– Sajnálom, nem tudtam, hogy nem igazán alkalmas az időpont arra, hogy vendégeket vigyünk fel hozzátok! – mondta bocsánatkérően Alice, már vagy századjára, miközben a lépcsőfokokat rótták a nappali felé.
Edward és Bella vezetésével a kanapék felé indultak, hogy ismét ott foglaljanak helyet. Kéz a kézben jöttek ki a szobából, és még akkor is egymás kezét szorongatták, mikor leültek. Edward fél karjával közelebb is vonta magához, mintegy kimutatva, hogy Bella csakis az övé, és senki más nem veheti el tőle.
Emmett még mindig teli vigyorral az arcán ült le eléjük. Kényelmesen hátradőlt a kanapén, két karját megpihentetve a kanapé hátsó felén.
Alice bűnbánó képpel foglalt helyet bátyja mellett, Edwardot fürkészve.
Az a három - Bellának - idegen vámpír pedig kissé zavartan ültek le a négyük közt húzódó díványra.
– Alice, hidd el, nem haragszunk. Igaz, szerelmem? – fordult Edward Bella felé, aki hevesen bólogatni kezdett.
A pöttöm lány kifújta a levegőt, és látszott rajta, hogy még mondana valamit, ám az egyik vámpír az érkezettekből kíváncsi hangon megszólalt.
– Sajnáljuk, hogy csak így rátok törtünk. Úgy gondoltuk, Alice majd úgyis előre fogja látni, mikor érkezünk. – Tartott egy kis szünetet, aztán újból hallatta mély hangját. – Te lennél Bella? – kérdezte kedvesen mosolyogva a kérdezett felé fordulva.
Bella az érkezettek felé fordult, akik mind kíváncsi szemekkel figyelték őt. Bólintott egyet, ám nemigen tudott megszólalni, mivel kissé lekötötte a figyelmét azok furcsa megjelenése.
Azt már rögtön kiszúrta, hogy mindhárman nomád vámpírok, mivel egyrészt vad vörös szemük is erről árulkodott, másrészt pedig az öltözékük is eltért a megszokottól. Állati bőrből készült felsőt és nadrágot viseltek. Utóbbi szorosan követte hibátlan lábuk vonalát, oldalán kevés csipkével, díszítéssel megtoldva.
Első benyomásra nagyon macskaszerűnek tűntek mindannyian; hosszú karjuk, lábuk volt, hosszú arccal és orral párosítva, amit aztán hosszú fekete fonatjuk is kihangsúlyozott.
Edward váratlanul felállt, magával húzva Bellát is, aki ettől felocsúdott.
– Hadd mutassam be jövendőbeli feleségemet, jelenlegi mennyasszonyomat, Isabella Marie Swant – mutatta be Bellát Edward büszkén vigyorogva.
Az a nő, aki az előbb beszélt a három nomád vámpír közül, szintén felállt, és közelebb lépett hozzájuk.
– Én Zafrina vagyok, ők pedig Senna és Kachiri – mutatott maga mögé Zafrina.
Bella ránézett a másik kettőre is, akik barátságos, kíváncsi arccal integettek neki. Félénken visszaintett.
– Örülök, hogy megismerhettelek titeket – mormolta szégyenlősen Bella immár egyenesen Zafrinának.
Edward elmosolyodott, és egy puszit nyomott kedvese halántékára.
Zafrina arca szintén ragyogott a boldogságtól.
– Elképesztő, mennyire más lettél Bella személyétől, Edward! – kuncogott halkan Zafrina, játékosan megbökve Edward oldalát.
– Igen, mintha nem is te lennél – bólogatott helyeselve a Kachirinek nevezett nő.
Edward újból Bellára nézett, immár annak szemeibe, mivel ő is épp akkor kapta rá tekintetét. Míg a lányéból a boldogság mellett egy kis zavartság is kivehető volt, addig Edwardéban pusztán hatalmas mennyiségű szerelem és hála.
– Sose leszek képes megfelelő módon visszaadni mindazt Bellának, amit én kaptam tőle, és kapok egyfolytában.
Egy hosszú pillanatig elmerültek egymás szemében, de még mielőtt bármelyikük is folytatta volna azt, amit a hálószobában elkezdtek, Senna zavart hangon közbeszólt.
– Na, és… hogyan találkoztatok?
A délelőtt megmaradt részét végig csevegték az amazonokkal. Ugyan Alice egy kis idő múlva az emelet felé vette az irányt, hivatkozva arra, hogy az esküvőig még sok mindent kell elintéznie. A lány helyére végül Jasper, Eleazar, Kate és Carmen is csatlakozott, így nem igazán tűnt fel a létszám különbség.
