(Rosalie szemsz�ge) 

Tal�n m�gsem akarnak minket b�ntani. Mindenki fel van dobva, ami�ta itt vannak. Edward m�r nem kuksol �lland�an a szob�j�ban. Emmett alig v�rta m�r, hogy valamivel annyira felcukkolhassa Jaspert, hogy verekedhessenek. Esm�t majd sz�tveti a boldogs�g, hogy m�g k�t gyereke lett. Carlisle pedig, h�t � m�r csak Carlisle, �gyhogy term�szetesen k�v�ncsi, �s mindent meg akar tudni r�luk. Tal�n m�gis adnom k�ne nekik egy es�lyt. Hogyha vissza�lnek vele, akkor ut�lag m�g mindig megmondhatom, hogy „�n megmondtam”. Azt hiszem, hogy megpr�b�lok �sszebar�tkozni Alice-szel. Furcsa, p�rg� kis v�mp�r, de el kell ismernem, hogy van benne valami, amit�l szimpatikus a sz�momra. Ha testv�rk�nt nem is tekintek r� egyel�re, tal�n lehet�nk bar�tn�k. �gy l�tom, hogy a divat ir�nt mutat �rdekl�d�st, �s szereti a sz�p dolgokat, ak�rcsak �n. �szrev�tlen�l osontam mell� a teraszon.

• Milyen gyakran csin�lj�k ezt? Ugye, nem t�l s�r�n? – k�rdezte idegesen. B�r a k�rd�st nyilv�n nem nekem sz�nta, de az�rt v�laszoltam.
• Ha a dr�ga f�rjemen m�lik, akkor �gy �tlag t�zpercenk�nt fogj�k – mondtam halv�nyan mosolyogva. Mire d�bbenten fel�m fordult. – Tudod, az �n mack�m, el�g boh�k�s term�szet, �s im�dja, hogyha valaki v�gre „j�tszik” vele. Edwarddal nem t�l nagy �lvezet, mivel kiolvassa a fej�b�l, hogy mire k�sz�l, �s �gy sosem tudja elkapni. �n ut�lom, hogyha �sszek�col, �s egy�bk�nt sem sz�vesen v�gna hozz� egy f�hoz j�t�kb�l. Esme, az any�nk. �t m�gsem k�rheti fel ilyen k�zdelmekre. Carlisle pedig rendszerint keveset van itthon, �s akkor nem az a legfontosabb a sz�m�ra, hogy Emmettel birk�zzon – magyar�ztam el a kialakult helyzetet. – �gyhogy azt hiszem, hogy a p�rod az �j, kedvenc j�tsz�pajt�sa.
• Ennek nem �r�l�k t�lzottan – fintorodott el, mire felkuncogtam. Eleinte nekem sem tetszett, hogy Emmett ilyen hiperakt�v, de most m�r kifejezetten �lvezem. B�r ezt neki sosem mondan�m el, m�g a v�g�n t�ls�gosan elb�zza mag�t, de vitathatatlanul im�dom a f�rjemet. Jobban is, mint hinn�.
• Ne agg�dj. Az a titka, hogyha Jaspernek nincs kedve, akkor felt�n�s n�lk�l hagyja Emmettet nyerni. Akkor n�h�ny napig boldogan s�t�l fel-al� a h�zban, �s el�gedett a gy�zelm�vel. Hogyha viszont vesz�t, akkor addig nem hagyja b�k�n az ellenfelet, am�g visszav�g�t nem kap, �s mindig k�r el�gt�telt, eg�szen addig, am�g nem ker�l ki gy�ztesen – magyar�ztam. K�ts�gtelen�l neh�z eset az �n nagy macim, hogyha birk�z�sr�l van sz�.
• �rtem – mosolygott r�m. – Majd megosztom Jasperrel is az inform�ci�t – mondta hat�rozottan. – �r�l�k, hogy v�gre sz�ba �llsz velem – mondta kicsit f�l�nken.
• Tudod, egy kicsit nehezen fogadom be az �j j�vev�nyeket a csal�dba. Nem a bizalmamr�l vagyok h�res. Neh�z volt kialak�tani egy viszonylag norm�lis �letet, �s egy�ltal�n nem �ll sz�nd�komban kock�ztatni a dolgot, de �gy l�tom, hogy ti t�nyleg olyanok vagytok, mint mi. M�rmint most voltatok a v�rosban, �s t�nyleg nem t�rt�nt semmi rossz, ha �rted mire c�lzok… - hagytam f�lbe a mondatot.
• Oh, persze, �rtem. Tudod, nem k�nny� ez az �letforma, de meg�ri, az biztos. Lehet, hogy Jaspernek m�g nagyon neh�z, de remek�l csin�lja, �s t�mogat�sra van sz�ks�ge, amit t�lem meg is kap, �s a csal�dodt�l is – magyar�zott lelkesen.
• A csal�dunkt�l – jav�tottam ki, mire Esme boldogan felsikkantott a konyh�ban.
• Nem v�rom el, hogy azonnal befogadj benn�nket, de rem�lem, hogy id�vel k�pes leszel igaz�n a csal�dodnak tekinteni minket is – mondta �szint�n.
• Szerintem menni fog, addig is lehet�nk bar�tn�k – mosolyodtam el �n is.
• Az nagyon j� lenne – mondta boldogan. – Van kedved megn�zni, hogy milyennek k�pzeltem el a szob�nkat? A fest�k m�r itt van, �s szerintem nagyon sz�p. M�r csak ki kell festeni, azut�n pedig j�hetnek a sz�nyegek �s a b�torok – lelkesedett.
• Sz�vesen megn�zn�m – kacagtam fel. T�nyleg �gy van, ahogy Emmett mondta, egy energikus kis kobold, de az�rt aranyos. K�l�nc, de szeretnival�.

