Bella szemszöge

Neeeem!!! Üvöltöttem gondolataimban, az az átkozott kígyó mit művelt a lányommal?! Nem, megölöm! Nem veheti el tőlem Nessiet.
A földre hulltam, mint egy őszi sárga falevél, amire már senkinek sincs szüksége. Könnyek nélkül zokogtam. Amikor azt hiszed az életed rendben van, minden megváltozik, és egy villámcsapásra tönkre megy minden. Elveszíthetsz mindenkit akit szeretsz, tisztelsz. A remény is elhal, már nincs értelme az életnek. Nessiet elvitte az az átkozott nőszemély. És hogy kérhet olyas valamit hogy hagyjam el szerelmem? Ez megzakkant. Komolyan mondom megkattant. Nincs eszénél ez a nőszemély. Alice úgy is látná, és kitalálnánk valamit. Nem fogok fájdalmat okozni Edwardnak, és tálcán kínálni Tanyának szerelmem. Nem engedem. És Renesmee-t is megtaláljuk, csak nyugodj meg Bella. Nem lesz semmi baj. Nyugalom.
Valaki közelített felém. Felálltam, és türelmesen vártam. Pirosan izzottak a szemei. Amikor kilépett a fa árnyékából, egyből felismertem ki ő. Gyönyörű vöröshaja volt, és megtépázott ruhái. Leona volt az. De ő mit keres itt? Úgy tudtam Franciaországba  utazott egy másik vámpír család életét követni. Mi történt vele? Hogy kerül ide? Egy vad morgás hallatszott mellkasából.

- Leona. – szólítottam meg. – Bella vagyok! Nem emlékszel? Bella Cullen !!
- Bella? Nézett rám. Szemöldökét felhúzta.
- Igen Bella vagyok. Válaszoltam mosolyogva. – Mi történt veled? Hogy kerülsz ide? – kezdtem faggatni.
- Öhm, én nem tudom.
- Mire emlékszel? – kérdeztem.
- Máshol. - Mondta Leona

Hirtelen éreztem az érzéseit! Érdekes volt, az én testem is bejárta a félelem, nem tudtam vele mit kezdeni, így hát bele egyeztem.

- Menjünk a Cullen házba! – ajánlottam fel.

Neki vágtunk az erdőnek, és én csak arra tudtam gondolni, hogy a fenében voltam képes Jasper képességét magamba szívni? Kicsit idegesítő ez a dolog , mit ne mondjak.
Remélem Nessie jól van. Le lassítottunk, elértük a Cullen házat. Benyitottam, és Leona szorosan mellettem maradt. Éreztem a félelmét, és kétségei is akadtak.

- Sziasztok! Köszöntem lehajtott fejjel.
- Bella!!! – Kiáltotta Edward. Majd rögtön elém teremt.
- Sajnálom. – bújtam hozzá, és arcom a mellkasába temettem.
- Bella. – suttogta újra Edward a fülembe, majd megcirógatta hátam.

„Ne merj még egyszer ilyet művelni, nem tudod elképzelni mennyire aggódtam miattad! Megértetted? Megígéred hogy nem tűnsz el legközelebb?” – kérdezte gondolatban Edward.
Mire én csak bólintottam egyet, és még közelebb vontam magamhoz.

- Oh, remek, tudnátok máskor folytatni ezt a romantikázást? El tűnt az unokahugom! És nekem igazán hiányzik a piszkálása a kutyagyerekkel ! – mondta szigorúan Emmett.