Bella érdeklődve hallgatta a három nő életét, miközben Edward a hajával játszadozott, néha-néha puszit nyomva arcának valamely részére. Eleinte ugyan kissé zavarban volt ettől, de aztán mikor látta, hogy rajta kívül senki sem feszeng emiatt, feloldódott. Habár gyanúsan hamar lett újból nyugodt, ám mikor Jasperre nézett kérdőn, az ártatlan arccal, mosolyogva nézett vissza rá.
Végül az is kiderült, amit Bella már első pillanattól fogva sejtett, hogy a három érkezett része az esküvői vendégeknek. Így a lány még inkább nyitottabban állt feléjük, és döbbenten érzékelte, hogy nem is kellett hozzá olyan sok idő, máris megkedvelte őket. Különösen Zafrina személye bűvölte el.
Mikor szó került a képességekről, Bella azt is megtudta, hogy hármuk közül egyedül Zafrinának van ilyesmi tehetsége. A nő képes nagyon valóságos illúziót létrehozni, ami egy harc esetén nagyon veszélyes támadó képesség. Amikor pedig Edward büszkén ecsetelni kezdte, hogy Belláé sokkalta veszélyesebb, mint a nőé, Zafrináék ámulattal vegyes csodálattal nézték a lányt. Rögtön ki is próbálták, hogy fog-e rajta Zafrina képessége, így teljesen megdöbbentek, mikor nem sikerült a kívánt illúziót a lány szemei elé varázsolni. Második próbálkozásra azonban már Bella is megengedte neki, így ő is döbbenten érzékelhette, amiben a szobában ülőknek már volt részük: a szemei elől eltűnt a nappali körvonala, helyette a tenger közepén úszott, miközben még mindig érezte, hogy Edward a karjaiban tartja őt.
Több óra elteltével Alice szaladt le izgatott arccal a lépcsőn, és se szó, se beszéd rögtön Bellához rohant, hogy karjánál fogva felvonszolja magával az emeletre.
– Gyere, Bella, ezt látnod kell! Olyan gyönyörű lett! Igaz, még nincs teljesen kész, de már nagyon sok mindent meg tudtunk csinálni rajta. Na, gyere már!
Edward egyik kezével Alice karját kapta el, másik kezével szerelmét ölelte magához.
– Hova akarod vinni?
Alice megforgatta a szemét, de továbbra sem adta fel, hogy talpra rángassa Bellát.
– Szerinted, ha szabadna tudnod, akkor most éppen a kínai ábécét mondogatnám magamban?
– Te beszélsz kínaiul? – döbbent meg Bella.
A nappaliban levők többsége halkan kuncogni kezdett.
– Edward több nyelven beszél, mint én – legyintett Alice.
Bella kérdőn nézett szerelmére, aki csak féloldalasan, csibészesen mosolygott.
– De ne tereld el a témát! Gyere fel, Bella, meg akarom mutatni! Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá.
– Mintha nem tudnád – motyogta halkan a lány.
Feltápászkodott a kanapéról, ám még két lépést sem tett, mikor Edward karjai már bilincsként fogták közre csípőjénél.
Alice is megtorpant Bellával együtt, mivel még mindig fogta a kezét. Most morcosan nézett bátyjára.
– Ne félj, visszahozom! – mosolyodott el gúnyosan.
– A koszorúslány ruhát mióta nem szabad megnéznie a vőlegénynek? – kérdezte mosolyogva, felvonva egyik szemöldökét Edward.
Alice egy pillanatra megdermedt.
– Ó, a fenébe! – csapott a homlokára, mikor rájött, hogy gondolatban „elszólta” magát. – Kérlek, Bella, mond azt, hogy most nem olvasol a gondolatokban!
Bella válaszul lehajtotta a fejét, ugyanúgy, mint azok szokták, akik bűnösök.
Alice morgott az orra alatt, aztán kissé harapósan odavetette Edwardnak.
– Ha majd katasztrófa lesz az esküvődön, akkor ne engem okolj!
– Ha már itt tartunk… nem feledkeztél meg valami fontosabb dologról, mint az, hogy megmutasd Bellának a koszorúslány ruháitokat? – kérdezte Edward.
Alice összevonta szemöldökét gondolkozás közben.
