VI. egység

( Rachel szemszöge )

A sós víz a tüdőmet marta és alig kaptam levegőt. A hideg víztömeg  egyetlen pillanat erejéig lebénított, de aztán rájöttem, hogy nem maradhatok itt örökre, így úszni kezdtem kifelé, a partra.

- Jól vagy? – kérdezte valaki, és én azonnal az idegen hang irányába fordultam.

Egy Jacobhoz hasonló fiút pillantottam meg.

 Körülbelül olyan idős volt mint én. Fekete  haja  egyenesre volt levágva, és kissé az ég felé meredezett. Nagyon izmos volt. Csupán egy szakadt farmernadrágot viselt. Felül semmit.  A hasizmai és a bicepsze jól kidolgozottak voltak.

Rögtön beleszerettem.

Nem tudtam, hogy mi is történt velem igazán, de hirtelen csak őt láttam. Még a víz is melegebbnek tűnt, és a mögötte ácsorgó srác is jelentéktelenné törpült, mint minden más ezen a világon.

Gyorsan kijöttem a vízből és megráztam a hajamat. Próbáltam úgy eligazítani, hogy  ne úgy nézzek mi, mint egy ázott kutya.

- Jól vagy? – kérdezte még aggodalmasabban, és a hangja hirtelen  a legszebb muzsikává  változott.

- Igen. – válaszoltam, és rögtön elpirultam.

Odafutott hozzám és megfogta a kezeimet.

Forró volt. Szinte sütött. Nem tudtam eldönteni, hogy én hűltem – e ki ennyire, vagy az ő kezei voltak ennyire melegek.

- Paul vagyok. – mondta.

Mélyen a szemeimben nézett.

- Rachel Black.  – leheltem, és elmosolyodtam.

Ő is nevetett.

Elbűvölő volt és vonzó.

***