Már nem voltam beteg, de délután, mikor egy filmet néztem, egy rúgást éreztem a hasamban. Azonnal megértettem mindent és rohantam anyához.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Terhes vagyok - mondtam elhaló hangon. Apa azonnal a szobába termett halálra vált arccal.
- Hogy mi? - kérdezte dühösen, mire elsírtam magam.
- Te lefeküdtél azzal a korccsal, és nem szóltál nekünk! Ezért hagyott el! - ordította apa. Én csak ráztam a fejem.
- Nem Jacobtól van. Nahueltől. - suttogtam. Anya és apa értetlenkedve néztek.
- Nahuel...itt járt... és én el voltam keseredve, és megtörtént... ott van a levele az ágyon. - motyogtam. Apa eltűnt, és a következő pillanatban már a levéllel a kezében volt a szobában. Hangosan elolvasta a levelet, és elszörnyülködött rajta.
- Istenem Renesmee, jobban figyelhettél volna...legalább védekeztél volna. - mondta anya, és átkarolt.
- Azért melletted állunk, bármi legyen is - mondta, és megpuszilta a homlokom. Apára néztem, aki remegett, de lassan bólintott. Zokogva ültem, miközben két szülőm átkarolt, és vigasztalt.

(Jacob szemszöge)

Gondoltam, hogy ideje már vadászni, ezért átváltoztam farkas alakba. Leterítettem egy őzt és enni kezdtem, bár utáltam ezt.
~ Jake... ~ hallottam Seth gondolatát. Dühösen fújtattam egyet.
~ Tűnj el a fejemből ~ gondoltam erősen, és egy kicsit nagy cafatot téptem az őzből. Elszörnyedtem egy kicsit.
~ Jake, ez fontos  ~ gondolta Seth. Sóhajtottam.
~ Mi az? ~ kérdeztem gondolatban. Mégis csak én vagyok az Alfa vagy mi.
~ Tegnap a Cullen ház felé járőröztem, és meghallottam mit beszélgetnek odabent. ~ gondolta Seth.
~ Nem érdekel
~ Figyelj! Renesmee terhes
~ Micsoda? De hát... de hát mi nem voltunk együtt úgy!
~ Nahueltől... ~ ez volt Seth utolsó gondolata, amit még hallottam. Teljesen kiborultam, és felnyüszítettem. Aztán újból, és újból. Könnyek gyülekeztek a szememben, de leráztam magamról. Magam fogom megtudni. Elmentem haza, szerencsére Billy nem volt otthon. Beletettem valami ruhát a táskámba, majd elindultam a Cullen ház felé. Felvettem a ruhámat, miután átváltoztam, és mielőtt odaértem.
- Bella! - kiáltottam, mire ő megjelent a fák között.
- Jaj, Jake Renesmee nagyon hiányol és...
- Igen? Miközben megcsal és terhes lesz valaki mástól? - fröcsögtem és remegni kezdtem.
- Nem Jake! Nem az ő hibája! - mondta Bella legyötörten. Tehát igaz. Még jobban remegtem.
- Odamegyek, ahol minden megváltozott - suttogtam szomorúan, arcomat keserű maszkba helyeztem.
- Ne! Ne Jake! - hallottam Bella kiáltását, de én már messze jártam...

(Renesmee szemszöge)

