(Alice szemsz�ge) 

Minden fantasztikusan alakult. Im�dtam, hogy Cullen lehetek, �s �gy l�ttam, hogy Jasper is egyre jobban �lvezi a dolgot. A fi�kkal nagyon is j�l kij�ttek, �s most m�r Rosalie sem ker�lt minket, �s nem is vetett r�nk �lland�an gy�l�lk�d� pillant�sokat. A h�zban minden nap egyre jobb lett a hangulat. Jasper �s �n m�r teljesen berendezt�k a szob�nkat, �s Edward szob�ja is elk�sz�lt. M�g b�ty�nk is elismerte, hogy sokkal jobb lett, mint volt. Eg�szen otthonos form�t �lt�tt, de f�rfias m�don. M�r csak egyetlen probl�m�nk maradt, m�gpedig az, hogy szerelmem nem volt k�pes sok�ig emberek k�zel�ben maradni �gy, hogy ne n�zze �ket a k�vetkez�, aktu�lis vacsor�j�nak. L�ttam rajta, hogy nagyon b�ntja, amikor szeretn�k elmenni v�s�rolni, vagy csak s�t�lni, �s nem tud velem j�nni, mert nem k�pes t�rt�ztetni mag�t. Soha nem hib�ztattam ez�rt, de m�gis b�ntudata volt. L�tszott rajta.

M�r egy ideje gondolkoztam rajta, hogy mi lehetne a megold�s, amikor r�j�ttem, hogy val�sz�n�leg az lenne a legjobb, hogyha Carlisle seg�tene nek�nk. � biztosan tudja, hogy hogyan lehet n�velni Jasper t�r�k�pess�g�t. B�rmit megtenn�k, hogy szerelmem is felh�tlen�l �lvezze az �j �let�nket v�gre.

• Min gondolkozol, kedvesem? – k�rdezte Jasper l�gyan.
• Csak az jutott eszembe, hogy �n nem tudom, hogy mi lenne a legjobb neked, olyan szinten, hogy k�nnyebben beilleszkedj. Arra gondoltam, hogy megk�rhetn�nk Carlisle-t, hogy seg�tsen nek�nk. Hiszen itt mindenkit � seg�tett �t a nehez�n – magyar�ztam el a helyzetet.
• Kicsim, te nagyszer�en csin�lod, csak �n vagyok nagyon neh�z esett. Itt senki nem �lt annyi embert, mint amennyit �n. Mi van, hogyha soha nem leszek k�pes huzamosabb ideig emberek k�z�tt tart�zkodni? – k�rdezte csal�dottan.
• Akkor k�nytelenek lesz�nk remete �letet folytatni – b�jtam az �l�be. – Annak is meglenn�nek a maga el�nyei – mondtam kac�ran, mire Jasper v�gre elmosolyodott.
• Cs�b�t� aj�nlat, de te �gy nem lenn�l boldog. Megk�rj�k Carlisle-t, hogy seg�tsen, ahogy haza�rt. Rendben? – k�rdezte �s szorosan mag�hoz h�zott.
• K�sz�n�m, nagyon szeretlek – mondtam boldogan, �s megcs�koltam.
• �n is nagyon szeretlek – suttogta a f�lembe, miut�n elv�ltunk.

A nap h�tralev�  r�sze kellemesen telt. Jasperrel elment�nk s�t�lni, �s tal�ltunk egy t�k�letes kis tiszt�st, ami tele volt vadvir�gokkal. Ott t�lt�tt�k az eg�sz napot. Csak fek�dt�nk egym�s karjaiban, �s �lvezt�k a vir�gillatot, ami belengte az eg�sz k�rny�ket. Minden napom sz�p lenne m�r akkor is, hogyha nem tenn�nk semmi m�st, csak �gy fek�dn�nk, de az �n odaad� kedvesem meg akarja adni nekem, m�g azt a v�gyamat is, hogy fent tartsuk a norm�lis �let l�tszat�t.

• Carlisle haza�rt – s�hajtott egy nagyot Jasper, majd fel�lt, �s engem is mag�val h�zott. – Menj�nk, Alice, �s besz�lj�nk vele – mondta mikor seg�tett fel�llni.
• Biztos vagy benne? M�g mindig �ll a remetes�gre vonatkoz� aj�nlatom – mosolyogtam r�, b�r �r�ltem, hogy mindent megtesz egy viszonylag norm�lis j�v��rt.
• Igen, biztos. Menj�nk – fogott k�zen, �s meg sem �llt velem Carlisle dolgoz�szob�j�ig.

Amikor oda�rt�nk megtorpantunk, majd halkan bekopogtattunk. Nem akartunk zavarni, b�r �ltal�ban, hogyha fogadott ap�nk haza�rt, olyankor sz�vesen koncentr�lt r�nk, �s felhagyott a leg�jabb technik�k tanulm�nyoz�s�val.

