Homályos,szürke reggelre ébredtem...bár ez nem meglepõ,legalábbis Forksban.Fél négy volt.Viszont egyben biztos voltam:õ itt van velem.Éreztem a jelenlétét.Nem tévedtem nagyot ott feküdt az ágyam szélén,mellettem,kívül a takarómon,mert nem szerette volna hogy fázzak.
- Jó reggelt,Bella-üdvözölt kedvenc,csibészes mosolyával,amitõl én mindig elámultam-Hogy aludtál?-kíváncsiskodott
Erre mosolyognom kellett,majd megcsókoltam.
-Hm...mintha nem tudnád-morogtam játékosan,szinte még szélesebben kezdett vigyorogni.
Aztán felültem,de éreztem hogy hosszú,fehér karja a derekamon vasláncot alkot,és nincs szándékában elengedni.Kicsit féltem is,vagyis inkább csodálkoztam:közeledett a 18.születésnapom,és hugával,Alice-el buzgón válogattak a drágábbnál,drágább ajándékok közt...én pedig megmondtam-nyomatékosan-hogy ne költsenek rám.Egy kicsit összevesztünk...de azért örültem,hogy itt van,és nem akar elengedni.
-Edward.Tudod hogy nem szívesen mondok ilyet-kacsintottam-de elengednél?-kérdeztem és szélesen mosolyogtam rá.-Emberi teendõk.Tudod.
-Igen.Persze.Most még leráztál de többet nem fogsz!-kacsintott õ is,és kezeit leengedte a derekamról.
Kimentem a fürdõszobába,fogatmostam,és megfésülködtem.Visszamentem a szobámba,leültem mellé.Nem sokáig pazarolta az idejét:az ölébe húzott,és lágyan cirógatta a hátamat,majd egy finom puszit kaptam tõle a fejem búbjára.Felsóhajtott,és beszélni kezdett:
-Bella...el kell mennem.Denaliba.Ott él egy közeli barátunk a családjával.-mondta szomorúan,miközben közelebb húzott magához.
-Oké...nehéz lesz,de majd Alice és Esme lefoglalnak egy kicsit...-mondtam volna tovább is de félbeszakított.
-Alice,Esme,és Rose is velünk jön...viszont Carlisle állandó mûszakot vállalt...
-Na ne!-vágtam rá-Ugye nem képzeled?Hogyan...-kezdtem kiabálni de a mutatóujját az ajkamra tette.
-Ugyan Bella.Emmett szeret viccelõdni...Jasper igazán megértõ...ellesztek!-kacsintott-persze ha Emmett túlzásba megy,akkor majd Jasper leszereli...ugyan Édesem!-nevetett.-Mi a legrosszabb ami történhet?
-Mi?Például Emmett belehal a röhögésbe,Jasper meg rosszul lesz a kínos érzéseimtõl...és a hiányérzetemtõl-bukott ki belõlem az igazság.
Kuncogott majd egy hosszú szenvedélyes csók következett,amit nagy meglepetésemre én hagytam abba:
-Várj!De mivel õk...-elhallgattam,mert nem tudtam hogy hogy folytassam-úgyértem...nem kell...-kijelentettem volna,mivel tudtam,hogy Charlie soha nem engedné meg hogy két fiúval (nem számít hogy a bátyáimként óvnak,és én úgy is tekintek rájuk)maradok egy házban.Menten szélütés érné!Arról sem tudott hogy Edward velem marad minden este...-vagyis...-ez már kezdett kinossá válni...ügyetlenkedtem,majd sorra elhallgattam.
-Nem Bella,nem kell nállunk aludnod-épp fellélegeztem,mikor folytatta-mivel õk is idejöhetnek,úgy mint én...Charlie nem is fog róluk tudni...-húzódott huncut mosolyra a szája-és ismerve a bátyáimat...nyugi,szeretnek téged.Huguk-ként.Bízz bennem.Én ismerem a gondolataikat.Jasper már lázasan készülõdik...és Emmettre is hatással van.
