Bella szemszöge

Edward meztelen testén „ébredtem”. Bőre bársonyos, puha volt, teste melege, közelsége megnyugtatta nem létező szívem. Tudom ma van karácsony, nehéz rejtegetni Alice elől az ajándékokat. Nem határoztam el semmit az elmúlt napokban, de még is meglátta Edward ajándékát a jövőmbe és csak annyit tudott mondani: „ Ennyire mi se lehetünk egyek.” Nem értettem reakcióját, de azt mondta idővel mindenre fényderűl. Megígérte hogy szerelmem elől rejtegetni fogja ezen gondolatát. Kikeltem az ágyunkból, és a gardróbom felé szegeztem az utam. Mi előtt már a két lábamon állhattam volna egy hűvös érintés kapta el a kezemet.
- Hova, hova? Érdeklődött.
- Még el kell intéznem pár dolgot.
Válaszomra csak bólintott egyet, és elengedte kezemet.  Gyorsan magamra húztam egy felsőt, és egy farmernadrágot. Az ebédlőbe igyekeztem. Alice foto albumával, képekkel, egy filctollal, és ragasztóval. Az első képen az egész család szerepelt ehhez csak annyit tudtam írni : „köszönöm hogy vagytok nekem szebbé teszitek életem.” Beragasztottam már kb. 20 képet. De a következő fájdalmas emlékeket idézett fel bennem. Jasper és Edward egymásnak rontanak rajta, az én 18. születésnapomon. Tudom amint meglátja bárki ezt a képet le fog konyulni a szája, de ezt nem hagyhatom, valami vicceset kell oda írnom. Így hát végül erre jutottam : Nyugalom fiuk, inkább igyatok csiga vért!!!  Jól van, minden kép a helyén. Tökéletes. Alice ki fog ugrani a bőréből amint meglátja, hiszen nagyon bosszantja hogy nem tudhatja előre hogy fog sikerülni az ajándékozás, mindenki titkolódzik mindenki elől. Még szerelmem se tudja hogy kinek mit vettem. Erről jut eszembe a többiek ajándékát is be kell csomagolnom. Be siettem a hálószobába Edward a fürdőben volt. Szerencse, nem szeretném ha megtudni miket vásároltam. Kivittem az össze ajándék zacsit, és az ajándékokat is. Esme gyönyörű nyakláncát egy fém dobozocskába helyeztem, mely még jobban kiemelte egyedi, csodaszép, különleges ragyogását. Emmett „sapkáját” egy ajándék táskába tettem. Rosalie mérhetetlenül csodálatos óráját egy másik dobozkába, de ennek szív formája volt, és piros anyag díszelgett rajta. Alice ajándékát csomagoló papírral vontam körbe. Így még jobban fog mérgelődni, hiszen a csomagoló papírtól nem olyan könnyű megválni mint egy ajándéktáskától. Edward ajándékát nem itthon rejtettem el. Nem szerettem volna, hogy még véletlenül se bukkanjon rá. Így hát Charlienál hagytam a régi szobám éjjeliszekrényének fiókjában. Bevittem a gardróbom egyik szekrényébe az ajándékokat. Magamhoz vettem a kocsim kulcsát, hogy Charliehoz siessek Edward ajándékáért, és még időben vissza érjek, hogy a karácsonyi partyra átöltözzek. Már a kocsimban ültem indulásra készen, amikor valaki az üveget kocogtatta. Lehúztam, és a világ leggyönyörűbb arcával találkoztam.
- Hova mész? Kérdezte, édes hangján.
- Charlie. Böktem ki miután magamhoz tértem mámorító illatától.
- Veled megyek. Jelentette ki.
- Edward…
- Nem szeretnéd? Húzta fel egyik szemöldökét.
- Nem… nem arról van szó… csak … tudod… karácsony…ajándékok….. – dadogtam össze vissza.
- Oh értem én. És száját a kedvenc féloldalas, csibészes mosolyomra húzta, majd lágy csókot lehelt ajkaimra.
- Egy óra múlva találkozunk. Kacsintottam rá.