- Emmett hogy mondhatsz ilyet?! Mindenkinek hiányzik Renesmee!!
- Bocsánat hogy közbe szólok.- mondta Leona – De Renesmee nem egy vöröshajú barna szemű, félig ember- félig vámpír 16 év körüli lány?
- Igen ő az. – vágtam rá egyből.
- Láttam őt, egy szőke hajú nővel az erdőben. És utána nem emlékszek semmire, csak hogy zihálok, és egy másik ponton nyitottam ki a szemem.
- Másik ponton ? értetlenkedett Emmett.
- Másik helyen. – forgatta a szemeit Alice.
- Jaaa!! – horkantott fel.
Előhúztam a zsebemből a véres papírfecnit, és Edward kezébe nyomtam. Mikor olvasta arca megdermedt. Éreztem hogy mennyi fájdalmat, és büszkeséget él át.
- Mi az? Kérdeztem.
- Öhm. Semmi . – nevetett
- De mond, érzem benned a kételyes érzelmeket. Hol büszkeséget, hol fájdalmat élsz át.
- Hogy mondod? – kérdezte kikerekedett szemekkel Jasper.
- Hát amikor Leonaval találkoztam az erőben már akkor éreztem az érzelmeket, nem tudom hogy, vagy miért , csak azt tudom hogy érzem őket.- mondta , szememmel pedig végig a padlót bámultam.
- Ha már itt tarunk, akkor elmesélnéd nekünk Leona hogy hogyan kerültél ide? – kérdezte Carlisle udvariasan, majd mindenkit a nappaliba invitált.
Leültünk a kanapékra és Leona belekezdett.
- Miután Franciaországba utaztam felkerestem azt a családot akik után kutattam, Lindsay, Sarah és Kevin. Mind a két vámpírlány oda volt Kevinért, én pedig nem bírtam a folytonos civakodásukat(melyet Kevin még élvezett is) elviselni. Így kijelentettem hogy elköltözök, és más állati véren élő családot kezdtem el keresni, tudtam hogyha nem találok sehol senkit, ami be is következett , ide bármikor visszajöhetek ahogy Alice azt mondta. El is határoztam hogy újbol felkereslek titeket. Már a Forksi erdőt jártam amikor találkoztam egy szőke hajú vámpírlánnyal aki Renesmee testét vitte a kezében. Utána pedig nem emlékszek semmire. Csak hogy testem rázkódik..  felálltam.. de nagyon gyenge voltam, amikor meghallottam Bellát elkezdtem felé közeledni. És akkor a hitem beigazolódott tényleg Bella volt az.
- Én sajnálom, esküszöm hogy amint hamarabb rájövök hogy ő a családotok része cselekszek, és nem hagyom hogy elmenjen. –mondta Leona lehajtott fejjel.
- Ugyan ne okold magad, te semmiről sem tehetsz! – mondta Esme
- Így van, ne okold magad. – csatlakoztam én is.
- Mit tegyünk? Kérdezte Edward Carlisle-tól.
- Tanya azt várja hogy Bella elhagyjon téged, hát akkor tegye. – mondta higgadtan.
- Azt már nem, nem hagyom egyedül! - tiltakozott szerelmem.
- Persze hogy nem, Rosalie? – fordult Rose felé.
- Igen Carlisle?
- Bellával töltenél pár napot? Csak amíg itthon elsimitjuk a dolgokat.
- Hát persze. – mosolygott Rosalie.
- Miért pont ő ? – durcáskodott Alice.
- Mert Tanya mindig is azt látta hogy Rose és Bella kapcsolata nem olyan tökéletes mint a te és Bella kapcsolat. Így nem lesz olyan feltünő ha azt hazudjuk Rose pár napra elutazott. – érvelt Carlisle.
- Persze..persze… - dünnyögte az orra alatt Alice.
- Nos, akkor kapunk még egy két órát Bellával? – kérdezte Edward.
- Ugyan Edward még akaár napokat is, mire Rosalie bepakol a bőröndbe.. huhúúúúú… - nevetett Jasper.
- Hahaha. – dörmögte Rose a szemeit forgatva.
Mire már Emm is nevetni kezdett.
Edward elkapt a csuklóm és felszáguldott velem a szobájába, leültetett az ágyra, pont úgy, hogy a szemeibe nézhessek.
- Nem gondoltam volna – nevetett szerelmem.
- Még is mit?
- Hogy Tanya levele után haza jösz, hogy nem rohansz el egyből. Hihetetlen vagy. Mindig meg tudsz lepni. – kacagott.
- Soha se leszek képes elhagyni téged. Még így is nehezemre esik elmenni nélküled. – piszmogtam.
- Nekem is nehéz lesz nélküled. – suttogat, miközben kisimított egy hajtincset az arcomból. Hideg keze most szinte forrónak tűnt. Éreztem az elégedetségét, büszke volt magára, és rám.
- Miért vagy büszke magadra? Kérdeztem. – Hiszen érzem…. – mentegetőztem.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. – mondta nevetve.

Közelebb hajoltam hozzá, orrommal megérintettem az övét, belélegeztem édes illatát végig mértem csodálatos arcvonalát, majd a száját, orrát tanulmányoztam. A szemeit a végére hagytam, hiszen tudtam, ha belenézek elveszek. Megszűnik körülöttem a világ. Csak az ő arany szemeit fogom tudni nézni, a szétolvadó szeretetett, szerelmet. Végül tekintetem belefúrtam az övébe, mély levegőt vettem és hagytam hogy közelsége elkápráztasson.
„Szeretlek” üzente gondolatban.

Elmémből szépen lassan kitoltam a védőréteget, és hagytam hogy fedetlenűl hagyja elmémet. Most nem okozott különösebb fizikai fájdalmat, csak a szokásos fejgörcsöket, de ehezz már hozzátudtam szokni.

„Szeretlek” üzentem én is gondolataimban.
Edward szája felfelé húzódott, és hatalmas mosolyt öltött.
Pajzsom visszacsattant, és ismét elmém védését szolgálta.

- Azért vagyok büszke magamra…- kezdte Edward – Mert betudtam bizonyítani mennyire szeretlek, és ezáltal te is vissza jöttél és nem szaladtál el mint egy őrült.
- Tudom hogy szeretsz. – mondtam ki gondolatom őszintén.
- Tudom hogy tudod. – nevetett
- És rám miért vagy büszke? Kérdeztem.
- Mert hiába a mindened a lányunk visszajöttél, felülkerekedtél saját magadon. Újszülött létedre néha tehetségesebbnek látlak mint sajt magamat. Mind elhamarkodott döntés helyett, helyesen megfontolod őket, és a legjobbak szerint cselekedsz , Bella erre van hogy még én sem vagyok képes, mintha már évezredek óta vámpír lennél. – mondta elismerően szerelmem.
- Nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni. – mondtam lehajtott fejjel.
- Buta Bella.

Simított végig arcomon Edward majd ajkát az enyémhez érintette és vágyaink felülkerekedtek rajtunk. Na mos mondja azt hogy mindent megfontolok. Nevettem magamban.