D�bbenten n�ztem �n is, �s Jake is Christin�ra. Jake �gy �llt mellettem, mint egy szobor, kezemet g�rcs�sen szor�totta, annyira, hogy az m�r szinte f�jt, de nem sz�ltam �rte. Egyszer�en nem b�rtam felfogni azt, amit Christina az im�nt mondott, �s szerintem ezzel Jake is �gy volt. �vatosan r�n�ztem az arc�ra, s megrettentem att�l, amit ott l�ttam. Nem csak hogy szomor� volt �s �sszet�rt az arca, de a pillant�sa haragot sug�rzott Chris fel�.
- Hazudsz! - ki�ltotta el mag�t, elengedte a kezemet, �s fenyeget�en k�zeledni kezdett Chris fel�.
A l�ny f�lve h�tr�lni kezdett, de kis h�j�n felbukott egy k�ben. Jake a v�llain�l fogva megfogta �s maga fel� ford�totta. �gy tartotta, hogy m�g v�letlen�l se tudjon elmenek�lni.
- Nem, Jake, nem hazudok! Hogy is gondolhatod ezt?! Soha nem tal�ln�k ki ilyet! - v�dekezett, hangja folyamatosan remegett.
Egy pillanatig komolyan azt hittem, hogy Jake r� fog t�madni, de azt�n lassan elengedte, s most � kezdett el h�tr�lni.
- Jake... - sz�longattam - nyugodj meg k�rlek.
Jake mintha meg se hallotta volna azt, amit mondok, vadul t�pkedni kezdte a saj�t haj�t.
- Nem! Nem lehet! Nem! - ki�ltozta, a fej�t k�t oldalr�l leszor�totta a kezeivel.
- Jake... nagyon k�rlek hagyd abba! - sz�ltam r� f�lve, nagyon agg�dtam �rte.
- Oda kell mennem hozz�! Meg kell n�znem! L�tnom kell! - mondta, s m�r indult is a kocsija fel�.
Gyorsan ut�na rohantam, de alig b�rtam vele l�p�st tartani, hisz hatalmasakat l�pett. �szrevettem, hogy a teste enyh�n r�zk�dik. Ilyen �llapotban nem vezethet. Nagyon vesz�lyes lenne.
- Jake v�rj! Veled megyek, csak k�rlek v�rj meg! - kiab�ltam ut�na.
Megtorpant, de nem n�zett h�tra, csendben megv�rta m�g be�rem. Gyorsan h�trapillantottam Christin�ra, aki most �ppen a porban t�rdelt, arc�t a kezeibe temetve zokogott. Nem is tudtam, hogy ennyire k�zel �ll Billyhez. Vagy csak az�rt s�r, mert Jake let�madta?
- Majd �n vezetek! - kaptam ki gyorsan Jake kez�b�l a kulcsot, m�g miel�tt besz�llhatott volna a vezet��l�sre.
Nem ellenkezett, hagyta, hogy be�ljek a vol�n m�g�. Le�lt mell�m, �n pedig g�zt adtam. Igyekeztem min�l gyorsabban menni, hogy hamarabb oda�rj�nk, s hogy azt�n r�j�jj�nk, nincsen semmi baj, minden rendben van. De m�gis, volt egy olyan �rz�sem, hogy semmi sincs rendben. Hogy Christina nem hazudott, s hogy Billy t�nyleg beteg. Egyik kezemet r�fektettem Jake kez�re, aki hagyta, hogy ujjaimmal simogassam.
- Megl�sd, minden rendben lesz - nyugtattam, de � a fej�t r�zta.
- Nem, semmi sem lesz rendben! M�r h�napok �ta nagyon rosszul n�zett ki. Mondtam neki, hogy menjen orvoshoz, mondtam, hogy vizsg�ltassa meg mag�t, de nem volt hajland�. Azt mondta, nincs semmi baja. Hogy makk eg�szs�ges! Mi�rt nem cipeltem el a k�rh�zba?! Mi�rt nem?! - d�h�ng�tt.
- Nehogy magadat hib�ztasd! Egyenl�re m�g semmit sem tudunk, de ha b�rmi baja is van Billynek, az nem a te hib�d. Nem vihetted volna be er�szakkal a k�rh�zba. Nem tehett�l semmit sem - v�dtem meg, nem akartam, hogy b�ntudata legyen olyan dolog miatt, amiben nem is hib�s.