K�zen ragadott, �s felrohant velem Edward szob�j�ba, ami most m�r az �v�  �s a p�rj��. M�r minden el� volt k�sz�tve a fest�shez. Odamentem a v�dr�kh�z �s megn�ztem az �rnyalatokat. Nagyon sz�pek voltak. Kifejezetten j� �zl�sre vallott ez a v�laszt�s.

• Na, hogy tetszik? – k�rdezte Alice izgatottan.
• Nagyon sz�pek. A vil�gosabbat a plafonra sz�nod? – k�rdeztem k�v�ncsian. �n oda tenn�m, �s a s�t�tebbet a t�bbi falra.
• Igen, �gy terveztem. Holnap pedig vesz�nk sz�nyegeket Esm�vel, �s azokat is hazahozzuk. Szerintem n�h�ny nap alatt k�szen lesz a szob�nk – ugr�ndozott Alice �r�m�ben. El kellett ismernem, hogy nagyon is aranyos volt �gy. Mint egy kisgyerek, aki valami fantasztikus aj�nd�kot kapott.
• Ha szeretn�d, akkor seg�thetn�k �n is – mondtam les�t�tt szemekkel. B�r m�g soha nem festettem, de biztos menni fog. V�s�rolni pedig senki sem tud n�lam jobban.
• Az nagyon j� lenne. Akkor �lt�zz �t – mosolyogtam r�.
• Te is �t�lt�z�l? – n�ztem r� k�rd�n.
• Nem, nem nagyon van ruh�m ezeket k�v�l – mondta lehajtott fejjel.
• Akkor ezt s�rg�sen orvosolni kell – csattantam fel. Egy l�ny, akinek nincs legal�bb egy kiad�s ruhat�ra? Ez tarthatatlan �llapot. – Holnap v�s�rolunk neked is ruh�kat.
• Az j� lenne – mosolyodott el �szint�n.
• Akkor holnap eg�sz nap v�s�rolunk – lelkesedtem, �s l�ttam, hogy Alice is nagyon izgatott lett. – Addig is adok k�lcs�n egy inget Emmett ruh�i k�z�l. Van n�h�ny r�gi szakadt inge, amiket megtartottam a k�lt�z�sek miatt. Azokban jobb pakolni, �s jelen esetben festeni is – mondtam, majd k�zen fogtam, �s magammal h�ztam a szob�nkba.

N�h�ny perc alatt �t�lt�zt�nk, �s mikor vissza�rt�nk mosolyogva vett�k tudom�sul, hogy Esme m�r v�r r�nk Carlisle egyik r�gi ing�ben. Azonnal munk�hoz l�ttunk. Az els� r�teg felv�tele komoly �t perc�nkbe ker�lt. Azt�n v�rtunk, hogy sz�radjon, majd m�g egy r�tegben kifestett�nk. Egyszer�en gy�ny�r� volt. Miut�n v�gezt�nk a szob�val, �tment�nk az egykori vend�gszob�ba, hogy Edwardnak is kifess�k a szob�j�t. Nagyon j�l sz�rakoztunk, �s miut�n v�gezt�nk le�lt�nk a m�g csupasz padl�ra, �s besz�lgetni kezdt�nk. 

(Jasper szemsz�ge) 

Furcsa volt, t�nyleg j�t�kb�l verekedni valakivel, de azt kell, hogy mondjam, hogy hat�rozottan tetszett a dolog. Kiadtuk magunkb�l a felgy�lemlett fesz�lts�get, de �gy, hogy k�zben vigy�ztunk, hogy ne tegy�nk k�rt a m�sikban. Rem�ltem, hogy Alice nem idegeskedik nagyon, mert �reztem a kis j�t�kunk elej�n egy kis fesz�lts�get a r�sz�r�l, de az�ta, ez az aggodalom hat�rozottan elt�nt. Nem volt id�m odapillantani, de �gy gondoltam, hogy Esme keze lehet a dologban.