Én ezalatt sokkot kaptam.Nem hittem el,hogy ÉN a mackós Emmettel,és a nyugodt Jasperrel jelenjek meg az iskolában.Ekkor eszembe villant valami:
-Meddig maradtok?-kérdeztem aggodalmasan.
-Ne aggódj.4-5nap az egész.Nem tudom hogy miért hívnak,de biztos hogy fontos.És az hogy csak a család nõ tagjaival kell mennem...hát az elég érdekes.
-Mikor indultok?-bújtam hozzá közelebb
-Ma reggel.Vagyis már hajnalban-hozzátette-búcsúzni jöttem.Hiányozni fogsz.Nagyon.De ígérd meg,hogy vigyázol magadra-kezdte,de ekkor megkönnyebbülést éreztem magamon...nem tudhattam hogy miért,hiszen éppen az összeomlásnál jártam.A következõ pillanatban Edward égnek emelte a szemét,és kicsit hangosabban szólt-Gyertek srácok,itt vagyunk.
-És akkor megláttam az ablak elõtt Jaspert,Mögötte egy széles vigyorban elterülõ Emmettet,és aztán a kicsi kecses Alicet:
-Bella.Jöttünk szórakoztatni-mosolygott Jasper.
-Helló Bella.Nyugi Edward.Nem tévesztjük szem elõl a kislányt...-vigyorodott el mégjobban Emmett,mire én felsóhajtottam:
-Jasper,Emmett-biccentettem.
-Wííííí Bella.Vigyázz magadra-kiabált,és elõrreszökkent Alice,s szempillantás alatt a nyakamba vetette magát,úgy hogy rögvest visszaestem az ágyba.Õszintén megijednék,ha nem tudnám hogy apám már rég elment...-és ti is vigyázzatok rá!-intett szigoróan Jasperék felé.-Jasper.Ígérd meg!Bella hajlamos akár egy lépésbõl is kárt tenni magában !és ne felejtsd el...
-Alice!-húzta magához Jasper-Vigyázunk rá,nem esik baja.Kaját is sûrûbben fog kapni.Hidd el.Minden a legnagyobb rendben lesz!-ölelte meg Alicet,aki ezt viszonoszta
-Mindig mellette leszünk,és minden lépését figyeljük.-közölte kuncogva Emmett.
-HÉÉÉÉÉÉ!Szükség van erre?Úgyértem...nem vagyok óvodás!Sem olyan törékeny!-förmedtem rájuk.
-Igen.Szükség van erre.Törékeny vagy...hozzánk képes...és...ugye nem akarod hogy végigizguljam az utat?-csókolt bele a nyakamba Edward
Sóhajtottam.
-Ideje indulnunk.Szia Bella-ölelt meg Alice,és odafordult Jasperhez hogy egy csókkal búcsúzzanak el.A következõ pillanatban már ott sem volt.
Viszont Emmett ugrott be az ablakon.Kérdõn néztem rá,de Edward újból megcsókolt.
-Vigyázzatok rá...tudjátok...-intett Emmették duója felé-és kölönösen a Newton gyereket tartsátok távol tõle!-Mind a hárman kérdõn néztünk rá mire elmosolyodott és válaszolt-Piszkosak a fantáziájai az ÉN Bellámmal szemben.-és már ott sem volt.
-Remek!-sóhajtottam,és visszahuppantam az ágyra.A következõ 5nap kínszenvedés lesz a két fiúval.Nincs közös témánk,se közös élményünk...semmi.Ám ekkor jasper és Emmett halkan sutyorogni kezdtek,de én nem is figyeltem rájuk.Lassanként minden elsötétült.Azthiszem elaludtam...mivel Emmett ébresztett fel.