Beindítottam a kocsi motorját, és már messze jártam a házunktól. Edward ajándéka a legkülönlegesebb, és számomra a legszebb. Kiszálltam autómból, és gyermeki otthonom felé vettem az irányt. Emberi tempóba kellett haladnom, nehogy leleplezzem magam a szomszédik kíváncsi nénik előtt. Kinyitottam a házikó ajtaját, és a lépcsőhöz siettem.
- Szia Bells.! Szólt utánam Charlie.
Nem álltam meg hogy válaszoljak, csak sebesebben berohantam a szobámba. Elkezdtem kutatni a fiókomban, és megtaláltam a legbecsesebb ajándékot, mely az én szerelmemet jelképezi. Gyorsan beledugta a nadrágom farzsebébe, és lerohantam a lépcsőn hogy apa mellé huppanjak a kanapéra.
- Szia apu. Mondtam csilingelő hangomon.
- Mi járatban ? érdeklődött. – Hol hagytad Nessie-t ?
- Jacobbal van, azt hiszem La Push-ban. , apu nem tudom hogy Alice szólt-e már , de ma estére egy kisebb partyt rendezett. És szeretnénk ha eljönnél.
- Igen, említette. Ott leszek.
- Rendben, most megyek, este látlak.
- Oké kölyök.
- Szia!!
-Szia Bells!
Rendben akkor most már apa is elintézve. Edward ajándékát is a zsebembe tudhatom. Alig várom a megfelelő pillanatot, és helyet hogy átnyújtsam neki szeretetem. Beindítottam kocsim, és száguldozni kezdtem haza felé. Mikor észrevettem a Cullen házat lelassítottam. Kiszálltam, és besétáltam a fehér palotába. Alice lázasan díszítgette a karácsonyfát, mely a nappali közepén állt. Hatalmas volt.  Jasper egyik kezével egy dobozt tartott amiben számtalan karácsonyi gömb volt megtalálható. Másik kezével a fejét fogta. Amint Alice megpillantott kecsesen elém táncolt.
- Szia Bella! Köszöntött tündéri mosolyával meghintve.
- Sziasztok!
- Segítesz? Kérdezte.
- Persze, de ő Alice mit csináljak?
- Mondjuk terítsd meg az asztalt. Esme már előkészítette az üveg tányérokat.
- De mi nem is eszünk! Értetlenkedtem.
- Ugyan Bella, mi nem , de itt lesz Jake, Nessie, És Charlie is ha minden igaz.
- Öh, igen Charlie, elintéztem. Nevettünk.
- És a hangulatot is meg kell teremteni, szóval kérlek mindenkinek tegyél tányért és evőeszközt.
- Értettem főnök.
A kifejezésemre Emmett hangos kacaja válaszolt először, majd mindenki halk nevetésbe tört ki.
Hát igen az én bátyókámba mindig is ott bújkált/bújkál az édes kisfiú, aki mindre mozdulatunkra megjegyzést tesz. De ehhez már hozzá szoktam. Besétáltam a konyhába, és ahogy Alice mondta a konyha pulton már ott díszelgett az üvegkészlet. Esme a konyhában sündörgött.
- Szia kedvesem. Imitált be.
- Szia. Villantottam felé egy kedves mosolyt.
- Edward? Kérdezte meglepetten. Hiszen minket csak együtt lehetett megtalálni, össze voltunk nőve. Ahogy még mindig, csak vannak dolgok amikor nem lehetünk minden percben egymás mellett.
- Nem tudom. Válaszoltam hiszen valójában tényleg nem tudtam, sőt fogalmam sem volt róla merre bujkálhat.
- Ez érdekes. Nevetett Esme.
- Ezeket kell elhelyeznem? Próbáltam terelni a témát.
- Igen, Rosalie ezeket kérte.
- Tényleg ő hol van? Rosalie illatát nem éreztem a házban.
- Vadászni.
- Oh értem, és mit főzöl?
- Rántott húst, rántott halat, és burgonya pürét.
- Charlie odáig lesz.
Sarkon fordultam a dobozzal a kezembe, és az ebédlő asztalhoz siettem. Egyesével kiemeltem a tányérokat és minden székhez tettem egyet. A dobozt vissza vittem a konyhába.
- Ezt hova tegyem? Kérdeztem Esmetől.
- Add csak ide, majd én elteszem.
- Esme, kaphatok poharakat?
