|
1. fejezet - Új ritmus szól
Ma is, mint mindig itt Forksban, borús az ég és mivel hétfő van, suliba kell mennünk. De ma nem unottan, hanem izgatottan indultam el Rose-sal. Kivételesen az ő kocsijával mentünk; mire a suli parkolójába értünk Jasper, Alice és Edward a Volvo-nál vártak minket. leparkoltunk melléjük és kiszálltunk az autóból.
( Emmett szemszöge)
Ma is, mint mindig itt Forksban, borús az ég és mivel hétfő van, suliba kell mennünk. De ma nem unottan, hanem izgatottan indultam el Rose-sal. Kivételesen az ő kocsijával mentünk; mire a suli parkolójába értünk Jasper, Alice és Edward a Volvo-nál vártak minket. leparkoltunk melléjük és kiszálltunk az autóból.
- Túl korán értünk be. Most több mint fél órát ácsoroghatunk itt. - nyafogot a szerelmem. Természetesen Edward kuncogni kezdett, mire válaszul Rosalie gyilkos pillantást küldött felé.
-
- Ugyan Cica! Legalább addig is velem lehetsz, igaz nem, úgy ahogy szeretném, de egyelőre így is elleszünk valahogy.
Hirtelen megéreztem egy ismerős vámpír illatát. Ha nem tudnám, hogy a vámpírszaglás szinte tévedhetetlen, akkor azt hinném, hogy képzelődöm. Nagyon meglepődtem, de izgatottan vártam, hogy kiderüljön igazam van-e a szaghoz tartozó személy kilétéről.
- Miért lepődtél meg? És miért vagy izgatott? – el is feledkeztem Jasper képességéről. Nem válaszoltam neki, hanem folytattam a töprengést.
-
- Nem lehet. Hiszen ez mégiscsak Forks. Habár a körülmények ideálisak. Így már érthető, hogy miért nem „lát” Alice. A közelben van.
Azt hittem, hogy csak magamban mondtam ki ezeket, – bár akkor is már Edward tudta volna a gondolataimat – de a döbbent arcokat látva rá kellett döbbenem, hogy mindent fennhangon kimondtam.
- Te tudod, hogy miért nem látom a jövőt és nem szóltál róla? – Alice dühtől izzó szemeivel találtam magam szemben.
-
- Igen, tudom. Mindjárt ti is megtudjátok.
Amint kimondtam már láttam is azt a személyt, akire számítottam. A parkoló túlsó oldala felől igyekezett felénk. Ugyanúgy nézett ki, mint amikor elbúcsúztunk. Hosszú barna haja volt, hófehér bőre, aranyszínű szeme. A táskájával bíbelődött, ezért nem vehetett észre. Hirtelen ötlettől vezérelve és a családom döbbent pillantásával kísérve elé futottam.
- Szia! Rég láttalak! – csontropogtató ölelésbe zártam (hozzám képest) apró testét.
- Jesszus! Emmett, halálra akarsz ijeszteni? – felvette a durcás kisgyerek pózt, de a szemeiben láttam, hogy örül nekem.
-
- Ugye azzal tisztában vagy, hogy vámpír létednek köszönhetően halhatatlansággal rendelkezel? Gyere, szeretnék bemutatni neked pár embert.
Odamentünk a családomhoz, akik még mindig értetlenül meredtek rám. De Edwardon nem csak az értetlenséget véltem felfedezni, hanem csalódottságot, dühöt, aggodalmat, türelmetlenséget, kíváncsiságot és még valamit, amit nem ismertem fel. Jaspert ki fogom faggatni erről az ügyről. Halkan kuncogtam Edward reakcióján.
- Srácok! Bemutatom Isabella Swant. Bella ők itt a családom.
-
- Sziasztok! – köszönt szégyenlősen. – Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Igazából már szinte mindent tudok rólatok, de jó tudni, hogy nem csak fantomok vagytok, akik Em élénk fantáziájában éltek.