• Szabad – sz�lt ki azonnal. Mi pedig bement�nk. – Sziasztok! Foglaljatok helyet – mondta mosolyogva, �s a fotelek fel� intett. Mi pedig sz�fogad�an le�lt�nk. – Miben seg�thetek?
• Arra gondoltunk, hogy tal�n seg�thetn�l nekem, hogy megszokhassam az emberek k�zels�g�t. Mert most m�g csak nagyon keveset tudok s�t�lni p�ld�ul a v�rosban. Szeretn�k fejl�dni – kezdett bele szerelmem a mondand�ba.
• Nagyon sz�vesen. Eddig hogyan oldott�tok meg a v�rosi s�t�kat? – k�rdezte k�v�ncsian.
• Igazs�g szerint, hogyha elfogyott a leveg�m, akkor Alice nyak�n�l p�toltam. Az � illata elnyomta a cs�b�t�st. Pontosabban m�sfajta cs�b�t�ssal j�rt – sim�tott v�gig a h�tamon.
• �rtem. Szerintem kezdetnek pr�b�ljuk meg �gy, hogy t�bbet vad�szol, �s t�bbsz�r tesztek s�t�t a v�rosban �s k�rny�k�n, de �gy, hogy norm�lisan l�legzel. Persze, ezt jobb lenne k�s�rettel, legal�bbis eleinte. �gyhogy szerintem jobb lenne, hogyha esetleg Edward, �s Emmett is veletek tartana az els� n�h�ny alkalommal. �k vissza tudnak fogni, hogyha sz�ks�ges. Hogyha m�r egyed�l is k�pes leszel emberek k�zel�ben lenni, akkor pedig majd fokozzuk a t�r�k�pess�gedet is – magyar�zta Carlisle.

�szint�n sz�lva �n nagyon f�ltem ett�l az eg�sz dologt�l. Nem akartam, hogy Jasper m�g jobban sz�rnynek �rezze mag�t, mint amennyire most hiszi, hogy az, de tal�n j�t fog tenni neki ez az eg�sz. Nem tudtam eld�nteni, hogy melyik a jobb megold�s, de b�ztam benne, hogy k�pes lesz megv�ltozni, �s nem csak t�pl�l�kk�nt tekinteni az emberekre. El sem tudtam k�pzelni, hogy mennyire neh�z a helyzete, hiszen �n nem �ltem m�g az emberi v�rrel, �s rem�lem, hogy soha nem is fogok. Edward viszont elmes�lte, hogy neki milyen neh�z volt a vissza�ll�s, miut�n n�h�ny �vre elhagyta a csal�dot. Szerelmemn�l pedig nem n�h�ny �vr�l kell besz�ln�nk, hanem t�bb �vtizedr�l.

• Rendben, pr�b�ljuk meg – mondta Jasper hat�rozottan. – Akkor besz�lek Edwarddal, �s Emmettel, �s holnap el is kezdhetj�k. K�sz�nj�k – �llt fel szerelmem, �s �n sz� n�lk�l k�vettem.
• Fiam – sz�lt ut�nunk, Carlisle, �s halv�nyan elmosolyodott.
• Igen? – k�rdezte Jasper meghatottan. �n is nagyon boldog voltam, hogy �gy fejezte ki mag�t.
• Ne agg�dj. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csin�lni – mondta biztat�an. – Viszont, k�rlek, l�gy t�relmes. Nem fog menni az �t�ll�s egyik pillanatr�l a m�sikra.
• Tudom – s�hajtott Jasper. – M�g egyszer, k�sz�n�m.
• Nincs mit – mondta Carlisle, mi pedig elhagytuk a szob�t.

Miut�n besz�lt�nk Edwarddal, �s Emmettel is, a nap h�tralev� r�sz�t a szob�nkban t�lt�tt�k. Nem csin�ltunk semmit, �s nem is besz�lgett�nk, egyszer�en csak fek�dt�nk az �gyon, �s �lelt�k egym�st. N�ha felpillantottam a szemeibe, �s l�ttam rajta, hogy f�l a holnapt�l, de semmi sem jutott eszembe, amivel felvid�thatn�m. �gyhogy m�g szorosabban hozz� b�jtam. M�snap reggel halkan kopogtattak az ajt�nkon.

• Szabad – sz�ltam ki. Egy pillanattal k�s�bb Edward m�r bent is volt a szob�ban.
• K�szen �lltok? – k�rdezte kedvesen. �gy l�ttam, hogy elgondolkodott egy mosolyon is, de v�g�l ink�bb visszafogta mag�t.
• Igen – mondta Jasper hat�rozottan, majd felpattant, �n pedig azonnal k�vettem.