- Persze, mennyire van szükséged?
- Jake, Nessie, Charlie, Edward, Esme, Alice, Rosalie, Emmett, Jasper, Carlisle és én. Szóval 10 pohárra.
- Tessék.
Esme a kezembe nyomott 10 üveg poharat, elhelyeztem  minden tányérhoz egyet, már csak az evőeszközök, és a szalvéta volt hátra. Átsétáltam a nappaliba egyenest Alicehez.

-         - Hogy állsz Bella?
- Perceken belül elkészülök.
- Rendben. Köszönöm.
Biccentettem egyet a fejemmel, és vissza tértem Esmehez a konyhába evőeszközök után kutatva.

- Tessék drágám. – Nyújtott át 10villát,10kést,10kanalat Esme.
- Köszönöm. Dadogtam
Átszáguldottam az étkező asztalhoz. Odatettem minden személy ülőhelyéhez az étkezéshez használt tárgyakat. A konyhaszekrény egyik fiókjából kirántottam egy karácsonyi szalvétákkal teli zacskót, gyertyákat, és egyéb karácsonyi díszeket tettem az asztalra mesés volt. Mint a HollyWoodi filmekben. Minden tökéletes csillogott. Szinte kirepültem barátnőm után keresve a nappaliba. Alice még mindig a karácsonyfával ügyetlenkedett, még Jasper apró, szeretett teljes puszikat nyomott a lány karjára, mire az beleborzongott ajkai közelségébe.
- Végeztem. Jelentettem ki megtörve a csendet.
- Köszönöm. Vetett rám egy hálával teli pillantást legjobbarátnőm.
- Ha rám már nincs szükség haza mennék…
- Menj csak, de 21:00-re legyetek itt!!!
- Rendben. Nevettünk Jasperrel Alice szigorításán.
Elindultam az otthonom felé. Futni volt kedvem, szabadnak lenni, hogy a szél az arcomba söpörje, kitárja oly nagy puttonyának illatait. Hogy teljesen rabul ejtsenek az édes, bódító illatok. Futottam. Az erdő két színes folttá folyt össze. Mérhetetlen sebességgel haladtam. Mellettem csak a barna- mely a fatörzs színét szimbolizálta- és a zöld- mely a lombkorona és a  növények leveleinek árnyalatát pompázta- . Mikor megérezte orrom  az édes, különleges, legjobb illatot számára elmémet elöntötte a vágy hogy minnél hamarabb magamnak nyilváníthassam annak tulajdonosát. Mikor beértem az Esmetől kapott házunkba megláttam a leggyönyörűbb teremtést a nappaliban. Oda siettem hozzá és ölébe bújtam. Márvány teste tökéletesen simult enyémhez. Élveztem ahogy testünk egy egységes egészt alkot. Közelsége, illata, látványa elöntötte elmém a vággyal. Mikor felnéztem szemébe, mintha az enyémeket tükrözték volna benne. Mély, gondolkodásra nem méltó pillantást vetettünk, és a következő másodpercben ruháink sírva jegyzeteltek. Edward egy hajtincsemmel játszadozott amikor végre kinyitásra méltattam szemeimet. Arcán a kedvenc féloldalú csibészes mosolyom játszott. Rápillantottam a szekrényen lévő órára és pontosan 19:15-öt mutattak. Edward mérhetetlen sebességgel bevitt a gardróbunkba.
- Hova ez a nagy sietség? Vontam kérdőre szerelmem
- Renesmee pár perc múlva itthon lesz. És most már én is tisztán hallottam lépteit Jacobbal az oldalán.
  - Köszönöm. Leheltem fülébe. Mire arcán széles vigyor terpezkedett.
Fel álltam, és valami ruha után kutakodtam. Jobbnak tartottam lezuhanyozni, tudom vámpír életem révén nincs szükségem ilyesmikre, de a hideg víz lenyugtatná ziháló testem Edward közelségétől, még mindig megőrjít. Lesz ez valaha jobb? Természetesen erre a kérdésemre az ő válasza „ remélem nem „ ez egy kicsit bosszantó, olyan felvágós. Nevettem saját agyszüleményeimen. Egy törölközőbe bugyoláltam meztelen testem, és kislisszoltam a fürdőszobába hogy a víz testem kényeztetésére „esedezzen” . Mikor végeztem mindennel vissza osontam gardróbomba. Keresni kezdtem valami nem túl feltűnő, de még is elegáns ruhadarab után. Mikor szememmel elkaptam egy csoda szép ruha költeményt. Világoskék selyem, térdig érő meseszép darab volt. Pántja gyöngyökből kirakva.
