Bella nyugodt arc�t n�zve s�t�ltam be a h�zba. B�k�sen aludt a karjaimban, ilyenkor kicsit irigyelem. � aludhat, ha csak p�r �r�ra is, de el felejtheti az �let gondjait, �s a terheket, melyek a v�ll�ra nehezednek. Hisz d�ntenie kell, v�mp�rl�t �s haland�s�g k�zt. Nem tudom, �n hogy d�nten�k. R�k�nyszer�tettem magam, hogy az � l�t�sz�g�b�l n�zzem a dolgokat. Hogy megtenn�m -  e �rte, �s a v�laszom term�szetesen egy�rtelm� igen volt. Ezerszer kib�rn�m �rte azt a f�jdalmat, �s a torkomban a l�ngokat. T�tov�z�s n�lk�l azt mondtam volna, hogy: „Igen, v�ltozassatok �t”. �s Bella most ugyan azt teszi, amit �n is tenn�k, de �n ezt ellenzem. De m�r nincs vissza�t. M�r meg�g�rtem neki, �s val�sz�n�leg a napokban meg akarja ezt besz�lni m�g egyszer a csal�dunkkal. „Csal�dunk” – Bella is ezt a sz�t haszn�lta, � is csal�dtagnak tekinti mag�t. Nem is mi fogadtuk be �t, hanem � minket. Eln�zve, ahogy b�k�sen alszik neh�z elk�pzelni milyen makacs val�j�ban. De � �gy Bella, akit �n szeretek, aki�rt az �letemet �ldozn�m, aki�rt ink�bb v�lasztan�m m�g egyszer a v�mp�rl�tet, mintsem a haland�s�got.

Be�rtem Bell�val a h�zba, felvittem a szob�mba, �s az �gyba fektettem. Alv�s k�zben mosolygott, �s  �n eg�sz �jjel csak �t b�multam.

�jjel a nevemen k�v�l nem mondott m�st, reggel k�s�bb kelt, mint szokott.

• J�l aludt�l? – k�rdeztem mosolyogva, amikor Bella kinyitotta a szemeit
• A karjaidban nem lehet rosszul aludni – mondta, majd megd�rzs�lte a szem�t. Az es� kopogni kezdett az ablakon. Egyik percr�l a m�sikra kezdett el szakadni, mintha d�zs�b�l �nten�k.
• Ut�lom az es�t –motyogott Bella maga el�
• Ez felett nincs hatalmam – mondtam m�g mindig mosolyogva
• Elmegyek a f�rd�be – mondta, majd kim�szott az �gyb�l, �s lassan els�t�lt a f�rd�ig

�t percbe sem telt, �s m�r vissza is j�tt, egy farmerben �s egy p�l�ban. Csak mikor amikor v�gig m�rtem l�ttam meg, hogy a szemei kivoltak s�rva, pedig nem hallottam a f�rd�b�l szipog�st.

• Bella, Bella mi a baj? – k�rdeztem k�ts�gbeesetten. Egy m�sodperc alatt mellette termettem
• Semmi – szipogott, majd a v�llamra hajtotta a fej�t, �s kit�rt bel�le a zokog�s.
• �lj le – mondtam, de az�rt felemeltem, �s elvittem az �gyig. Le�ltettem a sz�l�re
• Mi�rt s�rsz? – k�rdeztem.  A hangom m�g mindig ugyanolyan k�ts�gbeesett volt. Fogalmam sem volt r�la, hogy mi lehet a baja, hisz mikor felkelt m�g mosolygott, �s semmi jel�t nem mutatta m�g a szomor�s�gnak sem
• Semmi…semmi baj – szipogott. A feje m�g mindig a v�llamon pihent
• Semmi�rt �ltal�ban nem s�rsz – mindenk�ppen meg akartam tudni az ok�t
• �n csak… nekem csak �ppen eszembe jutott Jake…Hogy szenved, �s hogy milyen cs�ny�n besz�ltem vele a k�rh�zban
• Az a r�hes kutya nagyon is meg�rdemelte. B�ntotta Alice-t – motyogtam fesz�lten magam el�. �sszeszor�tottam az �llkapcsom
• K�rlek, ne b�ntsd �t. Sokat k�sz�nhetek neki – a hangja elcsuklott
• Tudod, hogy meg tudn�m �lni. De nem tudn�k neked sz�nd�kosan f�jdalmat okozni – mondtam lenyugodva
• K�sz�n�m – mondta az arcomat f�rk�szve
• Nem lehetek boldog az n�lk�l, hogy te ne lenn�l az – mondtam megr�nd�tva a v�llam. H�nyszor elk�pzeltem m�r, hogy azt a korcsot darabokra t�pem…

