Edward le�lt a kanap�ra, engem m�g mindig a karjaiban tartott, mint egy b�bit. Vele �rdekes m�don t�k�letes biztons�gban �reztem magam.

• M�g �n magam sem tudom, hogy mi volt ez az eg�sz. Delinda sosem viselkedne �gy. Azt sem tudtam, hogy Alex meghalt, s�t! Azt sem tudom, hogy ki az a Tiffany.

Feltorn�sztam magam �l� helyzetbe, � meg�lelt, �n a v�ll�ba f�rtam az arcom �s hangtalanul zokogtam. Amikor egy kicsit megnyugodtam felemeltem a fejem, hogy a szemeibe tudjak n�zni.

• K�sz�n�m, hogy megmentett�l.

Amikor az ajkaira n�ztem, elfogott a v�gy, hogy megcs�koljam. Egyre k�zelebb hajoltunk egym�shoz. H�v�s lehelet�t az ajkaimon �reztem, amik egyre jobban felforr�sodtak. Amikor az ajkaink v�gre tal�lkoztak hihetetlen �rz�sek szabadultak fel bennem. �r�ltem, hogy Jasper nincs itt, mert akkor lebuktam volna. Meg�reztem az ajakaimon a nyelv�t, ami bebocs�jt�st k�rt a sz�mba. Habozva sz�tny�ltak az ajkaim. Bent a sz�mban a nyelveink vad ritmikus t�ncot j�rtak. Amikor elv�lltunk, zih�lni kezdt�nk, nem hittem volna, hogy ilyen v�mp�rokkal is el�fordulhat. �n – m�r sokadszorra ami�ta itt vagyok- felpattantam �s felfutottam a szob�mba. Bella mit m�velsz? Ezt nem lett volna szabad! Az �nem egyik r�sze d�h�ng�tt a cs�k miatt a m�sik pedig repet�t k�rt. Hal�ltusa folyt a lelkemben. Az omin�zus cs�kjelenet ut�ni napokban ker�ltem Edwardot. Tudom, hogy gyerekes megold�s, de jobb �tletem h�j�n ezt kiviteleztem. Be is j�tt az a dolog p�ntekig, de p�nteken kis�t�tt a nap, ez�rt otthon kellett maradnunk. Miut�n Alice k�z�lte a „rossz” h�rt, eld�nt�ttem, hogy eg�sz nap a szob�mban fogok �cs�r�gni �s a n�gy falat fogom b�mulni. De k�zbej�tt a reggeli zongorasz� �s a k�v�ncsis�gom. kilopakodtam a l�pcs�re �s len�ztem, hogy mi is folyik a nappaliban. Ott Rosalie zongor�zott �s Emmett pedig �t figyelte; a nappaliban a b�torok a falnak voltak tolva, az �gy keletkezett �res helyen k�t p�r t�ncolt. �n le�ltem a l�pcs�re �s onnan csod�ltam �ket. hallottam, hogy valaki m�g�m l�p, Edward volt az.

• Nem baj, el�g, ha �n tudok.

Felemelt �s a l�b�ra �ll�tott, - mint egy �t �vest- a v�llaira tette a kezeimet, a saj�tjaimat pedig a derekam k�r� fonta, �gy forogtunk. �vatosan mag�hoz szor�tott, mintha att�l f�lne, hogy kett�t�r. A mellkas�ba f�rtam a fejem �reztem, hogy az eg�sz testem t�zforr�  a v�gyt�l �s nem csak az eny�m, hanem Edward�  is. Be kellett vallanom magamnak, hogy pokolian j�l �reztem magam Edwarddal. A dal v�get �rt, de Edward m�g mindig „fogva tartott”.

• Egyszer minden dal v�get �r, de ett�l m�g �lvezhetj�k a zen�t. – suttogta cs�b�t�an a f�lembe.

Odaszor�tott a falhoz, de f�jdalmat nem okozott. A szemeiben most felismertem a szerelmet, a gyeng�ds�get �s a v�gyakoz�st. Pontosan ugyanazokat az �rzelmeket, amiket �n is �reztem a tal�lkoz�sunk �ta.

