A buli 

Az iskolánál várakoztunk Edward-dal. Hirtelen elmémet megtöltötte egy vízió miszerint Bella elindult öreg Chevy furgonjával a Forks-i Középiskola felé.

• Már jön –mondtam Edwardnak, izgatottan, de ő csak a szemét forgatta. – Nincs jó kedve…- Vajon miért? Általában az emberek szeretik a születésnapjukat, különösen, ha az a 18. De Bella sanyarú ábrázattal szegezi a szemét az aszfaltra, semmi öröm, semmi lelkesedés. Hiába Bella, márcsak Bella.

Önkéntelenül mosolyra húzódott a szám mikor megláttam a volán mögött. Úgy döntöttem, nem fogom hagyni, hogy Bella elrontsa a saját szülinapját, így megszerveztem neki egy különleges Cullen-féle születésnapi party-t. Már csak az a probléma hogy nem látom, hogy eljön-e! Meg kell győznöm Edwardot, hogy hozza el, mert nem akarok egyedül ünnepelni, és már Emmett és Jasper is megvették Bella ajándékát. Én az Edwardal közösen elkészített CD-t szorongattam. Edward kikötötte, hogy nem költhetek rá egy fillért sem, így a meseszép ruha, amit kinéztem neki, a boltban maradt. Láttam, hogy egy Audi kupé tetszene neki, de Edward tartotta magát a Bellával kötött megállapodásához, melyben meg lett tiltva a pénzköltés.

Ezért maradtunk a CD-nél amelyre rávettük Edward zongorajátékát. Rajta volt Esme kedvence és Bella altatódala is.

Mihelyt Bella leállította a motort én már mentem is oda hozzá, hogy felköszöntsem.

• Boldog Születésnapot!- daloltam kedvesen –Ssss! !"Nem értem, miért próbálkoztok néhányan, hogy ellentmondjatok nekem..."- sugalltam Edwardnak. - Most akarod megnézni az ajándékodat, vagy később? –kérdeztem mire Bella egy ellenséges pillantást lövellt rám.
• Nem kell ajándék! – fel nem foghatom, miért ellenkezik folyton…
• Na, jó, hát akkor majd később...- gondolatban a homlokomra csaptam, hát persze! Bella még nem tud a buliról, így nem is láthatom, hogy eljön-e. De még megpróbálom jobb kedvbe hozni. – Na és tetszett a fényképalbum, amit az anyukád küldött neked? És a fényképezőgép, amit Charlie-tól kaptál?- kérdezősködtem tovább, hátha elszáll a rosszkedve. Láthatólag nem igazán örült nekik, de láttam, hogy Charlie-t megkímélte az ellenséges pillantásoktól.
• Aha. Szuper mind a kettő –semmi lelkesedés még ezután se? Nem adom fel, egyszer csak beadja a derekát!
• Végtére is az ember csak egyszer végzős életében. Lehet, hogy meg akarod örökíteni a nagy eseményt!- csiripeltem neki hátha sikerül megtörni az ellenállását. Betört a fejembe megint az a vízió, amikor Bella karjai körém fonódnak, de már vámpírként. Huhh. Edward-dal ezen sokat veszekedtünk, én szentül hiszem, hogy meg fog történni, de Edward olyan makacs, mint egy öszvér. De én tudom, hogy hiába ellenáll, úgyis én fogok győzni.
• Aha, te hányszor voltál végzős? – egy legyintéssel leráztam próbálkozását
• Az egészen más..."Nehogy felköszöntsd! Tőled már valóban rosszul esne neki!" – figyelmeztettem bátyám, még véletlenül se tegye tönkre a party-t.

