A pl�za parkol�j�ban kisz�lltunk az aut�inkb�l �s mindannyian Alice k�r� gy�lt�nk, mintha � lenne a hadvez�r, mi pedig az engedelmes katon�k, a pl�za padig egy ellens�ges er�d�tm�ny. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra, amit szinte r�gt�n le is hervasztott a t�bornokasszony.

- Most ir�ny a ruhabolt! Jasper, Emmett �s Rosalie: ti kezditek az alkalmi ruh�kkal, mi addig vesz�nk p�r h�tk�znapi ruh�t is. Azt�n cser�l�nk.

Elindultunk a bej�rat fel�. Term�szetesen Alice �s Jasper mentek el�l, m�g�tt�k Rosalie �s Emmett, h�tul pedig mi menetelt�nk. Mintha a hal�lba menn�nk, de valamicsk�t az enyh�tett ezen az �rz�sen, hogy Edward k�zen fogott. Nagyon j�l esett, de att�l m�g rettegtem az elk�vetkezend� �r�kt�l.

- Van is okod r�.  – sz�lt h�tra nevetve Jasper.

- K�sz, hogy biztatsz.

A mozg�l�pcs�n�l elv�ltak az �tjaink. Alice beterelt minket egy boltba, ahol legal�bb k�tsz�z ruh�t k�pes volt felpr�b�ltatni vel�nk. A pl�ne a dologban az volt, hogy a felpr�b�lt ruh�kb�l csak h�sz darabot vett�nk meg. De azt az els� pillanatt�l fogva k�ptelen voltam felfogni, hogy mi�rt pr�b�ltatja fel vel�nk azokat az �tkozott ruh�kat, ha �gyis tudja, hogy melyik hogyan �ll. Kezdem azt hinni, hogy Alice szadista hajlam�. Pihen� n�lk�l kellett cser�ln�nk boltot Rose-�kkal. Ott is rengeteg ruh�t fel kellett pr�b�lnunk, am�g Alice azt nem mondta, hogy „Ez az! Megtal�ltuk a t�k�letes ruh�t!”

- Alice, ugye befejezt�k m�r? – nyafogtunk, amikor m�r egy padon �lt�nk mindannyian.

- Dehogy, butusok! Most j�n m�g csak a kedvenc r�sz�nk, igaz Rose? A kieg�sz�t�k! Na nyom�s �s ne halljak nyafog�st!

A fi�kkal f�jdalmas ny�g�st hallattunk. Este t�z �rakor �rt�nk haza. Edwarddal gyorsan kipakoltuk a ruh�kat a csomagtart�b�l �s val�s�ggal menek�lt�nk Alice el�l a mened�ket ny�jt� szob�mba. A szerzem�nyeinket behaj�tottuk a szobam�ret� gardr�bomba, azt�n led�lt�nk a hatalmas �gyamra.

- Azt hiszem, mindj�rt kipurcanok. Tudod mit? �lj meg most, �s akkor nem kell t�bb ilyenben r�szt vennem.

- Hogy k�pzeled? �s akkor itt maradn�k egyed�l, hogy elviseljem ezt a borzalmat.

- Hallottam �m! – ki�ltott fel s�rt�d�tten Alice.

- Alice, tudod, hogy szeret�nk,- ha te nem is tudod, akkor is Jasper tudja- de ez nek�nk m�r sok (k).

„Nem is tudom, hogy mi�rt nem szeretik a v�s�rl�st. Pedig nagyon j� dolog. Azok a csini rucik…”

Edwarddal nevet�sben t�rt�nk ki. M�snap d�lel�tt mindannyian elment�nk egy k�z�s vad�szatra. Miut�n j�l laktunk visszafutottunk a h�zba. �ppen le�ltem volna a fi�khoz, amikor Alice �s Rosalie elkaptak �s felhurcoltak Alice �ri�si f�rd�szob�j�ba. Alkonyodott, amikor v�gre kimehettem onnan. Az�rt el kell, ismernem, hogy j� munk�t v�geztek rajtam a l�nyok. De az m�r kor�ntsem tetszett, hogy a m�lyk�k est�lyimhez ill� magas sark�t is fel kellett vennem. Ha m�g ember lettem volna, szinte biztos, hogy kit�rtem volna a nyakam. Ebbe belegondolni se mertem, am�g les�t�ltunk a l�pcs�n a nappaliban v�rakoz� fi�khoz. Amikor megl�ttak minket az arcukra ki�lt a b�szkes�g �s a szeretet. Alice, amint le�rt a l�pcs�r�l k�zen fogta Jaspert �s kih�zta a gar�zsba. Rosalie �s Emmett csak egy szenved�lyes cs�k �s egy b�k ut�n csatlakozott hozz�juk. Edwarddal egy darabig csak n�zt�k egym�st.