• Edward, ak�r hiszed, ak�r nem �n is szeretlek t�ged. – kimondtam! V�gre hangosan is kimondtam, azt, ami m�r napok �ta „nyomta” a lelkem, �s Edward is szeret engem!

Olyan vadul cs�kolt meg, mintha eg�sz �let�ben erre az egy cs�kra v�rt volna. Valahogy bebotork�ltunk a szob�mba, ott le�ltetett az �gyra. Test�vel lassan az �gyra d�nt�tt, �n a dereka k�r� fontam a l�baimat, ezzel m�g k�zelebb h�ztam �t a felhev�lt testemhez. Ekkor hirtelen mindketten �szbe kaptunk, �n elengedtem Edward derek�t, � pedig leg�rd�lt r�lam, de m�g mindig mellettem fek�dt.

• Igen. El�tte tal�n el k�ne menn�nk a b�lba. – d�bbenten meredtem r�. -  K�rlek.

Elk�vettem azt a s�lyos hib�t, hogy belen�ztem a szemeibe. Ha most m�g ember lenn�k, tuti elfelejten�k leveg�t venni �s el�juln�k. Elb�v�lt a szemeivel. Sut�n b�lintottam, hogy beleegyezek, jutalmul egy ellen�llhatatlan mosolyt kaptam.

• De m�g ruh�m sincs. – mondtam rem�nykedve. Ez volt az utols� rem�nysugaram.

Alice robbant be a szob�ba �s izgatottan vis�tozni kezdett:

• Ma senki sem tud kopogni? – k�rdezte a szemeit forgatva Edward.

„ Tudtommal semmit sem zavartam meg!” – �v�lt�tte gondolatban Em.

• Ne �v�lts! Rendes hanger�n�l is eljut a tudatunkig. – Emmett h�tat ford�tott nek�nk �s kis�t�lt a szob�b�l. Az ajt�t becsapta maga m�g�tt.

Hangosan felnevett�nk. Az eg�sz d�lel�tt�t �tbesz�lgett�k. D�lut�n egy k�r�l Alice felj�tt �rt�nk �s k�z�lte, hogy indulnunk kell, �gy h�t mit tehett�nk volna? Lement�nk a gar�zsba, ahol Emmett mindent tud� vigyorral fogadott minket.

• Seattle-be megy�nk. Carlisle, Esme, j� lenne, ha a t�bbieknek is elmondan�tok a dolgokat.

„ Vajon hogy reag�lnak?”  – aggodalmaskodott Esme.

„ Elk�peszt�! Ezek az �rzelmek! Vajon ki�? H�t persze! Edward�  �s Bell��.”

Eg�szen eddig Jasper �s Alice k�pess�g�t „elnyomtam”  magamban, de most viszont eluralkodott rajtam a k�v�ncsis�g. Vajon milyen �rzelmekr�l besz�lt Jazz? Elhat�roztam, hogy le fogom „tapogatni” Edward �rzelmeit,de csak akkor, ha kettesben lesz�nk. �gy k�nnyebb lesz.

„ H�, Bella, tudom, hogy hallasz! Vicces lesz.” – h�t persze! Alice m�r l�tta, hogy mi fog kis�lni a tervemb�l.

Carlisle megk�sz�r�lte a tork�t, ezzel el�rte, hogy r�figyelj�nk.

• Persze. – mondtuk egyszerre.

Rosalie �s Emmett, Rose t�zpiros aut�j�val indultak el; Carlisle �s Esme a Mercedesszel; Alice �s Jasper Edward Volvo-j�val; mi pedig az �n kocsimmal akartunk �tnak indulni. A t�bbiek m�r elindultak, de mi m�g mindig a gar�zsban �lltunk �s civakodtunk.

• Igen! Megkaphatn�m v�gre a kulcsot?

Megcs�rrent a zsebemben a telefonom. Sz�r�s szemekkel meredtem Edwardra, ez�rt nem n�ztem meg, hogy ki h�v.

• Megkaphatom a kulcsot? – k�rdezte �jra m�z�des hangon.