Ekkor odaértünk a Volvo-hoz ahol Edward állt és Bella mintha egy mentőövbe kapaszkodna, úgy fogta meg bátyám kezét. "Olyan édesek vagytok! "

Hmmm… Innentől a party-n jár az agyam, vajon kék lámpások legyenek, vagy a rózsaszín jobban tetszene neki. És mi lenne, ha a kristályvázákba rózsaszirmokat raknék? Ahhoz viszont határozottan a rózsaszín lámpás illik…

• Az emberek többsége élvezetét leli a születésnapokban, és örül az ajándékoknak. - győzködte Edward Bellát, mire gondolatban felnevettem.
• Hát persze, hogy élvezni fogod! Ma mindenki kedves lesz hozzád, Bella, és minden úgy lesz, ahogy te akarod! –győzködtem, de Bella nem könnyítette meg a helyzetet. – Mi ebben a rossz?
• Az, hogy öregebb lettem! – felelte Bella elcsukló hangon. - Tizennyolc, az még nem éppen öreg – mutattam rá, de még mindig nem értettem mire akar kilyukadni. – Eddig úgy tudtam, a nők csak akkor kezdik utálni a születésnapokat, ha már betöltötték a huszonkilencet.
• De most öregebb vagyok, mint Edward! – bökte ki végül. Ah, hát persze!

Végülis biológiailag, öregebb lett, mint Edward. Sejthettem volna, hogy ezért, ilyen harapós ma. "Hát ebben igaza van... Nem is értem, hogy bírod elviselni, hogy nem teszel a kedvére és nap, mint nap látod, mennyire szenved!" –szuggeráltam Edwardnak rosszalló tekintet kíséretével.

• Ha úgy vesszük! De mindössze egyetlen vacak kis évvel... – legyintettem, de csak a felszínen. Engem is felkavart volna az az egy év. "Engem is zavarna, ha Jazz fiatalabb lenne nálam. És nem, Edward, tudom, hogy már elmúltál száz, de a biológia az bizony biológia! Bellának jogosan vannak aggályai!"- vetettem neki szemrehányásaimat.
• Hányra jössz át hozzánk? – kérdeztem gyorsan, mert eszembe jutott mennyi teendőm van még a bulival kapcsolatban.
• Nem is tudtam, hogy ma át akarok menni hozzátok. – jegyezte meg gyanakodva.
• Jaj, ne legyél már ilyen, Bella! Ugye nem akarod elrontani az örömünket? – kérdeztem vádlón, mert már az én türelmemet is átszakította.
• Azt hittem, az én születésnapomon az történik, amit én szeretnék. – mondta. Ugh. Nem is tudja, mit szeretne! És mit csinálna egy remek Cullen-féle buli helyett? Házit írna? Ezt nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire makacs?!
• Mindjárt iskola után elkérem Charlie-tól."Oh, köszi, Edward! – hálálkodtam gondolatban.

Boldog voltam, mert már majdnem mindent elintéztem, mindent, kivéve Bellát. "De majd őt megpuhítod te!"

• De nekem ma még dolgoznom is kell! – mondta Bella kétségbeesetten, és közben éreztem, hogy egy önelégült vigyor terül szét az arcomon.
• Ami azt illeti, nem kell! Beszéltem Mrs. Newtonnal. Áttette a műszakodat. Megkért, hogy a nevében is kívánjak neked boldog születésnapot – meséltem neki, kicsit önelégülten.
• De én... én akkor sem tudok ma átmenni! Még... izé... meg kell néznem a Rómeó és Júliát angolórára."Micsoda? Gyenge, átlátszó kifogás ez tőle. Lehetett volna kreatívabb is!" – sugalltam Edwardnak, ez tényleg gyenge volt. Elég hangosan horkantam föl.
• Ugyan már, hiszen kívülről fújod a Rómeó és Júliát! – most már tényleg mérges voltam Bellára. Az agyam kezdett ködösülni, és nem igazán láttam tisztán a képet magam előtt.
• De Mr. Berty azt mondta, hogy az előadást is látnunk kell ahhoz, hogy igazán megértsük Shakespeare elképzeléseit – próbálkozott tovább Bella. Sajnáltam Edwardot, hogy végig kell néznie az általa annyira utált színdarabot, még egyszer. Ugyanakkor eléggé meg voltam sértve, hogy így próbál menekülni előlem. Hát okoztam én neki valaha csalódást? Naná, hogy nem! Akkor miért néz, úgy rám mintha a kivégzéséről beszélgetnénk, nem pedig egy kellemes estéről a Cullen család házában.
• De hiszen láttad a filmet! Bella utolsó karcsapása, mielőtt végleg elmerült volna.– Igen, de nem a hatvanas években készült változatot. Mr. Berty szerint az a legjobb – magyarázta Bella, de engem már nem érdekelt, hogy mit mond, eljön és kész! Nem teszi tönkre!
• Ide hallgass, Bella, vagy jössz szépszerével, vagy pedig...
• Nyugalom, Alice!- szólt rám Edward. És volt valami fenyegető él is a hangjában. Mint amikor az oroszlán védi a területét, vagy a kölykét.
• Ha Bella meg akarja nézni azt a filmet, akkor meg is fogja nézni. Elvégre az ő szülinapja van. Bella lelkesen bólogatott, amíg beszélt, én viszont gyanakodva tekintettem rá.
• Ahogy mondod! – helyeselt Bella, de Edward folytatta.
• Hét óra körül áthozom. Úgy neked is több időd lesz készülődni –erre az agyam bekattant és tervezgetni kezdtem mit is csinálok a suli után. Például elhozom a tortát, rózsaszirmot hozok a virágostól….
• Ez jól hangzik – "Edward, jövök neked eggyel! Micsoda esténk lesz, káprázatos, frenetikus..."lelkendeztem.