„Esme elkezdte csinálni a ruhákat, Carmen és Kate segít neki, Rose-zal tervezzük a többit. Tortát nem rendeltem, mert úgyse enne belőle senki sem… a díszítést is úgy-ahogy megszerveztük már, az összes vendéget értesítettem… Eleazar elvállalta a pap szerepét, mi Rose-zal a koszorúslányokét… a cipőket is már elintéztük… a nászút Bella újszülött mivolta miatt el lett halasztva… az ajándékokat pedig…”
– Alice! – nyögött fel Bella elkeseredetten, mire mindenki rá kapta tekintetét.
– Tessék?
– Ajándékok? – formálta ajkaival a szót hangtalanul.
Alice jelentőségteljesen összenézett Edwarddal.
– Bella, nem azt mondtad, hogy zavaró a túl sok gondolat? – kérdezte Alice apró mosollyal.
– De igen, azt… – motyogta.
– Akkor véleményem szerint legalább az esküvőig kapcsold ki ezt a képességed, légy szíves – nézett rá nagy szemekkel.
Bella bólintott, miközben eleget tett Alice kérésének.
– De nem válaszoltál a kérdésemre… mégis miféle ajándékokról gondolkozol?
– Ugyan, Bella! Minden esküvőn szokás ajándékokat adni az ifjú párnak! – nevetett fel Alice, miközben gondolatban Edward segítségéért könyörgött.
– Na de…
– Hagyd csak, kedvesem – hajolt Bella füléhez Edward.
Orrát annak arcához nyomta, mélyen beszívva illatát, miközben résnyire nyitotta ajkait. Hűvös leheletétől Bella már nem tudott olyan jól gondolkozni, mint előtte.
– Ha Alice így szervezte meg… úgyse tudnál ellene tenni semmit sem… és különben is: lehet, hogy örülni fogsz azoknak az ajándékoknak – mosolyodott el Edward, belecsókolva Bella nyakába.
– Tehát… te már… tudod? – kérdezte halkan, akadozó nyelvvel.
Edward kuncogott egyet, de nem válaszolt. Felegyenesedett, hogy húga szemeibe nézhessen, aki hálásan pillantott rá.
– Még mindig nem jöttél rá?
Alice csalódottan, kissé bosszankodva megrázta fejét.
– Akkor majd segítek – vigyorodott el Edward, miközben ellépett Bella mellől.
Alice elé sétált, és egy fél méterre tőle megállt.
– Felkérhetem egy táncra?
Kissé meghajolt, bal kezét a háta mögé tette, míg a jobbját Alice felé nyújtotta.
A pöttöm lány szemeiben felcsillant az értelem, és szélesen mosolyogva pukedlizett egyet.
– Örömmel – fogta meg Edward kinyújtott kezét.
Edward elvezette Alice-t a nappalinak arra a részére, ahol nagy üres rész terült el.
Bal kezét rátette Alice derekára, míg a jobbjával annak bal kezét fogta meg. Vártak pár másodpercig, aztán szélesen elvigyorodtak mindketten, és táncolni kezdtek.
Lassú siklásukban volt valami földöntúli, valamiféle lomha gyorsaság. Bella már az első léptek után szájtátva figyelte őket, ahogyan teljes összhangban táncolnak, akár az angyalok. Úgy érezte, sokkal inkább hasonlítanak angyalokra, főleg most, mint a természetükből eredendő vámpírra. Lenyűgözve nézte őket, egy pillanatra sem véve le a szemeit párosukról.
Igaz, hogy Alice és Edward közt huszonöt centi különbség volt, azonban ez koránt sem volt zavaró tényező táncukban. Mindketten vigyorogva figyelték egymás szemeit, mintha csak abból olvasnák ki, mi is lesz a következő lépés. Ha nem is egymás tekintetéből, de gondolataiból, elhatározásaiból könnyedén megértették a másikat.
Alig táncoltak egy percet, a többieknek - legfőképp Bellának - mégis úgy tűnt, mintha már legalább egy órája csak táncolnának.
Edward remek táncos volt - ezt el kellett ismerni. Igaz, Alice-ra se lehetett panasz.
A végén ugyanúgy álltak meg egymás előtt, mint mikor elkezdték, majd leeresztették karjaikat, és a nappaliban összegyűltek felé fordultak.
Azok egytől egyig tapsolni kezdtek. Alice újból pukedlizett egyet, míg Edward csupán biccentett.
– Jaj, Edward! Nem is tudom, hogyan ment ki a fejemből ez! – ujjongott Alice, akit látszólag teljesen felpörgetett az előző egy perc.
Edward csupán mosolygott, majd tekintetét Bellára emelte, aki még mindig kissé kábán nézett rá. A fiú kinyújtotta felé kezét, mintegy azt kérve, hogy menjen oda.
