- Szerintem nézd meg a rózsaszínt - mondta nekem V, miközben egy butikban nézegettük a ruhákat a bálra.
- Ha én a rózsaszínt nézem, akkor te pedig a zöldet.
- Stipi-stopi, az a próbafülke - rohan vigyorogva az említett kis helység felé az én kis barátnőm.
Beléptem a fülkébe, és magamra vettem a ruhát. Nem akarok egoistának tűnni, de nagyon jól állt rajtam, bele is pirultam a látványba.
A ruhának nem volt pántja, dekoltázsa nem volt nagyon kivágva, épp csak annyira amennyire kellett. Teljesen leért a földig és ezt tette a ruhát annyira gyönyörűvé. Percekig bámultam a tükörképem, nem bírtam elképzelni, hogy ez én vagyok. Bámulásomat Vick hangja szakította félbe.
- Nessie, ha kész vagy gyere ki. Most azonnal! - parancsolt rám.
- Igenis, főnökasszony - ezen a kijelentésemen mindketten elnevettük magunkat.
Mikor rápillantottam Vickre, leesett az állam. Csodaszép. Ez a zöld ruha annyira passzolt a fekete hajához, hogy az hihetetlen. Ruhája mélyen dekoltált, ujjatlan, hátán a V-alakú kivágás egészen elért a csípőjéig. Neki is a földig ért ez a csoda.
- Gyönyörű vagy - szólaltam meg. Mikor ránéztem az arcára láttam, hogy neki is leesett az álla. Csak nem tetszik neki a ruhám?
- Te se vagy piskóta. Remélem mikor Jacob meglát, nem fogja hagyni, hogy azzal az idióta Nahuallal legyél egész este.
- Na, most fejezd be - fenyegettem meg. Egy volt a baj, hogy ilyenkor nem tudok komoly lenni.
- Van egy ötletem. Fizessük ki a ruhát, menjünk cipőt és ékszereket venni és utána pedig beülünk valahova enni - jelentette ki V.
- Várjál - szóltam rá komolyan, mikor elindult átvenni a ruháját. - Nem tudtam, hogy te tudsz olyan helyet ebben a plázában, ahol színtiszta állat vért kaphatsz.
- Hülye - röhögtük el magunkat egyszerre.
*
Miután gazdagabbak lettünk egy cipőben és néhány ékszerrel, elfoglaltuk a helyünket az egyik étterem előtt.
A cipőm sarka alig öt centi, sötét rózsaszín színű és szalaggal lehet a bokám köré kötni.
Vick ugyan ilyet vett, csak neki zöld volt.
- Alice nem akadt ki, hogy nem vele jöttél vásárolni? - tette fel a kérdését mosolyogva.
- De még mennyire, hogy kiakadta. Már majdnem leüvöltötte a fejem.
Csendbe maradtunk, mikor jött a pincérnő és felvette a rendelésünket.
- Mit hozhatok? - kérdezte mosolyogva.
- Két kólát.
Azzal már el is libbent. Megvártuk, míg visszajön és leteszi rendelésünket az asztalra, csak utána kezdtünk el újra beszélgetni.
- Lehet, hogy - kezdett bele kicsit zavartan a mondókájába V. - Lehet, hogy D-vel a bál után meg fog történni - a mondat végét már égővörös arccal mondta el.
- Értem. Nincs ebbe semmi beleszólásom, és nem is mondanék semmi rosszat. Tudom, hogy már egy ideje együtt vagytok jóban és rosszban. Ti döntésetek, és ha így döntöttetek, akkor én mellettetek állok.
- Köszönöm - ölelt át az asztal felett. - Na de siessünk, mert lassan három óra és el kéne készülni estére.
*
Mivel nem Alice-szel, Rose-al és anyuval mentem vásárolni, megengedtem nekik, hogy ők készítsenek elő a bálra.
Miután végeztek, nagyon is meg voltam elégedve az eredménnyel. Hajamat egy laza kontyba tűzték. Sminkem szolid volt, de nagyon hatásos.
- Köszönöm - suttogtam nekik, és mindenkit egymás után megöleltem.
- Kislányom annyira szép vagy. Nem is hiszem el, hogy már ilyen nagy vagy - suttogta sírás küszöbén anyám. Még szerencse, hogy nem tud sírni.
- Jaj, anyu. Szeretlek - öleltem meg újra és a pusziját is megkapta.
Vége lett az érzelgős perceknek, a vámpírok azt mondták, hogy induljunk el, ha nem akarunk elkésni a bálról.
Leértem a lépcsőn és szembetaláltam magam a nyitott szájú fiúkkal.
Hatásos belépő. Remélem Jacob is így fog nézni mikor meglát a bálon.
- Gyönyörű vagy - szaladt ki mindenki száján egyszerre.
- Köszönöm - válaszoltam nekik pirulva. - Indulunk? - fordultam Nahuel felé.
- Persze, persze - még mindig döbbenten és ámulva tekintett rám.
Apu erre az estére kölcsönadta a Volvóját, és azzal hajtottunk az utakon. Nahuel vezetett. Az iskoláig egy árva szó se esett köztünk.
Mikor bekanyarodtunk a parkolóba, láttam a többi diákot. Egyetlen személyt kerestem, aki a mellette lévő indián lánnyal beszélgetett.
Egyszerűen gyönyörű volt Jacob. Haját összeborzolva hagyta. Farmert és egy fehér inget viselt, ami kiemelte barna és izmos testét.
Istenem - sóhajtottam fel.
- Valami baj van? - kérdezte kísérőm, aki öltönyt viselt. Nem az én esetem az biztos.
- Semmi, semmi. Megyünk be?
- Igen - gyorsan kiszállt és kinyitotta a kocsi ajtaját nekem.
Besiettünk a tornaterembe. Mialatt végig mentünk az udvaron minden szem ránk tekintett. Zavaró, ha te vagy a középpontba.
Beléptünk az ajtón és nem minden napi látvány tárult a szemem elé.
Minden ki volt díszítve szebbnél szebb dolgokkal. Volt ott virág, kép és mindenféle.
Nahuellel beljebb mentük és felkért táncolni. Én persze igent mondtam neki.
Tánctudásával nem volt semmi bajom, de én még is mással szerettem volna táncolni.
Alig telt el pár perc és az a személy már meg is jelent.
- Felkérhetem a hölgyet táncolni? - kérdezte Nahuelt.
- Ha a hölgy akarja, akkor nincs akadálya.
Mind a ketten rám tekintettek és én csak bólintottam.
Nahuel átadott neki és mi már táncoltunk is. Nem érzékeltem a többieket, csak a barna szempárt néztem.
Nem hittem volna, hogy a bál estéjén Jacobbal is táncolni fogok.
Istenem, ez a tánc. Örökké vele akarok táncolni...
AJÁNLOM AZ OLDALT