-Hé Bella...ideje felkelni.Márha nem akarsz elkésni!-kuncogott,és egy másik kar segített felkelni,
-Kösz,jasper.-mosolyodtam el.-Emmett-biccentettem feléje,és kimentem a fürdõbe.
Felöltöztem,bepakoltam a könyveimet a táskámba,és Emmett hatalmas dzsip-szerû szörnyetegének a hátsó ülésére csusszantam be.Mikor jasper-mert õ volt az udvariasabb fajta,(míg Emmett a viccesebb-bratyós típus)-kinyitotta nekem a kocsiajtót.Elestem volna,de Emmett elkapott.Megfogta a könyökömet és felsegített.Skarlátvörösre pirultam,mivel mindenki minket nézett,és amúgyis el szoktam pirulni az ilyen helyzetekben.
-Edward tényleg nem viccelt veled kapcsolatban-nevetett finoman Emmett
-Igazán kösz.-pirultam még vörösebbre.Márha ez lehetséges
Újabban megint gondolkodóba estem,amikor Jess állt elõttem,kikerekedett szemekkel.
-Bella!-kiálltott,mintha a legjobb barátnõk lennénk.Persze nem kellett sokat töprengeni,hogy Emmettéktõl rezelt be...úristen...mi jöhet még?
-Jasper...erre semmi szükség.Mehettek nyugodtan.Nem lesz semmi baj.
-Nem?!-kérdezett vissza Emmett egy kicsit mosolyogva-Bella...ha egy karcolásod is lesz,a bátyám...
-Oké...milyen lesz az elsõ órád? -szakította félbe Emmettet Jasper.
-Ööhm...Matek.-Jelentettem ki.
-Akkor óra után várunk-sokatsejthetõen elvigyorodott majd megbökte Jaspert,és elindultak!Nem is tudom..ez olyan kétértelmûen hangzott.
-Szakítottatok Edwarddal?Mitszólnál ha elmennénk egy csajos...-hadarta,és nekem leesett a szitu...
-Állj.Mi?Mért szakítottam volna vele?Mármint honnan veszed?-kérdeztem hangosabban
-Hát...nem...õ...kísért-mondta félénken.-És az elõbb Emmett...
Szinte bugyborékolt a megkönnyebüllés belõlem.
-Nem Jess,csak most Edwardnak valami közbejött,és a többieknek is,és így elhoztak.Olyan,mintha a bátyáim lennének.Nagyon kedvesek!-hadartam gyorsan.
-Olyan ilyesztõek...-suttogta hallkan.
-Dehogyis...vagyis csak kívülrõl.Amúgy tök rendesek.-Ekkor már a padban ültünk,és az óra a végéhez közeledett.
Elképzelni sem mertem,hogy mi jöhet még.Még egy óra kínos csönd a két "tesõrömmel" és kirohanok a világból.Kiléptem a tanterem ajtaján,mind a ketten ott vártak pont a szekrényemnél,és engem néztek.Indultam volna,de Mike Newton épp elém lépett.
-Héé Bella.Mi van Cullennel?-kérdezte gúnyosan
-ÓÓÓÓ Edwardra gondolsz?Semmi.Mi lenne?-kérdeztem ugyanolyan gúnyosan,és kiemeltem Edward nevét.
-Mostanság nem istápol?Nyamvadt kis...olyan mint egy piócba-ezt alig akartam meghallani,mivel Jaspert és Emmettet figyeltem,akik éppen kitörtek,és olyan hangosan nevettek,hogy szinte vízhangzott tõlük a folyosó,minden szem rájuk szegezõdött,kivéve az enyémet,mert én eddig is õket néztem.
Mike gyorsan oda-majd visszakapta a fejét,és elszántság villant a szemébe:nem volt idõm megakadályozni,mivel a két fiú a szekrényemnél-különösen jasper-megmerevedett,és még jobban elsápadt.Mike arca egyre közelebb került az enyémhez,mire én hátráltam egy lépést,de megbotlottam,és már számítottam a kemény földre,nagy meglepetésemre...nem az jött.Mike indult volna hogy felsegítsen,és kézenfogjon,de elkerekedett szemmel nézte ahogy a srácok mellém léptek.
