Elgondolkodva figyeltem az éppen landolni készülő repülőt, miközben ásítottam egy hatalmasat.
- Te jó ég! – gondoltam magamban szárazon- Már harmadik napja járőrözök folyamatosan az erdőben. De hogy miért? Az újszülött vámpírcsapatot már réges – régenlegyőztük, szövetségben a Cullenekkel! – grimaszoltam – Sam mégis ragaszkodott hozzá, hogy hetente nézzünk körbe a környéken.
Quileute szerelem
I. egység
(Jacob szemszöge )
Elgondolkodva figyeltem az éppen landolni készülő repülőt, miközben ásítottam egy hatalmasat.
- Te jó ég! – gondoltam magamban szárazon- Már harmadik napja járőrözök folyamatosan az erdőben. De hogy miért? Az újszülött vámpírcsapatot már réges – régenlegyőztük, szövetségben a Cullenekkel! – grimaszoltam – Sam mégis ragaszkodott hozzá, hogy hetente nézzünk körbe a környéken.
- Sosem tudhatjuk ezekkel a fránya vérszívókkal! Jobb előre félni, mint utána megijedni! – hangsúlyozta mindig.
- Ráadásul ma este Leahvel és Paul – al leszek egy csoportban! Jaj ne!
Egyikükkel sem voltam valami jóban.
Leah állandóan durcás volt és kiborító.
Paul meg hirtelenharagú és idegesítő.
Apa szerint Paul és én sok mindenben hasonlítunk.
- Na ná! Téved! Méghozzá nagyot! – gondoltam megint, és a tömegre szegeztem a szemeimet.
Ekkor megláttam Rachelt.
Ő volt az egyik nővérem.
Hollófekete haja lépcsőzetesen volt levágva, úgy omlott a vállaira. Rézszínű bőre előnyösen mutatott a tőlem kapott elefántcsontfehér garbóban. Kabátját fázósan összehúzta magán, és integetni kezdett. Én is intettem neki, majd előresiettem, hogy magamhoz vegyem a csomagjait. Amikor odaértem hozzá a szemébe néztem és köszöntem.
- Szia Race.
- Jakey!- harsogta, és én máris megbántam, hogy kijöttem érte a reptérre.
Szorosan megölelt, majd újra így szólt:
- Jakey! Annyira örülök neked. Úgy hiányoztál.
- Te is. De megkérhetnélek, hogy ne Jakey –nek hívjál?! Az olyan ostoba és gyerekes! – morogtam.
- Bocsáss meg Jakey!- hangsúlyozta – Mikor nőttél fel? – kérdezte inkább önmagától, és jót kacagott.
- Ha –ha. – szóltam – Nem nevetnél, ha most gyorsan elhúznék, aztán gyalogolhatnál Forksig!
Rachel elengedett,majd könnyedén körbenézett.
- Ugyan!- legyintett – Akkor fognék egy taxit, vagy stoppolnék!
- Persze. A te szerencséddel egy őrült venne fel. – Vagy egy vámpír. – tettem hozzá magamban.
A nővérem újra felnevetett, és most kotorászni kezdett a zsebében.
- Amúgy én is örülök neked. Olyan hatalmas vagy. – eltolt magától. – Akkora vagy, mint egy hatalmas grizzly.
Most rajtam volt a sor, hogy nevessek.
- Hoztam neked ajándékot.– mondta boldogan, majd végre – valahára előhalászott a kabátzsebéből egy fekete bársonydobozkát.
Büszkén adta át.
- Ez meg mi? – kérdeztem érdeklődve.
- Nyisd ki. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Seattle –ben tele vannak a boltok ilyenekkel.
Levettem a doboz tetejét. Egy kulcstartó volt. A nyele színtiszta ezüstből készült, rajta pedig egy vörhenyes színű, szépen kidolgozott farkas himbálózott.
- Tetszik?
- Nem! – vágtam rá a kelletténél kicsit bosszúsabban.
- De hát gyerekkorodban imádtad a farkasokat. Mellesleg a törzsünk is a farkasoktól származik.
- Változnak az idők, Race. Kedves tőled, hogy gondoltál rám, de ez … - hatalmas tenyerembe vettem a kulcstartót és összeroppantottam. – hülyeség!
Az ajándék darabokra tört és kipotyogott az ujjaim közül.
- Ne neked se hozok többet semmit! – dörrent rám sértődötten, majd és mérgesen beszállt a kocsiba.
- Induljunk! -kiabálta odabentről.
Nagyot sóhajtottam és beszálltam én is.
Beindítottam a Rabbitot, majdelindultunk Forks felé.
- A titoktartás lényeges, Jacob! – hallottam Sam szigorú hangját a fejemben. – Hiába a nővéred, nem jöhet rá, hogy farkassá tudsz változni!
Akaratlanul is elmosolyodtam.
Rachel öt perce sem volt itt, és máris ráhibázott a lényegre.
Jellemző.
***
Jogok
Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.
Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!