Sosem hittem volna, hogy mi vámpírok lesüllyedhetünk az emberek szintjére, de megtettük, sőt már ebben is leelőztük őket, mint minden másban.

Háború, sajnos a családunkat ez sosem kerüli el, én emberként is oda készültem és most 100 évvel a „halálom” után már megint ezt tervezem, bár már mások az indokaim… 

     …És mik voltak az ő feladatai a háborúban? 

Nem tudom, de félek, hogy egyszer végig kell hallgatnom ezt a történetet… 

     …cserben hagytam akkor, és most már nem tudom, hogy ,megtudom-e menteni, de megpróbálom az biztos…még akkor is, ha oda veszek én is…de ő ezt nem teheti meg, nem hagyom! Már sokszor elveszítettem, és minden alkalommal úgy éreztem, hogy én is belehaltam a tudatba, hogy ő nincs… 

     …nem akarom, nem tudom még egyszer túlélni ezt! 
 

     Renesmee, becsüld meg Jacob szerelmét, soha ne vedd természetesnek és ne kövesd el az én hibáimat! 

     Tudom, hogy láttad, hogy mire készülök és köszönöm, hogy megértetted és, hogy nem akadályoztál meg. 

Vigyázzatok magatokra! 
 

E.A.M.C.