-Newton!.-csattant nagyot Emmett hangja,aki most egyszerre elém állt.-Bella tiltott gyümölcs,legalábbis neked-kuncogott-ami a bátyámat illeti...
-Bella jól vagy?-jött Mike aggódó hangja,de hirtelen sokkot kaptam,mert észbekaptam:Mike meg akart csókolni...PFÚJ!
-Köszönjük.Ez innentõl kezdve a mi gondunk.-bár Jasper teste egy kicsit sem olyan izmos,és "megfélemlítõ" mint Emmett méretei,de õ képes volt félelemkeltésre,így én is,;és láthatóan Mike is megijedtünk tõle.-Örülj hogy mi voltunk itt,és nem Edward.-sziszegte fogain keresztül.
Mike megijedt,arca elsápadt,és csak ennyit sikerült kinyögnie:bo...ocs Bells...szi-szia
-Nos hölgyem,gondolja sikerül végigvinnie a napot különösebb kellemetlenségek nélkül?-hallottam Jasper hangján hogy mosolyog,bár nem mertem a szemébe nézni,mert úgyszintén elpirultam...másfél óra alatt kétszer is...ez a rekordok-rekordja!
-Kössz srácok...én leblokkoltam...nem is tudom,de...-magyarázkodni akartam egy sort,mire felnéztem Emmett szemébe,és láttam hogy csillog a jókedvtõl...remek,vicesnek találják...-Kösz,mind a kettõtöknek.
-Részemrõl muris volt...el sem tudtam képzelni hogy milyen érzése lehetett Mikenak amikor eléáltam.Oltári klassz volt ráadni a frászt!-újongott
-Hidd el,én tudom..éreztem.Majdnem elkezdtem röhögni-válszolt ugyanúgy Jasper.
-Szóval nincs harag?-kérdeztem reménykedve
Mind a ketten hangosan felnevettek,majd végül Jasper,utánna Emmett szólt:
-Nem,Bella,semmi baj!-szólt nyugodtan.
-Viccelsz?Olyan jót nevettem magamban.Kösz.Én köszönöm tõled-hümmögött Emmett
Az ebédlõben mindenki minket nézett.Nevetnem kellett magamon:elképzelem magam,amint egy izomkolosszussal,és egy-ennek pontosan ellentétjével-a nyugodtsággal sétálgatok minden szünetbe.
-Mi ilyen vicces?-kérdezte Emmett majdhogyem durcásan-Ne hagyj ki semmibõl.Én is nevetni akarok!
csak megráztam a fejem....
-Valamiért szorong-válaszolt jasper.
El is felejtettem a képességérõl.
-Hé...én elmennék Jesshez.Szólt.Biztos valami fontos.-kértem
-Dühös...-jelentette ki jasper
-Akkor meg pláne!majd találkozunk!
-Hé Bella.Rajtatok tartjuk a szemünket!-nevetett a viccesebbik "testõröm",majd vágtam egy fintort!
-Bella!-szólt hangosan Jess.-Mit mûveltél?Hogy merészelted?Te...és én soha nem akartam tõled elvenni Edwardot...te meg...-kikerekedett szemmel bámultam rá Jessre,aki éppen ordítozot velem az ebédlõben.Mindenki minket nézett...-letámadod?Meg akartad csókolni?Jellemzõ.Amint Cullen eltûnik te egybõl Mikera veted magad.Szánalmas kis liba...te...te...te...-itt már majdnem sírt...döbbenten gondolkoztam,mire rájötem:Mike rossz mesét adott be jessicának...-Jess ez nem...úgyértem én nem...-szóltam közbe remegõ hangon.
