-Alice, ha hiszed, ha nem én elfáradtam. Nem igaz, hogy ennyit tudsz gondolkozni azon, hogy milyen zoknija legyen Spinnynek, amikor nem is fog látszódni a pólyától. –sóhajtottam és most tényleg jól esett leülni.

-Jajj Bella, úgy sem hiszem el, hogy elfáradtál! Amúgy meg tudod, hogy szeretek figyelni minden egyes részletre!

-Jólvan hagyjuk. Ismerlek már. Mit akar Emett megbeszélni Rosalievel? Nagyon mérges volt rád, amikor megemlítetted Rose előtt.

-Majd megtudod, nem árulok el minden egyes apró titkot, ami meg fog történni. Értem én a rejtélyes idegenedre, akit út közben láttál.

-Te is felismerted? Tudtam én, hogy ismerem valahonnan. De még nem jöttem rá. 

-Bella, te is tudod, hogy ki az. Csak még nem jöttél rá, mert teljesen rossz felé kapizsgálsz. Úgyis összefuttok még. Na gyere, menjünk haza, még sok dolgunk van! Szerinted a tisztáson legyen a keresztelő, vagy a teraszunkon? Őőő várj.. Nem fog esni az eső, szóval a tisztáson lesz. Remélem Carlisle megszerezte az engedélyt... Na jó már az is megvan. Tényleg mehetünk.

-Annyira nevetséges, amikor magadba beszélsz. De igazad van, gyerünk, hiányzik Edward.

-Hú. Viszont én megfojtogatom előtte. Megvette azt Spinnynek amit, én akartam.. Akkor még maradunk és veszek ajándékot. A férjed, pedig kap egy alapos fejmosást.

-Azt az ajándékot én mondtam neki, hogy vegye meg. Sajnálom, hogy ugyanúgy gondolkodunk! –fújtattam dühösen egyet, amikor már a 4. plázában voltunk egy délután alatt. Alicere csak néha-néha figyeltem, folyamatosan a rejtélyes félig idegen, félig ismerős arc járt a fejemben. Amikor tényleg mindennel végeztünk visszafelé vettük az irányt, de most én vezettem, az hátha eltereli a gondolataimat.

-Bella vigyázz!! Majdnem elütötted a kisgyereket!

-Jajj. A francba. Folyamatosan arra az emberre gondolok, akit láttam.. Nem segítenél egy kicsit?

-A suliban mindenre rájössz. Úgyis ott találkoztatok először. –kacsintott rám.

-Amikor még ember voltam? –nagyon ijedt fejet vághattam, mert elkezdett nevetni.

-Tényleg rá fogsz jönni, hogy ki az, sőt ő is rá fog jönni. De mivel hát ő..-na mindegy. Majd akkor megoldjuk a problémát.

-Nem igaz, hogy nem tudod elmondani. Ne is szólj hozzám! –mondtam durcásan, mint egy kisgyerek.

-Semmi nem maradt az emberi lényedből csak ez a nevetséges makacskodás. Elég vicces vagy ilyenkor. –nyújtotta ki rám a nyelvét Alice.

-Jövő héten tényleg minden ki fog derülni. Most amúgy is a keresztelőre kell koncentrálnom, nehogy összetűzés legyen és bekövetkezzen a látomás.. Most pedig mindenki ide! –állt meg a nappaliban várakozóan. Két pillantás alatt ott termett mindenki, kivéve Rose és Emett. Carlisle pont a pap jelmezt próbálta, amikor megláttam nevetésben törtem ki, mire furcsán nézett rám.

-Bocsi, de így még soha nem láttalak, elég vicces vagy. –mondtam neki, amikor észrevettem.

-Emették még nem értek vissza? –kérdezte Alice mérgesen.

-Amint látod nem. Szia, szívem. –mondta Edward és megölelt.

-Valószínűleg még mindig beszélgetnek a gye...

-SSSS. Nem mondhatjuk el hugicám! –intette le Edward Alice-t.

-Jajj, elnézést. Úgyis meglátjátok nemsokára. Carlisle meg van már az engedély is vagy még csak a ruha?