Emmett nagyon j�l harcolt, b�r a technik�j�n m�g tudtam volna jav�tani. Majd alkalomadt�n, hogyha nincs ellen�re, mutatok neki n�h�ny technikai fog�st, amivel javulhat m�g. B�r t�ny, hogy ilyen er�s v�mp�rral m�g nem tal�lkoztam, de tetszett az ereje is, �s st�lusa is. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen energi�kkal meg�ldott szem�ly, ennyire boh�k�s �s k�zvetlen tud lenni. Emmett el�tt, m�g soha nem tal�lkoztam v�mp�rral, aki mindenb�l viccet tudott csin�lni. A fajt�nkra nem volt �ppen jellemz� a humor, de lehet, hogy t�bb ilyen l�ny k�ne a vil�gra, mert hat�rozottan felszabadultam a temperamentum�t�l.

Elkaptam Emmett karj�t, �s egy hat�rozott lend�t�ssel kivittem vele egy m�retes feny�t. Edward felszisszent, amit nem tudtunk mire v�lni, �s mindketten fel� fordultunk egy pillanatra.

• Az volt Esme egyik kedvence – suttogta Edward, hogy csak mi hallhassuk.
• Ajaj – �lltam meg egy pillanatra. Esme, nyilv�n nagyon d�h�s lesz r�nk. Tal�n m�g megmenthet�?
• Nem hiszem, hogy menthet�, mivel a k�zep�n�l kett�t�rt – mondta Edward mosolyogva, �s Emmett is hahot�zni kezdett.
• Ti most �t akartatok verni? – k�rdeztem tettetett s�rt�d�tts�ggel.
• Nem csak akartunk – nevettek fel m�g hangosabban mindketten.
• Ti… - kezdtem bele, de ink�bb a tettek mezej�re l�ptem, �s elkaptam Emmettet, majd Edward ir�ny�ba haj�tottam. Sajnos, kedves gondolatolvas�nk meghallhatta a c�ljaimat, mert elugrott, miel�tt b�ty�nk nekiment �s elsodorta volna �t is.
• Nem tal�lt – nevetett Edward az egyik magas fa tetej�r�l, �n pedig azonnal ut�na eredtem, Emmett pedig engem vett �ld�z�be.

�gy ugrottunk egyik f�r�l a m�sikra, eg�szen addig, am�g Emmett el nem kapott, �s le nem r�ntott mag�val a f�ldre. Ahogy a l�ban el�rte a talajt szembefordultam vele, de m�r k�s� volt. Megragadta a karomat, �s �n n�h�ny pillanattal k�s�bb hatalmas csattan�ssal t�rtem kett� egy m�retes szikl�t. Egy pillanatra meg is sz�d�ltem, de egy-k�t m�ly leveg� ut�n, azonnal felpattantam �s visszaadtam a k�lcs�nt testv�remnek. M�g �r�kon �t harcoltunk egym�ssal. A v�g�n m�r Edward is besz�llt, �s ketten k�t v�llra fektett�k Emmettet, ami nem volt k�nny� feladat, hiszen megegyezt�nk, hogy a j�t�k csak akkor �r v�get, hogyha b�ty�nkat t�z m�sodpercig le tudjuk fogni. A f�ldre ter�t�st nem t�nt nagy dolognak, de az, hogy ilyen sok�ig lent tartsuk az m�r ig�nyelt el�g sok energi�t, �s k�zdelmet. Emmett nem az a t�pus volt, aki csak �gy feladja a k�zdelmet.