- Csodálatos. Mondtam magamnak. Belebújtam egyből a számomra legszebb ruhába, és végigmértem benne magam a tükörben. Kijelenthetem hogy ez éppen az amit szerettem volna. Hajam megfésültem, és lágyan hátra igazítottam. Egy ezüst szandált kerestem. Meg is találtam a ruház illő cipőt. Magassarkú volt, elől nyitott, volta kép egy szandál, ezüst pántja körbe fogta bokám. Kezemre helyeztem egy ezüst karperecet, míg nyakamba nem találtam semmi értékeset, dekoltázsom nem volt túl mély, éppen hogy szolíd.
- Anyu!! Kiáltott nekem lányom.
Besétáltam szobájába és két ruhát tartott a kezében. Az egyik egy világos, napsárga pántnélküli koktélruha volt. A másik pedig egy karácsonyi meleg színre emlékeztető fenyő színű nyakba kötős térd alá érő zöld ruha.
- Melyik legyen? Kérdezte döntésképtelen arcot kifejezve.
- Szerintem a zöld. Mutattam a jobbkezében díszelgő ruhára.
- Köszi anya.
- Nincsmit, ha szükséged van még valamire kint leszek.
- Rendben. Köszi
Kisétáltam a teraszra, Edward a nap sugaraiban gyönyörködött. Hozzá simultam testéhez, karjait hátamra helyezte és lágyan simogatta azt.
- Gyönyörű vagy. Jelentette ki.
- Össze öltöztünk. Öltöttem rá ki nyelvem.
Rajta egy kék ing volt, fekete öltönnyel körbevéve, és egy fekete nyakkendővel.
Megállapításomra mosolyra húzta száját. Még mielött bármit is mondott volna ajkaim az övére tapasztottam. Jake a lányom kezét foga sétált ki a házunkból. Renesmee csodálatosan nézett ki. A zöld ruha kontrasztban volt bronzvörös hajával mely egy kontyban díszelgett. Meghazuthatatlanúl  szép volt. Jake is lányomhoz öltözött rajta egy rövid zöld ing volt, és egy fekete nadrág. Hirtelen eszembe jutott.
- Az ajándékok! Nyögtem fel. És vissza siettem a gardróbomba, kivettem mindenkinek szánt csomagunkat, és vissza rohantam Edward mellé.
- Mit szólnátok, hogyha kocsival mennénk, hogy a hölgyek csodaszép ruhája ne legyen mocskos. Kérdezte férjem.
- Rendben. Mondtuk mindhárman egyszerre.
- De nekem Alice-nél maradt az autóm. Jelenttem be hirtelen.
- Akkor megyünk az enyémmel. Ajánlotta fel szerelmem.
Elsétáltunk a garázs felé, én az anyósülésen míg Nessie és Jake a hátsó ülésen, Edward pedig a vezető helyén foglalt helyet.
Perceken belűl egy mesés ház elött parkoltunk le. Mintha egy gyönyörű karácsonyi álomba csöppentem volna bele. A házat hó borította, elötte pedig rénszarvas és mikulás figurák álltak. Na jó azért ez kezd túlzásba esni. Kirántottam a csomagokat a csomagtartóból és kézenfoga besétáltunk a házba. Elsőként Esme meleg ölelésében találtuk magunkat. Aztán Carlisle ölelt meg mindenkit. És utána találkoztam a legtündéribb mosollyal, önfeledten szikrázott belőle a büszkeség, és a boldogság.
Alice a karjaimba vetette magát, és szorosan magához ölelt, majd sorba mindenki mást. Köszöntöttük a család többi tagját, majd Esme ajánlatára leültünk az ebédlőbe Jacob,Nessie neki is láttak az evésnek. Amikor kopogtak az ajtón. Alice könnyedén oda táncolt, és kinyitotta. Charlie lépett be, Alice a konyhába tolta őt, majd helyet foglalt Nessie mellett.
