- Szeretlek, Bella!

- �n is Edward, de azt is tudom, hogy most szenvedsz, �gyhogy menj ki, am�g bek�t�z�m.

- Kib�rom! K�rlek hadd, seg�tsek!

- Edward! Ink�bb, h�vd ide Carlisle-t! – Tudom, hogy csak seg�teni pr�b�lt, de l�ttam a szem�ben azt a v�v�d�st, amit a v�rem jelentett sz�m�ra. Nem engedhettem meg, hogy szenvedjen. K�l�nben is, egy kis v�g�st�l, m�g nem d�l �ssze a vil�g, val�sz�n�leg m�g csak �ssze sem kell varrni.

Am�g �n a v�rt t�r�lgettem a kezemr�l Edward visszat�rt, de Carlisle nem j�tt vele. De nem is ez aggaszott a legjobban, hanem a szeme. Amely az el�bb m�g karamell sz�n� volt, de most m�r fekete, mint az �jszaka!

- Edward, j�l vagy? –  Pr�b�ltam sebes�lt kezem a h�tam m�g� rejteni, de Edward tekintet�b�l kihunyt minden emberi. Remegve h�tr�ltam. Edward pedig morogva j�tt k�zelebb.

- K�rlek, ne csin�ld ezt, megijesztesz! – Hangom elfulladt, a sz�vem vadul vert, a szememet, pedig fogva tartotta Edward hipnotiz�l� pillant�sa. Nem b�rtam megmozdulni, csak n�ztem szerelmemet, aki lassan, fenyeget�en lelapulva k�zeledett fel�m, mint egy vadmacska. Eg�sz testemben reszkettem, de egy l�p�st sem tudtam tenni, mintha valaki megdermesztett volna. Azt�n egyszerre, mintha minden emberi l�tfenntar�si �szt�n visszat�rt volna bel�m. Kezemet szor�tva rohanni kezdtem. Nem �rdekelt, hogy tudtam Edwarddal szemben �gysincs semmi es�lyem. Csak rohantam, �s rohantam, de azt�n Edward egyetlen hatalmas ugr�ssal el�ttem termett, �s �n bele �tk�ztem. Mintha egy t�m�r betonfalnak mentem volna neki. Kezem, �mely�t�en nagyot reccsent. Fejem, pedig h�trabicsaklott. Sik�tottam f�jdalmamban. A kezemb�l, amit elv�gtam most m�r �ml�tt a v�r, a m�sik, pedig ernyedten l�gott a testem mellett. Elviselhetetlen�l f�jt.

- K�rlek, Edward ne tedd! Szeretlek! – zokogtam, �s t�rdre rogytam. Edward leguggolt mell�m, �s fenyeget�en r�m vicsor�totta fogsor�t. Behunytam a szemem, �s pr�b�ltam visszaid�zni azokat a pillanatokat, amiket Edwarddal egy�tt �lt�nk �t. Pr�b�ltam ezekre a dolgokra koncentr�lni, nem, pedig arra, hogy �letem �rtelme saj�t kez�vel fogja kioltani az �letemet. Azt�n kinyitottam a szemem, mert r�j�ttem, hogy, amit �letemben utolj�ra l�tni akarok az Edward, �s nem �rdekelt, hogy �pp � miatta fog v�get �rni az �letem. Csak az sz�m�tott, hogy m�g utolj�ra egy pillant�st vethetek az arc�ra. A k�nnyeim m�g mindig folytak, elhom�lyos�tott�k tekintetem, ez�rt megpr�b�ltam let�r�lni �ket, de nem siker�lt, mert amint megmozd�tottam, a kezeimet �les elviselhetetlen f�jdalom has�tott bel�j�k. Azt�n er�t vettem magamon, �s m�giscsak siker�lt tiszt�n l�tnom. Edward arca csak p�r centire volt az eny�mt�l, �s �veges tekintettel meredt r�m. �gy ahogyan egy ragadoz� tekint a zs�km�ny�ra. Mert azok voltunk. Edward a ragadoz�, �n pedig a szerencs�tlen�l j�rt �ldozata. De m�gsem tudtam haragudni, Edwardra. M�g mindig szerettem. K�ptelen lenn�k nem szeretni, az m�g a fizikai f�jdalmakn�l is elviselhetetlenebb lett volna. �lltam Edward tekintet�t. M�g utolj�ra belen�ztem a szemeibe, majd a saj�tomat lecsuktam, �s v�rtam a hal�lt. �reztem Edward ajk�t a nyakamon. �reztem, ahogy �les fog�t belev�jja a nyakamba. �reztem a kicsordul� v�remet. �s �reztem a m�rhetetlen�l nagy f�jdalmat. Sik�toztam, verg�dtem, de Edward szorosan tartott. Nem engedett kiszabadulni. Azt�n a testem megfesz�lt, �s �reztem, hogy kezdem elvesz�teni az �ntudatom. Sz�vem is lassabban dobogott, �s a fejemb�l lassan elsziv�rgott, minden gondolat, �s csak feketes�g maradt. De valamit m�g ki akartam mondani.

- Szeretlek, Edward! –  Majd elm�met elbor�totta a megv�lt� s�t�ts�g, amelyben nem volt sem f�jdalom, sem gondolat. Elfelejtettem mindent, azt hogy ki vagyok, hogy mi t�rt�nt, csak a semmi volt, �s �n… 

*** 

- Neeeeeee! – a saj�t sik�t�somra �bredtem, �s arra, hogy egy hideg k�z �t�lel.

-Sshh, Bella, nincs semmi baj itt vagyok veled! – Odafordultam Edwardhoz �t�leltem, �s belezokogtam a mellkas�ba.

- Szeretlek… Ne hagyd, hogy ez megt�rt�njen!