-Ne tagadd te átkozott.Utállak.Hallod?UTÁLLAK!-és lendült a keze hogy felpofoz:már épp kezdtem beletörõdni sorsomba amikor Emmett és Jasper megjelent.Jasper mellém állt,Emmett pedig elkapta Jessica épp lendülõ kezét.Jess felszisszent,és ebbõl arra következtettem,hogy Emmett nem épp az "emberi" erejével szorítja azt!
-Szia Jessica.-a hangja jégként volt hideg,és pengeként volt éles.
-Ez nem éppen méltó viselkedés.Bár...-kontrázott jasper.
-Engedj el!-üvöltötte jess Emmettre,aki hátrafordult,és rámkacsintott,majd visszakapta a fejét,megeresztett egy kuncogást!
-Jasper?-kérdezte a testvére,bár nem nézett hátra,csak szélesen vigyorgott.
-Jessica kérj bocsánatot!-csendült fel jasper hangja,aki átölelt,mert látta hogy megijedtem-MOST!-mondta fenyegetõbben.
-Nem.Nem én csókoltam meg az õ barátját!-mondta normális hangon,mivel Emmett szorosabbra fogta a dolgokat...és a kezét is.
-Nem csókolta meg.És a szándék fordítva volt.Mike akarta megcsókolni.-kezdte Jasper  rendes hangon,de a végét csak a fogai közt szûrte.
Síri csönd uralkodott az ebédbõbe,mindenki minket figyelt.Ekkor megcsörrent Emmett mobilja.Még szélsebbre tárta a vigyort,mire jasper is vigyorogni kezdett.
-Nos?Bocsánatot kérsz még ma?-kérdezte Emmett,a mobilja kijelzõjét a lány elé tárva,amin ennyi állt:"Edward Calling"
-Nem kérek bocsánatot-prüszkölte a fogai közt.
-Halló-vette fel mosolyogva a telefonját-Edward nem hiszed el mi történt!
-Valami baj van?-a csöndben hallani lehetett az emberi füleknek is  Edward hangját.-Bella jól van?
-Hát szó,ami szó igazad volt Mike Newtonnal kapcsolatban.-mosolyodott el kéjesen,és közben fenyegetõen jessicát nézte,aki egyre gyorsabban vette a levegõt.
-Mit csinált?-sziszegte a telefonban a szerelmem hangja
-Meg akarta csókolni Bellát...persze nyugodj meg,nem történt semmi.Még idõben közbeléptünk.De úgy tünt Mike a fellegekben járt,mihelyt meglátta Bellát-kuncogott
-Ja és most a második eset...nem hiszed el,de...
-Második???Emmett!Azt mondtad hogy vigyáztok rá!-kiabált dühösen,de Emmett még mindig fenyegetve nézett az elõtte álló lányra
-Így is volt Edward.Nyugi.Egy haja szála se görbült.
-Tanusítom-vihogott Jasper is mellettem
-Szóval...az elõsztori is a "majdnem csók"ból van de azt inkább hagyjuk-Jasper merõen pillantott rám,és találkozott a tekintetünk.Mosolygott.
-Nyugi-suttogta a fülem mellett!Nem lesz semmi gond,és megsimogatta a hátam barátságosan.
-Jessica Stanley...-kuncogott,és észrevehettük,hogy Jessica immár zihál.A kezét még mindig markolta Emmett.
-EMMETT!-szóltam közbe,és közéjük léptem.
-Bella?-nézett rám kérdõn.
-Add ide a telefont.Ismered.Még olyat tenne amit késöbb megbánhatna.-tettem hozzá határozottan.
-De Bella...-mondta õ is komolyan.
-NEM!VAGY TEDD LE,VAGY ADD IDE!MOST!-mondtam olyan hangosan,hogy többen is tágra nyitott szemmel néztek rám...
Elképzeltem,hogy én,a kis 50kg-os lány ordibál a 6*akkora Emmettel.Majdnem elkezdtem nevetni,de nem tettem,mert tudtam hogy az véget vetne a színjátékomnak.
-Emmett...hagy beszéljen vele!-lépett mellém Jasper is.-igaza van
-Oké.-nyújtotta át a telefont.
-Kösz!-ütögettem meg a vállát.-Kint leszek.Ne gyertek utánnam!-kértem-vagyis utasítottam-Jasperre nézve.
Már éppen nyitotta volna a száját hogy ellenkezzen,de közbeszóltam.-Nem lesz semmi baj!
Bólintottak félénken,majd elindultam kifelé,és még hallottam Jasper hangját.
-Emmett,engedd el.Kárt teszel benne-vihogott fel.-Menjünk.
-Oké.-nevetett.
Mikor közel voltam az ajtóhoz,akkor a fülemhez emeltem a telefont:
-Edward!-szóltam zihálva a telefonba
-Bella?!Mit csinált?Hogy vagy?-kérdezte hadarva,idegesen
-Hiányzol.Nagyon-sóhajtottam
Te is nekem...de mi van a Stanley lánnyal?Mit csinált?
-Edward...igért meg hogy nem csinálsz semmi hülyeséget,külömben el se mondom!-mondtam a telefonba
-Igérem...-mondta halkan,de tudta hogy ezt megbánja
-Meg akart pofozni.-mondtam nagyon halkan,tudtam hogy meghallja.
-Bella én...egyszerûen-kezdte el,de félbeszakítottam
-És miért hívtak Denaliba?-kíváncsiskodtam,hátha el tudom terelni a témát:sikerült.
-Hát Tanyáékat felkereste egy pár újabb vámpír,és azt mondta hogy...Forksba megy...de mi azért jöttünk hogy megakadályozzuk.-hadarta el gyorsan.
-MI?Akkor mért nem mentek Emmették is?És miért kellett csak a lányoknak menni?-kérdeztem riadtan,és a hangom feljebb csúszott egy oktávval.
-Kicsim,én most errõl nem akarok beszélni.Felkavarna...és nem lesz semmi baj...-nyugtatott,de volt a hangjában egy árnyalatnyi aggódás is.
-Edward!Hallgatlak!-mondtam szigorúan.
-Majd visszahívlak,és mindent megbeszélünk.Vigyázz magadra.Szeretlek.-rázott le
-Te is.Szia.-nyomtam ki,és lerogytam egy padra...gondolkoztam,de a kitörés szélén álltam,amikor egy nagyon halk hang,alig hallhatóan a nevemet suttogta.Odakaptam a fejem,és egy árnyat láttam egy távoli fa törzsének dõlve.Éppen keltem volna fel,amikor megmozdult,és eltünt.Tágra nyílt szemekkel néztem az erdõt,még Emmettet nem hallottam a hátom mögül.
-Bella?Bella mi a baj?Jól vagy?-kérdezte izgatottan.
-Nem...úgyértem igen,én csak...-kezdtem,de leültek mellém
-Mit mondott Edward?Elmondta hogy miért mentek?-kérdezõsködtek
-Igen...-suttogtam alig hallhatóan.
-Ne félj!Mi megvédünk.Nyugodj meg.Nem lesz semmi baj.-nyugtatott Jasper.
-Én nem a vámpírtól félek...sõt nemis...szóval Edward nem mondott el valamit...és ez aggaszt.Ti tudjátok hogy mért csak Alice-ék mentek?
-Igen-sóhajtott Emmett,és mostanra elfolytotta az összes humorát.-De...
-Mondjátok el!-követeltem,miközben felkaptam a fejem
-H-át...azok a bizonyos vámpírok,Victoria egyik "rokonának" a vezetésével jönnek...különleges képessége van,azokra a vámpír-és rendes férfiakra tud leginkább hatni,akiknek nincs semmiféle különleges képessége...vagyis csak férfiakra tud hatni.Ezért ment el Edward.-kezdte Jasper
-Milyen képesség?-kértem,de reszketett a hangom.