Az elmémet megszállták a víziók, melyek az estéről szóltak. Ajándékok, és meglepő módon Carlisle is segíteni fog a díszítésben! Wow!

Nyomtam egy gyöngéd puszit Bella arcára, aztán indultam az órámra. Útközben végig a víziókat néztem.

A nap nagy része tervezgetéssel történt. Nézegettem a látomásaim, és érveket gyűjtögettem Edward ellen. Miért ilyen önfejű ő is? Úgyis az lesz, amit én láttam! Teljesen fölöslegesen védi Bellát ettől az élettől. Láttam, hogy neki is tetszene a vámpírlét. De Edward hajthatatlan. Szörnyű…

Amikor eljött a közös óránk, az egyetlen óra, amit nem sikerült összeegyeztetnie Bellával, a spanyol. Hihetetlen mit ki nem hízelgett Ms. Cope-tól. Ahogy Bella mondja elkápráztatta. Spanyolon a tanárnő nem piszkált minket, tavaly néha felsült, amikor Edward kijavította őt.

• Bella meg fog haragudni rád! – figyelmeztetett, és a szája sarkában mosoly bujkált, így kérdőn húztam fel egyik szemöldököm.
• Azt hittem én vagyok a médium...
• Ehhez nem kell semmilyen képesség, csak ismerni kell az áldozatodat! – okított és együtt nézegettük a fejemben a tűzijáték terveit. Gyönyörű lesz!
• Komolyan, Alice! Örülhetünk, ha az ajándékok láttán nem fordul sarkon, te pedig újévi banzájt akarsz rendezni neki?!- ez nem volt igazságos, nem is fog elfordulni…remélem. Bánatosan biggyesztettem le az alsó ajkam. Nem tetszik egy ötletem sem nekik...
• Néha igazán lehetnél egy kicsit előzékenyebb! –durcáskodtam, mire bevillant egy vízió, amiben Edward hazamegy a Volvo-val, Bella pedig a furgonnal. Ez semmi jót nem ígér. – Meg fog szökni előled! Kicselez, nem fog eljönni, pedig...
• Alice, állj le! – szakított félbe kicsit parancsoló hangnemben. Mély levegőt vettem, hogy egy kicsit lehiggadjak, amikor új látomás kúszott a fejembe. Bella és Edward együtt mennek haza a furgonnal, én hazaviszem a Volvo-t. Edward végigüli a Rómeó és Júliát, aztán elkéri Bellát Charlie-tól. Ez megnyugtatott és igazolta Edward szavait.
• Iskola után hazamész a kocsimmal, én pedig elkérem Bellát Charlie-tól. Neki úgysem bír ellentmondani.
• Végignézed vele a Rómeó és Júliát? – kérdeztem hitetlenkedve, hiszen utálja azt a darabot. – Utálod azt a darabot, mindegy milyen feldolgozásban látod.
• Nem utálom... –tagadta, de persze ez hazugság volt. Többször kiterjesztette nézeteit a Rómeó és Júlia iránti ellenszenvével kapcsolatban, így meg sem fordult a fejemben, hogy elhiszem.
• Óh, Rómeó, miért vagy te Rómeó? – gúnyolódtam, mire megszólalt a csengő. Edward repült az ő Bellájához. Én pedig a parkolóba, beszálltam a Volvo-ba és söpörtem vele haza, nehogy Bella megszökjön a buli elől.

