• J�l vagy? – k�rdeztem mikor Bella m�r egy ideje m�r a v�ll�regembe temette az arc�t. M�r nem �reztem, hogy a forr� k�nnyei az ingemet �ztatj�k.
• Igen – szipogta kedvesem.

�jra siker�lt felszak�tanom a sebeit, semmit nem tudok �gy csin�lni, hogy ne okozn�k neki l�pten-nyomon f�jdalmat.

• Ne haragudj – suttogtam a f�l�be, de egyb�l felkapta a fej�t, �s vadul r�zta azt.
• Edward Cullen. Ha m�g egyszer bocs�natot mersz k�rni valami�rt is, �s esk�sz�m…- csattant fel. Nem fejezte be a mondatot.
• Esk�sz�l, hogy? – incselkedtem
• Hogy megt�madlak! – m�r Bella is mosolygott, majd kib�jt az �lel�semb�l, �s h�tra d�nt�tt. Hagytam, hogy megl�kj�n, h�tra d�ltem az �gyon, � pedig mell�m �lt, majd lefek�dt, a mellkasomra hajtotta a fej�t. A haja az arcomra omlott, �n pedig csak �lveztem a b�d�t� illatot.
• Szeretlek – s�hajtottam, majd m�lyet szippantottam Bella illat�b�l. Csod�latos, t�k�letes, gy�ny�r�…ez a h�rom sz� jutott csak eszembe.
• �n is t�ged. �r�kk� – suttogta k�zvetlen�l a f�lembe.
• Eml�kszel, mikor azt mondtad, hogy olyan vagyok, mint egy meteor? – k�rdezte hossz� csend ut�n
• Igen – apr�t b�lintottam – Mikor haza�rt�nk Olaszorsz�gb�l.
• Pontosan. Ma sem tudn�l n�lk�l�zni? M�g mindig elvak�talak? – k�rdezte halkan, kiss� sz�gyenl�sen. H�t hogy ne vak�tana el?
• Ez milyen k�rd�s? Nem tudom elk�pzelni n�lk�led az �letem. – jelentettem ki magabiztosan. Hogy is tudn�k n�lk�le �lni? De hogy k�rdezhet ilyet?
• Akkor nyugodt vagyok. – mondta, majd megk�nnyebb�lten s�hajtott
• Bella – �ltem fel, �s az arc�t a kezeim k�z� fogtam – Sok mindenen kereszt�lment�nk, de azt hiszem, m�r bebizony�tottuk egym�snak, hogy ha szeretj�k egym�st semmi nem v�laszthat el minket egym�st�l. Se t�vols�g, vagy az idi�ta �tleteim, vagy a v�rfarkasok...Semmi az �gvil�gon! �s most meg�g�rem neked, megesk�sz�m, Bella, hogy soha de soha nem foglak t�bb� elhagyni. Mi egy�tt kib�runk mindent. Mindent! – mondtam, majd a homlokomat az �v�nek t�masztottam.
• Ha n�lk�led k�ne �lnem, belehaln�k. – suttogta. B�r�m�n �reztem a forr� lehelet�t, a szeme �jra k�nnybe l�badt.
• Bella, a k�teless�gem, hogy megv�djelek. Nem foglak elmenni, am�g el nem k�ldesz. Nem megyek sehov� am�g sz�ks�ged van r�m, mindaddig, am�g engem akarsz. – mondtam komolyan
• Akkor egy ideig nem szabadulsz. – mosolygott boldogan, majd becsukta a szem�t, �s az orr�t az eny�mhez �rintette.
• Szeretlek – suttogta, majd l�gyan az ajkaimhoz �rintette a saj�tjait. Lassan cs�koltam meg, egy�ltal�n nem vadul, vagy k�vetel�dz�en. Bella sem sietett el semmit, de most nem ment�nk tov�bb a cs�kn�l. Nem is v�gytam most a test�re, csak annyira, mint mindig.

Lassan elh�z�dtam t�le, Bella ajkait lemond� s�haj hagyta el.  V�gigsim�tottam az arc�n, majd lassan �jra hozz��rintettem az ajkam az �v�hez, de nem cs�koltam meg. Miut�n �jra elh�z�dtam Bella ell�gyult pillant�st vetett r�m. Hirtelen �reztem, ahogyan a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Kikaptam a zsebemb�l, �s a kijelz�re pillantottam.

• Mi az Alice? - sz�ltam bele a telefonba
• Edward – a h�gom hangja remegett – Victoria. T�madni fog – dadogta. Az �llkapcsomat hangosan �sszecsattintottam, �s k�v� dermedtem.
• Mit tegy�nk? – sziszegtem, �s �v�n magamhoz szor�tottam Bell�t.
• Gyertek ide, �s meg fogjuk besz�lni. – mondta m�g Alice a telefonba, majd elk�sz�nt �s letette.
• Gyere – h�ztam magam ut�n Bell�t
• Mi? Edward? Beavatn�l engem is? – k�rdezte Bella megtorpanva. Nem volt vesztegetni val� id�nk, felkaptam, lerohantam vele, bez�rtam az ajt�t, majd elrejtettem a kulcsot, �s besz�lltunk a kocsiba. Bella ebb�l val�sz�n�leg a m�r-is-a-kocsiban-�l�k �llapotot vette �szre.

Ind�tottam az aut�t, �s m�r az �ton hajtottam a megengedettn�l sz�z km/h sebess�ggel t�bbel, mikor Bella �jra faggatni kezdett.

• Bella, bajban vagyunk – mondtam kurt�n, makacsul csak az utat figyelve.
• Victoria – motyogta maga el�. M�lyen, a sz�rnyeteg Bell�t v�d� oldal�b�l egy morg�s t�rt fel a torkomb�l.

Bella egyb�l tudta, hogy Victoria okozott minden gondot most.

• Charlie – ki�ltott fel hirtelen
• Biztons�gban van, az a n� tudja, hogy velem vagy, nem otthon keresne -  magyar�ztam. Pr�b�ltam nyugtatni Bell�t, de nem nagyon ment, hisz �n sem voltam nyugodt.
• Biztosan?
• Sz�z sz�zal�k – er�s�tettem meg.  A hangom m�g most is fesz�lt volt

Az �t tov�bbi r�sze csendben telt el, mikor a h�zhoz �rt�nk Alice a l�pcs�n �lve, mag�t el�re-h�tra hint�ztatva, csukott szemmel tal�ltuk. Olvastam a gondolataiban.  A l�tom�s�ban Victoria �nel�g�lt, undor�t� mosollyal ecsetelte Bell�nak hogy mit fog vele csin�lni. Felord�tottam, mikor hozz��rt.

• Mi a baj? – k�rdezte Bella. Forr� �rint�se v�ratlanul �rt, ez�rt megremegtem.
• A l�tom�s – sziszegtem

Alice-hez s�t�ltunk, aki most nem mozdult. Nem tudtam t�bb� a gondolatait n�zni, ink�bb megfogtam a h�gom v�ll�t, aki mintha megijedt volna az �rint�semt�l megremegett, majd r�m n�zett, �s sz� n�lk�l elindult befel� a h�zba…