-Minden meg van Alice. Egy gonddal kevesebb. Meg van már a helyszín?

-A réten lesz. Nem fog esni az eső.

-Alice arra gondoltál már, hogy oda nem fognak eljönni a farkasok? Már rég meg lett beszélve, hogy Nessiék házában lesz! –mondta Esme.

-Istenem. Elfelejtettem, de én ilyet soha nem szoktam.. Viszont akkor más dekoráció kell.

-Na nem. Én még egyszer el nem megyek veled.. –mondtam.

-Bella ne már. Te is tudod, hogy azért lett fehér-kék a dekor, mert a rét is olyan színű. Nessiékhez nem lehet olyan. –nézett rám Alice könyörgően.

-Szerintem meg pont odaillik. Ha Bella nem akarja, nem megy. –mondta Edward mérgesen.

-Ilyet... Kössz Bella. Akkor majd megyek egyedül. –és már ott sem volt.

-Na most megharagudott. Ki kell valamivel engesztelnem, mire visszaér.

-Ne is törődj vele. Inkább bemegyünk a suliba elintézni a beiratkozást.

-A suliba? Muszáj most? –kérdeztem, mert így megint az-az arc járt a fejemben..

-Csak ma lehet, és nem akarok még egy évet halasztani. Gyere, gyorsan túlesünk rajta. Előtte elmegyünk Nessie irataiért.

-Rendben. Induljunk.

-Szia kicsim. Kellenek az irataid, megyünk, beiratkozunk a suliba. –mondta Edward Nessienek.

-Sziasztok! Persze adom, csak nem tudom hova tettem őket. Addig Anyu eteted Spinnyt, míg megkeresem?

-Persze. Mi a mai finom falat?

-Répapüré. Nem volt más már itthon. De vigyázz, mert nem nagyon csipázza.

Mire ezt kimondta az első  kanál a blúzomon végezte. Edward jót nevetett és elkérte a kanalat, de neki is egy adag landolt a mellényén. Amíg Nessie megkereste az iratait, rajtam és Edwardon volt minden répa.

-Hűű. Látom nem ízlett a püré szívem. –nézett nevetett Nessie Spinnyre, amikor meglátott minket, aki csak gügyögött egyet válaszul. –tessék itt vannak a papírjaim. Szóval Renesmee Cullen leszek a testvéretek?

-Igen, oda úgy leszel beírva, de máshová nem! –mondta Edward.

-Ha nem haragszotok akkor keresek valami ehető ételt Crispinnek. Sziasztok!

-Sziasztok! Na gyerünk haza átöltözni. Ez a gyerek egy imádnivaló kisember. Azt hittem Nessie egy igazi kisgyerek volt, de Spinny túltesz rajta is. –mondta Edward, aki már félmeztelenül rohant mellettem. Én pedig, ahogy lenni szokott elkábultam tőle, és ezt egy lucfenyő bánta.

-Hopsz. Szegény fa. Emlékeztess, hogy ültetnünk kell egy másikat. –mondtam szégyenkezve.

-Bella tényleg igaz, hogy a répa jót tesz a bőrödnek? Vagy csak más színárnyalatot akarsz felvenni? –nevetett Emmett, amikor meglátott a felsőben.

-Szia Emett. Tudod az unokám jobbnak látta, ha nekem adja a répapürét, ami az ebédje lett volna.

-Azzal a gyerekkel én még jóba leszek, csak legyen már kicsit nagyobb, és ne féljen tőlem...

-Emett, ti lesztek a fiatalabbak, vagy másik suliba mentek? –jött le Edward a lépcsőn egy új felsőben.

-Mi Seattlebe fogunk járni. –mondta Rose, aki most jött be a teraszról.

-Miért is? –kérdeztem kíváncsian.

-Bella, akármennyire is szeretlek, ezt most nem mondjuk el. –nyomott egy puszit az arcomra Rosalie. Miért akarnak ennyire különválni tőlünk? Vagy egyáltalán mit tud Edward és Alice, amit még csak Emmett akar, Rose nem? Ez a család..

-Indulhatunk? –kérdezte Edward.