Mikor hazaértem, nekiálltam, előkészíteni a buli minden kellékét. A lámpásokat felaggattam, a szirmokat szétszórtam, még Carlisle is segített szórni őket.

Jasperrel elmentünk még egy utolsó  vészhelyzeti vadászatra.

• De Alice, erre tényleg semmi szükség! – tiltakozott, amikor három szarvas után továbbra is belé akartam nyomni még két állatot.
• Azt akarod, hogy Bella közelében veszítsd el a fejed? – kérdeztem megrovón.
• Persze, hogy nem, de már jól laktam. Nem lesz semmi probléma! – vitatkozott, de engem nem hatott meg.
• Nem tűrök ellentmondást, úgyhogy Jazz, szagolj szépen bele a levegőbe, és eredj az illat után! – lemondóan megrázta a fejét, és engedelmeskedett az akaratomnak.

Leterített, még egy őzet és egy vaddisznót, így nekem nem volt több kifogásom. A visszaúton, versenyeztünk. Nyertem.

• Ezt nem úszod meg olyan könnyen! – mondta majd a házig kergetett. A szobánkban utolért, és egy kecses ugrással, az ágyra terített.
• Megvagy! – suttogta a fülembe, majd egy csókot nyomott a hajamba.
• Szeretlek! – suttogtam, válaszként megcsókolt.
• Én is szeretlek! – mondta és hirtelen szétáradt bennem a boldogság, és a vágy. Az utóbbit Jasper ragasztotta rám, de az agyam észlelte a behatolást és finoman eltoltam magamtól.
• Ne most Jazz, mindjárt itt lesznek! – mondtam kifogásképp.
• Ough. – sajnálkozott, majd felpattant magával rántva engem is.
• De holnap nem menekülsz! – figyelmeztetett, és elindultunk lefelé a nappaliba. A család többi tagja már izgatottan toporgott a nagyszobában. Carlisle és Esme egy hosszú, szerelmes pillantást váltottak. Szavak nélkül is megértették egymást, és ez meghittebb volt. Emmett éppen Rosalie-t okította.
• Rendben, nos, akkor mit nem teszel, ha megjöttek? – kérdezte, mint egy érettségin, a vizsgáztató tanár.
• Nem teszek sértő megjegyzéseket, nem fogok szúrós pillantásokat lövellni Bella felé. – felelte.
• Igen, rendben. Ne beszélj, csak a „Boldog Születésnapot!” mondat hagyhatja el a szádat. Inkább csak mutasd meg magad. Lássa Bella, hogy te is itt vagy. Had gyönyörködjön benned. Oké? A beszédet hagyd, meg másnak, például nekem.
• Rendben, értem. Csak megmutatom magam. – egyezett bele Rose. Nem volt sok kedve itt lenni. Viszont Emmett ragaszkodott hozzá, és Rosalie nem megy el Em nélkül.

Jasperrel leültünk a kanapéra, de én rögtön fel is pattantam, mert meghallottam Bella furgonjának hangos motorját.