Bella erre hevesen rázni kezdte a fejét.
– Én aztán tényleg nem tudok így táncolni! Kérj fel valaki mást!
Alice, Emmett, Jasper, Eleazar, Kate, Carmen, Zafrina, Senna és Kachiri is egyszerre nevetett fel, míg Edward csupán mosolyogva ingatta fejét jobbra-balra.
Rosalie sietett le a lépcsőn szélesen vigyorogva. Edward felvont szemöldökkel fordult felé. Mikor a szőke lány már az utolsó lépcsőfokoknál tartott, odaszaladt Edwardhoz, és megölelve őt egyfolytában ezt hajtogatta:
– Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! Kérlek, Edward!
Edward elnevette magát, míg leszedte magáról nővérét. Belenézett annak vágyakozva csillogó szemeibe, végül bólintott.
– Köszönöm! – sikította fel Rosalie, és újból Edward nyakába ugrott.
Emmett nevetve csóválta fejét, míg Alice az értetlenül pislogó Bella felé iszkolt. Halkan a fülébe súgta Rosalie furcsa viselkedésének okát.
– A családban Rose és Edward a legjobb táncosok. Ezzel mindannyian tisztába vagyunk. Rose pedig leginkább tangót szeret járni. Az előbb is, mikor hallotta, hogy táncolunk, mindent eldobott, és leszaladt, hogy megfűzze Edwardot egy újabb táncra vele. És mivel Edward szeret táncolni, így belement.
Bella most már megvilágosodva fordult újból Rosalie-ék felé, akik épp elhelyezkedtek.
Emmett odacammogott Bella mellé.
– Ezt figyeld majd, Bella! Ha az előző Edward-Alice fajta táncot szeretted, ezt egyszerűen imádni fogod! Figyeld majd, hogy tekeri Rose a csípőjét… egyszerűen hihetetlen!
Bella Alice-szel együtt vetett egy sokat mondó pillantást Emmettre, mire az rájuk vigyorgott.
Rosalie és Edward közt legalább tíz méter különbség volt. Zárt tartásban álltak; a lánynak a jobb lába, míg a fiúnak a bal lába kicsit rogyasztva volt térdből.
Egyszerre indultak el; gyorsan, feszesen, erőteljesen. Most egyikük sem mosolygott; mindketten merev maszkra váltottak. Edward bal lábbal indult lassú, lassú, gyors, gyors, lassú ütemre, míg Rosalie jobbal ugyanúgy lassú, lassú, gyors, gyors, lassú ütemre.
Mikor egymás mellé értek, Edward jobb karjával átkarolta Rosalie derekát, míg a balt mereven tartotta teste mellett, kissé hátra csúsztatva. A lány jobb kezével végigsimított annak arcán, balját viszont ő is ugyanúgy tartotta, akárcsak Edward. Feszesen lépkedtek, lassan, majd mikor már helyet cseréltek, Edward egy ügyes mozdulattal kipörgette Rosalie-t, aztán azon nyomban vissza is húzta, miután a lány terpeszben, jobb lábára nehezedve, jobb karját mereven vállmagasságba felemelve kinyújtotta.
Bella lenyűgözve figyelte a táncukat. Száját ismételten eltátotta a döbbenettől, szemei kiguvadtak. Élvezettel vegyes mohósággal leste minden mozdulatukat, miközben leült a kanapé karfájára.
Emmett ujjongani kezdett, mikor Rosalie Edward ölébe ugrott, jobb lábát annak bal lábával összekulcsolta, míg a balját egészen a derekáig felhúzta. Edward nagyobb terpeszben, bal oldalra dőlt kissé, kitartva bal karját, míg jobbjával Rosalie hátát tartotta. A lány megkapaszkodott baljával a fiú nyakába; arcuk súrolta a másikét, miközben Rosalie lehunyta szemeit.
A következő pillanatban Edward lejjebb engedte karját Rosalie hátán, míg vele párhuzamosan a lány hátra dőlt.
Bella hirtelen megijedt, hogy a lány esetleg leesik Edwardról, mivel nővére egészen addig hátrahajolt, amíg jobb tenyerét le nem tette a földre, mintegy támasztéknak, míg bal kezével Edward jobb kezét fogta.
Emmett még hangosabban ujjongott, fütyült, és tapsolt. Egy hosszú pillanatig Rosalie és Edward megtartotta ezt a pózt, aztán egy újabb mozdulattal már ismét az előbbi pozícióba kerültek.
Rosalie leengedte lábait Edwardról, és a szó szoros értelmében lecsúszott annak testéről.
