Alice szemszöge

Már egy ideje a Cullen család meleg otthonában élünk férjemmel Jasperrel. Pár hónapja egy esős, borongós kisvárosba költöztünk Forksba. A helyi gimnáziumba iratkoztunk be mind a 3 testvéremmel, és szerelmemmel. Személy szerint : Edward, Rosalie, Emmett és életem párja Jasper Hale. Nevelő apánk : Dr. Carlisle Cullen, és a világ leg szeretőbb nevelő édesanyja : Esme Cullen. Igen, mi vagyunk eme 7 fős család tagjai. És persze … az én nevem Alice. A család ördögi manója. Engem csak így becéznek, képes vagyok mindenki idegeire menni. De hát engem így kell szeretni. Ám a mi családunk nem egy közönséges család, minden személynek hófehér bőre van, aranybarna szemei, és minden éles, hegyes fogunk halálos méreg tölti. Veszélyes a mi fajtánk. De mi megtanultuk kontrolálni magunk, a vámpírságunk. Vámpírok vagyunk, de embereket nem ölünk. Vega életmódot folytatunk, az állítok vére a táplálékunk.

- Alice, kicsim. – hallottam meg egy mézédes hangot a hátam mögül.

- Jasper!!! Ugrottam éltem nyakába.
Mire ő csak kacagni kezdett, és szeretetteljesen átölelt.

- Kicsit elvándoroltak a gondolataim. – huppantam le az ágyamra a szobánkban.

- Azt észrevettem. – mosolygott. – éreztem…. – mentegetődzött

- Hát persze. – nevettem.

Jasper képes felmérni az emberek érzelmeit, és befolyásolni azokat. Edward a család „agyturkásza” mindenkinek a gondolataiban képes olvasni. És mint mindig, én mint a család mindentudója látom a jövőt.
Szemeim a semmibe meredtek, és lepörgött elöttem a jövő halovány foszlánya.

- Mit láttál Alice? Kérdezte szerelmem.

- Egy új lány jön holnap a suliba. Kicsit ügyetlen lesz… és még láttam mást is. – vigyorogtam.

- Még is mit? – csillant meg Jasper arany szeme.

- Edward… elmegy… de vissza jön majd… és a jövő gyökerestől megváltozik. – mosolyogtam továbbra is.

- Hát ez remek. – húzta el Jasper a száját.

- Még is miért? – kérdeztem.

- Emmettel fogattunk hogy Edward magányos „vénemberként” fog élni örökké, de ha a jövő megváltozik..akkor…

- Kimondta hogy Edwardnak lesz valakije? – hitetlenkedtem.

- Hiszen az elöbb mondtad hogy az az új lány.

- Én csak azt  mondtam hogy egy új lány jön holnap a suliba.- ellenkeztem.

- Alice. Alice. Nyugalom. – hajtogatta Jasper. – oké. Neked van igazad. Mint mindig. – mosolygott életem.

- Helyes. – kacarásztam.

Jasper kisétált a szobából, egy apró csókot hintve homlokomra. Holnap be kell adnom egy házidolgozatot töriből. Uf. Leültem az ágyra és pár perc múlva már önelégült képet vágva emelkedtem fel onnan. Kész is, vihogtam gondolataimban.

- Mi olyan vicces hugi? – lépett mellém Edward.

- Áh, semmi extráról nem maradtál le, csak rájöttem ismét miért jó vámpínak lenni.

Mire ő csak elhúzta a száját. Sohase szerette ha nyiltan, vagy akár gondolatban kiejti valaki hogy mi mik is vagyunk valójában, nem szeretett ezzel a tudattal élni. Hogy eltereljem gyorsan figyelmét, egy új témát dobtam föl.

- Jasper és Emmett vadászni mennek a hétvégén. Messzire. Menj te is. Carlisle dolgozik. Én meg csapok egy csajbulit. – Edward megforgatta a szemeit, majd távozott szobámból.

Besétáltam hatalmas gardróbomba, hiszen nekem egy alapvető szabály hogy egy nap töbször is át kell öltözni. Ami egyszer már volt rajtam ruha, odaadom Esmenek és ő elviszi az árváknak. Hiszen én többet úgyse veszem fel, de a ruha se megy kárba. Nem mondanám magom olyan hűde nagy „plázacicának”, csak imádok vásárolni és bulikat rendezni. Ez vagyok én Alice. Erről vagyok a családban ismert. Egy fekete miniszoknyát vettem fel hozzá illő blúzzal, és kiegészítőkkel. Nem tudtam magammal mit kezdeni, de a fiúk otromba poénjaikra sem voltam jelen pillanatban kíváncsi. Így hát elkezdtem a jövőben kutakodni. Tudni illik a képességemről, hogy csak akkor látok dolgokat, ha valaki elhatározta magát. Még jó hogy én vagyok a legnagyobb pénzkereső a családban. Hiszen Carlisle fizetéséből nem telni egy fehér hatalmas házra. Telis tele felbecsülhetetlen értékekkel. Szemeim összeszűkítettem és koncentráltam. Tőzsde, időjárás, Carlisle holnap tovább benttartják a kórházban. Esme holnap ellátogat az árvaházba, Emmett baseballozni készül, Rosalie bevásárló körútra megy…. Mind hétköznapi dolgok. Már kezdtem feladni a reményt afelől hogy valami érdekes dologba ütöm az orrom. Amikor hirtelen egy váratlan kép ugrott elém. Edward volt az új lánnyal, és boldogok voltak… Majd hirtelen meg is szakadt a vízió. Ez még nagyon homályos, és távoli képnek biznyult. A biztonság kedvéért majd nézegetem még bátyám jövőjét.

- Meg ne próbál Alice!!! – hallottam meg lentről Edward játékos hangját.