Eml�kszem, kiss� k�d�s reggel volt akkor. A Nap sem emelkedett fel a horizont m�g�l, nem mintha olyannyira szokv�nyos jelens�g lett volna ennek az �gitestnek a ragyog�sa Ashland v�ros f�l�tt. Mindenre elsz�ntan l�pdeltem a tengerre n�z�k szikl�k ir�ny�ba. Teljesen tudat�ban voltam annak, hogy ha �n megk�s�relem az ugr�st a m�lybe, akkor kiz�rt, hogy t�l�ljem. �n pedig meg akartam k�s�relni. �ngyilkos akartam lenni.

T�bbet nem szerettem volna l�tezni, �lni egy olyan vil�gban, ahol megannyi f�jdalom �s keser�s�g lakozik, mint ebben. V�get akartam vetni a szenved�seimnek, m�g ha �nz�s�g is volt a r�szemr�l.

Ma pedig m�r tudom, hogy ez az ugr�s hozott el sz�momra egy teljess�ggel �j, szebb vil�got, mint amilyenben azel�ttig �ltem.

Mostanra Carlisle �s Edward lett sz�momra a csal�dom. Mi h�rman alkotunk egy teljes eg�szet. Vagyis… alkottunk…

Edward pontosan n�gy �ve elhagyott benn�nket. Elege lett az �nmegtart�ztat�sb�l, �s abb�l az �letm�db�l, amit Carlisle mutatott mind neki, mind nekem. Elege lett bel�le, hogy nem cselekedhet kedve szerint, hogy vigy�znia kell az emberekn�l, hogy nem besz�lgethet senkivel sem az � fajukb�l, mert rosszul is v�gz�dhet. Igaz, ezt csup�n � sulykolta mag�ba; sem Carlisle sem �n nem mondtunk neki m�g csak hasonl�t sem. S�t, Carlisle szinte b�ztatta �t, hogy pr�b�ljon meg besz�lget�sbe mer�lni a t�bbi emberrel. Edward azonban t�ls�gosan is f�ltette saj�t mag�t�l �ket, mintsem val�ban besz�dbe elegyedjen vel�k.

Elmondani nem tudom, mekkora f�jdalmat okozott nekem ezzel. Hiszen Edwardra mindig is �gy tekintettem, mint a tulajdon fiamra. Szerettem �t, tiszta, anyai szeretettel. M�g mindig szeretem �t… �s b�r val�ban f�jt, mikor elment, nem tudok haragudni r�. Hi�ba sajog az anyai sz�vem a hi�nya miatt, m�gis k�ptelen vagyok r�.

Elm�lked�semb�l Carlisle hangja r�zott fel.

– �j�v van, kedvesem. Tal�n egy �j, boldogabb korszak kezdete, mint amilyen az el�z� volt.

Kedvesen r�mosolyogtam szeretett f�rjemre. � azonban m�r t�ls�gosan j�l ismert ahhoz, hogy tudja, nem igaz�n �rtek vele egyet. Kez�t r�sim�totta az eny�mre.

– Lenne b�rmif�le k�v�ns�god? – k�rdezte szeretetteljesen r�m n�zve.

Mosolyom r�gvest lehervadt arcomr�l, �s egy apr� s�haj k�s�ret�ben gy�trelmesen bevallottam neki, mi ut�n is �h�tozok k�zel n�gy �ve egyfolyt�ban.

– K�v�nn�m, hogy v�ltozzon meg minden, de tudom, hogy lehetetlen, �gysem fog visszaj�nni sem ebben az �vben, sem a k�vetkez�ben!

Carlisle nem k�rdezett semmit, helyette m�lyen a szemeimbe n�zett. Tudta, mire c�lzok, hogy mit szeretn�k. Hogy csak egyetlen k�v�ns�gom van: visszakapni az elk�borolt fiamat.

