�j teend� 
 

Siker�lt, feladat kipip�lva. Jasper mosolygott, �s p�r �r�ra elfelejtett mindent. Egyfajta cukorkam�morban t�lt�tt�k az elm�lt…nem is tudom h�ny �r�t. K�nny� m�mor, az �let apr�-csepr� sz�ps�gei. Fura hely a mi vil�gunk. Mi sz�p? Mi nem? Egy b�d�s csatorna, patk�nyokkal, �s szennyv�zzel nem t�l h�vogat�. De ha egy v�rosban k�rben�zel, tal�lsz sz�ps�geket. �s nem kell semmi extra. P�ld�ul egy �rnyas f�kkal teli utca, ahol az �t k�zep�n villamos j�r. Az �p�letek a hetvenes-nyolcvanas �vekben �p�ltek, az akkori divat szerint. Semmi extra nincs rajta. Aut�, fa, h�z, �t, villamos. M�gis az �sszk�p egy hangulatos helly� teszi az utc�t. B�k�s, nyugodt h�tk�znapok. Az emberek keresik a csod�kat, de ezek mellett a h�tk�znapi sz�ps�gek mellett, sim�n elmennek. Sz�ps�get nemcsak a term�szet ad. Az ember is teremthet, �s teremtett is. A m�v�szeti remekek, az �p�t�szeti csod�k…

- Min merengsz? – ezek szerint Jazz is �szrevette gondolkod�somat.

- Igaz�b�l semmi k�l�n�s�n. Ink�bb mes�lj! Milyenek az emberek a Cornell k�rny�k�n? – tereltem.

- H�t, hogyan is fogalmazzam meg?... Emberek! Ez a legmegfelel�bb sz� r�. Szinte az eg�sz egyetem egy nagy r�zsasz�n felh�ben van. Majdnem mindenki szerelmes. Ha l�tn�d, hogy tudnak bambulni… Viccesek, amikor a tan�r felsz�l�tja �ket �s hopp „fel�brednek”, de el�sz�r azt sem tudj�k, hogy milyen �r�n vannak. Mondjuk, �n n�ha nagyon elveszettnek �rzem magam. T�bbek k�z�tt miattad tudtam elviselni a Forks-i Gimit is, de most ez �gy olyan, mintha elk�ldt�l volna remet�nek. A szomj�s�g nem v�szes. Meg tudok k�zdeni vele. De nagyon hi�nyzol! Aprop�, neked mi a terved? Hol kezded a keres�st? – k�rdezte.

-A videofelv�tel, nem tartalmaz semmi konkr�tumot, de majd f�rk�szek a j�v�ben. H�tha megl�tom magam a j� helyen azt�n, m�r nem kell annyit kutakodni. Azt tudom, hogy id�ben a ’20-as �vekben j�runk, �s hogy hol �bredtem fel v�mp�rk�nt. Ez adhat egy kiindul�si alapot. Tal�n tal�lok valami nyomot. H�t, majd megl�tjuk… - merengtem.

- Mikor akarod kezdeni a keres�st?

- Nem tudom, te mikor m�sz vissza?

- H�tf�n, de addig van m�g p�r  �r�nk. Most, hogy pontos legyek november 21. szombat, 15:32 perc van. M�ra tervezel m�g valamit? A holnapi nap csak a mienk. – duruzsolta a f�lembe.

- Pillanat, k�rben�zek. –  emeltem fel a mutat�ujjam. A k�zelj�v�re koncentr�ltam. N�zz�k csak… mik Esme tervei? … Oh, priv�t szf�r�ba l�ptem. Esme �ppen azt tervezgette mit fog felvenni este, mikor Carlisle �s � kettesben lesznek. Any�nak nagyon j�l �ll a piros �s ezt ki is fogja haszn�lni. T�zpiros fels�, pici bugyi. Priv�t, priv�t! Akkor n�zz�nk bele, Em�k �tj�ba. Hm… Mindj�rt Isztambulba �rnek, ott rep�l�re sz�llnak �s visszaj�nnek hozz�nk. Akkor Jazz sem lesz sok�ig egyed�l a Cornellben.

- Na, van valami inf�? –  t�relmetlenkedett.

