(Alice szemszöge) 

Hiába tettem úgy, mintha át akarnám lépni a határt, nem hatottam meg a dologgal Bellát, pedig biztos voltam benne, hogy nem hagyná, hogy ekkora butaságot tegyek. Jasper, és én remekül játszottuk a szerepünket, de nem arattunk sikert. Mindössze annyit értünk el, hogy négy hatalmas farkas mered ránk, néhány méterre, és szerintem várnak valamire, vagy valakire. Nem is tévedtem. Egy perccel később Billy Black lépett elő emberi alakban a fák közül, és idegesen jött felénk.

• Mi a fenét képzeltek magatokról? Hogyha még egyszer idejöttök, hogy megzavarjátok La Push békéjét, akkor azonnal semmissé teszem a szerződésünket, és elüldözlek titeket a falkával Forksból, méghozzá örökre – szűrte a fogai között.
• Van nálatok valaki, aki hozzánk tartozik – mondtam idegesen. Mi a fenét képzel magáról egy a korcs?
• Csak hozzátok tartozott. Múlt időben. Ő már azóta a mi családunk tagja, hogy itt hagytátok – kiabált rám. – Megvolt a lehetőségetek, hogy a veletek legyen, de elszalasztottátok, úgyhogy hagyjátok békén – mondta dühösen a többi farkas pedig elismerően bólintott.
• Nem akarjuk bántani. Csak beszélni szeretnénk vele. Még a határt sem kell átlépnie – mondtam már lágyabban. Úgy vettem észre, hogy az agresszivitás nem megoldás, úgyhogy megpróbáltam a Carlisle által úgy kedvelt diplomatikus megoldással élni, hátha azzal elérek valamit.
• Beszélni sem akar veletek. Ez az ő döntése, és lehetőség szerint tartsátok tiszteletben, különben mi tartunk távol tőle titeket – mondta immár kicsit nyugodtabban.
• Akkor legalább egy kérdésre válaszolj, kérlek – mondtam csalódottan. Nem hiszem el, hogy nem tudok eljutni valahogy Bellához. Én mindig mindent elérek, hogyha nagyon akarom. Ez nem normális.
• Mi lenne az a kérdés? – kérdezte Billy és félrebiccentette a fejét.
• Csak egy fia van, vagy volt Bellának? – kérdeztem kíváncsian és reméltem, hogy megkapom a választ a kérdésre.
• Nem, hárman vagyunk testvérek – vágta rá Billy, mire ledermedtem.
• Még egy kérdést feltehetnék? – néztem rá könyörgőn.
• Egyet, de utána távoztok – mondta Billy dühösen.
• Veszített el Bella gyermeket? – kérdeztem, és bár tudtam, hogy nagyon szomorú lennék, mégis reménykedtem egy „igenben”, hiszen az azt jelentené, hogy nem csalta meg Edwardot.
• Nem, soha nem vetélt el – mondta könnyedén, és teljesen őszintének tűnt.
• Nos, köszönjük az információkat, akkor mi már itt sem vagyunk – mondta szerelmem, majd felkapott és hazafelé kezdett velem futni.
• Ne legyen több ilyen alkalom – hallottam még Billy hangját, majd a falka távolodni kezdett a határtól.

Jasper hirtelen megfordult velem, és a ház helyett az ellenkező irányba kezdett futni. Felrohant velem egészen egy sziklaszirtre, ahonnan messzire el lehetett látni, csak azt nem tudtam, hogy miért jöttünk ide.

• Jasper? Mit csinálunk itt? – kérdeztem suttogva.
• Valami nem stimmel ebben az egész történetben – mondta kedvesem határozottan.
• Már miért ne stimmelne? – kérdeztem döbbenten.
• Egyértelmű, hogy titkolnak valamit a farkasok és Bella. Érzem, hogy valamit elhallgatnak, csak azt nem tudom még, hogy mit, de rá fogok jönni. Innen ellátni egészen La Push partjáig, hogyha elég erősen koncentrálunk. Csak leskelődjünk egy kicsit, mert kíváncsi vagyok, hogy mi az a titok, ami körüllengi ezt az egész helyet. Valamit még nem tudunk, de meg fogom tudni, ha addig élek is – magyarázta Jasper hevesen, majd erőteljesen koncentrálni kezdett.