Azonban ahelyett, hogy �  v�laszolt volna, egy m�sik, oly’ r�g�ta nem hallott hang sz�llt el a tudatomig.

– K�v�nom, any�m, hogy minden k�v�ns�god ugyanilyen gyorsan �s k�nnyed�n siker�lj�n, mint ez!

Carlisle megp�rd�lt a tengelye k�r�l, m�g �n csup�n t�togni tudtam a d�bbenett�l. Az ajt�ban nem m�s �llt, mint Edward.

– Kisfiam! – ki�ltottam el magam boldogan, mikor v�gre megtal�ltam a hangom.

�gy rep�ltem �t a szob�n, mintha valamif�le sz�rnyakkal felszerelt l�ny lenn�k. Er�teljesen, m�gis gyeng�d anyai �lel�ssel vontam magamhoz r�g�ta nem l�tott fiamat. Hangosan zokogtam, a v�llaim r�zk�dtak, ak�r a ny�rfalev�l. Igaz, egyetlen k�nnycseppet sem tudtam m�r ejteni a v�mp�rl�temb�l kifoly�lag.

– Anya! – s�gta halkan a f�lembe Edward, n�mi megk�nnyebb�l�ssel hangj�ban.

� is mag�hoz szor�tott, �s a reakci�ib�l tudtam: mi is hi�nyoztunk neki.

Egy hossz�, mindent felem�szt�  pillanatig �lltunk �gy, egym�st �lelve. �les hall�somnak k�sz�nhet�en azonban �gy is felfigyeltem r�, hogy Carlisle fel�nk indul.

Elh�z�dtam Edwardt�l, egyik kezemet v�ll�ra t�ve, m�g m�sikkal megsim�tottam arc�t. Olyan r�gen nem l�thattam m�r �t! Annyira hi�nyzott!

– Ti is hi�nyozatok nekem – f�rta bele szemeit az eny�imbe.

�n csup�n ebben a pillanatban vettem �szre azt a sz�momra kiss� furcsa dolgot, hogy Edward szemei aranysz�nben pomp�znak, ahelyett, hogy v�rv�r�s sz�nben ragyogn�nak. Hiszen azok a v�mp�rok, akik emberi v�ren �lnek, mindegyik�k szeme �l�nk v�r�s. De az �v�iben m�g csak egy v�r�s cs�k sincs!

Edward sz�ja sz�le megr�ndult az elfojtott mosolyt�l, szemei azonban b�ntudatosan csillogtak. �m k�rd�sem a felfedez�semmel kapcsolatban m�g nem tehettem fel, mert Carlisle is �dv�z�lte fi�t.

– Fiam! �r�l�k, hogy hazat�rt�l!

Edward csod�lkozva n�zett r�.

– Hogy �rted ezt? H�t m�g ezek ut�n sem akarn�l kidobni engem a h�zadb�l? Nem mondod azt nekem, hogy soha t�bbet ne merjem �tl�pni a h�zad k�sz�b�t? Vagy, hogy nem akarsz t�bbet l�tni?

Mif�le k�rd�sek, �,  �des istenem! M�gis hogyan fordulhatott meg a fej�ben ilyesmi?

– Nem, Edward. �n m�r a t�voz�sodkor megmondtam, hogy ha m�gis �gy d�ntesz, vissza szeretn�l t�rni k�z�nk, akkor nyugodtan visszat�rhetsz. Nem kell att�l tartanod vagy f�lned, hogy nem fogunk t�rt karokkal v�rni, mert ez �gy hazugs�g lenne. Esm�vel hossz� ideje v�runk erre a napra, mikor �jb�l csatlakozol hozz�nk. Mert ugye �gy van?

– Igen, apa. Szeretn�k megint csatlakozni hozz�tok. Tudom, hogy hib�t k�vettem el, hogy ellenszeg�ltem az akaratodnak, hogy…

– Edward, k�rlek! – esdekeltem neki.

Carlisle nemlegesen megr�zta fej�t.

– Sose parancsoltam neked. K�rlek, ne haszn�ld azt a sz�t, hogy akaratodnak, mert nem �rzem megfelel�nek. Vagy tal�n te �gy �rezt�l, �s ebb�l lett eleged?

Edward lehajtotta fej�t.

Carlisle meglep�d�tten felki�ltott, m�g �n csak eln�z� mosollyal figyeltem fiamat.

– Edward, tudhattad volna, hogy sosem szerettem volna, ha a k�r�seimet parancsnak veszed, vagy olyasmi dolognak, amit felt�tlen musz�j megtenned. Nem, ez nem �gy van. Azonban, ha te m�gis ink�bb egyfajta parancsnak vetted, mi�rt nem sz�lt�l? Megbesz�lhett�k volna a dolgot.

– Sajn�lom. Ne haragudjatok r�m, k�rlek… – suttogta halkan, k�ny�rg�en.

– M�gis hogyan tudn�nk haragudni r�d, kisfiam?

Edward erre �jb�l r�m n�zett, majd Carlisle-ra. Az eg�sz l�nye ny�ltan t�kr�zte �szinte csod�lkoz�s�t, a b�ntudat�t, valamint megb�n�s�t.

– Nem vagyok benne biztos, hogy meg�rdemlem mindazt a j�s�got, amit t�letek kapok. Hiszen �n csup�n f�jdalmat okoztam nektek azzal, hogy elmentem t�letek, nem �ppen a legszebb szavakkal, kifejez�setekkel.

Szemeib�l csak �gy s�t�tt a harag. Az id� eltelt�vel viszont �n m�r el�gg� kiismertem �t ahhoz, hogy tudjam, ez a l�ng saj�t maga ir�nt �g olyannyira t�zesen.

– Edward, hidd el, hogy nem vagy sz�rnyeteg, mint ahogy gondoln�d. Szeret�nk t�ged, �s ezen nem tudsz v�ltoztatni, hi�ba is akarn�l. Minden apr�-csepr� hib�ddal egy�tt is szeret�nk. Hiszen a fiunk vagy – felelte neki Carlisle, k�zelebb l�pve hozz�.

Edward egy pillanatig d�bbenten meredt r�, �m a k�vetkez� pillanatban m�r Carlisle-t �s engem �t�lelve tartott karjai k�zt. Olyan szorosan �lelt k�rbe minket, hogy ha m�g emberek lett�nk volna, val�sz�n�leg porr� z�zott volna benn�nket az a hatalmas er�, amelyet most kifejtett ir�nyunkba.

�n m�gis �r�ltem neki. Hiszen olyan r�gen �rezhettem a k�zels�g�t! Oly’ sok�ig kellett hi�nyolnom a t�rsas�g�t! Mindez pedig megviselt. Azonban most, hogy visszaj�tt hozz�nk, szabad akarat�b�l, tudtam, hogy ezent�l minden j�ra fordul. Most m�r val�ban egy teljes csal�dot alkothatunk, h�rman, egy�tt. Edward n�lk�l ugyanis egy pillanatig sem volt minden olyan, mint mikor � is k�zt�nk volt. De most, hogy tudtam, hogy vel�nk van, �s vel�nk is lesz az id�k v�gezet�ig, �jra elkezdtem b�zni a j�v�ben. A h�rmunk k�z�s j�v�j�ben.

�s majd tal�n egyszer a fiam is meg fogja tal�lni mindazt a szeretetet �s boldogs�got, amit csup�n a szerelem ny�jthat neki. Meg�rdemli; mindenkin�l jobban. Ha pedig elj�n ez az id�… �n mindenben mellette fogok �llni, t�mogatni fogom. Hiszen az � boldogs�ga sz�momra fontos t�nyez�. A fiam boldogs�ga szinte b�rmit meg�r nekem, csak mosolyogni l�thassam �t…