Beleszippantott a levegõbe,és megdermedt...
Villámgyorsan tárcsázott,csak egy fehér csíkot lehetett látni a kezébõl.Nem telt bele sok idõ,valaki felvette:
-Alice.El kell intézned...vagyis el tudod intézni hogy Charlie elengedje Bellát hozzánk amíg ti nem vagytok itthon?Nagyon fontos lenne...-kérdezte hadarva,és nekem nagyon fülelnem kellett ha hallani akartam.Miközben beszélt nagyjából elrendezte a bútorokat:a szekrényemet felálította,és az íróasztalt is helyretette,nem beszélve az ágyamról,meg az éjjeliszekrényemrõl.Persze ezek már használhatatlanok lettek...és akkor összeroskadtam a sokktól.Elestem volna,de Emmett elkapott és leültetett az ágy épp részére.
-Hát,Bella szobája romokban van.És elhiheted hogy nem mi csináltuk.Charlie meg nem lenne képes kettétörni egy asztalt...-mondta.Egy gyors választ kapott rá,majd újra szólt.
-Nem...vagyis...oké....igen...köszi.Nem,nem hiszem hogy....de talán mégis jobb lenne ha tudna róla...oké.Köszi.Szia!-megintcsak nagyon gyorsan beszélt,és leült mellém az ágyra.
-Mi a...?-kérdeztem,de félbeszakított.
-Bella!Szedd össze a használható ruháidat meg a fogkefédet.Nállunk leszel amég a többiek haza nem érnek.Siess!-parancsolt rám.
Mindent belehajítottam a táskámba,mire visszaértem Emmett már összepakolta az iskolás cuccaimat.
-Hé...itt meg mi történt?-ugrott be az ablakon Jasper.
-Írj egy cetlit Charlienak,hogy Alice szervezett egy pizsibulit,mert Rosalieék hazajöttek és bulizni akarnak.Írd hogy egy darabig nem jössz haza.-bökött az ágyon egy cetlire és egy tollra.
-De...most...-kérdeztem,de nem válaszoltak,csak elkezdtek sutyorogni.
-Az ördögbe is!Elmagyarázná valaki hogy mi folyik itt???-üvöltöttem,mire felém fordultak mind a ketten.
-Bella...Egy vámpír járt itt.Érzem a szagát.Téged keresett.Õ tette ezt.-felelt tök higgadtan Emmett.-Nyugi.Elintézzük!-vigyorgott szélesen.
-Mehetünk?-lépett mellém Jasper
-Persze csak a táskámban van a...-kutattam a válltáskámba,de nem találtam meg benne azt amit kerestem...viszont egy elegánsan összehajtott levél lapult a táska jobb oldalához,ugyanolyan elegáns kézírással amin ez állt: "Bellának"
Szétnyitottam,és elkezdtem olvasni,nem telt bele sok idõ,még a felénél sem jártam,remegni kezdtem,és szinte majdnem sírtam.
"Bella.Remélem emlékszel még a kis phoenixi kiruccanásodra tavaly.Nem felejtettelek el.Ohh ez a bosszúvágy.Légy résen.Tudod:Társat-társért.Jamest fogom megbosszulni.VIGYÁZZ magadra"
Ösztönösen a szám elé kaptam a kezem.Két mohó,és ilyedt szempár szegezõdött rám.
-Victoria-suttogtam kétségbeesetten.
Emmett mellém lépett és felolvasta a levelet hangosan.
-FRANCBA!Tudtam!Éreztem hogy ismerõs a szag...induljunk!-fogta meg a csuklóm Jasper és lehúzott a lépcsõn.
-Várj.És mi lesz Charlieval?-torpantam meg.
-Majd valaki figyeli.Gyerünk már!-húzott tovább.
Beültem a hátsó ülésre,és könnyek szúrták a szemem.Letöröltem mielõtt kifolytak volna,de éreztem hogy elvörösödnek a szemeim.Ez is miattam van.Ha nem lennék,most nem kellene féltenem Charliet.Utálom magam.Ráadásul most Edwardék is nyomozhatnak,meg õrködhetnek.Mindennek én vagyok az oka.Én...én...mért nem tudtam meghalni Phoenixben?Vagy miért nem ütött el Tyler autója?Mindenkinek sokkal könnyebb lenne.Nem is beszélve a...-gondolkoztam,és mostmár megeredtek istenigazából a könnyeim.