- Ennek a ruh�nak a sz�ne val�ban j�l �ll neked. Gy�ny�r�  vagy! – suttogta �s megcs�kolt.

A cs�k ut�n mi is csatlakoztunk a t�bbiekhez. A suliba �rve mindenki a p�rj�val vonult be a tornaterembe. Edward egyb�l a t�ncparkett fel� vezetett. A hideg futkosott a h�tamon a t�ncol� p�rokat l�tva.

- Edward! – a hangom �tcsapott a hiszt�rikus �rnyalatba.

- Ne cirkuszolj Bella! Nem lesz semmi baj. Ez csak t�nc nem holmi gyilkos dolog.

Legy�z�tten b�lintottam. A t�ncparkettre �rve egyb�l forogni kezdt�nk Rose �s Em mellett. Megd�bbenve �szleltem, hogy magamt�l is tudok t�ncolni, ez n�mi k�pp jav�tott a hangulatomon.

- Nem is olyan rossz.

- Na ugye? �n megmondtam. – gonosz mosoly k�s�ret�ben forogtunk tov�bb.

Nem tudom, meddig forogtunk csak arra lettem figyelmes, hogy Emmett lek�r Edwardt�l.

- L�tom �s hallom, hogy egym�sra tal�ltatok. – suttogta, �gy hogy csak �n halljam. El�vigy�zatoss�gb�l a pr�msz�mokat sorolta mag�ban, b�r nem tudom, hogy mi�rt. Tal�n att�l f�lt, hogy ha Edward meghalja a gondolatait, akkor leharapja a fej�t?

- Mondhatjuk �gy is. – v�laszoltam �n is suttogva.

N�m�n forogtunk tov�bb. Mind a ketten elm�lyedt�nk a gondolatainkban.

- Most Jazz j�n. – jelentette be ellent, mond�st nem t�rve. �tadta Jaspernek a kezem �s m�r ment is Alice-hez.

Vele is n�m�n forogtunk, de a cs�nd nem volt k�nos, s�t! Megnyugtat�  volt, amit minden bizonnyal neki k�sz�nhetek.

„Vajon t�ncolna velem az �j l�ny? Olyan sz�p. T�nc ut�n tal�n valami t�bb is lehetne. El�sz�r j�rn�k vele, azt�n majd megl�tjuk.” – egy ismeretlen f�rfihangot hallottam a fejemben.

Biztos voltam benne, hogy Edward figyelm�t sem ker�lte el ez az apr�  gondolat, mert hangosan felmordult.

- Jasper…  - sz�laltam meg k�ts�gbe esetten.

- Menj�nk. Lenyugtatom, azt�n t�ncoljatok tov�bb, mintha mi sem t�rt�nt volna. Nyugi! Nem fogja b�ntani, ha rajtam m�lik. – jelentette ki szil�rdan.

Egy�tt indultunk el Edward �s Rosalie fel�, de �n a t�ncol�  p�rok miatt kicsit lemaradtam Jasper m�g�tt. M�r majdnem oda�rt�nk, de akkor a semmib�l el�m l�pett egy pattan�sos arc�, sz�ke haj� fi�.

- Szia! Te Isabella Swan vagy, �n pedig Mike Newton. T�ncoln�l velem? – a hangja alapj�n egyb�l r�j�ttem, hogy az � gondolatait hallottam.

- Mike, ne haragudj, de most oda kell mennem…

- Csak egy t�ncot, k�rlek!

Fell�kni nem akartam, mert akkor nem csak neki okoztam volna s�r�l�st, hanem a t�bbi �rtatlanul t�ncol�nak is. Ez�rt megpr�b�ltam kiker�lni, de az sem j�tt �ssze, mert mindig el�m ker�lt. �gy magyar�zkod�sba kezdtem:

- De…

M�g a mondatot sem fejeztem be, de az � karjai m�r a derekamon voltak �s forogni kezdett velem. Ezzel �nmag�ban nem lenne semmi, de semmi bajom, mert r�j�ttem, hogy �gy el�bb szabaduln�k t�le, de a hormonokt�l t�lf�t�tt fant�zi�j�ba is k�pes volt bele vonni. Azt hittem, hogy ott nyomban elt�r�m a kezeit, de meghallottam Em hangj�t.