- Kedves t�led, hogy pr�b�lsz megnyugtatni, de semmi �rtelme - motyogta maga el� megsemmis�lten - ha b�rmi t�rt�nik vele, azt �n... soha nem fogom magamnak megbocs�tani...
Nagyot nyeltem, de nem pr�b�ltam tov�bb gy�zk�dni, hogy � semmir�l sem tehet. �gy sem hallgat most r�m. Majd k�s�bb r�j�n, hogy nem � a hib�s. Hamarosan meg is �rkezt�nk La Pushba. Leparkoltam, s ahogy le�ll�tottam a motort, Jake val�s�ggal kirontott az aut�b�l, s m�r rohant is be a h�zba. Gyorsan ut�na mentem, nem akartam, hogy b�rmi h�lyes�get csin�ljon f�jdalm�ban. Odabent a h�zban szokatlanul csend volt. Nem sz�lt a t�v�, melyben Billy minden este meccset szokott n�zni, nem sz�lt a r�di�, melyen hallgatta a nap h�reit. Ez nem j� jel. Jake is ezt �rezhette, mert a teste apr�kat r�ndult idegess�g�ben, hallottam, milyen szapor�n l�legzik.
- J� napot! Seg�thetek valamiben? - sz�lalt meg m�g�tt�nk egy hang.
Egy feh�r ruh�s n� volt az, egy orvos, aki val�sz�n�leg Billy miatt van itt.
- J� napot! Jacob Black vagyok. Mi a baj az ap�mmal? Maga orvos ugye? Megvizsg�lta? K�rem mondjon valamit! - s�rgette idegesen Jake.
A n�v�r arca egy pillanatra elkomorult, de v�g�l belekezdett.
- Az apja nagyon rossz �llapotban van. A csal�d egyik bar�tja h�vott ki minket, hogy az apja el�jult. A f�orvos �r szerint koszor��r-betegs�ge van - magyar�zta orvosi hangj�n.
- Az pontosan mit jelent? - k�rdeztem, b�r biztos voltam benne, hogy nem j�t.
- A koszor��r-betegs�g sor�n a sz�vizmot t�pl�l� koszor�erek besz�k�lnek, �gy nem tud rajtuk megfelel� mennyis�g� v�r �ramlani. A sz�k�let lehet kism�rt�k�, de van mikor teljesen elz�rhatja a v�r�raml�st. Ez a betegs�g fokozza a hirtelen hal�l �s a sz�vinfarktus kock�zat�t - mondta.
M�lyeket kellett l�legeznem, hogy a l�bamon tudjak maradni. Amit mondott, az mind annyira sz�rnyen hangzott.
- Mennyire s�lyos az ap�mn�l ez a betegs�g? - tette fel remeg� hangon a legfontosabb k�rd�st Jake.
A n�v�r habozott, mintha azon gondolkozott volna, hogy elmondhatja e ezt nek�nk vagy sem. V�g�l nagy leveg�t vett.
- Nagyon s�lyos. Nincs sok ideje h�tra. Tal�n 4 vagy 5 h�nap, de lehet, hogy kevesebb. Sajn�lom - nyugtat�lag meg�rintette Jake v�ll�t.
R�n�ztem szerelmemre, akinek a szem�ben k�nnyek gy�ltek. �n is k�zel �lltam a s�r�shoz. Sohasem voltam annyira j� kapcsolatban Billyvel, de az�rt eg�szen kedveltem, �s nagyon rendes embernek tartottam. F�jt, hogy �gy kellett l�tnom Jake-t. Ennyire szomor�nak.
- Nem lehet megm�teni? Biztosan van valami megold�s! - rem�nykedtem, de a n�v�r szomor�an r�zta a fej�t.
- Az � kor�ban igen kock�zatos egy ilyen m�t�t, �s ha megis m�ten�nk, csak 1 �vet nyerhetn�nk vele tal�n. De az az egy �v f�jdalommal �s szenved�ssel teli lenne. Nem kock�ztathatunk.
Odab�jtam Jake-hez, aki azonnal �t�lelt engem. J� szorosan tartott a karjaiban, fej�t a fejemre hajtotta. A mellkasa r�zk�dott a zokog�st�l, k�nnyei el�ztatt�k a ruh�mat, de nem b�ntam.