• Mindjárt itt lesznek, álljatok készen! – figyelmeztettem őket, de teljesen fölöslegesen. Ők is hallották az öreg Chevy közeledését. Rosalie egy lépést hátrált, de nem tett megjegyzést. Engem átjárt az izgatottság és a boldogság. Elég rég volt, már szülinapi buli a Cullen házban. Több mint hetven éve volt, amikor Emmett születésnapját ünnepeltük. Akkor kicsit más volt, minden. Rose is izgatott volt, nem pedig ilyen féltékeny, és csipkelődő. Apropó féltékenység. Amikor megkérdeztem Jazz-től, hogy mi baja van a nővéremnek Bellával, és azt mondta, hogy féltékeny én azt hittem megüt a guta. Mind tudtuk, hogy szeretne ember lenni, de tönkretenné Edward boldogságát is? Még régebben mondta Edward, hogy Carlisle Rose-t neki szánta, és nagyon dühös volt, amikor Ed nem mutatott érdeklődést iránta. Aztán megtalálta Emmett-et és eltűnt ez a düh a szeméből, de most újra feltűnt a dühödt féltékenység a pillantásában. Rosalie, a megtestesült szépség Rosalie féltékeny egy emberlányra, csak mert az felkeltette Edward érdeklődését, ami neki soha nem sikerült. Lehet bármilyen szép, egy halandóra féltékeny, aki szintén gyönyörűnek tartja. Nem értem az ő észjárását. Micsoda hiú teremtés…

Hallottam, hogy csukódik, majd újra kinyílik a kocsi ajtaja. Aztán felcsendült Edward hangos nevetése. Milyen boldog. Mielőtt megismerte Bellát, nem nevetett ilyen önfeledten. Nincs semmi kétség, Bella pozitív hatással van rá. Ez minden találkozásnál meglátszik.

"Megjöttek, itt vannak. Jaj, Edward, gyertek már be!"- szuggeráltam. Az egész ház vibrált az izgatott boldogságtól. Kézen fogva bevezette Bellát, mire az egész család boldog üdvrivalgásban tört ki. „Boldog Születésnapot!” Zengte a Cullen család, mire Bella elpirult. Edward vigyorgott, míg Esme üdvözölte őket. Biztos Emmett poénkodott valamin gondolatban. Kár, hogy nem hangosan mondta.

Carlisle Bella fülébe suttogott.

• Őszintén sajnálom ezt az egészet, Bella! Alice-szel egyszerűen nem lehetett bírni!
• Hahh. horkantam fel gondolatban. "Úgy csinál, mintha nem hallanám, de kérdezd majd meg tőle, hogy ki szórta szét az utolsó szirmokat? És kinek az ötlete volt az emeletes torta?" - szuggeráltam Edwardnak, bosszankodásom tárgyát. Jasper kérdőn nézett rám, de csak megráztam a fejem. Nem volt kedvem taglalni, milyen mélyen megsértett Carlisle.

Emmett és Rose egy lépést közelebb léptek Belláékhoz. Rosalie nem üdvözölte Bellát, de nem is csinált jelenetet, mint ahogy azt megígérte Emmettnek.

• Egyáltalán nem változtál semmit! – rontott neki bátyám vigyorogva.– Azt hittem, lesz rajtad valamilyen szabad szemmel is látható változás, és most tessék: pontosan olyan piros az arcod, mint mindig.
• Kösz szépen, Emmett! – felelte Bella és az arca mélyvörösre pirult. Emmett egy jelentőségteljes pillantást vetett rám, majd így szólt.
• Ki kell mennem egy pillanatra...Aztán semmi móka, míg vissza nem jövök!
• Igyekszem! – nyögte Bella."Oh, istenkém, azt nem akarja elárulni, hogy hová megy? Ennél feltűnőbben távozni ..." –zsörtölődtem. Jó, hogy Jazz itt állt mellettem és lenyugtatott.

Eszembe jutott egy ennél sokkal fontosabb dolog, így magam mögött hagytam Jaspert és Bella felé szökdeltem.

• Ideje kibontani az ajándékokat – mondtam és nem engedtem, hogy tiltakozzon. Megfogtam a könyökét és az asztal felé toltam. Hát az ebédlőasztal kicsit átalakult. A közepén egy hatalmas emeletes torta, marcipánrózsákkal, és tizennyolc gyertyával. Ebből öt gyertya betűformában volt a maradék tizenhárom körülötte. A betűgyertyákból a Bella név volt kirakva. Elviekben ez egy túrókrémtorta volt, de ezt nem tudom biztosan, mert olyan gusztustalan szaga volt, hogy nem mertem megkóstolni. Mi nem hinném, hogy eszünk belőle, de majd küldünk Charlie-nak is. Ő biztos örülni fog neki.
• Alice, tudod, hogy megmondtam, nem kérek semmit...
• Mondtad, csakhogy én nem hallgattam oda! – vágtam közbe. A kezébe nyomtam Jasper, Emmett és Rosalie ajándékát. Pontosabban a csomagolását, mert Emmett már szereli a kocsijába. Mártír arckifejezéssel bontotta ki. Aztán vonásain zavart véltem kiolvasni.
• Ööö... kösz szépen! – motyogta fülig vörösödve Bella, mire mindenkit elöntött a megkönnyebbülés. Kicsit attól féltünk mindnyájan, hogy Bella talán túlreagálja az ajándékait. Persze ezt a berendezést Jasper és Emmett választották neki, de csak hogy ott legyen, odaírták Rosalie nevét is, nem mintha Bella bedőlt volna egy ilyen olcsó trükknek, hiszen tisztában volt vele, hogy a nővérem nem igazán viseli szívén az ő születésnapját. Jasper hangosan röhögött a háttérben, Emmett a furgonban kuncogott s még Rose is megeresztett amolyan mosolyféleséget.
• Ez egy sztereólejátszó a kocsidba! – magyarázta Jasper. – Emmett éppen most szereli be, úgyhogy nem tudod visszavinni a boltba.
• Kösz szépen, Jasper, és neked is, Rosalie! – hálálkodott zavartan Bella. – Kösz szépen, Emmett!

Most az Edward-dal közös ajándékot nyomtam a kezébe. – Most bontsd ki azt, amit tőlem és Edwardtól kaptál! – javasoltam, mire egy szúrós pillantást lövellt bátyám felé, aki igyekezett minél ártatlanabbul nézni.

• Megígérted! – motyogta. Emmett beszökkent, és Jasper előrébb lépett egyet.
• Épp idejében! – szólt vibrálva Emmett és vigyorogva nézett ránk.
• Egy fillért se költöttem rá! – védekezett Edward. Bella egy mélyet sóhajtott, majd így szólt.
• Na, jó, add ide! - Átnyújtottam a csomagot.

Aztán a dolgok nagyon gyorsan történtek. Elmémet megtöltötte egy látomás, amelyben Jasper megtámadja Bellát. Ezzel egy időben éreztem Bella vérét szivárogni.

Egy apró vágás volt az ujján, amit a csomagoló papírral ejtett. Elöntött a deja vu. Egyszer már történt ilyen velem, hogy későn láttam meg Jasper jövőjét. Közvetlen az után, hogy megkérte a kezem. Emlékszem, a nyakába ugrottam, csókolgattam egész arcát, és két csók között ezt ismételgettem: Igen, igen, igen, igen! Amikor lemásztam a nyakából, egy fiú a közelben elesett rollerrel, és felhorzsolta a térdét. Akkor Jasper ugyanígy reagált. Már indult is a zsákmányáért, és mire odaértem a fiú élettelen testét tartotta a kezében. Most ez nem történhet meg, de meg fog, ha nem tesz valaki villámgyorsan valamit. Edward-nak most igazán nagy szerencséje, hogy gondolatolvasó. Látta Jazz agyában a tébolyultságot, és a vad szomjúságot. Hiába tömtem bele három szarvast, egy őzet és egy vaddisznót, nem tudta megfékezni a szomját. Edward félrelökte Bellát, bele egyenesen a tortába. Az asztal összecsuklott a lökés miatt, a kristályvázák, a tányérok ezer darabra törtek.

• Nem! – ordította, és Jasper már neki is ütközött. Olyan erőt fejtettek ki, akár két hegy ütközött volna össze. Edward erősebb volt, és hátrakulcsolta Jasper kezeit. Az vadul próbált szabadulni, de bátyám vasmarka meggátolta ebben. Jasper mellkasából vad morgás tört fel, a fogát csattogtatta, és éhes tekintetét le nem vette Belláról.