Én is figyelni kezdtem, de akármennyire is pásztáztam La Push-t, nem láttam semmit, ami érdekes lett volna a számunkra. Személy szerint feladtam, és leültem egy fa tövébe, de kedvesem a világért sem hagyta volna abba a próbálkozást, hogy meglát valami érdekeset. Hajnali három óra volt, amikor Jasper elmosolyodott.

• Ott van Bella, gyere ide, Kicsim – mondta lelkesen. – Tényleg gyönyörű vámpír lett belőle.
• Hol? – pattantam fel azonnal, majd szerelmem mellé siettem.
• Szerintem úszni készül – bökött Jasper a tenger felé.
• Úszni – gondolkodtam el. – Elvileg csak La Push földjére nem léphetünk rá. Mi lenne, hogyha éppen csak itt beugranánk a tengerbe, és véletlenül ott kötnénk ki, ahol Bella úszkál? – kérdeztem szerelmemet vigyorogva.
• Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, Alice. Ha el is jutunk odáig egy apró sikkantás is elég Bella részéről, és máris néhány farkas karmai között végezzük.
• Akkor nem hagyjuk, hogy sikítson – mondtam határozottan.
• Nem rabolhatjuk el Bellát csak úgy. Mi lesz a szabad akarattal, amit még néhány órája nagyon is megvédtél Edwarddal szemben? – kérdezte Jasper felhúzott szemöldökkel.
• Szabadon távozhat, amint végre beszéltem vele – mondtam nevetve. – Kérlek, csak egy percre van szükségem. Utána békén hagyom őt. Ígérem – könyörögtem, mint egy kisgyerek. Ez a tökéletes alkalom.

Szerelmem megadóan bólintott, majd megfogta a kezem és a vízbe vetettük magunkat. Nem telt bele három percbe, és már Bella közelében is voltunk, aki nem figyelt semmire csak élvezte a hullámokat. Jasper a víz alá bukott, majd egy határozott mozdulattal megragadta Bellát és lehúzta a mélybe, hogy ne tudjon sikítani, majd elkezdett vele a mi területünk felé úszni, de akkor különös dolog történt. Bella teste hirtelen megmerevedett, majd már csak azt vettük észre Jasperrel, hogy egy hatalmas hullám elsodor bennünket, de Bellát érdekes módon kikerülte. Kedvesem pedig nem tudta megtartani őt, ezért most már valószínűleg a parton van La Pushban, és biztos, hogy mostanában nem jön be a tengerbe. 

• Mi a fene volt ez? – kérdeztem döbbenten, amikor feltápászkodtam a parton.
• Fogalmam sincs, de ilyen dühöt már nagyon régen nem éreztem. Az biztos, hogy bármi is történt Bella csinálta – mondta szerelmem, még mindig döbbenten. – Ez a terv sajnos nem vált be, de ne aggódj, ki fogunk találni valamit.
• Nem hiszem, hogy még egyszer ilyen közel kerülhetnénk hozzá – mondtam lehajtott fejjel.

(Bella szemszöge) 