-Bella.Fejezd be!-Jasper félelmetes szemekkel nézett vissza a visszapillantóból.-Érzem hogy mit érzel.Fejezd be!Nem miattad van.
-De én nem is...
-Hagyd abba az önmarcangolást!MOST!-pillantott hátra a két ülés között.
-O...oké-szóltam vissza félénken.
-De talán mindenkinek jobb lenne ha...-gondolkoztam magamba
-AZT MEG VÉGKÉPP FELEJTSD EL!-kiabált,és nekem be kellett fognom a fülemet.-Mit képzelsz?Edward szerinted nem nyúzna meg a puszta kezével minket?Külömben is.Gondolj Alicera,és Esmére is!Edwardot ugye említenem sem kell?-mondta higgadtabban
-Beavatnátok?-kérdezte durcásan Emmett
-Bella öngyilkos akar lenni!-vágta rá a testvére
-De én nem mondtam ilyet!-szóltam magabiztosan
-Az érzelmeid nem errõl tanúskodnak!Bella nem akarlak megbántani,de én magam foglak lekötözni ha ezt nem fejezed be!Odakötözlek az elsõ székhez amit meglátok!-háborodott fel.-Ismétlem:nem akarlak megbántani,de Edward megölne minket ha csak egy hajszálad is hiányozna mire hazaér...Mi szeretünk téged.Õ szerelmes,mi meg családtagként szeretünk.Nehéz felfogni?-mondta lágyabb hangnemben.
-Oké-morogtam magamba
*********************************************************************************************************************************************************
(Edward szemszöge)
Épp az ideiglenes szobámban feküdtem,és nézegettem a Bellával készült fényképemet,amikor meghallottam egy halk kopogást az ajtómon.
-Tanya,gyere be.-mondtam szomorúan.
-Edward!Mért nem jössz le?Arra gondoltam hogy mi lenne ha mi ketten elmennénk vadászni?-Lelkendezett,bár a végét már csak félénken mondta ki.
Én rá se néztem,még mindig a képet figyeltem.
-Mit nézegetsz?-kíváncsiskodott,és felém hajolt.Arcáról egybõl lefagyott a mosoly.
-Már megint az az ember?-kérdezte szúrósan.
-Bella!-mondtam hangosan,kicsit nyomatékosabban mint szabad lett volna-És igen,Õ.Nagyon hiányzik.
-CHH.Bella...-mondta gúnyosan.
"Nem is értem mit eszik azon az esetlen kis..."
-Oké.Menjünk vadászni!-ugrottam fel,mire megcsillant a szeme,nekem meg egy gúnyos vigyor terült el az arcomon.nem volt kedvem az ízléstelen fantáziáját hallgatni.
"Whoa...velem..vadászni kettesben.Talán most megtehetem..."
-Tényleg?Edward!Ez fantasztikus.Jól fogod magad érezni,ezt garantálom!-mondta fülig érõ szájjal,és a nyakamba vetette magát.
Az agyam már attól is elrettent amiket gondolt...chh hogy mi az erdõben...kettesben...a füvön...ez nem komplett!
Leszaladtam a lépcsõn,mindenki a nappaliban ült.Alice,Esme,Rosalie,Kate-mostmár én is,és mögöttem pedig Tanya.Jelen pillanatban én vagyok az egyetlen férfi,mivel Carmenék eltüntek...bementek a városba.
Eljött az én idõm-gondoltam magamban,és fülig érõ szájal kezdtem el beszélni.
-Hé Alice!Tanya épp most mondta hogy milyen jó lenne ha elmennénk vadászni.Egy nagy...vadászat!Mit szóltok hozzá?Menjünk együtt.-vigyorogtam,mire Tanyának elfeketedett a szeme-Hátha megtaláljuk azt akit keresünk.Akkor hazamehetünk,és Bella mellett lehetnék.-mondtam kicsit izgatottan.