- Sss... nyugodj meg. Semmi baj... - simogattam a h�t�t.
- M�g nem kellene meghalnia! M�g nem! - ny�sz�r�gte k�ts�gbeesetten.
- Nem fog meghalni... - motyogtam, de ebben nem voltam annyira biztos.
A n�v�r �gy l�tta j�nak, ha elmegy, ez�rt bement a vend�gszob�ba. Tudtam, hogy itt fog maradni Billyn�l, hogy b�rmikor seg�teni tudjon neki.
- Hallottad mit mondott a n�v�r! - s�rta.
- Igen. Azt mondta m�g egy �ve is lehet - pr�b�ltam pozit�van hozz��llni a dolgokhoz, �s m�g v�letlen�l sem gondoltam arra, hogy mi lenne ha meghalna.
Jake m�g k�zelebb h�zott mag�hoz, majd k�nnyes arccal tekintett r�m.
- Nem tudom mi lenne velem n�lk�led! Annyira j�l esik, hogy itt vagy! - mondta, �s apr� cs�kot nyomott az arcomra.
- Mindig melletted leszek. Az ilyen neh�z helyzetekben is - �g�rtem neki.
Most �szinte voltam vele. Soha nem fogom elhagyni. B�rmi is legyen, j� vagy rossz dolog t�rt�njen, �n mindig vele leszek. Mindig.
- Megn�zem Billyt - jelentette ki, �s elengedett.
Elindult a szoba ir�ny�ba, de m�g miel�tt bel�pett volna az ajt�n, kif�jta mag�t. Tudtam, hogy gy�jti az er�t. F�l bemenni oda, f�l, hogy milyen �llapotban tal�lja majd az apj�t, f�l att�l, amit mondani fog neki Billy. Az emberek mindig meg�rzik, ha k�zelebb a v�g, s ilyenkor mindig valamire megk�rik szeretteiket. Tudtam ezt.
- Gyere! - ny�jtottam fel� a kez�t, s az ajt� kilincs�re tettem a kezem.
Egyed�l nem biztos, hogy lesz el�g ereje bemenni. De �n seg�tek neki. Kinyitottam az ajt�t, s azonnal az �gyra esett a pillant�som. Billy benne fek�dt, s r�nk ford�totta a figyelm�t. Halv�nyan elmosolyodott, mikor megl�tta, hogy mi vagyunk azok, de nem t�nt valami er�snek.
- Szia apa! - k�sz�nt�tte Jake, �s azonnal az �gyn�l termett.
Megfogta apja t�r�keny, gyenge kez�t, mik�zben v�gigsim�tott a homlok�n. A fal mell�l n�ztem �ket, s be kellett l�tnom, hogy Billy nagyon rosszul n�z ki. A b�re feh�r, mint a h�, az arca beesett, szeme alatt s�t�t karik�k tal�lhat�k. Nagyon betegnek l�tszott.
- Fiam... h�t, elj�tt�l? - ny�sz�r�gte rekedtes hangon.
- Igen. Itt vagyok. Figyelj apa, meg kell gy�gyulnod. Er�snek kell lenned, �s �n ebben seg�tek neked! - gy�zk�dte Jake az apj�t.
Billy er�tlen�l megr�zta a fej�t.
- Nem kell �gy... csin�lnod, mintha... nem lenne semmi... baj... Az orvosok... elmondtak... mindent... - motyogta.
Jake megszor�totta az apja kez�t.
- Az orvosok t�vedhetn�k! T�ged nem gy�zhet le egy nyamvadt betegs�g! Er�s ember vagy apa! - b�ztatta.
- Annyira az�rt nem. Tudom, hogy meg fogok halni... �rzem. Nem sok id�m m�r... - elmosolyodott, ahogy fi�ra n�zett.
Jake k�nnyes szemekkel pr�b�lta arra k�rni apj�t, hogy maradjon er�s, de Billy m�r belet�r�d�tt abba, hogy meg fog halni.
- Szeretn�lek megk�rni valamire Jake... - k�rte Billy, �s k�zelebb hajolt Jake-hez.
- Ak�rmit k�rhetsz t�lem! - egyezett bele Jake.