Későre járt már az idő. Vagy éppen korán volt, hajnal lévén. A fiúk még mélyen aludtak, és nem is akartam felkelteni őket, úgyhogy eldöntöttem, hogy megyek és úszok egyet. Már olyan régen volt, amikor utoljára élveztem a sós tengert ilyen szokatlan időben. Felvettem a fürdőruhám, a strandpapucsom, és magam köré tekertem egy törölközőt, majd elindultam a víz felé. Ahogy kiléptem a házból megcsapott a reggel frissessége. Imádtam a hajnalt. A fiam is ezt az időpontot választotta ötven éve arra, hogy világra jöjjön. Gondolkodás nélkül belegyalogoltam a vízbe, ami hozzám képest kellemesen langyos volt, és élveztem, ahogy a hullámok ide-oda sodortak. Még csak néhány perce élveztem a fürdőzést, amikor hirtelen megragadott valami, és lehúzott a mélybe. A tengeri élőlények általában messze elkerülnek, úgyhogy ez valami más lesz. Gondoltam, majd kutatni kezdtem a támadóm után, és megláttam a rég nem látott Jasper Hale-t, aki a lábamnál fogva húzott kifelé La Pushból. Na, hogyha azt hitte, hogy ezt megteheti, illetve megtehetik, mert közben megláttam Alice-t is, akkor nagyon tévednek. A pajzsomat kiterjesztettem, és egy hatalmas hullámot küldtem a két vámpírra. Akik döbbent arccal sodródtak a határainkon kívülre. A pajzsomnak megvolt az a pozitív tulajdonsága, hogy kellőképpen koncentráltam, akkor alkalmam nyílt a vízzel érdekes dolgokat művelni. Akár egy hatalmas vihart is gerjeszthettem a tengeren fényes nappal. Sajnos a többi elemre nem voltam hatással, de vízhez való viszonyom, most kifejezetten jól jött. Nem hiszem, hogy mostanában újra próbálkoznának az elrablásommal, de azért majd küldök nekik egy üzenetet, hogy térjenek magukhoz. Dühösen caplattam ki a tengerből, ahol lazítani szerettem volna. Egyszerűen hihetetlen, hogy mire nem vetemednének, hogy beszéljek velük, de most majd megkapják a magukét, az egyszer biztos. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, majd miután megszárítkoztam kerestem magamnak papírt és tollat, hogy megírjam a levelemet.

Másnap reggel, azonnal Billy kezébe adtam a borítékot, amikor reggeliztek a fiúk.

• Mi ez? – nézett rám kérdőn a fiam.
• Alice, és Jasper hajnalban megpróbáltak elrabolni engem, úgyhogy írtam egy levelet, hogy hagyjanak békén örökre. Szeretnélek megkérni, hogy vidd el ezt a levelet a kórházba, és add oda Carlisle-nak. Valamint lehetőség szerint tisztázd velük azt is, hogy a határ nem csak a talajra értendő, hanem a tengerre is. Ugyanis úgy gondolták, hogy a tenger felől megközelíthetik La Push partjait – magyaráztam a helyzetet dühösen.
• Miért nem szóltál azonnal? Akkor már éjjel átmentem volna, hogy elzavarjuk őket örökre – mondta Billy ingerülten. – A szerződést nem szeghetik meg.
• Nem is szegték meg gyakorlatilag, ezért gondoltam, hogy biztonságosabb lenne, hogyha most módosítanád a dolgokat. Ugyanis a földjeinkre nem léphetnek be, és azt végső soron nem is tették.
• Cseles – vigyorodott el Jake, de rögtön lefagyott a mosoly az arcáról, amikor Billy gyilkos pillantást lövellt felé.
• Jól van, bocsi, de ettől még furmányos egy terv volt arra, hogy beszélhessenek anyával – emelte fel a kezeit védekezően.
• Ez igaz – csatlakozott hozzá Anthony is, néhány pillanattal később, pedig már Billy is mosolyogva csóválta meg a fejét.
• Jó elismerem, hogy nekem sem jutott volna eszembe a tenger felől elrabolni valakit – adta meg magát.

Imádtam, hogy még a halálosan komoly helyzetekből is képesek voltak viccet csinálni. Úgyhogy nem sokkal később már mind a négyen nevettünk a hajnalban történteken, és a dühöm egy csapásra elillant, de ettől még elküldtem a levelet fiammal, hogy értsék meg végre, hogy hagyjanak békén. Hogyha még ez is kevés, akkor nem tudom, hogy mit tehetnék még, hogy békén hagyjanak.  