Alice és Esme felkacagtak,Rosalie értette a célzásomat,és õ is elkezdett nevetni.Kate Tanyát méregette,mire elmosolyodott.
-Jó ötlet!-mondta Esmé
-Nekem is hiányzik Bella.És Jasper is!-kontrázott Alice,mivel õ se szerette ha Tanya "fantáziálgat" rólam,és róla...
-Benne vagyok!-mondta természetes,komor hangján Rose is.
-Ezt megbeszéltük.Kate?-újongtam,csillogó szemekkel.
-Ottleszek-válaszolt mosolyogva
Induljunk-ugrott talpra Alice.Belémkarolt,és elkezdtünk futni.Mögöttünk jött Rose és Esme,aztán Kate és Tanya
Már egy ideje futottunk,és kacaráztak a többiek,mikor Alice térdre rogyott,és elkezdett ordítani,majd fülsiketítõen síkítani kezdett.Csak rá kellett nézni,és mindenki (mégha nem is rendelkezett az illetõ gondolatolvasás-funkcióval)láthatta rajta,hogy fájdalmában sikítozik.
NEM!BELLA!-Kiáltotta,és kétségbeesett szemeivel a tekintetemet kereste.
*********************************************************************************************************************************************************
(Bella szemszöge)
Megérkeztünk a Cullen-Házba,és bementünk.Carlisle a nappaliban ült,és meglepõdött amikor meglátott.
-Jasper.Nocsak ilyen jóban lettetek?-mosolygott ránk barátságosan.
-Ohh apu tudod mennyire szeretjük a hugocskánkat!-nevetett fel Emmett
-Bella.Hol szeretnél aludni?Alice és az én szobám jó lesz?-fordult felém jazz.
-Öhm...ne haragudjatok,de nem szeretnék...vagyis...inkább az Edwardéban ha lehetne.-mondtam félénken.Méghogy Alice-ék ágyába?SOHA.Ki tudja?És Jazznek is vannak személyes teendõi.Neki is kell néhány "emberi" perc.NEM!
-De ott nincs ágy!-vágta rá Emmett-Tudod Edward nem egészen használja az ágyakat...márha érted mire célzok-vigyorgott kajánul
-Tökéletes a kanapé-mosolyodtam el,de leplezhetetlenül elöntött a pír.
-Dehogy.Majd beszerzünk egy ágyat.-mondta Carlisle
-Nem.Úgyértem nem kell venni egy ágyat!JÓ A KANAPÉ!-mondtam,jelezve hogy vita letudva-Megyek.A cuccaimat felviszem.
Jasper csal bólintott.
Felvonszoltam magam a lépcsõn,és bedobtam a szobába a táskáimat.Lerogytam a kanapéra,majd gondolkodni kezdtem.
Talán annak az árnynak amit az erdõben láttam köze lehet Victoriához.Talán meg kéne osztani a többiekkel.Annyiszor elképzeltem magamban hogy mit reagálnának rá,pozitív-és negatív értelemben is,hogy elnyomott az álom.Erõtlenül feküdtem a kanapén.Az álmomban Edward visszajött,és itt ült mellettem,de nem ért hozzám,meg sem csókolt.Az egész nagyon...furcsa volt.Aztán még mielõtt kiszedtem volna belõle...felébredtem.Zavartan ültem fel,és álltam az ablak elé.Azt hittem hogy még mindig álmodok.Az ablaküvegre egy ragacsos,és sáros papírdarab volt tapasztva,amin a nevem állt.
"Kövesd a nyomom...vagy Charlie meghal.Személyes ügy.Cullenék ne tudjanak róla.15perc!"
-Ezt nem hiszem el.MÉRT VELEM???Mért pont most?Mért itt?Miért,mért,miért?Miért Charlie?Mértnem én?-sírtam halkan,bár a szavakat csak magamban mondtam ki.
