�tfogtam Bella derek�t, �s az ablakhoz s�t�ltunk. M�r alkonyodott, a nap lassan elt�nt, s a hely�be s�t�ts�g f�rk�z�tt. A hold bevil�g�tott az ablakon, a b�r�m tomp�n f�nylett a sugarait�l. Bella az ujjaival k�r�ket rajzolt az alkaromra. Sz�rakozottan ford�tgatta a karomat, hogy n�zze, ahogy csillog. Az arc�n elb�v�lts�g t�kr�z�d�tt, a szemeiben l�ttam a szeretet csillog�s�t. V�gig sim�tottam az arc�n, kiz�kkentve a kezem tanulm�nyoz�s�b�l.

• S�t�lunk? – k�rdezte rem�nykedve
• Ha szeretn�d. De vegy�l fel valamit
• Rendben – mondta, majd felfutott a szob�mba.

Esme a nappaliban �lt, mindeddig Bell�t �s engem n�zve. A gondolatai boldogs�gr�l �rulkodtak, nem tudott betelni a l�tv�nnyal, hogy boldog vagyok. Tudtam, hogy mennyire szeret, �s mennyire k�t�dik hozz�nk. Az eg�sz csal�dj�hoz. Bele�rtve Bell�t. M�r majdnem mindenki �gy tekint r�, mint a csal�d r�sz�re, ez al�l csak Rosalie kiv�tel. M�g mindig nem b�rja elviselni, hogy Bella csatlakozni fog hozz�nk. igaz�b�l �n is kezdek megbar�tkozni a gondolattal. Ez m�g el�g kezdetleges. M�g mindig visszariadok a gondolatt�l, hogy Bella is v�mp�r lesz. Hogy � is �rezni fogja a v�rszomjat, �s a gyilkol�si v�gyat. Hogy a lelke elveszik… A gondolatba is beleborzongtam.

• Indulhatunk? – Bella le�rt a l�pcs�n. Egy k�k kab�tot vett fel, ami t�k�letesen simult a finom alakj�ra. Nincs az az ember, aki ne fordulna ut�na az utc�n…
• H�t persze – mondtam, �s megfogtam a kez�t

Mikor az ajt�hoz �rt�nk kit�rtam el�tte, majd magam m�g�tt becsuktam. „Boldogok” – v�zhangzott Esme gondolata a fejemben. Bella arca sug�rzott, �jra a kezemmel j�tszott, most kiss� jobban f�nylett a b�r�m. Lassan magammal szembe ford�tottam, az ujjam v�gig h�ztam az �lla vonal�n, majd lehajoltam �s l�gyan megcs�koltam. Felemeltem a kez�t, �s felh�ztam a kab�tja ujj�t, hogy megcs�kolhassam a m�g James �ltal ejtett sebhely�t. Sokkal hidegebb volt, mint a b�re t�bbi r�sze, a nyomk�vet� m�rge nyomot hagyott rajta. Bella v�gig engem n�zett, sz� n�lk�l, szinte csod�lattal a szem�ben. Nem tudtam, mit csod�lt rajtam. Hisz tudta, hogy �llatokat m�sz�rolok le, hogy m�r �ltem ember. Ord�tott r�lam, hogy egy sz�rnyeteg vagyok, �s � m�g is engem szeretett. Engem akart, �r�kk�..