- Jó étvágyat !!
- Ti nem esztek? Kérdezte Charlie.
- Nem, mi nem agyunk éhesek , a többiek pedig már ettek. Válaszoltam gyorsan a kérdésére.
Mikor mindenki végzett, és hasa teli volt mindenféle finomsággal a nappaliba indultunk. Mikor Charlie bejelentette hogy távoznia kell, nem örültünk de megígérte hogy holnap meglátogat minket. Mikor elment besétáltunk a nappaliba megálltunk a karácsonyfa elött.
- Most már jöhet az ajándékozás!! Jelentette be Alice mérhetetlen kíváncsisággal.
- Először hagy mi. Kérlelte Esme Alicet. Alice bólintott egyet, és Esme Carlisleal az oldalán előrébb lépett.
- Ezt tőlünk kapjátok. – nyújtott felém, Nessie, és Jacob felé egy aprócska dobozocskát Esme. Mikor kinyitottam nyitva maradt a szám. A dobozban egy apró ezüst karlánc díszelgett melynek utolsó szeme ami összetartotta az ékszert a Cullen Család Címerével díszelgett, vagyis maga a címer volt. Elkáprázatott. Szemeim csillogtak az örömtől. Nessie egy nyakláncot kapott, mely hasonló volt Alicé-hez. Jake pedig egy csuklószorítót pontosan ugyanolyat mely Edwardnak,Emmettnek és Jaspernek van. Alkonyodott, tudom itt az én időm, Alice vette az adást, kivette az ajándék zacskókat a kezemből, és gyorsan szétszorta a jelenlévők között.
- Köszi hugi. Nevetett Emmett.
- Ez igazán gyönyörű. Köszönöm. Ámult, és bámult Rosalie.
Alice csilingelően nevetett. – Ez nagyszerűű!!!
- Köszi öcskös vigyrogott Jasper egy boros üveget tartva melyen ez állt: Egri Bikavér.
- Esme a boldogságtól könnynezett volna, de nem tudott. – Ez…bámulatos….köszönöm…dadogta.
- Carlisle egy hatalmas gyógyászati könyvet tartott a kezében valami új technikákról szólt. Köszönöm hangzott el véleménye.
- Jake. Szóltam közbe. Tessék. És átnyújtottam a neki szánt fényképezőgépet. – Örömében köpni nyelni nem tudott. – Szívesen. Mondtam könnyen.
- Nessie. Szólalt meg Edward. – Tessék nyújtotta át autója kulcsát. Renesmee értetlenkedve tekintett rá. – Holnap a ház elött fog állni ajándékod. Kacsintottam rá biztatva.
Mindenki elmerült ajándékaiba. Észrevétlenül ki osontunk Edwarddal.
- El szeretnélek vinni valahova. Mondtuk egyszerre. Nevettünk.
- Akkor majd kiderül ugyan arra gondultunk-e. levettem szandálom a lábamról és a ház elé helyeztem, tudom ezért még kapok egy alapos letolást Alicetől. Megragadtam szerelmem kezét és eszet vesztett futásba kezdtünk. Mikor elértünk arra a pontra ahova mindig is vágytam mindketten lefékeztünk. Alkonyat volt, a mi napszakunk. Szinte egyszerre előhúztunk egy ezüst láncot a zsebünkből. Először ő nyújtotta át majd én.
- Az oroszlán beleszeret a bárányba. Suttogta.
- Micsoda buta bárány…
- Micsoda beteg mazochista oroszlán.
Amit én kaptam ajándék nem volt más mint egy ezüst lánc rajta egy tökéletes oroszlán medállal. És Edward ajándéka is pont ugyan ilyen volt csak az enyémmel ellentétben egy bárányka volt megtalálható. Feltettük egymás nyakába az ékszert, kezünket egymás mellkasán tartva. Vad csókot lehelve egymás ajkára.
- Mást szerettem volna adni, de ezt megfelelőbbnek találtam. Vágott közbe férjem.- Megszerettelek volna kérni. Jelentette ki.
Lélegzetem elakadt, mi mostanra már nem volt baj, Edward kisímított egy tincset arcomból és újabb csókot intett ajkamra.