Hívni próbáltam Charliet,de nem vette fel.Ismét próbálkoztam:sikertelenül.Kezdtem kétségbeesni.Hogy lógjak ki  a házból?AZ ISTEN SZERELMÉRE!EZEK VÁMPÍROK!KITÛNÕ HALLÁSSAL,ÉS LÁTÁSSAL.A SZIVEMET IS HALLJÁK DOBOGNI!NEM  MÉG A LÉPTEIMET!
Elvesztem-gondoltam magamba.Az óra ketyeg.alig 8percem maradt.Kövessem a nyomát...ez megõrült.ÉN?Kövessem a nyomát?Csak egy ügyetlen ember vagyok,aki nem képes megtenni 10lépést anélkül hogy hasra esne.Próba szerencse!-gondoltam-ha nem sikerül meghalok,ha sikerül akkor Charlie túléli.
Kirántottam Edward iskolatáskájából az egyik füzetét,és a tolltartóját.Írni kezdtem:
"Edward.Szeretlek.Lehet egy kérésem?Ne csinálj semmi meggondolatlan dolgot.Ne árts önmagadnak.Ha szeretsz betartod."
Nem akartam túlragozni,de ezt a dolgot közölni akartam vele.A végére folyni kezdtek (újra) a könnyeim,és képtelen lettem volna nem odaírni:
"És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba.Szeretlek:Bella"
Aztán kivágtam a szobaajtót,és lementem a földszintre.Senki nem volt ott.Remek!Akkor fent vannak.Körülbelül marad 5másodpercm hogy berohanjak az erdõbe.Akkor nem hallanak meg,vagyis ha meghallanak sem tudják hol keressenek.Viszont ha meghallják,akkor követik a szagom,és így 2mpem maradt hogy Victoriához és apuhoz érjek.Akkor...
Kinyitottam a bejárati ajtót,és elkezdtem rohanni.nagy meglepetésemre nem botlottam meg egy kiágaskodó gyökérbe,sem valami kavicsba.Futottam.Ekkor megláttam,és vörös hajtincset az egyik ha törzsének szögelve.A fától körülbelül 50-60 lépésnyom volt.Elértem a nyom végét.és akkor az volt amire nem számítottam....
********************************************************************************************************************************************************
(Jasper szemszöge)
Úgy gondoltam hogy felhívom Alice-t.Már egy teljes napja nem beszéltünk.Hiányzik.Viszont aggódom Bella miatt.Méghogy öngyilkos...Alice kitekerné a nyakamat...nem beszélve Edwardról.Felkaptam a mobilom,és tárcsáztam a legjobban berögzült telefonszámot.
-Jasper?-zihálta rekedt hangon
-Alice!Mi a baj?Történt valami?-kérdeztem ijedten.
-Bella...ugye jól van?-kérdezte folytott hangon.
-Hát persze.Most Edward szobájában van.Mikor benéztem aludt.De mi a baj?-tértem vissza a lényegre.
-Én..láttam...de biztos vagy benne hogy jól van?-érõsködött makacsul
-Igen!-vágtam rá habozás nélkül.Pedig már vagy fél órája be se néztem a szobájukba...
-Rendben.-mondta-De továbbra is figyeljétek.Én láttam hogy az...hogy az erdõben van egy csapat...egy csapat részeggel,és éppen...én...Jasper!Én féltem.Légyszives vigyázzatok rá.Jobban mint eddig.Edwardot alig tudom itt tartani.És ha odamegy...félõ hogy Bellához vezeti a vámpírokat!-sírta folytottan,gondolom könnyek nélkül
-Nyugodj meg kicsim.Semmi baja nem lesz.Szavamat adom.-mondtam lágyan
-Rendben.Hiányzol.
-Te is nekem.Találtatok már valamit?-kérdeztem
-Nem még nem.
-Jasper,átadnád a telefont Bellának?Nem veszi fel az övét!-hallottam Edward hangját a telefonból.
-Ez fura...én meg mernék esküdni hogy hallom a telefoncsöngést...de mért nem veszi fel?Fõleg hogy tudja hogy te hívod?-értetlenkedtem.
-Akkor végre talán,ÁTADOD?-kiabált
-Oké.Megkeresem!-mondam,és elindultam,de  telefont még mindig a fülemhez tartottam.
-Bella?-nyitottam be a szobába,ahol aludt.Az ablak nyitva,és Bella illata nem volt a szobába.Körbenéztem,és kimentem,mivel nem találtam sehol.
lementem a földszintre:semmi.Benyitottam Emmetthez,mert hallottam hogy beszél valakivel.
-Emmett!Itt van Bel...-kérdeztem,de belém folytotta a szót,mivel a bátyám csak Rosalieval telefonált.
Utoljára a fürdõbe kopogtam be,sokadszorra se válaszolt,hát szép lassan benyitotta.Lassúságomat egy csiga is megirigyelte volna.Gondoltam,ha mégis ott van,akkor lesz ideje magára kapni valamit.De nem...
-Emmett!Hol van Bella?-ordítottam a szobájában.
-Jasper,ugye...nem?-kérdezte Esme a telefonban
-Én...-kezdtem,de Emmett megszólalt.
-Én azt hittem hogy veled van!Azóta nem láttam mióta felment a szobába.Mért?Nincs sehol?-kérezte,s a végére már nem poénkodott.
-Carlisle!Õ biztosan...-mondtam nagyon hallkan.-Hívd Carlisle-t.Biztos bevitte magával.
Emmett tárcsázott,majd lerakta.
-Bella...nins nálla.-mondta lassan.
-Jasper!Add át.-mondta a bátyám a telefon túlsó végén
-De Edward..Bella...eltûnt-mondtam komolysággal.
-HOGY MI?ALICE!A LÁTOMÁS!Azonnal visszamegyek!-kiabálta.Majd' megsüketültem.
A vonal megszakadt.Lerohantam a földszintre,és megcsapott az illata.A Bejárati ajtón lehetett a legjobban érezni.
-Emmett!Gyere!-szóltam,mire egy szempillantás alatt mellettem termett.-Keressük meg-bólintott,és elkezdtünk futni...
****************************************************************************************************************
(Edward szemszöge)
Tudtam!Tudtam hogy nem kellett volna eljönnöm.Mellette kellett volna lennem.Erre itt...és most õt...már rossz belegondolni...utánna megyek
Felpattantam,de a többiek együttes erõvel visszanyomtak a székre,ami megreccsent alattam.
-Engedjetek el!Azok a mocskok bántani akarják Bellát.Megölöm õket!-ordítittam
-Edward.Azzal senkinek nem lesz jobb ha elkezdessz rohanni,és hozzá vezeted a vámpírokat.Meg is ölhetik.Jasperék megvédik.Ne feledd.Azok emberek!-csitított Alice
-Na persze!Úgyanúgy védik meg mint ahogy hagyták hogy elmenjen az ERDÕBE EGYEDÜL?-üvöltöttem
-Nyugodj meg.Mi a legrosszabb ami történhet?-kérdezte gúnyosan Tanya
"Hmm...biztosan jó íze lehet anak az embernek.Talán..."
Itt fellöktem az asztalt,és kibontakoztam a szorításokból.Tanyának estem,és a nyakánál fogva a falnak szorítottam.
-MI?Mondjuk az,hogy megöllek!-hörögtem
-Edward!-sikított kétségbeesetten.
.Tényleg megöltem volna,de Alicenek egy újabb látomása volt.Megtámaszkodott az elõtte lévõ székben,mire az törötten hullott a padlóra.
Ilyedten engetem el Tanyát,odasuttogva neki:
-Legközeleb biztos hogy megöllek!
****************************************************************************************************************
(Bella szemszöge)
Már jócskán bent voltam az erdõbe,amikor megláttam egy kunyhót...ablakokkal,meg ajtóval.Az ajtaján egy "!" állt.Fura,vörös festékkel...vagy...vérrel?Nem!Nem,erre gondolnom sem szabad.Az ajtó elé léptem,vettem egy nagy levegõt.Mielõtt benyitottam utolsó gondolatom volt:
"Szeretlek"
Benyitottam.Büdös volt bent.Italszag.Három férfi ült egy kis asztalnál.Tõlük ballra egy nagyobb ágy volt.Minden tiszta mocsok.Feltehetõen részegek voltak.Dõlt belõlük a piaszag.