 Kicsit tompán keltem. Nem emlékeztem semmire. Főleg arra nem, hogy hogy kerültem ágyba. Kábán kinyitottam a szemem, és próbáltam emlékezni. De nem nagyon jöttek emlékek.Aztán egy kis rúgást éreztem a hasamban. Lenéztem. Kicsit kidudorodott a hasam. Rögtön eszembe jutott minden, és elsírtam magam. Végtelen fájdalom tört rám. Meggyötört voltam. Apa bejött a szobámba, és vigasztalóan megsimogatta a hátam. Nyomorúságosan éreztem magam. Megbántottam a szerelmem, elárultam. Megmutattam apának, hogy mit érzek, mire megvonaglott az arca.
- Sajnálom, hogy ennyire szigorú voltam hozzád...ha tehetném megváltoztatnám a múltat. - mondta, és láttam rajta, hogy tényleg így érzi. Megpróbálkoztam egy mosollyal, de csak egy torz fintorra jutotta. Anya rontott be a szobába remegve. Mintha zokogna. Könnyek nélkül.
- Mi történt? - ültem fel gyorsan, mire belenyilallt a fájdalom a hasamba. Nem szabad ilyen hirtelen mozdulatokat tennem.
- Jake... - suttogta megtörten. Az arcom megvonaglott, ahogy végigsértett a neve, aztán egy maszkot vettem fel.
- Jake...itt járt...hallotta, hogy teherbe estél Nahueltől...Seth pont itt volt, amikor nekünk mondtad. - mondta. Elsápadtam.
- Azt mondta, odamegy ahol minden megváltozott. - fejezte be anya. Felpattantam, berohantam a fürdőbe, ami direkt a hálószobámhoz volt kapcsolva, és fölvettem egy farmert, direkt csípőnadrágot, mert gondoltam, hogy a többit derékban kinőttem, és egy pólót.
- Hol van az? - kérdeztem. Apa és anya még a vámpíroknál is sápadtabban néztek rám.
- A La Push-i szikláknál...Onnan ugrott le anyukád...Azt látta meg Alice, és e miatt jöttünk újra össze. - közölte apa. Tudtam mit jelent ez. Egyedül kell mennem. Én igen, de ők nem léphetik át a határvonalat, bár azok már kissé elmosódtak. Nem voltak olyan pontosak. Ha valaki véletlenül átlépte egy kicsit, bár nem akartak harcot. Lerohantam a garázsba, és felpattantam anya motorjára. Vezettem már néhányszor menni fog. Harmadikra sikerült berúgnom, és megindultam. A háromnegyede utat már megtettem, mikor lefulladt a motor. Leugrottam róla, és futni kezdtem a sziklák felé.
- Jacob! Jake ne! - ordítottam, mire ő megfordult. A hirtelen fordulattól megtántorodott, és beleesett a vízbe. Még láttam elkeseredett, és könnyes arcát. Iszonyú szél volt, tudtam, hogy a tenger hullámai halálosak. Nem gondolkodtam, csak utána ugrottam. Amikor leérkeztem a hideg víz elnyelt, és a hullámok nekilöktek néhány sziklának, ami miatt hirtelen levegő után kaptam. A hideg víz beiramodott a légcsövembe, végig marta torkom. Fellöktem magam a felszínre és köhögni kezdtem. Nem volt sok időm. Láttam Jacobot, amint elnyeli egy hullám, majd nekilöki egy sziklának. Eszméletlen volt. Odaúsztam hozzá, és megfogtam, majd húzni kezdtem. Iszonyat nehéz volt, és a hullámok ellenem dolgoztak. Jacob eszméletéhez tért, és megrázkódott, mire egy kicsit elvesztettem az iramot, és nekicsapott egy hullám a szikláknak mind a kettőnket. Éreztem, ahogy a szikla végig sérti a hasam, és ezt egy rövid sikollyal kommentáltam.
- Jacob - fuldokoltam, és görcsöt kapott a lábam. Süllyedni kezdtem, de Jacob elkapott.
- Jacob sajnálom - nem jött ki hang a torkomon, de megértette. Elkeseredetten megrázta a fejét. Megérintettem, és lejátszottam az összes érzésemet, mindent. Persze "azt" ügyesen kicenzúráztam. Láttam ahogy a végtelen fájdalom lassan átváltozik, megkönnyebbüléssé, végtelen szerelemmé az arcán.
- Renesmee - suttogta és megcsókolt, majd a hullámok elnyeltek mindkettőnket, és összecsaptak a fejünk fölött. Sötétbe borult minden, majd fájdalmassá, amint nem éreztem már ajkát.