-Ha így folytatod egy egész erdőt, kell ültetnünk. –nézett Edward a kitört fenyőre.

-Sajnálom. Elgondolkodtam, hogy ki lehet az idegen, akit reggel láttam. –mondtam sóhajtva.

-Ezen ne aggódj. Nem szeretem, ha kis dolgokon rágod magad. És ha ez megnyugtat, ma nem futunk vele össze. Koncentrálj inkább arra, hogy minél kevesebb levegőt vegyél és inkább a keresztelőn, jártasd az agyadat. –csókolt homlokon. Ettől mindig megnyugodtam. Jasper ezért ideges is lett, hogy Edward csókja jobban megnyugtat, mint az ő képessége. De mi mást tehetnék, ha ő életem szerelme, és bár átmentünk egy-két nehéz szakaszon, még így is teljes odaadással szeretem, mint még senki mást ezen az apró bolygón.

-Köszönöm. Mondtam már, hogy szeretlek? Ugyanis nem emlékszem rá.. –dörzsöltem meg a fejemet, mintha erősen gondolkoznék.

-Azt hiszem, mondtad már egy párszor. De nem elég sokszor. Én viszont annál a kelleténél többször mondtam, úgy gondolom..

-Ezt megcáfolom. Nekem bármikor mondod, bárhol és bármilyen körülmény között, akkor is megnyugodok egy kicsit, és még jobban szeretlek..

-Köszönöm. Most viszont haladjunk, mert ezt az ügyet le kellene rendezni, így jövő  héttől már mehetünk is. Kár, hogy Ms. Cope már nincs itt. Most megint be kell vágódnom az új titkárnőnél..

-Héé. Ez nem szép tőled. Viszont ha ezt megteszed, akkor el kell csábítanom pár fiút. Úgyis lesznek helyes srácok.

-Ez fájt. Tudod még mindig egy suhintásba, kerül, hogy ne a helyén legyen annak a srácnak a feje..

-Akkor kössünk kompromisszumot. Bár testvérek leszünk, és elég fura lesz nem kézen fogva menni, akkor se teszünk ilyen fajta kihágásokat.

-Rendben. A másik kérdés. Jacob hogy fog távol maradni Nessietől ennyi időre?

-Édesem, ha használnád azt a csöpp kis eszed, ott van Spinny. Szerintem elég nagy kihívás lesz neki egy egész délelőtt rá vigyáznia.

Amikor megérkeztünk, az iroda előtt hosszú sor kígyózott. A folyosó legvégén  álltunk meg, így mi voltunk a legutolsók. Az iskola szinte semmit nem változott, csak annyiban, hogy kifestettek, és mások lettek az ablakok. Mindennek ugyanott volt a helye, mint 60 évvel ezelőtt. És akkor hirtelen minden beugrott, ami megtörtént velem abban a 2 évben, amit itt töltöttem. Nagyon halvány emlékek voltak, de mivel mindig erősen koncentráltam rájuk, még tisztán láttam, hiába volt ott az a zavaró fátyol. Eszembe jutott, a biológia óra, amikor először hozzám szólt a rejtélyes Edward Cullen, akinek senki nem volt jó. Aztán eszembe jutott Jessica és Mike, Angela, Eric és a többiek. Amikor zombiként járkáltam, és senki és semmi nem létezett számomra. Itt meg is álltam, és a jelenre koncentráltam. A múlt már nem számít semmit, a jelen, pedig annyira tökéletes számomra, hogy inkább erre koncentrálok. 2 óra hosszát vártunk, mire odaértünk az iroda ajtajához.

Edward gyorsan lerendezte az ügyet, tényleg nem vetette be férfias vonzerejét, de a nő  még így se tudott magán uralkodni. Ennyit erről.

-Sziasztok. Sikerült beiratkozni? –kérdezte Alice, amikor visszaértünk a házba.

-Mintha nem láttad volna előre.. –nézett rá Edward nevetve.

-De ez akkor is illedelmes megkérdezni. Amúgy Bella vettem egy ugyanolyan felsőt, mint amin most répafoltok vannak. Nem fog kijönni belőle és tudom, hogy azt mennyire szereted. Szívesen!

-Köszönöm Alice. Megvetted a dekorációt?

-Igen meg. Vörös és fehér lett, a vörös jobban megy a faházhoz.

-Hát én nem értek ehhez, de ha te úgy látod jónak, akkor tökéletes.

-Ja és vettem egy ruhát a keresztelőre is. Gyere, megmutatom.

-Alice, téged ki kellene találni, ha nem léteznél. Mi lett volna anno nélkülünk, ha nem csatlakozol hozzánk. –mondta Edward fejcsóválva.

-Na essünk túl rajta. –indultam el a lépcsőn. –Melyik szobában van?

-A miénkben. Nem látta még senki. Remélem tetszeni fog. –nyitotta ki az ajtót, és megláttam a ruhát.

Gyönyörű volt, kék flitteres a mellrészénél V kivágású. Alatta gyöngyök voltak csigaformában. Ez egy fűző volt, a hátán folytatódtak a gyöngydíszítések, a szoknya ugyanolyan kék volt, térdig érő, tüllel az alján. Hozzá volt egy fekete boleró, mostanában nagyon szerettem annak a kornak a divatját, ami akkor volt divat, amikor emberi éveim utolsó szakaszát tapostam.

-Ez meseszép. Köszönöm szépen. –öleltem meg Alicet.

-Örülök, hogy tetszik. De gyere le. Fény derül Rosaliék titokzatos viselkedésére. –fogta meg a kezem és elkezdett lefelé húzni.