Bella meghökkenve figyelte, amint a lány angol spárgába érkezik meg a földre, azonban mikor Edward egy kézzel felhúzta őt onnan, olyan merev tartásba egyenesedik ki a lába, mintha akár gipszbe öntötték volna.
Bella észre sem vette, hogy mikor került Alice is a képbe, csupán akkor eszmélt fel rá, mikor Edward előre-hátra lépegetve, egyik keze alatt Rosalie-t forgatta, míg a másiknál Alice-t. Más helyzetben ez kissé mókásnak hatott volna, hogy a két lány között kerek tizennyolc centi különbség van, de most mindennek tűnt, csak viccesnek nem. Alice arca is merev volt, akár a szobor, semmi fajta érzelem nem mutatkozott rajta.
Hanem egyszerre Edward maga elé pörgette őket, hirtelen elengedte kezüket, és helyette a hátuknál nyújtott támasztékot. Rosalie és Alice mérnöki pontossággal és precizitással hajoltak hátra. Rosalie a jobb, míg Alice a bal lábát egyenesre kinyújtotta, mialatt a szőke lány a bal, míg utóbbi a jobb lábát térdig felhúzta, összeérintve őket. Ugyanazt a kezüket nyújtották ki hátra, mint amelyik lábukat felhúzták, miközben a másik karjukkal Edward hátát karolták át két oldalról.
Emmettel és Jasperrel együtt az amazonok és a Denali klán három tagja is kirobbanó tapssal és fülsiketítő ujjongással fejezték ki tetszésüket hármójuk tánca iránt.
Bella kis fáziskéséssel kezdett el lelkesen tapsolni, annyira a hatalma alá kerítette az előző produkció.
Alice, Rosalie és Edward széles mosollyal indultak el az őket ünneplők irányába.
– Látod, Bella? Én megmondtam, hogy mennyire ügyesek ők! Persze azért Alice sem volt semmi! – vigyorgott öntelten Emmett, mintha csak őneki szólna az ováció.
Bella nem nagyon figyelt Emmett szavaira. Figyelmét sokkal inkább lekötötte az a bronzvörös hajú fiú, aki aranyszín szemeit az övébe fúrva közelített felé, miközben felállt addigi ülőhelyéről.
Mikor már fél méter se választotta el őket, Edward vigyorogva megállt előtte. Aztán gondolva egyet leült a karfára, ahol előbb még szerelme foglalt helyett, miközben kisebb terpeszbe tette lábait. Közelebb húzta magához a lányt, karjait annak derekára fonva.
– Na, hogy tetszett? – kérdezte mindentudó mosoly kíséretében.
Bella játékosan belebokszolt a mellkasába.
– Miért nem mondtad egyszer sem, mennyire piszok jó táncosok vagytok?
Edward még szorosabbá vette az ölelést, mire Bella keze szinte odapréselődött annak mellkasára.
– Egyszer sem kérdezted.
Bella megforgatta szemeit.
Edward még közelebb húzta magához, míg háttal kiegyenesedve a fülébe suttogott.
– De azért tetszett?
Bella bólintott egy aprót, és ő is a fiú fülébe suttogta válaszát.
– Hát nem látszik rajtam, mennyire lenyűgöztetek?
Edward belecsókolt a lány félig csupasz vállába.
– Akkor megtanítalak rá.
Bella egy pillanatra megdermedt, de aztán hangosan felnevetett.
Edward értetlenül meredt rá, csakúgy, mint a helyiségben levők.
– Ez nagyon jó vicc volt, Edward, de tényleg! – nevetett még mindig – Még hogy engem is megtanítasz erre! – mutatott afelé a hely felé, ahol az előbb még táncoltak.
Edward összevonta szemöldökét.
– Én nem vicceltem.
Bella nevetése azon nyomban elhalt, és ijedten nézett szerelmére.
– Nem gondolod komolyan, hogy én képes lennék ezeket megtanulni? Nem, ezt nem gondolhattad komolyan!
– Márpedig így van.
Bella dermedten figyelt rá, mire Edward felsóhajtott.
– Több önbizalmat, Bella, kérlek! Meg tudnád tanulni, hidd el!
– Igaza van Edwardnak, Bella – táncolt oda Alice, mire mind Bella, mind Edward felé néztek – Edwardnál jobb tánctanárt keresve se találhatnál. Ő tanította meg Rose-t is ilyen profin táncolni. Ráadásul a keringőt mindenképp meg kell tanulnod, ha mást nem is.
– Hogy érted ezt? – nyögte kétségbeesve.
