Csendben, Bella dereka k�r�  fonva a kezeimet k�vett�k Alicet. T�bbsz�r k�rbe pillantottam, vesz�ly vagy b�rmi fenyeget� ut�n kutatva, de semmit nem �rz�keltem. Nem tudtam koncentr�lni, a l�tom�s mintha ledermesztette volna az agyam. Retteg�s lett rajtam �rr�, hogy meg van az es�lye, hogy elvesztem, ami sz�momra a legfontosabb a vil�gon; hogy elvesztem Bell�t. M�g szorosabban �leltem meg az �letem derek�t, s szorosan magam mellet tudva meg�lltunk a nappaliban. Bell�ra n�ztem, holds�padt arca retteg�st t�kr�z�tt.

• Le�lj�nk? – k�rdeztem agg�dva. Nem akartam, hogy el�juljon, vagy hasonl�.

Bella n�m�n b�lintott, majd a kanap�  fel� indultunk. Le�ltem mell�, az �lembe h�ztam, �s  �t�leltem. Nem akartam, hogy f�ljen. Azt akartam, hogy tudja, meg tudjuk v�deni. A csal�dunk el�g er�s volt Victoria legy�z�s�hez. Ennek ellen�re �n is f�ltem, iszony�an k�nzott a gondolat, hogy a kezeim k�zt tartott l�ny meghalhat. Nem tudtam r� megold�st, hogyan v�dhetn�m meg sz�z sz�zal�kosan.

Carlisle a nappali k�zep�re s�t�lt, ek�zben a csal�dom t�bbi tagja le�lt a kanap�ra, �s a fotelekbe. Ap�m megk�sz�r�lte a tork�t, majd besz�lni kezdett.

• Victoria t�madni fog, ez biztos. Ugye, Alice? – n�zett a h�gomra.
• Igaz – Alice hangja szinte �lettelen volt. Neki sem volt �tlete r�, hogyan v�dhetn�nk meg Bell�t. A csal�dunkban mindenki gondolat�b�l csak a k�ts�gbees�s visszhangja hallatszott, m�g Carlislenak esz�be nem �tl�tt valami.
• Apa, azt nem! – �lltam fel, �s d�h�sen meredtem ap�mra. A gondolat, hogy Bella ilyen gyorsan elveszthetn� emberi mivoltj�t, hogy Victoria miatt �tv�ltoztatn�nk szinte fizikai f�jdalmat okozott.
• Fiam, van jobb �tleted? – k�rdezte, mire �n m�g d�h�sebb lettem.
• Igen, van! – jelentettem ki szinte ord�tva – Meg fogjuk v�deni Bell�t, heten vagyunk!
• Edward, nyugodja le! – csit�tott Esme.
• Csak �gy nyerhet�nk. – sz�lalt meg megt�rt hangon Alice. A kanap�n �lt, a l�ba felh�zva, a feje lehajtva, �s mag�t hint�ztatta.

 Jasper mellette �lt, �s �tfogta a v�ll�t, de Alice ler�zta a fiv�rem kez�t mag�r�l. Ismertem Alicet, �s tudtam, hogy mennyire k�t�dik Bell�hoz. A legjobb bar�tn�je volt. A legjobb bar�tn�je, aki most �letvesz�lyben volt. De lehetetlen, hogy nincs m�s megold�s! M�g Bella sincs k�sz, �s �n sem vagyok k�pes elengedni a lelk�t…

• Nem! Az nem lehet! Biztosan van m�s megold�s! – �jra felpattantam a kanap�r�l, s az ajt� fel� rohantam, de mikor visszan�ztem l�ttam, hogy Bella k�nnybe l�badt szemekkel n�zi, mit m�velek. A szem�ben csal�d�st l�tta, m�ghozz� ir�ntam. Lehajtott fejjel visszas�t�ltam a kanap�hoz.
• Bocs�nat. – suttogtam m�g mindig lehajtott fejjel, majd le�ltem Bella mell�, �s az �lembe h�ztam. A v�llamra hajtotta a fej�t, majd �reztem, ahogy a forr� k�nnyei �titatj�k az ingemet, de nem zokogott.

Alice �s Esme egyszerre �llt fel, �s s�t�lt fel�nk. Any�m a v�llamra tette a kez�t, Alice pedig el�m t�rdelt.

• Tudjuk, hogy milyen neh�z ez nektek, de Alice nem l�t semmi m�s lehet�s�get. – suttogta lehajtott fejjel Esme. A hangj�b�l kihallatszott, hogy s�r.
• Mindenkinek jobb lenne n�lk�lem. – motyogtam az orrom alatt, de persze mindenki hallotta. Mikor feln�ztem h�t d�h�s tekintettel tal�ltam szemben magam.
• Ha m�g egyszer ilyet mersz mondani… - fenyeget�z�tt Alice. Bella sz� n�lk�l �jra a v�llamra hajtotta a fej�t, majd olyan er�sen szor�tott mag�hoz, ahogy emberi ereje engedte. Nem sok id� m�lva �reztem, hogy zokog.
• Mond, hogy nincs igazam! – a hangom �jra d�h�s volt. Megint kiab�ltam.
• Nincs igazad! – zokogta Bella.
• Bella, Bella �desem, ne haragudj r�m, k�rlek! – magammal szembe ford�tottam, �s a mutat�ujjammal felemeltem az �ll�t. A szem�ben m�r nem l�ttam a csal�d�st. F�jdalmat l�ttam benne.
• Nem haragszom, de ne mondj t�bb� ilyet. – szipogott
• Meg�g�rem, kedvesem. – suttogtam a f�l�be, majd a csal�dom fel� n�ztem.
• Alice, k�rlek, kutass. – k�ny�r�gtem
• Azt csin�lom, Edward, de semmilyen m�s lehet�s�g�nk nincs. �s mivel nem d�nt�tt�l, nem l�tok, csak foszl�nyokat. – minden f�lelmem ellen�re a hangja nem volt m�rges. Meg�rt�s csend�lt ki bel�le.

Nem v�laszoltam. D�ntenem kellett, vagy kock�ztatok, vagy �tv�ltoztatjuk Bell�t. V�g�l �gy d�nt�ttem – b�r f�jdalmas d�nt�s volt- hogy Bell�ra hagyom.

• Bella, ez a te d�nt�sed lesz. Nem akarlak befoly�solni, csak egy k�r�sem lenne.  – n�ztem most Bell�ra.
• Mi a k�r�sed? – k�rdezte halkan.
• Hogy gondold �t. Bella, nem lesz t�bb alkalmad az �letre, nem fogsz t�bbet emberk�nt �lni. – k�rtem.
• Nem kell az emberi �let, ha velem vagy. Ha velem leszel, �r�kk�, akkor nincs mit �tgondolnom. – a hangja �szinte volt, tudtam, hogy nem fogom tudni elt�ntor�tani a d�nt�s�t�l
• Carlisle – n�zetem ap�mra – Mit gondolsz? – k�rdeztem
• Ha Bella meghozta a d�nt�st, akkor nincs kifog�som. Egyszer ezt m�r megszavaztuk.
• Alice, mennyi id�nk van? – k�rdeztem �jra a h�gomra n�zve
• T�z nap – v�laszolt
• Sz�val h�t napunk van maximum. – �llap�tottam meg.
• Kevesebb. – sz�lalt meg Carlisle – Nem v�rhatunk ennyit, hisz Bella azon a napon alakulna �t teljesen, amikor Victoria t�madni akar. N�gy napunk maradt maximum. – jav�tott ki ap�m
• Igazad van. – suttogtam lehajtott fejjel.
• Megbocs�totok? –k�rdeztem, de mindek�zben Bell�t n�ztem, aki apr�t b�lintott.

Bell�t �vatosan magam mell�  tette, majd fel�lltam �s lassan a bej�rati ajt�ig s�t�ltam. Mikr becsuktam magam ut�n rohanni kezdtem. Nem tudtam, hov� megyek. Csak ki akartam szell�ztetni a fejem, csak futni, �s magam m�g�tt hagyni a k�telyeimet.