VIII. egység

( Jacob szemszöge )

A motoromat bütyköltem, mert elromlott a sebváltó. Éppen elővettem egy hatalmas csavarhúzót, és jobban nekiláttam volna a munkának, amikor meghallottam a nővérem hangját:

- Jakey! Jakey, azonnal gyere ide!

Hangos férfikacagást is hallottam.

- Jakey? – kérdezte egy ismerős hang, és újra nevetett.

- Ez Paul. – tudatosult bennem, és mérgesen, olajjal borítva kirontottam a garázsból.

- Mondtam már, hogy ne hívj így! – kiáltottam rá Rachelre, aki Paul kezét fogta és csuromvizes volt.

Tátott szájjal meredtem rájuk, és egyszerűen nem hittem a szememnek.

- Veletek meg mi történt? Paul,  mi a fenét keresel itt? Race, miért vagy tiszta víz?

Ők csak nevettek, és egymás arcát simogatták.

Ekkor vettem csak észre a távolban álldogáló, tanácstalan képet vágó Jaredet.

- Jared! Mi ez az egész? – kérdeztem tőle, és odarohantam hozzá.

Paul és Rachel andalogva besétáltak a házba, és a küszöbön majdnem orra buktak, mert nem néztek a lábuk elé. Helyette inkább  vágyakozóan néztek egymás szemébe.

- Jaj ne! Ugye nem? – kérdeztem, de Jared arckifejezése mindent elárult.

- Paul bevésődött Rachelbe! – jelentette ki drámaian.

- Na ne! Ezt nem hiszem el! – bosszankodtam, és közben szitkozódtam is.

- Éppen a sziklák felé mentünk, amikor megláttuk, hogy a nővéred ugrani készül. Nem tudtuk megállítani. Paul és én a partra siettünk. Ekkor látták meg egymást. Azóta ilyenek. – mutatott a házban kacagó gerlékre.

- Miért pont Paul? Miért nem inkább Te? – kérdeztem Jaredet meggyötörten.

- Haver, ha engem kérdezel örültem volna, de hát …  Jared elharapta a mondatot, amikor gyilkos pillantást vetettem rá.

- Paul, mi ez az egész? Miért ölelgeted a lányomat a saját házamban? – hallottam apa kiabálását.

Otthagytam Jaredet, és befutottam a házba.

A látvány igen bizarr volt.

Apám paprikapiros képpel üvöltözött Rachel és Paul kettősére, akik egymásba karolva járkáltak a házban, és minden második percben magukhoz képest is óriásit sóhajtottak.

- Szeretlek. – suttogta Rachel.

- Én meg imádlak. – tetézte Paul, egy hősszerelmest is megszégyenítve.

Végül megcsókolták egymást. Olyan hevesen, hogy azt nézni is szédítő volt.

- Jacob! Szóljál rájuk!  - dörrent  most rám az apám.

- Hiába tenném. Bevésődtek! Tudod farkasos sztori. – szóltam a hányingertől fuldokolva, és elindultam kifelé.

- Miért pont Paul? – hallottam apa keserű hangját, és felnevettem.

- Azt hittem, hogy Paul és én sokban hasonlítunk. Nem örülsz neki, hogy Rachel egy olyan fiút talált  aki hasonlít hozzám?  - ezt persze költői kérdésnek szántam.

- De hát Paul egy hirtelenharagú, erőszakos fiú. Nem Rachelhöz való! – méltatlankodott az apám.

- Kössz!  - füstölögtem.

- Nem úgy értettem fiam, na de akkor is.

Paul és a nővérem most abbahagyták a csókolózást és leültek a konyhapulthoz.

Rachel a reggelről megmaradt palacsintákkal etette Paul-t, és közben a fejét simogatta.

- Mekkora mázlim van!  - szólt elégedetten a fiú, és jóízűen nyeldeste a palacsintákat.

- Pfúj! Na én ezt nem nézem tovább!  A többit majd mondd el nekik, ha észheztértek! –mondtam sokatmondóan apának, és kimentem a házból.

Vége