– Természetesen az esküvőn Edwarddal legalább egy táncot járnotok kell.
Bella felnyögött. Kezeivel megkapaszkodott Edward vállában. Azonban az a hír, hogy neki táncolnia kell, ráadásul Edwarddal, és az esküvőjükön, ahol mindenki őket fogja nézni, lesokkolta kissé. Tudta magáról, hogy nem egy profi táncos, sőt…
Olyan erővel szorította szerelme vállát, hogy Edward hiába préselte össze ajkait, nehogy felszisszenjen, Jasper mégis közbeszólt.
– Bella! Ha ilyen erővel szorítod Edwardot, még a végén összetöröd őt – figyelmeztette.
Bella rögtön a fiúra kapta tekintetét, elhúzva kezét annak válláról. Mikor Edward szemeibe nézett, még épp látta, amint a fájdalmat felváltja a megkönnyebbülés.
Bűntudatosan meredt szerelmére.
– Sajnálom. Nem akartam.
– Semmi baj – ölelte magához újból Edward.
– De tényleg nem akartam fájdalmat okozni…
– Bella! Nem haragszom. Nem történt semmi – nézett annak szemeibe.
Bellát azonban még mindig frusztrálta a dolog, így olyan kijelentést tett, amibe akkor még bele sem gondolt, hogy esetleg ezt most nem kellene mondania.
– Kérhetsz tőlem bármit cserébe!
Edward finoman elmosolyodott
– Alice! – szólt halkan a lányhoz, mire az eltűnt az emeleten egy mosoly kíséretében.
Mikor visszajött, már egy komplett hifi felszerelést egyensúlyozott kezeiben. Jasper és Emmett egyszerre pattantak oda, hogy segítsenek neki beszerelni azt.
Bella feléjük nézett, ám még mielőtt felfoghatta volna, mire is készülnek, Edward már vezette is afelé a hely felé, ahol az előbb táncoltak.
Bella vonakodva állt meg Edwarddal szemben.
– Muszáj? – nyögte.
– Nem – mosolyodott el Edward, beletúrva szerelme hajába, füléhez hajolva ajkaival – Azonban az előbb valami olyasmit mondtál, hogy cserébe bármit kérhetek tőled. Rémlik?
Bella kelletlenül felnyögött, mikor rájött, hogy saját magát csalta csapdába.
Ám még mielőtt bármit mondhatott volna, Edward betapasztotta száját a sajátjával; gyöngéd csókot lehelt ajkaira. Olyannyira gyöngédet, hogy Bella lába beleremegett még vámpír létére is.
Edward kissé elmosolyodott, és meg nem szakítva a csókot, a lány jobb kezét finoman a saját vállára rakta, míg a tulajdon bal kezével a lány derekát karolta át. Jobb kezével Bella bal kezét fogta meg. Távolabb húzódott tőle, de csak pár centire, hogy aztán szintén halk hangon megkérdezze:
– Mehet?
Bella lassan nyitotta ki szemeit.
– Csak egy kérdés: ugye a többieket nem ilyen módszerrel tanítottad meg táncolni?
Edwardból kirobbant a nevetés, melyhez aztán Emmett öblös nevetése és Rosalie csilingelő kacaja is párosult.
***
– Koncentrálj, Bella!
Rosalie éles, fegyelmet parancsoló hangja szelte át a levegőt a nappaliban.
Már csupán négy napjuk maradt az esküvőig, így Edward segítségével Bella elkezdte betanulni a keringőt. Mint utólag kiderült, a lánynak felettébb könnyen ment ennek a típusú táncnak a betanulása. Nem csak Edward bizonyult remek oktatónak, de a lány számára hihetetlen módon még ő maga is élvezte. Egy órán belül elsajátította az alapokkal együtt a lépéseket is, így már csupán gyakorolniuk kellett. Edward pedig mindannyiszor megdicsérte a lányt.
Ám mikor Rosalie dicsérte meg őt, miután végignézte táncukat, Bella már nem félt elhatározni magát. Eldöntötte, hogy ő bizony az esküvője napján egy másik táncot is előad Edwarddal. Ugyan korábban sosem hitte volna, hogy Edward vagy bárki más táncra bírja majd őt, nemhogy még ő kéri, hogy tanítsanak még neki lépéseket, élvezte azt, mikor szerelmével táncolhatott.
Rosalie pedig örömmel vállalta, hogy segít Bellának megtanulni pár mozdulatot. Bár Edward is jelen volt a gyakorlásokon, a szőke lány kérésére mégis jórészt csupán a földön, törökülésben ülve figyelte kettősüket.
