Jake nem tudta, miért megyek anyához. Igazából először még én sem voltam tisztában vele. Aztán rájöttem, hogy azért látogatom meg éppen most, hogy tanácsot kérjek tőle. Hogy beszélgessek valaki olyannal, aki nálam sokkalta tapasztaltabb. Nem fog kiakadni, hogy Jake-l mi már itt tartunk? Nem akar majd lebeszélni róla? És apa? Biztosan meg fogja tudni. Mit fog hozzá szólni?
- Szia! - köszönt anya abban a pillanatban, amikor beálltam az udvarra.
Kiszálltam az autóból, s villámgyorsan odamentem hozzá. Megöleltem, nyomtam két puszit az arcára, s nagyot sóhajtva kezdtem bele.
- A segítségedet szeretném kérni - mondtam határozottan.
Anya mindkét szemöldökét felvonta, de lassan bólintott, s bevezetett a házba.
- Ülj csak le! - mutatott a kanapéra, mert én csak álltam egy helyben, mint egy ember, aki először jár ebben a házban.
Lehuppantam a kanapéra, s a lábamat kezdtem el tanulmányozni.
- Arról van szó, hogy... - a szám kiszáradt, az idegességtől alig kaptam levegőt.
- Hogy? - anya erősen megnyomta ezt a szót, s várta válaszom.
Idegesen pillantottam fel rá, kerültem a pillantását.
- Szóval, Jake és én... mi... - nagyot sóhajtottam, mire végül sikerült összeszednem annyi erőt, hogy kimondjam - le akarunk feküdni egymással.
Azt hittem, anya fel fog állni, s dühösen mered majd rám, de ehelyett csak csodálkozás látszott az arcán.
- Nem gondoltam, hogy már itt tartotok, de semmi kifogásom ellene, ha ezt akarod tudni. Ez az élet rendje kicsi szívem, nem kell aggódnod amiatt, hogy bárki mérges lesz rád miatta - nyugtatgatott, kezét a kezemre fektette.
Megráztam a fejem, vöröses hajam csak úgy röpködött.
- Nem is ezért jöttem. Vagyis nem csak emiatt. Lenne még más is.
- Valami baj van, kicsim? - kérdezte aggodalmasan - Ha bármit meg akarsz tudni, akkor csak kérdezz bátran, tudod, hogy én segítek neked!
Annyira zavarban voltam ettől a beszélgetéstől, hogy alig bírtam akár egy értelmes szót kinyögni. Anya hogy tud erről ennyire egyszerűen beszélni?
- Bajnak nem baj, csak szóval... Már egyszer majdnem megtörtént, de én... szóval... nem éreztem magam felkészültnek, és leállítottam Jake-t... - motyogtam az orrom alatt.
- Kicsim, ha azt hiszed ez baj, akkor ne hidd! Jake is biztosan megérti, hogy még nem vagy rá felkészülve. Nem szabad ezt a dolgot erőltetni, Nessie. Ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor már mind a ketten úgy érzitek, hogy készen álltok rá, hogy egymáséi legyetek testestül - lelkestül - mondta gyengéden.
- De Jake már... úgy értem ő már szeretné... - suttogtam magam elé.
Anya halkan kuncogni kezdett.
- Ezzel te ne foglalkozz. A férfiak tudod, sokkal könnyebben vesztik el a fejüket mint a nők, s már van, mikor a kapcsolat legelején is kívánják a párjukat. Örülj neki, hogy vágyik rád - vigyorgott.
- De nem fog... öhm... elhagyni amiatt, mert nem fekszem le vele akkor amikor ő szeretné? - kérdeztem félve.
Anya olyan dühös pillantással méregetett, hogy szinte belém fúródott.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Dehogy! Jake nem olyan! Szeret téged. Soha nem hagyna el emiatt édesem! Miért kételkedsz mindig az érzéseiben? - értetlenkedett.
- Nem tudom - vontam meg a vállamat - csak néha nagyon nehéz elhinni, hogy engem szeret, és mondjuk nem Christina-t.
Anya rosszallóan megcsóválta a fejét.
- Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyeneket mondasz, de még csak ne is gondolj arra, hogy ő bárki mást szerethet. Ő a tiéd! Neked adta mindenét, te is tudod! Beléd vésődött, ez olyan, mint az örök szerelem! - nyugtatott.
Hálásan pillantottam rá, de még mindig nem tudtam, mit kellene tennem.
- Szerinted tegyük meg most? - kérdeztem remegő hangon.
- Kicsim, ezt neked kell eldöntened. Ha úgy érzed, készen állsz, akkor semmi akadálya. Csak nehogy elsiettessétek a dolgot - figyelmeztetett.
