította a kezem, hogy lelket öntsön belém. Észrevettem, hogy Chris tekintete a kezünkre siklik, arca egy pillanatra eltorzult a haragtól.
- Volt egy kis vitám az új lakóval - tudtam, hogy ezzel Helenára céloz.
Csak reméltem, hogy nem esett semmi baja.
- Jake beszélhetnénk akkor? - kérdezte ártatlan arccal.
- Igen persze.
- Négyszemközt... - nézett rám szúrós szemekkel.
- Nessie előtt nincsenek titkaim. Ha most nem tudja meg, később úgy is elmondom neki, szóval hagy halljam, miről van szó! - válaszolta neki Jake határozottan.
Nagyon jól esett, hogy kiáll mellettem. Chris megvonta a vállát, s úgy tett, mintha nem is érdekelné a jelenlétem.
- Hát jó... ha ő is akarja tudni... - vonogatta nem törődöm módon folyamatosan a vállát, az időt húzta.
- Miről van szó? Bökd már ki végre! - idegeskedett Jake.
Christina sóhajtott egyet, majd az arca aggódóvá, már-már kétségbe esetté vállt. Aztán végre kimondta azt, amit közölni akart velünk:
- Billy haldoklik.