Edwarddal �s Emmettel ment�k egy�tt vad�szni. Alaposan teleittuk magunkat, b�r f�leg azzal voltunk elfoglalva, hogy szerelmem igyon min�l t�bbet. Miut�n �gy �rezte, hogy m�r egy korty se megy le a tork�n visszament�nk a h�zhoz, �s rendbe szedt�k magunkat. N�h�ny perccel k�s�bb pedig m�r a v�ros fel� tartottunk.

• Minden rendben lesz – szor�tottam meg a kez�t, mire egy halv�ny mosolyt er�ltetett az arc�ra. Ennek ellen�re is tudtam, hogy nagyon ideges, hiszen hogyha � fesz�lt, akkor mi is azok vagyunk, �s m�r tegnap este �ta hat�rozottan idegesnek �reztem magam, ami val�sz�n�leg szerelmem �rz�seinek volt betudhat�.

(Jasper szemsz�ge) 

Tudtam, hogy Alice, �s az �n �rdekemben is fejl�dn�m kell, de nem �r�ltem neki, hogy ez�rt rengeteg embert kell vesz�lybe sodornom. Tal�n jobban j�rna a vil�g, hogyha elbujdosn�k, �s soha t�bb� nem menn�k emberek k�zel�be. Szerelmem eg�szen biztosan velem tartana, de nem v�rhatom el egy ilyen csupa sz�v, t�rsas�gi l�nyt�l, hogy mag�nyosan tengesse a napjait az �n gyenges�gem miatt. �n szem�ly szerint soha nem voltam kifejezetten t�rsas l�ny. Sokkal ink�bb szerettem a nyugalmat magam k�r�l, �s nem vetettem meg a mag�nyt. Viszont mi�ta Alice az �letem r�sz�v� v�lt, r� kellett j�nn�m, hogy nem is olyan rossz dolog, hogyha tartozunk valakihez. S�t, eg�szen m�sk�ppen l�tom a vil�got �gy. Gondolataimb�l a fel�m t�dul� cs�b�t� illatok szak�tottak ki. Hi�ba ittam tele magam, alig egy �r�ja, m�gis cs�b�t�st jelentettek nekem ezek az �des arom�k. Legsz�vesebb k�z�j�k vetettem volna magam, hogy oltsam �jra fellobban� szomjamat, de tudtam, hogy nem szabad. A k�rd�s m�r csak az, hogy az elm�m mennyi ideig uralkodhat a testem, �s az �szt�neim felett. Megfesz�ltem, �s pr�b�ltam m�sra koncentr�lni.

• Nem lesz semmi baj, itt vagyunk veled – szor�totta meg szerelmem a kezemet.
• K�sz�n�m – n�ztem r� h�l�san. Mosolyra sajnos most nem futotta. Ink�bb csak egy f�jdalmas fintorra.

Ahogy egyre beljebb �rt�nk a v�rosban, nekem folyamatosan rosszabb lett a helyzetem. Tombolt bennem a v�gy, de visszafogtam magam. Amikor m�r szinte elviselhetetlen lett a kapar�s a torkomban azonnal reflexb�l r� akartam hajolni Alice nyak�ra, hogy bel�legezzem m�mor�t� illat�t.

• Jasper, nem lehet – sz�lt r�m Edward, m�g miel�tt megval�s�tottam volna a tervemet. – Sajn�lom – tette m�g hozz�.
• Semmi baj, igazad van – sz�rtem a fogaim k�z�tt.
• Mennyi id� telt el? – k�rdeztem k�v�ncsian. Nagyon rem�ltem, hogy m�r legal�bb egy �r�ja itt vagyunk.
• F�l �ra. M�g egy kicsit tarts ki – mondta Edward biztat�an. – Carlisle azt mondta, hogy els� k�s�rletnek el�g lesz negyven-negyven�t perc. Hogyha annyit kib�rsz �gy, az m�r nagyon sz�p teljes�tm�ny.
• Menni fog, tes� – mondta Emmett, �s megeresztett fel�m egy mosolyt.
• Bocs�ss meg – hajtotta le a fej�t szerelmem.
• Nem haragszom r�d, Alice. Minden rendben lesz. Kib�rom – mondtam hat�rozottan. Legal�bbis rem�ltem, hogy biztat�an csengett a hangom, mert �n egy�ltal�n nem b�ztam magamban.

A negyed �ra m�r viszonylag gyorsan eltelt, m�r ahhoz k�pest, hogy nekem egy eg�sz napnak t�nt ez a negyven�t perc, de Edward �s Emmett boldogan veregett�k meg a v�llamat, hiszen le sem kellett fogniuk. Alice is megnyugodott, ahogy el�g t�vol ker�lt�nk a v�rost�l azonnal a nyakamba ugrott, �s �n mosolyogva p�rgettem meg.