- Anya �s apa kettesben t�ltik az est�t, Rosalie�k nemsok� hazaj�nnek. Neked van valami terved? – k�rdeztem gyanakodva.

- H�t nem is tudom… - szabadkozott. – Nem, semmi felejtsd el! – visszakozott gyorsan.

- Jasper, k�rlek, mond el! – k�rleltem.

- Nem! – hevesen r�zta a fej�t. Elsz�nt volt, nem fogja beadni a derek�t.

- H�t, j�. Te tudod. – s�hajtottam, �s kikerestem p�r ruh�t a gardr�bb�l. Lassan �t k�ne rendezni a ruhat�ramat, r� f�rne egy friss�t�s. Azonban mostan�ban el�gg� elhanyagoltam a seg�dkez�st. R�gebben t�bb id�t tudtam ford�tani az �rva gyerekek seg�t�s�re. Itt New Hamspireben is van egy ilyen int�zm�ny, �s minden bizonnyal �r�lni fognak a seg�t� kezeknek. Akkor az �n programom m�r meg is van, de mit fog Jazz csin�lni? Nem igaz�n szeretn�m most mag�ra hagyni, �gy is t�vol voltam t�le p�r napot. – �n val�sz�n�leg megyek j�t�konykodni. Te mit fogsz csin�lni? – vontam k�rd�re.

- Hmm… el�g r�gen voltam m�r vad�szni, �s �ll�t�lag errefel� harciasabbak az erd�lak�k. Egy kis felder�t�st v�gzek, mikor majd Emmettel megy�nk, legyen egy kis el�ny�m. – kacsintott r�m mosolyogva.

- Ok�. Azt�n vigy�zz magadra! –  sz�ltam.

- Tudod, hogy mindig. Reszkess erd�, j�n Jasper! – kukor�kolta.

Kuncogva, �lt�zt�nk fel. Jasper t�ra felszerel�sben indult a s�r�be. �n bekopogtattam Esme-�k szob�j�ba. Carlisle nyitotta ki, kez�ben az orvosi t�sk�ja. Felvontam a szem�ld�k�m, nem egy�tt t�ltik a napot?

– Be kell, mennem a k�rh�zba. V�szhelyzet…- motyogta, majd kiker�lt �s megindult a gar�zs f�le. Bementem a szob�ba, Esme �ppen az �r�asztal felett g�rnyedt. Felkapta a fej�t, amikor meghallotta, hogy bej�ttem. Melegen r�m mosolygott, �s nekem megint eszembe jutott, mekkora m�kom van azzal, hogy Esme az any�m.

– Mi sz�l hozott erre? – k�rdezte, m�g mindig mosolyogva.

– Igaz�b�l, az�rt j�ttem, mert lehet, hogy t�ged is �rdekelne egy kis v�mp�r-angyalkod�s. Biztos itt is �r�lnek a gyerekek, ha aj�nd�kot kapnak. – kacsintottam r�.

– Persze, �n mindig r��rek j�t�konykodni, hisz ismersz.

– Rendben, akkor szedj�nk �ssze p�r cuccot, ami nem kell. Miut�n elvitt�k, mehetn�nk egy kicsit pl�z�zni is. Tudod, unom a ban�nt! – kuncogva b�lintott, majd megindult a szekr�nye fel�, selejtezni.

�n is visszamentem a szob�nkba �s megfogtam egy nagy zacsk�t. Kinyitottam a szekr�nyajt�t, a tartalm�t elfeleztem, �s az egyik fel� belepassz�roztam a zacsk�ba. Ezek a ruh�k m�r voltak rajtam, m�r nincs sz�ks�gem r�juk. Ed sokszor kritiz�lta ezt a szok�somat. (Miszerint egy ruhadarab csak egyszer legyen rajtunk.) Szerintem, azonban ha m�r megtehetj�k, adjunk a k�ls�s�gekre. �s az �n �nbecs�l�sem is kitart egy hat�rig. R�ad�sul nekem j� a divat�rz�kem �s harminc �vig ugyanazt a ruhat�rat hordani el�gg� k�nos. Mi is lenne, kimenn�k, b�rnaciban, vagy a diszk� korszakb�l �ri�si bozontos par�k�ban. Huhh! Na, tess�k libab�r�s is lettem, m�r a gondolatt�l is.

Megpr�b�ltam ki�zni ezeket a gondolatokat a fejemb�l, mik�zben egy m�sik zacsk�t kerestem. Miut�n megtal�ltam, Jasper cuccait is megfeleztem, �s a haszn�lt fel�t bepakoltam a zacsiba.

Ennek a halom ruh�nak, hogy fog �r�lni az a sok �rva gyerek... Ilyen gondolatokkal indultam el a l�pcs�  ir�ny�ba, de Rosalie ajtaj�n�l megtorpantam. Rosalie… Annyira megfelel�nek gondolod most a helyzetet. Tetszenek a dolgok �ll�sa, mi? Akkor kicsit megcsonk�tjuk a ruhat�rad, dr�ga n�v�rem. Turb�koljatok csak, mik�zben mi itt s�nyl�d�nk. Tudom, gonosz dolog, amit most teszek, de jelen pillanatban egy cseppet sem �rdekel. Legyen gonosz, engem nem zavar. Van m�g id�m megb�nni b�neim.

Lettem a k�t zacsk�t �s berontottam n�v�rem�k szob�j�ba. C�ltudatosan l�pdeltem a gardr�bszekr�ny fel�. Kinyitottam, �s kikerestem egy zacsk�ra val� holmit. Ezeket is begy�m�sz�ltem, �s elindultam lefel� a kocsihoz. Hallottam, hogy Esme m�g�ttem l�pked le a l�pcs�n.

Leakasztottam a slusszkulcsot a fogasr�l, �s megnyomtam a gombot rajta. K�t pityeg�st hallottam �s a kocsi ajtaja kiny�lt. A csomagtart�ba pakoltam a zacsk�imat, majd Esm�t�l is elvettem a holmikat �s beraktam a zacsk�k mell�. 

Esme m�r be�lt az any�s�l�sre. Kinyitottam a bal-els� ajt�t �s be�ltem a vol�n m�g�. A motor halkan �letre kelt, amint elford�tottam a kulcsot az ind�t�z�rban. Nesztelen�l rep�lt�nk �t a v�roson. Esme a r�di�t hangolta, valami csatorn�t keresett. Miut�n megtal�lta, ’50-es �vekbeli zen�ket hallgattunk. Esme v�gig�nekelte szinte az �sszes dalt az el�ad�kkal.

Nekem nem volt hangulatom dalol�szni, �gy �tadtam magam a vezet�snek.

Leparkoltam az �rvah�z el�tt. Kisz�lltunk a kocsib�l �s a csomagtart�hoz indultunk. Felnyitottam az ajtaj�t �s Esme kez�be nyomtam k�t szatyrot. �n megfogtam a marad�k zacsk�t, lez�rtam az ajt�t, �s elindultam az �rvah�z ajtaja fel�.

– Nagyon sz�tlan vagy. – v�dolt meg any�m. V�llat vontam.

– Nincs mit mondanom, akkor meg minek j�rtassam a sz�m? – k�rdeztem vissza.

– Aha. – j�tt a r�vid v�lasz. Val�sz�n�leg azon gondolkodik, elment-e a j�zan eszem? De mit�l lettem ilyen pokr�crongy? M�g magamnak sem tudom megmagyar�zni hirtelen rossz kedvem, nemhogy Esm�nek.

M�g a bej�rat fel� v�ndoroltunk egy gyerek futott el el�tt�nk. Egy kisfi� volt, fekete haja r�vidre volt ny�rva, b�re kellemesen barn�s �rnyalat� volt. Majdnem orra bukott el�tt�nk v�g�l, megtal�lta egyens�ly�t �s ism�t nekil�dult.

Akaratlanul is Bella jutott az eszembe. � is az esetek t�bbs�g�ben az utols� ut�ni pillanatban nyerte vissza egyens�ly�t, miel�tt elesett volna. A t�bbi esetben k�zelebbi ismerets�get k�t�tt a l�ba alatt elter�l� f�ldel. �ltal�ban siker�lt Edwardnak elkapnia, ez�rt csak akkor s�r�lt meg, ha � nem volt vele.