- Ki akar fogadni? Szerintem Bella k�t m�sodperc alatt t�z helyen elt�ri Mike csontjait. L�tj�tok, hogy milyen arcot v�g Bella? A v�g�n m�g  �t kell lefognunk nem, pedig a mi �jdons�lt R�me�nkat. – hangos nevet�sben t�rt ki, amikor fejben lej�tszotta, „a mi lenne, ha Bella elt�rn� Mike csontjait” c�m� fant�zi�j�t.

�reztem, hogy lassacsk�n elvesz�tem az �nuralmam, �s t�nyleg elt�r�m ennek a fi�nak a csontjait. Ez ellen s�rg�sen tennem kellett valamit.

„Edward, l�gy sz�ves, seg�ts!”

A k�r�semre egyb�l elindult. Mike m�g� l�pett �s bar�ts�gosnak t�n�  hangon kezdett el besz�lni.

- Mike, azt hiszem Bella egy�rtelm�en nemet mondott neked. Jobb lenne, ha elengedn�d, �s b�k�n hagyn�d �t.

Mike nyugalmat er�ltetett mag�ra �s elengedett. Oldalazva visszas�t�lt a haverjaihoz, akik �rgus szemekkel k�vett�k nyomon az esem�nyeket. Mi pedig �jra t�ncolni kezdt�nk. Az este tov�bbi r�sz�ben is t�ncoltunk vagy cs�kol�ztunk, de egy pillanatig se engedt�k el egym�st. Tizenegy �ra k�r�l elb�cs�ztunk a t�bbiekr�l �s elindultunk haza. Alig v�rtam m�r, hogy otthon legy�nk. Lehet, hogy v�mp�r vagyok, de ez az�rt m�g nekem is sok (k). Most Edward szob�j�ba ment�nk. Csak �lt�nk a kanap�n �s egym�s kez�t fogva �s csendbe burkol�ztunk. De ez a csend sem volt k�nos, mert �lvezt�k egym�s k�zels�g�t, am�g Alice be nem rontott, nyom�ban Jasperrel.

- Sziasztok! Tudom, hogy mit akartok mondani, de azt most hangolj�tok! Holnap idej�nnek Tany��k. Csak egy max k�t napig maradnak. M�g nem d�nt�tt�k el.

- Alice! Tal�n ideje lenne menn�nk. Bocs a zavar�s�rt sr�cok.

Jasper elkezdte kih�zni Alice-t a szob�b�l, aki harc n�lk�l nem akarta feladni, ez�rt �ssze-visszar�gkap�lt, de Jazz er�sebb volt n�la. Amint kimentek �rdekl�dve fordultam ism�t vissza Edwardhoz.

- Kik azok a Tany��k?

- Fogalmazzunk �gy, hogy �k az unokatestv�reink. Denaliban laknak, a kl�ntagok pedig: Carmen �s Elezar- �k egy p�rt alkotnak- Irina, Kate �s Tanya a csal�df�.

- Mes�lj nekem Tany�r�l! � is olyan, mint Carlisle?

- Mit mes�lhetn�k r�la? Egy �tlagos v�mp�rn�, mint a t�bbi fajt�nk b�li. – �reztem a hangj�n, hogy ideges lett Tanya eml�t�s�re �s tudtam, hogy valamit el akar el�lem titkolni.

- Edward, mondd el az igazat! L�gyszi!

- De h�t ez az igazs�g!

- J�l van.

Felkeltem mell�le �s kis�t�ltam a szob�b�l. �reztem, hogy a tekintet�vel k�vet. Lementem a nappaliba, mert tudtam, hogy ott tal�lom Emmettet, akit�l v�laszokat kaphatok.

- Szia, Emmett! Elj�nn�l velem s�t�lni?

Furcs�n n�zett r�m, de az�rt felpattant a kanap�r�l.

- Persze.

Egym�s mellett futottunk az erd�be, amikor m�r el�g messze voltunk a h�zt�l belekezdtem a mondand�mba: