�jra az erd�ben rohantam, olyan gyorsan, mint egy f�l�r�lt. De c�l n�lk�l. Nem tudtam, mi�rt j�ttem el, m�r �gy is meg�g�rtem Bell�nak. Tal�n mert a friss leveg� seg�t? Vagy, mert ha Bella nincs velem, jobban tudok gondolkodni? Nem, nem ez volt az ok. Nem tudtam a csal�dom szem�be n�zni a kit�r�sem ut�n, f�leg nem Bell��ba. Hogy menjek most vissza? Bella biztosan �sszeomlott. �jra megb�ntottam. Elk�peszt�, hogy mennyire �rz�ketlen tudok lenni vele, azok ut�n, amit vele tettem. �n vagyok a beteg oroszl�n, aki elrabolja a lelk�t. Most pontosan ugyan �gy �reztem magam, mint a sz�let�snapi bulija ut�n. De nem tehetem meg vele m�g egyszer, hisz s�lyos k�vetkezm�nyei lettek az akkori d�nt�semnek. F�leg, hogy Victoria a k�zelben van, �s Bell�ra vad�szik. Egy nagy s�haj k�s�ret�ben t�rdre rogytam az erd� k�zep�n. Hirtelen meg�reztem egy illatot. V�r illat�t, valamilyen ragadoz� volt. Tudtam, hogy r�g vad�sztam, �s nagyon is cs�b�tott az illat. A torkom �gett, a sz�mban pedig felhalmoz�dott a m�reg. Az elm�met elter�t� v�r�s k�d �gy nehezedett r�, mint valami sz�z tonn�s nehez�k. Szinte �reztem, ahogy les�jt. „�lj” – suttogta egy hang bel�lr�l. Fel�lltam a s�ros f�ldr�l, �s az �llat ut�n kezdetem futni. Az meg�rezte a vesz�ly, �s pr�b�lkozott elfutni el�lem, persze eredm�nytelen�l. Hallottam, ahogy az oroszl�n sz�vdobog�sa egyre gyorsabb �s gyorsabb lesz. Mikro utol�rtem m�g mindig el�lem rohant. A zs�km�nyom fel� vetettem magam, �s letepertem a f�ldre. Fogaimat a nyak�ba m�lyesztettem, �s gyorsan, moh�n sz�vtam ki a v�r�t. Mikor v�geztem elhaj�tottam az �llat �lettelen test�t, majd tov�bb futotta az erd�ben. Id�k�zben az �g elfelh�s�d�tt, �s bes�t�tedett. A hold tompa f�nye a f�k k�z� vil�g�tott. Hallottam egy k�zeli patak csobog�s�t, �s ahogy egy m�kus ugr�l egy f�n valahol. Mindent hallottam, de a leger�sebb, �s legszebb hang Bella sz�vdobog�sa volt. Nem tudtam, mennyire lehetek t�vol a h�zt�l, de ezt a hangot m�rf�ldekr�l megismern�m. A vil�g legszebb sz�lama volt ez, mint ezernyi gy�ny�r� cseng�sz�. Meg�lltam, becsuktam a szemem, �s csak hallgattam. �szre sem vettem, hogy elindulok fel�, m�g mindig csukott szemmel. Mikor kinyitottam a h�z el�tt �lltam a r�ten, �s megint elragadott a f�lelem, hogy haragudni fognak r�m. „Bella m�r biztosan alszik” – gondoltam, �s lassan elindultam a bej�rati ajt� fel�. Mikro a verand�ra �rtem egy pillanatra meg�lltam, �s azon kezdtem gondolkodni, hogy mi lenne, ha futn�k m�g egy k�rt. De ekkor meghallottam a h�gom m�rges hangj�t. Tudtam, hogy m�rgesek lesznek. F�leg Alice.  De azt is tudtam, hogy meg�rdemlem, amit p�r m�sodpercen bel�l kapni fogok. Nem mertem a h�gom gondolataiba n�zni.

• Edward Cullen – ord�totta – tudom, hogy az ajt� el�tt vagy, �s ha most nem j�ssz be, �n megyek ki �rted. Ne merj elmenni, mert azt megb�nod – fenyeget�z�tt. �jra m�lyet s�hajtottam, majd bel�ptem.
• �llj meg! – kiab�lt r�m �jra, mikor el akartam menni mellette.
• Alice, k�rlek…
• Nem �rdekel, mit akarsz! Van fogalmad r�la, hogy Bella hogy tudott elaludni? �lomba s�rta mag�t! – mennyd�r�gte.
• Megyek, �s megnyugtatom. – mondtam halkan.
• Azt m�r nem! Nem m�sz sehov�, nem fogom engedni, hogy bemenj a szob�mba!
• Mi? A tesz szob�dban? – d�bbentem meg.
• Lent aludt el, �s nem vittem a ti�dbe!
• K�sz, Alice! Most megyek, �s �tviszem a saj�t szob�mba! – indultam volna el, de Alice el�ttem termett, �s visszal�k�tt a l�pcs�r�l.
• Alice! – sz�lt Carlisle a l�pcs� tetej�r�l. – Hagyd!
• Nem, apa! Meg kell v�gre �rtenie! – nyafogott Alice
• �s ezt szavakkal is el lehet mondani! – tiltakozott ap�m
• Nem, Carlisle. Igaza van – mondtam lehajtott fejjel, majd a nappaliba s�t�ltam, �s a kanap�ra rogytam. Feln�ztem, �s Alice megl�gyult tekintet�vel tal�ltam szemben magam.
• Bocs�nat. – motyogtam magam el�. Alice mell�m �lt, �s a h�tamra tette a kis tenyer�t.
• Edward, csak azt szeretn�m, ha meg�rten�d, mennyit jelentesz Bell�nak. – mondta Alice halkan.
• �n tudom, de nem tudom, meddig b�rn�m elviselni, hogy, ord�t a f�jdalomt�l. Vagy, hogy egy�ltal�n meg tudom- e harapni. Te meg tudn�d tenni Jasperrel? Ott tudn�l lenni vele mellette, mik�zben miattad vonaglik a m�regt�l? – k�rdezte k�ts�gbeesett hangon Alicere n�zve
• Nem tudom, Edward. K�pzelem, mit �rezhetsz, de meg kell tenned. Mindannyiunk �rdek�ben.  – mondta. – �s Victoria egyre k�zelebb van. Nem tudtok egym�s n�lk�l �lni, ez a sorsotok. Fogadd el, k�rlek! – k�rlelt.
• Alice, ne hidd, hogy �n nem szeretem Bell�t. Nem szeretek senkit jobban n�la! � az �letem, nem tudok n�lk�le �lni. �r�kk� akarom �rezni magam mellett, de ha ez az �ra, akkor ink�bb �ln�k mag�nyosan. – l�ttam, ahogy Alice szem�ben megvillan a d�h. – De tudom, hogy meg kell tennem, Alice. Meg fogom tenni, meg�g�rtem. Csak �ssze kell szednem magam. – z�rtam le
• L�thatom? – k�rdeztem f�l�nken, a szemem sark�b�l Alicere pillantva
• Menj m�r, te idi�ta! – mondta nevetve, majd felr�ntott a kanap�r�l, �s a l�pcs� fel� kezdett l�kd�sni.

Sz� n�lk�l fels�t�ltam a l�pcs�n, de az ajt�ban �jra megtorpantam. Vettem h�rom m�ly leveg�t, majd lassan, csak annyira nyitottam ki az ajt�t, hogy bef�rjek. Halkan az �gyhoz l�pkedtem, ahol Bella nekem h�ttal fek�dt, �s a nevemet motyogta.

• Edward, Edward, ne hagyj el. Nem mehetsz el �jra, � szeretlek, ne menj el! 

Ler�gtam a cip�met, �s mell�  fek�dtem. A takar�t k�r� csavartam, �s �t�leltem. Fel�m fordult, �s a fej�t a mellkasomra hajtotta. P�r perc telt csak el, mikor a fej�t felemelte, �s �rtetlen�l meredt r�. 

• H�t nem hagyt�l el?  - k�rdezte k�nnyes szemekkel.

A sz�vem megszakadt az arckifejez�s�t�l. nem tudtam mihez hasonl�tani, de annyira megt�rt volt, azt hitte elhagyom.

• Bella, meg�g�rtem, hogy b�rmi t�rt�nj�k, soha nem megyek el, am�g sz�ks�ged van r�m. – fogtam kezeim k�z� az arc�t.
• �t fogsz v�ltoztatni? – k�rdezte. L�ttam a szem�n, hogy f�l a reakci�mt�l. Magam sem tudom mi�rt, de elmosolyodtam.
• Igen, hisz meg�g�rtem. �s ut�na, ha mindenen t�l vagyunk, te v�mp�r leszel, �s elint�zt�k Victori�t, �r�kk� egy�tt lesz�nk. – suttogtam, majd k�zelebb hajoltam.
• Szeretlek. – csak ennyit mondott, majd sz�j�val az �n ajkaim fel� kapkodott.

M�g k�zelebb hajoltam, �s mikor az ajkaink �ssze�rtek nem ragadott el a v�gy, ahogy azt hittem. Megmaradt a nyugalmam, nem vesztettem el a fejem. Az ajkaink �ppen hogy s�rolt�k egym�st, amikor Bella ajkai elny�ltak, �s �reztem a forr�  lehelet�t. Hirtelen elh�z�dtam, Bella pedig k�rd�n n�zett r�m. El akartam neki mondani a legfontosabbat.

• Szeretlek, �r�kk�. �s azut�n – suttogtam, majd �jra megcs�koltam.