Egy j�v�k�p t�rult el�m. A szemem elkerekedett a l�tv�nyra. Egyre gyorsabban vettem a leveg�t, b�r nem volt sz�ks�gem r�. M�r-m�r zih�ltam, amikor Esme r�tette kez�t a szapor�n fel-leemelked� mellkasomra.

A l�tom�sban Jaspert l�ttam. Vissza akar menni d�lre. Pontosan tudja, hogy vethet v�get az �let�nek. D�l-Amerik�ban m�g mindig d�lnak a v�mp�rh�bor�k, neh�z harct�r, k�nny�, de biztos hal�l. Elhat�rozta mag�t. Ezt el sem hiszem. Neeeem!!!

A t�rdem megremegett, majd felmondta a szolg�latot. Zokogva hulltam a hideg aszfaltra. Nincs �rtelme tov�bb �lni! Jasper n�lk�l nem �lhetek, nem megy. � a l�nyem r�sze. Nem hagyhat el, nem hagyhat itt egyed�l. K�ny�rg�m Jasper, ne! K�ts�gbeesetten ny�gtem. „Mintha meghallgat�st tal�ln�k, egyel tal�n…”

Esme, ijedten d�rzs�lte a v�llamat.

– Mit l�tt�l? – k�rdezte, �s arca nyugalmat sug�rzott.

– Jjj….aaassssp…pppeeeerrrr…. – zokogtam, de nem b�rtam folytatni, nekem nincs ennyi lelki er�m. N�lk�le nincs er�m. Teljesen �sszet�rtem, mint egy rongycsom�. Az �rvah�z el�tt �ll�k biztos dilisnek n�znek.

Remeg� kezem, pr�b�ltam Esme hideg k�zfej�re rakni. Azonban izmaim g�rcsbe r�ndultak, �lettelen�l hullott vissza k�karom. Any�m arca meglepetts�get t�kr�z�tt, val�sz�n�, hogy nem �rti, mi lehet Jasperrel.

�n pedig v�rtam. Egy jelre. Egy hangra. Egy sz�ra. Hogy megcs�pjen valaki �s fel�bredjek. Hogy Jasper �t�leljen, �s a f�lembe suttogja, hogy semmi baj, �s itt van mellettem. Vagy k�lintottam volna fejbe egy �ri�si haranggal, tal�n att�l el�juln�k. �desen lebegn�k, a semmiben.

– Mi t�rt�nt, Alice? Alice? – Esme k�ts�gbeesett hangja r�ntott ki a pillanatnyi elmeh�borod�sb�l.

Megpr�b�ltam megtal�lni a hangom. �ssze kell szednem magam. „M�rd fel a helyzetet! Sorold fel a lehet�s�geket!”  Jasper n�lk�l nem �lhetek, teh�t valahogy meg kell �ll�tanom. Ha itt �l�k �s s�rok az senkinek nem seg�t! �s Jazz egyre k�zelebb ker�l a Mexik� Cityhez. Indulnom kell!...

– …Most azonnal! – fejeztem be hangosan a gondolatmenetemet. – El kell mennem! Ut�na megyek! – soroltam Esm�nek teend�imet. Ezut�n zubogni kezdett bennem az �let. Haladnom kell! A mozg�s, hogy van teend�m felgyors�tott, �s izgatott� tett.

Felugrottam, a f�ldr�l �s megindultam a kocsi fel�. Indulnom kell! Ez a mondat zakatolt az agyamban. Megragadtam Anya karj�t �s �t is h�ztam magammal. P�r m�ter ut�n m�r a saj�t l�b�n j�tt � is. Kit�rtam az ajt�m, �s bedobtam magam a vol�n m�g�, majd bev�gtam az ajt�t. Esme beugrott mell�m �s j�val finomabban csukta be az � ajtaj�t. K�rd�n n�zett r�m mik�zben kitolattam az �rvah�z parkol�j�b�l.

– Mi volt ez? – k�rdezte v�g�l.

– Igaz�b�l semmi k�l�n�s ahhoz k�pest mi fog t�rt�nni. – mondtam mik�zben tekintetemet az �tra szegeztem. Nem akarok �jabb hiszti rohamot, ez�rt m�lyeket l�legeztem, nehogy megint kiboruljak.