Bella azonban azzal nem számolt, hogy míg a keringőnél szinte semmit sem kell komolyabban megtanulni, addig a mambóhoz már nagyobb türelem és ügyesség szükségeltetik.
– Hidd el, Rose, én koncentrálok! Csak… nehéz – nyögte Bella.
A szőke lány éppen a helyes tartást, illetve a csípő zenére való ringásának fontosságát próbálta megtanítani neki - kevesebb sikerrel, mint azelőtt bármit.
– Akkor koncentrálj jobban, kérlek!
– Rosalie! – szólt figyelmeztető hangon nővérére Edward.
– De hát te is láthatod, hogy már többször megmutattam neki, és mégsem tudja!
– Rose… kérlek. Neked több évtized tapasztalata van a hátad mögött, míg Bella körülbelül fél napja tanulja. A kettő közt óriási különbség van!
– Jó, rendben. De szerintem más tanítási módhoz kell folyamodnunk.
Edward felhúzta fél szemöldökét, aztán egy bólintás kíséretében felállt, és odasétált párosukhoz.
Rosalie közben odament a lejátszóhoz, hogy elindítsa rajta a zenét, amire majd táncolni fognak.
– A szemeimet figyeld, Bella! – adta ki az utasítást lágy hangon Edward, miközben felvette az alapállást a lánnyal.
Amint Rosalie bekapcsolta a zenét, Edward elkezdett mozogni. Ugyanabban a pillanatban Bella úgyszintén.
A fiú megeresztett egy mosolyt szerelme felé, miközben a szőke lány Bella háta mögé állt.
– Bella, próbálj meg úgy mozogni, ahogy mutattam! – mondta Rosalie.
Bella megpróbált eleget tenni a kérésnek, azonban ahogy eddig is minden alkalommal, úgy most se tudta visszaadni azt a fajta játékosságot és kacérságot, amit elvárt tőle a lány.
Rosalie bátyjára nézve kérdőn felvonta szemöldökét, mire az egy bólintással jelzett neki vissza.
Erre a lány két kezével megfogta Bella csípőjét, és a lánnyal párhuzamosan mozogva kezdte mozgatni azt.
Bellát váratlanul érte ez, mely következményeképp kitágult szemekkel bámult Edwardra, míg az csupán szélesen vigyorgott.
– Jól van, Bella, látod, megy ez! – ujjongott a lány háta mögött Rosalie, mikor az említett már valamelyest ugyanazt tudta visszaadni, mint amit nővére mutatott neki.
– Ügyes vagy, Bella – suttogott Edward is.
Lassítani kezdett a tempójukon, végig mélyen a lány szemeibe nézve. Elkezdett lassan közelebb hajolni felé, míg egyik kezét finoman végigcsúsztatta hátán.
Rosalie még épp idejében vette észre a jeleket, melyek az ő távozásának sürgősségét mutatták, így egy másodperc alatt eltűnt a nappaliból, kikapcsolva a lejátszót.
Bella elmélyülten bámult bele kedvese szemeibe, miközben próbált rájönni, mi is lehet a következő lépés…
Őszintén szólva már ő maga sem tudta, hogyan vagy mikor, csak azt vette észre, hogy ahelyett, hogy Edward ajkai megérintették volna az övéit, Alice kissé bosszankodó arckifejezésével találta szembe magát, ahogyan a pöttöm lány kettejük között állt, csípőre tett kézzel.
– Ha nem zavarok, akkor esetleg tudnál figyelni rám, Bella? Tudod, már legalább tíz perce odafönt kellene lenned, hogy felpróbálhasd a mennyasszonyi ruhádat! De úgy látszik, valóban nem igazán érdekel, mégis miben fogsz az oltárhoz menni – biggyesztette le ajkait szomorkásan Alice.
Bella zavarodottan nézett szét a nappaliban, keresve Edwardot. Mikor meglátta, hogy a fiú pár lépéssel Alice mögött áll, ugyancsak bosszús arccal, sietve újból Alice felé fordult.
– Én sajnálom, Alice… kiment a fejemből, hogy mostanra beszéltük meg…
– Elárulnád, hogy mégis hogyan felejthetted el? Vámpír vagy, az istenért! – dobbantott egyet dühödten a lábával, míg a kezeit ökölbe szorítva a teste mellé fogta.
– Én tényleg sajnálom – hajtotta le bűntudatosan a fejét Bella – Többet nem fog előfordulni, megígérem.