• Annyira fantasztikus volt�l – suttogta a f�lembe, testv�reink pedig diszkr�ten t�voztak. Felkaptam szerelmemet �s a tegnap felfedezett kis r�thez siettem vele. Lefektettem a puha f�re, majd �n is leheveredtem mell�. – Mindj�rt kis�t a nap – csicseregte szerelmem, �s term�szetesen nem t�vedett. N�h�ny perc m�lva, m�r vid�man s�tk�rezt�nk a f�nyben.

Csak k�s�  este ment�nk vissza a h�zhoz. �gy gondoltuk, hogy egy kicsit jobb, hogyha kettesben maradunk, mert ritk�n volt alkalmunk igaz�n kettesben lenni. Hiszen Edward mindig, mindent meghallott, el�g volt csak gondolni r�. Egy kicsit neh�z volt megszokni, hogy egy gondolatolvas�val �l�nk egy�tt. B�r nagyon is kedvelt�k a tehets�ges testv�r�nket, meg persze a t�bbieket is.

Ahogy bel�pt�nk a nappaliba Esme odaszaladt hozz�nk �s szorosan mag�hoz �lelt. Sosem fogom meg�rteni, hogy hogyan f�r ennyi szeretet egy ilyen pici testbe.

• Nagyon �gyes volt�l – mondta szinte s�rva, �s �reztem, hogy t�nyleg nagyon b�szke a mai teljes�tm�nyemre.
• K�sz�n�m, de szerintem ez m�g nem volt igaz�n nagy dolog – motyogtam kiss� zavarban.
• Mindenki kis l�p�sekkel kezdi, Jasper – j�tt le Carlisle az emeletr�l. – Hidd el, hogy igenis sz�p teljes�tm�ny, amit ma v�ghezvitt�l. Holnap tal�n egy kicsit t�bb id�t is megpr�b�lhatn�l emberek k�z�tt t�lteni. Mondjuk egy �r�t – aj�nlotta Carlisle, �n pedig b�lintottam.
• Velem j�tt�k holnap is? – n�ztem k�rlel�n Emmettre, �s Edwardra, akik azonnal b�lintottak.
• �n is veled megyek – szor�totta meg Alice a kezem, �n pedig h�l�san r�mosolyogtam.

Az este tov�bbi r�sz�t �tbesz�lgett�k. Nagyon kellemesek voltak ezek a csal�di besz�lget�sek. �gy alkalmunk volt megismerni mindenki t�rt�net�t. Szomor�s�ggal t�lt�tt el, hogy ez a sok j� l�lek, mind-mind sz�rny� m�lttal rendelkezett. Egyik�k emberi �lete sem volt k�nny�, de �k m�gis meg�rizt�k az embers�g�ket, �s ez m�rhetetlen csod�lattal t�lt�tt el.

A k�vetkez�  napok ugyan�gy teltek, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy egyre t�bb id�t kellett a v�rosban t�ltenem. Egy h�t alatt nagy nehezen feltorn�ztuk az id�t k�t �r�ra. Egy h�nap eltelt�vel m�r ak�r f�l napot is k�pes voltam elviselni, �s a helyzet folyamatosan javult. Egyre k�nnyebb volt emberek k�zel�ben lennem, persze m�g soha �letemben nem vad�sztam ilyen s�r�n ezel�tt. A m�sodik h�nap v�g�n Carlisle szerint m�r el�g �rett voltam hozz�, hogy kevesebb vad�szattal is kib�rjam, hogy emberek k�z�tt s�t�lok. �gyhogy egy alapos vad�szat ut�n h�rom napig kellett kib�rnom, azt�n n�gy napig. Ap�nk c�lja az volt, hogy n�lam is el�rje a k�t hetes hat�rt. A t�bbiek m�r k�nnyed�n k�pesek voltak f�l h�napot a v�rosban t�lteni an�lk�l, hogy t�madtak volna. J�l fejl�dtem, b�r nem igaz�n voltam el�gedett magammal, �s sz�gyelltem is magam a legt�bbsz�r, mert Edward hallotta a gondolataimat, �s �n nem egyszer gondoltam bele, hogy milyen lenne, hogyha egy-egy nagyon is bizserget� illat� l�nynak belem�lyeszten�m a fogaimat a selymes b�r�be. Ilyenkor �ltal�ban k�hintett egyet, vagy diszkr�ten oldalba v�gott. �n pedig nagyon h�l�s voltam �rte, hogy nem neheztel r�m a gondolataim miatt. Alice-nek megint csak igaza volt. Nagyon j� �rz�s volt egy csal�d tagj�nak lenni, �s nem elbujdosni a vil�g el�l, m�g akkor is, hogyha ez most m�g nagyon neh�z is a sz�momra.