– Ezt kifejten�d b�vebben, k�rlek? – hosszan f�jtam ki a leveg�t, majd minden inform�ci�t Esme nyak�ba z�d�tottam.

– L�ttam egy v�zi�t, amiben Jasper elmegy d�lre. Ez az�rt fontos, mert nem egy kir�ndul�st tervez a Grand Kanyonban, hanem a hal�l�t keresi ott. J�l hallottad, Jasper �ngyilkos akar lenni. Elhat�rozta mag�t, �s szerinte a d�li v�mp�rh�bor�k biztos�tj�k, a gyors hal�lt. Tudja, hogy megpr�b�lom meg�ll�tani, ez�rt nem vesztegeti az idej�t. Ha nem �r�nk oda id�ben �n nem is tudom, mit csin�ln�k… - motyogtam, �s r�l�ptem a g�zra, nyomat�kos�tva szavaimat.

Oda kell �rn�nk! B�ztattam magam gondolatban, de az agyam egy eldugott r�sz�ben tervezgettem m�r a tov�bbiakat. Lehet�s�geim igen korl�tozottak. 1. �n is gyorsan ut�nahalok. K�zenfekv�, �s k�nnyen kivitelezhet�. 2. �lem, pontosabban megpr�b�lom tov�bb �lni az �letem. Neh�z, f�jdalmas megold�s, �s nem t�l, h�vogat� �tlet. Tov�bb nem is sorolom, nincs �rtelme, mert meg fogom �ll�tani. Nincs m�s v�laszt�som, meg KELL �ll�tanom!

– Oh… - motyogta Esme. – Dr�ga, Jasper! Sz�lok Carlislenak! Te vezess nyugodtan. – elkezdte keresg�lni a telefonj�t, apr� retik�lj�ben. Hamar meg is tal�lta az ez�stsz�n� k�sz�l�ket, �s gyorsh�v�val, egyetlen gombnyom�ssal t�rcs�zta Carlisle sz�m�t. Az els� cs�rg�sre felkapta ap�m a telefont. „Igen, dr�g�m?” – k�rdezte, szinte l�ttam magam el�tt �rtetlen arckifejez�s�t.

– Szia, �des! Sok dolgod van ma? Haza tudn�l j�nni? – k�rdezte Anya. „H�t, el�g sok dolgom van, plusz betegek, egy�b dolgok. Mi�rt? Mi t�rt�nt?” 

– H��t, igaz�b�l jobb lenne szem�lyesen, de nem probl�ma elmagyar�zom. – dallamos, perg� besz�de megt�lt�tte a kocsi utaster�t. – Akadt egy probl�m�nk. Igaz�b�l Jasperr�l lenne sz�. Azt mondja Alice, hogy �ngyilkos akar lenni. Elindult d�lre, gondolom a h�bor�k miatt. Mi ut�na megy�nk. �r�ltem volna, ha te is j�ssz, tal�n r�d hallgatna miel�tt eldobja mag�t�l az �let�t. De, �gy, nem tudom lehets�ges-e? … - folytatta tov�bb a besz�lget�st, mik�zben el�m �jabb j�v�r�szlet t�rult. Emmett �s Rosalie holnap hajnalban �rnek haza. Ohh, szuper. Carlisle marad otthon!

– Esme, Carlisle otthon marad. Em�k hazaj�nnek �s neki kell fogadnia �ket. Majd k�s�bb ut�nunk j�hetnek, b�r nem hinn�m, hogy Rosalienak sok kedve lenne hozz�. – mondtam az �j inform�ci�t.

– Carlise! Nem kell elj�nn�d! Rose-�k holnap hajnalban j�nnek haza, te v�rod �ket itthon. Hogy ut�nunk j�tt�k, vagy sem, majd k�z�sen eld�ntitek. Mi minden esetre megy�nk. Majd m�g telefon�lok. Szeretlek! – mondta, majd Carlisle is elhadart egy „szeretlek”-et �s letett�k.

– Nem musz�j j�nn�d. Igaz�b�l meg tudom oldani egyed�l is… - kezdtem lebesz�lni, de k�zbev�gott.