• Gy�zt�nk – mondta ki Edward nevetve az �t�letet, mire �n is elmosolyodtam.
• Csak az�rt, mert ketten voltatok ellenem. Egy�bk�nt is te mindig csalsz, Edward. Egyed�l sim�n elint�ztem volna Jaspert, de �gy, hogy seg�tett�l neki, m�r szinte es�lyem sem volt. B�r t�ny, hogy nagyon is j�l tartottam magam. Mindenesetre visszav�g�t k�vetelek – mondta Emmett durc�san, miut�n felt�p�szkodott.
• Meg fogod kapni, de most menj�nk haza, mert j�l ott hagytuk a l�nyokat – mondta Edward hat�rozottan. – Verseny a nappaliig? – k�rdezte csillog� szemekkel.
• �n benne vagyok – mondtam hat�rozottan.
• T�lem is mehet – mondta Emmett vid�man.
• Akkor indul�s – ki�ltott fel Edward, �s m�r sz�guldott is vel�nk a nyom�ban. Hihetetlen�l gyors volt, ak�rmennyire is igyekeztem be�rni, nem �rtem utol. M�g nem tal�lkoztam olyannal, aki t�bb sz�z m�terre lehagyott volna. Ez az�rt jelent�s sebess�gk�l�nbs�g. – �n nyertem – vigyorgott r�nk, amikor be�rt�nk a nappaliba.
• Nem lesz ez mindig �gy – mondtam hat�rozottan. Fejl�d�k�pes vagyok, �s nem fogom hagyni magam.
• Majd megl�tjuk – kuncogott Edward.
• N�la senki sem gyorsabb – b�k�tt Emmett csal�dottan testv�re fel�.
• Hol van mindenki? – n�ztem k�rbe a nappaliban.
• Az �j szob�mban besz�lgetnek a l�nyok – v�laszolt Edward azonnal. – Mindj�rt lej�nnek hozz�nk – tette m�g hozz�.

Erre nem tudtam mit mondani. A l�nyok alatt ezek szerint Rosalie-t is �rtette Alice, �s Esme mellett. Tal�n szerelmemnek megint igaza volt, �s m�r meg is b�k�lt vel�nk � is? B�r k�ts�gk�v�l a kedvesemnek mindig igaza van, a legnagyobb �r�m�mre. A fi�kkal le�lt�nk a nappaliban, �s mi is besz�lgetni kezdt�nk. Nemsok�ra meg�rkezett Carlisle is, �s csatlakozott hozz�nk. Majd a l�nyok is lej�ttek. Legnagyobb meglepet�semre Alice, �s a m�sik k�t l�ny is, egy-egy m�retes f�rfiinget viselt, amit nem igaz�n tudtam mire v�lni. Emmett viszont csak hangosan f�ttyentett egyet.

• Ez igen. K�t ilyen d�g�s n�szem�ly, az �n ingemben. Ilyen l�tv�nyban is ritk�n van r�szem – mondta el�gedetten, �s k�zben m�g a szem�ld�k�t is h�zogatta. – Te is csini vagy, anya – f�zte m�g hozz�.
• Nem s�r�n lesz r�szed ilyenben, �gyhogy ne szokj hozz� – mosolyodott el Rose, �s Emmett �l�be huppant, hogy cs�kot leheljen a sz�j�ra, de fiv�r�nk ink�bb elm�ly�tette a cs�kot, �gy ink�bb elford�tottam a pillant�som r�luk, de sajnos az �rz�seik �gy is tomboltak.
• Mit csin�ltatok? – pr�b�ltam elterelni a figyelmemet, de nagyon is �rdekelt, hogy hogyan t�lt�tt�k a napot. B�r egyre nehezebb volt t�rt�ztetni magam. Edward mentett meg. Megk�sz�r�lte a tork�t, mire v�gre sz�trebbent a t�lf�t�tt p�r. „K�szi” – gondoltam, � pedig csak mosolyogva biccentett.
• Kifestett�k a szob�kat – huppant az �lembe szerelmem sz�lesen mosolyogva. – Akarod megn�zni? – csillant fel a szeme.
• Term�szetesen, nagyon sz�vesen megn�zn�m – mondtam lelkesen. B�r ha Alice keze benne van a dologban, akkor biztosan t�k�letes lett.

Egy perccel k�s�bb m�r az �j szob�nkban �lltunk, �s �n csod�lattal forogtam k�rbe. Nagyon j�l n�zett ki az eg�sz. El sem tudtam k�pzelni, hogy hogyan fog pontosan festeni a k�t �rnyalat a falon, de nagyon tetszett.

• Gyere, n�zd meg, Edward szob�j�t is – ragadott k�zen, �s h�zni kezdett a m�sik szoba fel�. – Edward te is gyere fel – sz�lt le szerelmem b�ty�nknak is. – Meg a t�bbiek is, hogyha k�v�ncsiak.

Ahogy be�rt�nk a m�sik szob�ba m�r j�ttek is ut�nunk a t�bbiek, �s egy�tt �multunk az �j sz�nen, amit a szoba kapott. M�g Edward is elismerte, hogy nagyon j�l fest az eg�sz. Majd kifejtette, hogy egy fekete kanap�, �s egy feh�r szekr�nysor nagyon is j�l illene ehhez a szob�hoz. Alice is r�b�lintott az �tletre, de szerinte kell m�g egy kis sz�n, �gyhogy kiegyeztek m�g egy kis arany �rnyalatban, ami az �gytakar� lesz, �s a sz�nyeg. Miut�n ketten kives�zt�k a szob�t, visszament�nk a nappaliba, �s �tbesz�lgett�k az �jszak�t.