Hányszor bánom meg a döntésemet? 

Olyan lesz mintha nem is ismertél volna… Hogy mondhattam ezt neki, neki, akit a világon legjobban szeretek, akiért élek még? 

Ő az én Napom, ki elborítja melegével és fényével az én sötét világomat…De én megfosztottam magamat ettől… 

Ő olyan életet érdemel, ahol nem akarja senki sem megölni, normális és biztonságos egy szerető családdal…bárcsak ember lehetnék! Én szeretném neki ezt nyújtani….de lehetetlen, mert vámpír vagyok, egy lelketlen, önző szörnyeteg… 

Eddig sohase éreztem ennyire az idő múlását, de most, minden külön töltött másodperc lyukat üt a mellkasomba, és minden nélküle elszenvedett perc, óra, nap csak tágít rajta…. 

Szeret még? Vagy már el is felejtett? 

Ott az erdőben olyan gyorsan elengedett…én azt hittem nehezebb lesz meggyőznöm, hogy majd le kell hazudnom a csillagokat az égről, hogy elhiggye a hazugságomat! Pedig ha tudná…ha tudná, hogy milyen nehéz volt, minden egyes kimondott hazugság úgy fájt, mintha tüzes vassal égetnék a szívemet…és ha volt is valaha lelkem, akkor azt ott, akkor vesztettem el örökre... 

Hiányzik… 
 

Angyal, földi kertben

Nála, csodás minden

ott még az ég is kékebb a kéknél

szeme tüzében, boldogan égnék

ha nála járok

templomcsend vár ott

ha átölel csendben,

eltűnt a külvilág

gond és bú nincs tovább

minden rossz messze szállt 
 

Lassan négy hónapja már, hogy szakítottam vele és azóta, azóta nem élek, nem érzek semmit a kínzó hiányán kívül…de abba beleőrülök… 

…… 
 

Küzdök. Önző vagyok. De nem bírom tovább, egy órát se bírok ki tovább nélküle! Látnom kell őt! 

De mi van ha…. 

…ha már boldog valaki mással?

      Nem lenne könnyű, de elmennék és én is boldog lennék, mert ő az, és ez számomra mindennél fontosabb… 

Újra veszélybe sodornám, csak azért mert én szenvedek?! Képes lennék erre? Ennyire önző lennék?  

Nem tehetem. Jobb lesz neki nélkülem… 

… 

Ma üvölt a pokol

Ma tarol a halál

Suhan a téboly a falak tövén

Ma rabol és csahol

Nyomodban lohol, rád talál

A kapuk alatt és az utca kövén

Ma üvölt a pokol

Ma tarol a halál

Ma terád vár! 

Maghalt…megöltem…én hibám…minden az én hibám…

Melyik döntésem, cselekedetem volt a rossz?

Hogy beleszerettem?

Hogy nem tudtam magamat távol tartani  tőle?

Hogy elhagytam, hazudtam neki? 

Most már mindegy…minden mindegy… 

Minden jelentéktelen

csak ő legyen mindig itt  
remegek, úgy hiányzik.. 

Miért bűn ez, mond miért…? 

Milyen sivár, fakó, unalmas a világ nélküle…mintha, már nem is látnám a színeket…

Mit meg nem adnék azért, hogy találkozhassak vele odaát…

Megérdemlem? Vagy a Pokolba jutok…mert egy angyal miattam vetett véget az életének, miattam fosztotta meg a világot a lényétől… 

De mindjárt követem a halálba…. 

Szeretlek Bella! 
 

Szívből szeretni annyi,

Érte mindent föladni!

És szállni, fent sólyomszárnyon szállni,