(Carlisle szemszöge) 

Alice és Jasper már nagyon régóta elmentek, és határozottan ideges kezdtem lenni, hogy hol maradnak ennyi ideig. Már indulnom kéne lassan dolgozni, de addig úgysem leszek nyugodt, ameddig haza nem értek. Elhatároztam, hogy még várok néhány percet, és legnagyobb örömömre gyerekeim be is léptek az ajtón pár perc múlva.

• Mi tartott ennyi ideig? Várjunk csak. Miért vagytok csurom vizesek? – tettem fel a két hirtelen először eszembe jutó kérdést.
• Úsztunk egyet, de sajnos eredménytelenül – hajtotta le Alice a fejét. – Mindent megtettünk, hogy Bella végre szóba álljon velünk, de nem sikerült – fűzte még hozzá.
• Mondjátok, hogy nem sértettétek meg a határvonalat – néztem rájuk idegesen.
• Hát, gyakorlatilag nem sértettük meg a szerződést – mondta Jasper pironkodva.
• Mit értesz azalatt, hogy gyakorlatilag? – kérdezte Esme kétségbeesetten.
• Nem léptünk a földjükre – mondta Alice határozottan. – Mi csak megláttuk, hogy Bella a tengerben úszik, és megpróbáltuk rávenni, hogy jöjjön el hozzánk.
• A rávevés alatt pontosan mit értesz? – kérdeztem kíváncsian.
• Elkaptuk a vízben, de nem akartuk az akarata ellenére magunkkal hozni ide, csak egy percet akartam vele beszélni, de nem sikerült, mert egy hatalmas hullám eltaszított tőle – magyarázkodott a lányom.
• Ez nagyon nagy felelőtlenség volt, azt ugye tudjátok? – kérdeztem dühösen.
• Sajnáljuk – mondták lehajtott fejjel.
• Menjetek a szobátokba, és ne hagyjátok el a házat, amíg én meg nem engedem. Világos? – mondta apai szigorral.
• Igen, apu – mondták lehajtott fejjel, és felvonultak az emeletre, mint két rossz kisgyerek.

Igazából nem tudtam rájuk haragudni, mert én is nagyon szerettem volna néhány percet Bellával tölteni, hogy tisztázzuk a dolgokat, de elrabolni azért mégsem a legjobb megoldás. Így csak még jobban be fog gubózni.

• Ne haragudj rájuk. Érthető Alice makacssága az ügyben – lépett hozzám szerelmem, de láttam a szemében, hogy aggódik.
• Nem haragszom, de nem szeretnék összetűzésbe keveredni a farkasokkal – simogattam meg az arcát. – Este elmegyek a határhoz, és mindent elrendezek, utána pedig leülünk, és megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Rendben? – kérdeztem Esmét, mire ő csak bólintott.

A napom ezután átlagosnak tűnt. A kórházban minden rendben volt, egészen addig, amíg meg nem éreztem Billy Black illatát. Azonnal felé kaptam a tekintetemet, ő pedig intett, hogy beszéljünk négyszemközt. Betessékeltem az irodámba, majd gondosan becsuktam az ajtót mögöttünk.

• Még egyszer nem fordulhat elő az, ami ma hajnalban történt – vágott rögtön a közepébe.
• Tudom, és az egész család nevében elnézést kérek Alice, és Jasper viselkedése miatt. Soha többé nem megyünk a ti területetekre – ígértem, és reméltem, hogy hisz nekem.
• Rendben, így legyen – bólintott rá az Alfa. – Akkor megértitek, hogy a szerződés is módosul annyiban, hogy akkor is elzavarunk titeket, hogyha a tenger felől érkeztek a határainkon belülre.
• Természetesen elfogadjuk az új feltételt, és még egyszer elnézést kérek – vágtam rá azonnal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni a dolog. Biztos Bella is besegített egy kicsit, hogy ilyen enyhe legyen az ítélet velünk szemben. Minden joguk meglett volna megszabadulni tőlünk.
• Akkor ezt megbeszéltük – mondta, majd az ajtó felé indult. – Oh, majd el felejtettem – fordult vissza felém. – Az anyám kérte, hogy ezt a levelet adjam oda. Azt mondta, hogy az egész családnak szól – nyújtott át nekem egy borítékot.
• Köszönöm – mondtam halványan elmosolyodva. Már egy levél is több, mint amennyit valaha is remélni mertem volna Bellától. Billy Black csak biccentett, majd eltűnt az irodámból, én pedig nem bírtam magammal, és kibontottam a levelet, hogy elolvashassam.