-Vonzerõ...azaz szerelmessé tud tenni bármilyen átlagos,és vámpír-férfit...vagyis minden férfira tud hatni,de akinek képessége van,az ellent tud állni neki.-mondta tovább Emmett.
-Akkor jasper,te mért nem mentél?-kérdeztem félve,nehogy megbántsam.
De õ csak elmosolyodott és így szólt:
-Hidd el,nem szívesen engedtem el Alicet,de Edward mindenképpen menni akart,így õ,és Alice meggyõztek hogy maradjak.Edward tudta hogy ki fogsz borulni,ezért jónak látta ha én is itt maradok veled.
-És te?Te nem bánod hogy nem mehettél?-biccentettem a fejemmel Emmett felé
-Nem.Egyrészt rám hatással lenne,aminek a következménye az lenne,hogy Rose megsértõdne-kuncogott-másrészt szeretek a közeledbe lenni.Olyan vicces vagy.-nevetett.
-Mi lesz ha megsérülnek?Ha?És mind miattam...ha én nem lennék,akkor nem kellene félni hogy...-kérdeztem hisztérikus hangon
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.Hidd el.-mondta Emmett-ha átlépik a város-határát,akkor lesz egy kis bunyó.Rég téptem szét bárkit is.Legalább edzésben lehetnék...de mivel nem jönnek,ezért nem lehetek-hadarta viccesen Emmett,és a végén lebiggyeztette a száját.
Jasper szúrós szemekkel nézett Emmettre,aki roppant ártatlan arccal válaszolt.
-Talán haza kéne mennem.-jelentettem ki szomorúan.
-Oké.Menjünk.-állt fel Jasper
Elvánszorogtunk a kocsiig,és közben megvitatták,hogy elmennek felváltva vadászni.Elõször Jasper megy,aztán Emmett,közben mindig valaki velem lesz.Már kevésbé zavart,hogy úgy kezeltek mint egy 3évest,aki csupa meggondolatlan dolgot csinál...Mikor elértük a házunkat,kiszáltunk mind a hárman,de õk megálltak a kocsinál,és elkezdtek beszélni,de én siettem.Az ajtóban visszafordultam.
Majd találkozunk.-szóltam,és benyitottam,de Emmett utánnam kiáltott:
A szobádban találkozunk!-vigyorgott.
Fújtam egyet,és beléptem a nappaliba.Egybõl a szobámba rohantam,vagyis csak sétáltam,mert mindennél jobban vágytam arra,hogy egy kicsit lepihenhessek.Beléptem a szobámba,és a táskámat már automatikusan dobtam a sarokba,ám ekkor megrökönyödtem,kis híján szoborrá dermedtem...
A szekrényem felborítva,az összes ruhadarabom a földön kupacokba,az ágyam egy része felfordítva,és az íróasztalom is romokba állt,nem beszélve az éjeliszekrényemrõl,amelynek az egyik ajtaja az ablakombak volt döltve,ami természetesen nyitva volt.
Az ajtómban toporogtam,és az ájulás szélén álltam.Ezt hogy magyarázom Charlienak?
-Úristen-csak ennyit bírtam kinyögni,de nagyon reméltem hogy Jasper vagy Emmett meghallja.Nem telt bele egy perc se,Emmett ugrott be az ablakon,de a szája tátva maradt:
-Ejjha.Bella!Te aztán tudsz rombolni.Ennyi idõ alatt,ilyen teljesítmény,hm...még Edwardot is felûlmúlod.Ki idegesített fel?-nevetett jókedvûen
-Emmett...ezt...ezt...nem...nem én csináltam-suttogtam mikor felnéztem rá riadt arccal.
Ugyanolyan arccal nézett vissza rám,és elõhúzta a mobilját.