• �n is �gy fogok ragyogni? – sz�lalt meg megt�rve az �jjel csendj�t. Annyira idilli volt, a cs�ndbe is illett a hangja. Egyszer� lehetett volna csak k�t tin�dzsernek lenni, aki �jszaka s�t�l. Embernek �reztem magam, olyan term�szetes volt csak vele lenni, �s nem gondolni arra, hogy mi vagyok. Csak embernek lenni…
• Igen – suttogtam. A hangomb�l kicsengett a f�jdalom, �s az ijedts�g. �jra szembe kellett n�znem a t�nnyel: Bella v�mp�r lesz
• Mi�rt nem akarod? – k�rdezte halkan. Tudtam, mir�l besz�l. Mi�rt nem akarom, hogy be l�pjen a vil�gunkba?
• Ez egy ijeszt� dolog, Bella – pr�b�ltam magyar�zni, de persze nem ez volt az igazi indok
• Semmi nem ijeszt�, ha velem vagy – mondta
• Bella, az �n vil�gom, nem a legmegfelel�bb neked
• T�vedsz. Az a vil�g, amelyben nem vagy velem, sz�momra a pokol. �n ott vagyok a legjobb helyen, ahol te is vagy. De van m�g valami, l�tom rajtad – felismerte az arckifejez�semet, b�rhogy pr�b�ltam rejtegetni
• A lelkem… - suttogta
• Nem akarom, hogy elvesszen. Meg akarlak �vni ett�l – mondtam
• Nem veszik el. A te lelked – v�gig sim�tott az arcomon - a leggy�ny�r�bb. Az eny�m akkor mi�rt veszne el?
• Sz�mtalanszor �ltem embert. �llatokat gyilkolok, �s m�g az �n lelkem a leggy�ny�r�bb? Bella, te nem l�tod tiszt�n, hogy ki vagyok
• De igen, l�tom. Magadat hib�ztatod, ami�rt nem te vagy a hib�s. �n veled akarok lenni, �r�kre. Edward, k�rlek – ny�gte
• Bella, tudod, milyen helyzetbe hozol ezzel?  Tudod, hogy mennyire nem tudok ellen�llni annak, ha k�rsz valamit. De nem lophatom el a lelked… - a hangom elgy�t�rt volt
• A ti�d vagyok. Nem lophatsz el valamit, ami m�r a ti�d
• Nincs ehhez jogom, Bella. – a k�t keze k�z� fogta az arcom, amin meglep�dtem. Csokol�d�barna szemeit az eny�mbe m�lyesztette
• Mit tegyek, hogy ez k�nnyebb legyen neked? – k�rdezte k�ts�gbeesett hangon. Nem akartam ezt megnehez�teni sz�m�ra
• Csak szeress – mondtam, majd mikor elengedte az arcom �jra lehajoltam. Az ajkaink harmonikusan mozogtak a m�sik�val. Mintha csak egy tollat �rintettem volna meg az ajkaimmal. Most engem kellett lelkileg t�mogatni, �s hiba volt ezt kimutatnom Bell�val szemben
• Gyenge vagyok hozz�, hogy elhagyjalak. Soha nem tudn�m t�bb� megtenni – mondtam a szem�be n�zve, majd �jra megcs�koltam. Sz�ks�gem volt az ajkaira, az �lel�s�re, a k�zels�g�re. Hogy �rezzem a nyakamon a kezeit, hogy �rezzem, ahogy az ujjai a hajamat sz�ntj�k
• Soha - n�ztem a szem�be. A hangom komoly volt
• Edward, az �letemet jelented. Nem akarok meg�regedni, nem akarom, hogy v�gig n�zd a hal�lom. Veled akarok lenni, tizennyolc �vesnek maradni, �r�kre.

„Nem akarom, hogy v�gig n�zd a hal�lom” – A szavak v�zhangzottak a fejemben, �s minden egyes megism�tl�d�s f�jdalmat okozott

• �gy lesz, ahogy akarod – suttogtam. �jra r��bresztett, hogy ha nem v�ltozik �t, akkor meghal.
• Nem akarom, hogy neked rossz legyen. Szerintem �lj�nk le a csal�do…csal�dunkkal, �s besz�lj�k meg ezt. Nem akarom, hogy k�s�bb megb�nd
• Bella, hogy is b�nn�m meg? Tudod, hogy mekkora megk�nnyebb�l�s lesz ez nekem? Tudod te, hogy mennyire akarom ezt? Hogy mennyire szeretlek, �s szeretni akarlak �r�kk�, �s m�g tov�bb?
• De eddig ellenezted – �rtetlenkedett
• Mert f�ltem a lelked. De igazad van, nem tudn�m elviselni a hal�lodat. Egyszer m�r azt hittem, elvesztettelek. Nem b�rn�m ki m�g egyszer, m�g annyi ideig sem, am�g Olaszorsz�gba �rn�k. Soha t�bb� nem akarok �gy �rezni
• Nem fogsz elvesz�teni. A ti�d vagyok – suttogta
• K�sz�n�m. K�sz�n�m, hogy l�tezel, hogy elviseled a h�lyes�geimet. Hogy visszafogadt�l, �s hogy szeretsz. N�lk�led az �letemet nem lehetne �letnek nevezni. Semmit sem �rne
• Ugyan ezt elmondhatn�m �n is
• Szeretlek – mondtuk egyszerre, majd magamhoz vontam. A v�llamra hajtotta a fej�t, �reztem a lehelet�t a nyakamon.
• Csak aludj – mondtam, majd elhelyezkedett az �lel�semben, �s elnyomta az �lom