– De nekem musz�j mennem. Nem hagylak egyed�l. Seg�tek mindenben. – er�sk�d�tt.

– Ok�, j�l van, te tudod. Akkor el�sz�r haza kell menn�nk. H�tha hagyott valami nyomot, levelet, ilyesmit. �s fel kell szerelkezn�nk �tlev�llel, v�lt�sruh�val, �s el kell int�znem a rep�l�t is. – soroltam a teend�ket. B�lintott, �s �n m�g jobban a g�zped�lra nyomtam l�bfejem. Sz�guldottunk �t a v�roson. A kerekek keservesen csikorogtak, mikor lef�keztem a h�z el�tt.

Kiugrottunk a kocsib�l, bev�gtuk az ajt�kat, �s egyszerre cs�rtett�nk az ajt� ir�ny�ba.

Annyira siettem legsz�vesebben �tv�gtam volna mindenen, ami az utamba ker�lt. De Esme is velem volt, sz�val nem lehettem olyan, mint egy vaddiszn�. Gyorsan forgattam a kulcscsom�t, hogy megtal�ljam a bej�rati ajt�ba val� kulcsot. Mikor meglett beillesztettem a z�rba, elford�tottam. Kattant a z�r, �s m�r rep�ltem befele a szob�nkba. Az �gyon tal�ltam egy �sszehajtogatott pap�rlapot, Jasper level�t. Nem volt, se kedvem, se id�m megn�zni. Nem akartam, hogy most t�rj�n el a m�cses, amikor annyi teend�m van m�g. Belecs�sztattam a farzsebembe, �s el�kaptam egy kicsit nagyobb m�ret� v�llt�sk�t. A gardr�bb�l beledob�ltam egy pol�t Jazznek, �s magnak is egy ujjatlant. Az eddigi t�sk�m tartalm�t �t�nt�ttem a v�llt�sk�ba, kikaptam az �ppen lees� mobilt �s t�rcs�ztam a rep�l�t�r sz�m�t.

Egy unott f�rfihang sz�lalt meg a negyedik cseng�s ut�n. �n felvettem a legm�zesm�zosabb, beh�zelg�  hangomat �s �gy dar�ltam el, hogy k�t rep�l�jegyet k�rek, Mexik� Citybe.

„Sajn�lom, h�lgyem ez lehetetlen. K�t �ra m�lva indul a g�p, �s �n�knek m�r itt kellene lenni�k ahho….”

- Van m�g szabad hely�k a j�raton? – k�rdeztem.

„�hm, m�g van hely, de sajnos nem tudom �n�ket feljuttatni a g�pre.” – motyogta.

– M�g akkor sem, ha a norm�l jegy �r�nak tripl�j�t fizetj�k? – kezdtem elvesz�teni a t�relmem. Ha van, hely mi�rt nem engednek fel?

„H�lgyem, �n �hh…” – dadogott.

– K�zp�nzben. – tettem hozz�.

„�hm, rendben, h�lgyem. De f�l �r�n bel�l jelenjenek meg, k�rem. ” 

– Term�szetesen. – mondtam. – K�sz�n�m, viszonthall�sra!

Bedobtam a mobilt a taty�ba, felkaptam a v�llamra �s elindultam Esme szob�ja fel�. Mire oda�rtem ny�lt az ajt�, �s Esme egy k�nyelmes szabadid� szerel�sben l�pett ki rajta.

– Na? Siker�lt? – k�rdezte, mik�zben lefel� caplattunk a l�pcs�n.

– Persze! Elint�ztem a jegyeket. – v�laszoltam, magam el� engedtem Esm�t �s bez�rtam magunk m�g�tt az ajt�t. Be�lt�nk a kocsiba, �s a megengedett dupl�j�val hajtottam �t a koraesti utc�n.

Folyamatosan d�r�mb�ltem az ujjaimmal a korm�nyker�ken, �s f�lpercenk�nt az �r�ra pillantottam. Az �tkozott kijelz�n, az isten�rt sem akart v�ltani a sz�mjegy. Hogy az a…- fojtottam el a tr�g�r szavakat.