-Hé Bella!Hát megjöttél!-üdvözölt.Meg akart hajolni,de megingott,és elvágódott.
-Hol van Charlie?-kérdeztem határozottan.
-Ejjnye!Mi ez a hangnem?-vált csúfondárossá az arca,miután felált.Fehér szakadt inget viselt,egy hosszú,fekete farmerral.Az ingje alatt szintén fehér póló volt.Ugye mondanom sem kell,az is retkesen.
Megragadta a karom,és húzott az ágyra.Az ütõ is megállt bennem.
-Engedjen el!HOL VAN CHARLIE?-üvöltöttem
-Nyugi.Nem fog fájni-röhögött.
-Nincs is itt!-jelentettem ki.
Ekkor az asztalnál ülõk közül a második is felált,és egy pisztolyt húzott ki a szebébõl.
-Ismerõs?-kérdezte
-I...igen-dadogtam.Az apám pisztolya volt.-Na gyerünk.Öljetek meg!-ordítottam.
Elmosolyodott a pisztolyt tartó férfi és megszólalt:
-Nem akarunk megölni!Mást akarunk.-röhögött
-NEM!INKÁBB ÖLJETEK MEG!Azt nem!-mondtam határozottan.
-Ugyan.Nem fog fájni-ismételte-Csak élvezd!
-Abban a pillanatban az ágyon találtam.Letépte a felsõmet,és levette a sajátját.Elszakadt a cérna.Bevágtam neki.Még az orra is vérezni kezdett.
-AU!Vic nem mondta hogy ilyen harcias lesz!-mondta haragosan.-Felhívom.
-Ki akartam rohanni,de elkapott,és keményen beletaposott a lábszáramba.Mind a kettõbe.Egyenként hallottam a reccsenést,ami émelyítõ volt.Majd feltört belõlem a halálsikoly.
-Csak hogy nehogy elmenj-morogta.
-A sarokba kuporodtam,és ömlöttek a könnyeim.
*********
(Edward szemszöge)
-Engedjetek el!Most azonnal elmegyek.Visszamegyek Bellához.-leráztam magamrõl a többieket.Alice látta,hogy az erdõben meg akarják erõszakolni Bellát.Ezt nem hagyhatom!Olyan gyorsan futottam,mint még soha.Az erdõben futva megéreztem egy orrfacsaró bûzt.Egy farkast...de nem foglalkoztam fele.Tovább futottam.
*********
(Jasper szemszöge)
-A francba!Hol lehet?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Hé!Érzed?-kérdezte Emmett
-Igen.Ez undorító-válaszoltam
-Alkohol és...vér...Bella vére illata keveredett.Képes lettem volna hányni,de nem tudtam,mert nem volt mit
-Pár perc alatt megláttunk egy kunyhót.Az ajtaján virított egy "!".
Meredten álltunk,mire meghallottuk Bella sikítását.Emmett már nagyon izgult.Szinte hozzá sem ért az ajtóhoz,de az törötten hullott a kunyhó padlójára.
És akkor megláttam.Bella volt az.Csak egy kis short,és egy melltartó volt rajta.A sarokba kuporodott.A hasán,az arcán és a lápán 5-15cmes karcolások voltak,alvadt vérrel.A szeme csukva volt,a könnyei áztatták az arcát,és remegett a szája.
-Te jó ég-szûrtem a fogaimon keresztül,és fenyegetõen néztem az elõttem álló férfira.
Odarohantam Bellához,és szemmel megvizsgáltam.Úgytünt nincs komolyabb baja.
-Bella.Jól vagy?-kérdeztem riadtan
-Nnnneemmm-zokogta-Nagyon...fáj
-Mi?
-A bo..okám,és az oldalam-sírta
Átöleltem és magamhoz húztam.Most éreztem csak legjobban hogy õ az én hugocskám.Legszívesebben megölném aki egy ujjal is hozzáér!(megjegyzés:nem kell félreérteni :P)
-És akkor nagy üvegcsörömpölés.A felettünk lévõ ablak kitört,és egy alak ugrott be....