Lassan Bella fel� hajoltam, �s megcs�koltam. Ebben a pillanatban �gy �reztem, mintha mi ketten soha nem lehetn�nk boldogok, mert Jacob mindig ott lesz a h�tt�rben, mindig ott fog csaholni m�g�tt�nk…

• �hes vagyok – mondta Bella elpirulva. Mosolyognom kellett a hanglejt�s�n

Felemeltem, � az ingembe csimpaszkodott, �s lerohantam vele a konyh�ba. Esme m�r a hozz�val�kat pakolta ki az asztalra

• K�sz�n�m – mondtam neki hangtalanul, csak az ajkaimat mozgatva
• „Sz�vesen” – gondolta. Boldogan s�rg�l�d�tt a konyh�ban, mag�ban d�dolta Bella altat�j�t.

Bell�val a nappaliba mentem, gyeng�den letettem �t a kanap�ra, �s bekapcsoltam a t�v�t, majd odany�jtottam neki a kapcsol�t.

• N�zz�k azt, amit te szeretn�l

Bella kapcsolgatni kezdett. H�rom f�z�m�sor, �s k�t val�s�gshow ut�n meg�llapodott egy zenecsatorn�n. �ppen az egyik k�z�s kedvenc�nket adt�k. �nekelni kezdtem, �s egy id� ut�n Bella is beadta a derek�t. Egy�tt �nekelt�nk, m�g el nem nevette mag�t. �jra boldognak l�tszott, nem �rtettem ezt a hangulatingadoz�st… tal�n csak siker�lt elterelnem a figyelm�t. Rem�ltem, hogy �gy van.

• Bella dr�g�m k�sz az ennival� – sz�lt Esme a konyh�b�l

Az �telnek el�gg� undor�t�  kin�zete volt.

• Mi ez? – fogtam egy vill�t �s belet�rtam
• Ez toj�sr�ntotta – t�j�koztatott Bella fels�bbrend�en mosolyogva
• K�rsz egy kicsit? – k�rdezte a sz�m fel� tolva a vill�t, rajta egy falat „�tellel”. Fintorogtam, majd bekaptam a falatot, Bella pedig a vill�t a sz�m el�tt felejtette, �s kikerekedett szemekkel b�mult. Nagy nehezen lenyeltem a falatot. Olyan �ze volt, mint a nem is tudom…pontosan ugyan olyan, mint annak a pizz�nak, amit egyszer az iskol�ban k�stoltam meg Bella kedv��rt. Semmivel nem volt m�sabb
• Az �sszes emberi �telnek ugyan olyan �ze van? – k�rdeztem felvont szem�ld�kkel
• Nem, akkor mi �rtelme lenne egy csom� fajt�t gy�rtani bel�le?
• Nem tudom, de pont ugyan olyan, mint az a pizza – fintorogtam. Bella elnevette mag�t az eml�kre
• Pontosan ugyan ilyen arcot v�gt�l akkor is – most m�r �n is vele nevettem

�jra boldogs�gt�l sug�rzott. Az arc�n nem l�ttam fesz�lts�get, vagy b�natot, esetleg szomor�s�g nyomait Jacob miatt. A boldog Bell�t l�ttam magam el�tt, ami engem is boldogs�ggal t�lt�tt el.