Mindannyian nevettünk. Nagyon örültem, hogy végre újra láthatom. Már több mint 50 éve, amióta elváltunk, erre a pillanatra várok. Még Rose se majrézik, pedig már felkészültem rá. Alice-nek nagyon tetszhetett Bella, mert már nem idegeskedett a képessége miatt. Jazz pedig Jazz: elemzi szegény lány érzéseit és utána eldönti, hogy kedveli-e.
- Honnan ismered Emmettet? – kérdezte még mindig nevetve a többszöri feleségem.
- Emlékeztek még arra, amikor megtámadtam azokat a turistákat és utána elmentem? - bólintottak. – Akkor még nem tudtam merre menjek, ezért csak bolyongtam. Tennessee-ben kötöttem ki, ott az egyik vadászatom során futottam össze Bellával. Elmeséltem neki, hogy mi történt, ő befogadott a házába, ahol a húgával éltek. Egyből beíratott a helyi suliba. Az első pillanattól kezdve az emberek közelében kellett lennem. Azt mondta „így könnyebben visszatérsz”. És igaza lett. Egy évig voltam velük.
- Az alatt az egy év alatt rengeteget mesélt rólatok, ezért amilyen gyorsan csak tudtam visszaküldtem hozzátok. Rettenetesen hiányoztatok neki.
- Innen már ismeritek a történet folytatását.
- Köszönjük, hogy visszatérítetted a helyes útra. – mondta Rose és olyant tett, amit csak kevésszer: odament Bellához és megölelte.
- Tényleg, hol van Delinda? – kérdeztem rá, amikor észrevettem, hogy nincs vele a húga.
- Ő megtalálta a társát; most valahol London környékén vannak.
- Mi a képességed? – kíváncsiskodott Jasper.
- Egyfajta pajzsom van, ami meg véd. természetesen nem minden képességtől, csak a fizikaiaktól.
- Ezért nem látod a jövőt Alice, Bella blokkolja. Edward, te pedig ezért nem hallod a gondolatait. Végre van valaki, aki leteper sakkban… - és lehet, hogy másban is! – gondolatban fejeztem be a mondatot, mert féltem Bella reakciójától. De sajnos elfelejtkeztem valamiről.
- Emmett, te mindig csak arra tudsz gondolni? Délután elintézzük. – morgott Edward.
- Állok elé!
- Teljesen egyetértek Edwarddal. Mindig is perverz fantáziád volt, de amióta nem láttalak egyre nagyobb lett. Mondtam már, hogy engem hagyj ki az ilyen dolgaidból. És tőlem is kapsz még. – sziszegte Bella.
- Opsz. Erről elfelejtkeztem. Te is hallottad, igaz?
- Ezt hogy értetted? – kérdezte döbbenten Ed.
- Bella azt a részt kifelejtette, hogy mások képességét is át tudja venni. Ezért Mr. Mindenki Gondolatát Ismerem, De Ők Az Enyémet Nem kezdheted félteni a gondolataidat, mert a hölgy túlságosan kíváncsi természettel rendelkezik.
- Most már mennünk kellene, mert öt perc múlva becsöngetnek és nekem még meg kell találnom a biológia termet.
-
- Mr. Gondolatolvasó majd segít neked. Neki is biológiája lesz. A menzán pedig találkozunk.
Elindultunk a suli bejárata felé. Ott elváltunk. Edwardon látszott, hogy nagyon zavarban van, amiért kettesben maradt Bellával, ezért üzentem neki:
„ Nyugi, Öcsi! Bella nem harap, csak ugat néha.”
- Kedvelem Bellát. – mondta Rose, amikor már kettesben voltunk.
- Ennek örülök. Ezek szerint nem bánnád, ha hozzánk költözne? Nem szeretném, hogy magányos legyen és biztos vagyok benne, hogy egy lepukkant motelben lakik most. El se hinnéd, mennyi pénze van, de ő mindig azt mondja, hogy utálja a fényűzést.
- Persze, hogy nem bánom, sőt! Alice-szel elvisszük majd vásárolni. nagyon jó lesz!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