- Legy�l j� falkavez�r. Vezesd a farkasokat, tan�tsd �ket. Legy�l j� ember, m�lt� a Black n�vre. �s legy�l boldog... - mikor az utols� mondatot mondta, r�m n�zett.
Olyan sok�ig n�zett r�m, s olyan meleg, szeretettel teli tekintettel, hogy �gy �reztem, mindj�rt els�rom magam.
- Meg�g�rem, hogy megteszem azokat, amiket k�rsz - tette a sz�v�re a kez�t szerelmem.
- Nagyon sz�p p�r vagytok... - motyogta Billy - gyere ide k�rlek Nessie!
Lassan elindultam fel�je, s let�rdeltem Jake mell� Billy �gy�hoz. Billy megsim�totta a kezemet, majd Jake-re n�zett.
- Meg�rdemlitek egym�st. Ti vagytok a vil�g legk�l�nlegesebb p�rja. Egy farkas �s egy f�lv�r v�mp�r. Soha nem hordott a h�t�n m�g ilyet a f�ld. De pont ez�rt, a ti szerelmetek er�sebb. K�pesek lesztek arra, hogy b�k�t teremtsetek a v�mp�rok �s a farkasok k�z�tt. Tal�n ti vagytok a legnagyobb kincsek a vil�gon... - annyira komolyan �s b�szk�n mondta azt, hogy nem b�rtam tov�bb.
A k�nnyeim el�t�rtek, �s lefolytak az arcomon.
- Ne s�rj Nessie... nincs mi�rt. Ne sirassatok engem. Nem �rdemlem �n meg... - t�r�lte le a k�nnyeket az arcomr�l.
- Ne mondjon ilyet! Mindig is kedves volt mindenkihez! - er�sk�dtem.
Billy nem v�laszolt, csak mosolygott.
- Legyetek mindig egym�s mellett. Soha ne hagyj�tok el egym�st. B�nni fogom, hogy nem lehetek majd ott az esk�v�t�k�n, nem l�thatom az unok�imat, akik majd sz�letni fognak. De biztos vagyok benne, hogy boldogok lesztek! - mindkett�nk kez�t megszor�totta, majd lassan lehunyta a szem�t.
Elaludt.
- Hagyjuk pihenni - suttogtam, �s kifel� h�ztam Jake-t a szob�b�l.
Sz� n�lk�l j�tt ut�nam. Odakint az el�szob�ban le�lt�nk a kanap�ra, egyik�nk sem akart hazamenni. Anya egyszer felh�vta Jake-t, hogy �rdekl�dj�n Billy fel�l. Ezenk�v�l nagyon semmi sem t�rt�nt addig, am�g valaki csengetett.
- Majd �n megyek. Te csak pihenj! - sz�ltam oda Jake-nek, �s m�r indultam is az ajt� fel�.
Kinyitottam, �s d�bbenten l�ttam, hogy Charlie az.
- Szia Nessie! Te is itt vagy? - k�rdezte kedvesen.
- Megl�togattam Jake-el Billyt.
- Sz�rny� ami vele t�rt�nt. Voltam m�r itt n�la kora d�lut�n, de az igazs�g az, hogy az�rt j�ttem most vissza, mert �gy �reztem itt leszel - jelentette ki.
- Engem kerest�l? - k�rdeztem meglepetten.
- Igen. Ki akarok b�k�lni any�ddal Nessie. Szeretn�k elmenni hozz�tok! - mondta.
Elmosolyodtam, �s boldogan n�ztem r�.
- Azonnal megyek! - sz�ltam oda neki, majd visszamentem Jake-hez.
- Ugye nem baj, ha egy f�l �r�ra magadra hagylak? Charlie ki szeretne b�k�lni any�val, �s nekem sem �rtani bocs�natot k�rni t�le - motyogtam zavartan.
Jake meg�rt�en b�lintott.
- Sok szerencs�t! - mondta, majd megcs�kolt.
- Neked is! - mondtam, �s mentem is m�r vissza Charlie-hoz.
Tudtam, hogy itt az ideje mindent rendbe tenni. R�j�ttem, hogy nagyon k�nnyen elvesz�thetj�k a szeretteinket, m�g akkor is, ha valaki v�mp�r. Nem akartam, hogy t�bb� rossz dolgok t�rt�njenek az �letemben. Rendben akartam hozni mindent annyira, amennyire csak lehet.