Alice válaszul csak morgott valamit, aztán egy sóhaj kíséretében vonásai ismét ellazultak, hogy a bosszúságot felváltsa az izgatott öröm.
– Gyere, menjünk fel! Esme-ék már várnak ránk!
Bella csak bólintott egyet, mire Alice megiramodott a lépcső felé, maga után húzva a lányt.
Ahogy Bella elhaladt Edward mellett, végigsimított a fiú karján. Edward erre vágyakozón nézett szerelmére, aki csupán egy grimaszt vágva intett a fejével az emelet felé.
A fiú halkan kuncogni kezdett.
– Hát mégsem Emmett vicce, mint ahogy először gondoltam? Tényleg megnősülsz, Edward?
A kérdezett úgy pördült meg a tengelye körül, mint akit megijesztettek.
Vele szemben Tanya állt.
– Teljes szívemből szeretem Bellát. Vele akarom leélni az örökkévalóságot; mellette szeretnék maradni örökkön örökké és még azután is. Kell ennél több? – szűkítette össze szemeit indulatosan.
Tanya szeme haragosan megvillant, miközben pár lépéssel közelebb lépett Edwardhoz.
– Egyáltalán te hogyhogy itt vagy még? – szegezte neki dühösen a kérdését a fiú.
A nő csupán megrántotta vállait.
Edward még várt pár másodpercet, hátha kap rendes választ is, azonban mikor már hosszabb ideje hiába várt erre, feladta eme reményét. Ám még mielőtt bármit is szólhatott volna, Tanya váratlan kérdéssel rukkolt elő.
– Miért teszed ezt velem, Edward? Miért pont Bella? Mivel jobb, mint én?
– Bella nekem a mindenem. Őt szeretem.
– Miért? – szűrte dühösen a fogai közt Tanya.
– Nem vagyok köteles válaszolni a kérdéseidre. Most pedig, kérlek, távozz innen!
Ám Tanya ahelyett, hogy elment volna, a fiútól pár centire állt meg.
Edward hátrébb lépett tőle, szemeivel megannyi negatív érzelemmel fejezve ki nem tetszését feléje.
– Edward! – hallatszódott egy harmadik, meglepett hang a bejárati ajtó felől.
Tanya és Edward ugyanabban a pillanatban kapták fejüket az érkező felé, mire tudatosult bennük, hogy nem csak egy személy jött.
– Charlotte! Peter! – üdvözölte őket Edward barátságos mosollyal.
Peter rögtön a fiúhoz ment, hogy egy kézfogás kíséretében üdvözölje, majd gratulálhasson is neki.
– Ő kicsoda? Talán ő lenne a mennyasszonyod, Edward? – kérdezte kedvesen mosolyogva, kutató szemekkel Charlotte, miután ő is üdvözölte a fiút.
A kérdezett felhorkantott. Mégis mikor megszólalt, udvariasan, artikuláltan ejtett ki minden egyes szót.
– Tanyának hívják, és nem a mennyasszonyom. Ő a Denali klán egyik tagja. Épp menni készült, mikor megérkeztetek – nézett jelentőségteljesen Tanyára.
A nő halkan sóhajtott egyet, lehajtva fejét.
– Miattunk nem kell menned! – tiltakozott Charlotte.
– Nem, Edwardnak igaza van. Amúgy sem vagyok meghívva az esküvőre – rántotta meg vállait.
Utoljára felnézett Edwardra, aztán egy lemondó sóhaj és halk köszönés kíséretében elhagyta a házat.
Amint távozott, Edward merev és feszült tartása rögtön ellazult.
Peter Charlotte-tal egyetemben kíváncsian fordultak a fiú felé.
– Mi történt, Edward?
– Minden rendben?
– Igen, persze – mosolyodott el kissé erőltetetten, leülve a kanapéra.
Példáját Peterék is követték.
– Nem szeretnéd elmesélni?
– Elmesélhetem akár én is – bólintott Edward.
– Hallgatunk! De előtte még megkérdezném, hogy Jasper merre van? Na, és a többiek? Az esküvőre meghívottak közül már van itt valaki?– nézett körbe Peter.
– Jasper, Emmett, Eleazar és Carmen vadászni mentek. Carlisle a kórházban van. Esme, Alice, Rosalie és Kate odafent az emeleten Bellával. A vendégek közül pedig Zafrina, Kachiri és Senna már itt vannak.
– Tehát Bellának hívják? – vigyorgott Peter.
Edward ugyanazzal a mosollyal válaszolt, egy bólintás kíséretében. Aztán belekezdett a mesélésbe…
AJÁNLOM AZ OLDALT