Kedves Cullen család! 

Ez a levél most minden családtagnak szól. Még egyszer utoljára megkérlek benneteket, hogy hagyjatok békén, és éljünk nyugodtan egymás mellett. Nem akartátok, hogy hozzátok tartozzam, most pedig már én nem akarok a családotokhoz tartozni. Ötven évvel ezelőtt döntöttetek, én pedig már régen beletörődtem a sorsomba. Itt a családom, és itt a helyem La Push határain belül, úgyhogy a legjobb az lesz, hogyha békén hagyjuk egymást végre (főleg ti engem), és mindenki éli a maga életét.

Alice, hogyha még egy ilyen kísérletet tesztek az elrablásomra Jasperrel, akkor bármennyire is fájni fog nekem is, de hagyni fogom, hogy a fiaim tegyék a dolgukat.  

Üdvözlettel: Bella 

(Jasper szemszöge) 

Már órák  óta rostokolunk a szobánkban, pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy valamit rejtegetnek előlünk. Szerintem ki kéne deríteni, hogy mi folyik itt. Tisztán érezhető volt, hogy mindenki ideges valamiért a farkasok között, nem akarják, hogy megtudjuk a titkot.

• Alice, falazz nekem, én pedig visszamegyek a sziklaszirthez, és figyelem a partot – suttogtam kedvesemnek. Edward szerencsére elment vadászni, úgyhogy nem hallhatja meg a terveimet. Esme pedig egyébként sem gyanakodna ránk.
• Carlisle azt mondta, hogy maradjunk nyugton – mondta kedvesem lehajtott fejjel.
• Szerintem az most nem segít. Bízol bennem? – kérdeztem komolyan.
• Már hogyne bíznék benned? – súgta kicsit felháborodva.
• Akkor segíts nekem, én pedig megígérem, hogy kiderítem, hogy mit titkolnak előlünk – néztem mélyen szerelmem szemébe, aki felsóhajtott.
• Rendben, de ígérd meg, hogy nem leszel olyan ostoba, mint én, és nem mész át a farkasok területére – kérlelt, én pedig bólintottam. – Jó, de siess vissza, különben nagyon nagy bajban leszünk – mondta még, majd egy búcsúcsókot nyomott a számra, én pedig kiugrottam az ablakon, és rohanni kezdtem.

Nem telt bele csupán néhány percbe, és már a szirten álltam. Tudtam, hogy melyik házban lakik Bella, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a saját otthonából ment éjszakai fürdőzni. Elkezdtem figyelni a házat, de megint nem láttam semmi érdekeset.

Már legalább órák óta nem történt semmi, és kezdtem úgy érezni, hogy talán én tévedtem, amikor megláttam három alakot a ház felé süvíteni. Aztán Bella háza előtt hirtelen megálltak, én pedig teljesen ledöbbentem. Az egyik férfi egyáltalán nem nézett ki indiánnak. Hófehér bőr, kócos, bronz haj, és még a testalkata is pontosan olyan, mint Edwardnak. Billy Black azt mondta, hogy Bellának három fia van, és soha nem vetélt el. Ezek szerint a bátyám mégis csak hatalmasat tévedett, és Bella az ő fiát hordta a szíve alatt, amikor elhagytuk. A jelek szerint pedig utána még két fia született Jacobtól, ez mindenképpen tovább bonyolítja a helyzetet. Bár semmiképpen sem okolhatjuk Bellát történtekért. Sőt, azután is megtartotta a babát, miután Edward elhagyta őt. Pedig lett volna számára ennél sokkal könnyebb út is. El kell mondanom a többieknek.