- Nem fogjuk, ígérem! - emeltem esküre a kezem.
Anya halványan mosolygott, de az arcán most hirtelen komollyá vált.
- Ugye tudod, Nessie, hogy vannak bizonyos elővigyázatosságok? - kérdezte.
Tudtam, hogy a megfelelő védekezésre gondol, így bólintottam.
- Természetesen tisztában vagyok vele, de szerintem semmi esélye nincs annak, hogy én valaha is teherbe essek, akár menstruálok, akár nem! - mondtam nemtörődöm módon.
Anya szeme idegesen felvillant, de úgy döntött, hogy nem feszegeti tovább a dolgot.
- Dönts úgy, ahogy helyes! - mondta, megölelt, s kikísért az ajtón.
Magabiztosan indultam el a kocsi felé, de csak azért, hogy anya ne lássa, mennyire félek. Bár idejöttem, csak azt a választ kaptam anyától, mint amit bárki mástól is kaptam volna. Csak akkor, ha készen állok rá. De mikor állok rá készen?! Fogalmam sincs. Teljesen kétségbe vagyok esve. Nem tudom, mit tegyek, de egy biztos, örömet akarok szerezni Jake-nek, s ha ehhez az kell, hogy odaadjam magam neki, akkor megteszem. Beletapostam a gázba, s olyan gyorsan hajtottam haza, mint még soha. Jake még nem volt bent a házban, mikor én hazaértem, így volt egy kis időm felkészülni. Tudtam, hogy meg kell tennem. Nem tudom, miért, de meg kell tennem. Én... szeretem Jake-t, s nem tudnám elviselni, ha szenvedne bármi miatt. Jelen esetben amiatt, hogy nem kaphat meg mindenhogy. Bementem a szobámba, s a szekrényből előhalásztam az egyszer még Alice-től kapott pici hálóinget. Fekete volt csipke szegéllyel. Annyira átlátszó volt, hogy szint mindenem kilátszott belőle, így inkább felvettem még alá bugyit és melltartót is. Zavarba jöttem a saját látványomtól, miközben a tükörben néztem magamat. Gyerünk Nessie, veled van az erő! Minden a legnagyobb rendben fog menni. És ha Jake hülyének néz?! Vagy ha már nem akarja?! Ha elutasít?! Jaj, istenem! Hallottam, amint nyílik a bejárati ajtó, s meghallottam Jake lépteit.
- Nessie, itthon vagy? - kiáltott be, s én először nem is bírtam válaszolni.
Ha szólok neki, bejön ide, és meglátja az öltözékem.
- Itt vagyok... - válaszoltam remegő hangon - a szobában!
Jake megindult a szoba felé, s nem sokára már az ajtóban állt. Nem néztem feléje, de a tükörből láttam, amint eléggé észrevehetően végigmér.
- Aludni szeretnél? - kérdezte gyengéden, s leült az ágy szélére.
Haboztam, nem tudtam, hogy is mondjam meg neki, hogy most éppen arra készülök, hogy odaadjam magam neki.
- Nem - válaszoltam egyszerűen, s beleültem az ölébe.
Nem ellenkezett, de azért meglepte a viselkedésem. Nagyot sóhajtottam, s ajkaimmal cirógatni kezdtem a nyakát. Egy kissé megmerevedett, de aztán elengedte magát, s lassan simogatni kezdte a hátamat. Apró csókokkal halmoztam a nyakát, s éreztem, amint a vérem pezsegni kezd, s elönt a forróság. Még hogy a férfiak hamarabb elvesztik a fejüket? Én képes vagyok rá tíz másodperc alatt.
- Nessie, nem kellene... - suttogta rekedten a fülembe, de nem tolt el magától.
Ránehezedtem annyira, hogy le tudjam dölteni az ágyra, s hamarosan már rajta feküdtem. A hálóingem felcsúszott, így láthatóvá vált az ugyanolyan csipkés bugyim. Egyre magabiztosabban és szenvedélyesebben csókoltam Jake-t, aki nehezen bírt ellenállni nekem. Éreztem amint a derekamat megfogja, s megfordít, így most ő került felülre. Felemelte a fejét, s szélesen vigyorogva nézett le rám, majd minden magyarázat nélkül felállt, s leült az ágy melletti székre. Döbbenten és a csóktól kifulladva bámultam rá, nem értettem semmit.
- Most mi van? - tudakoltam meg tőle, s ő megrázta a fejét.
- Tudom mire megy ki a játék, és a válaszom nem - mondta határozottan, de gyengéden.
- Nem értelek. Mi felé játék? - kérdeztem magas hangon, a sírás kerülgetett.
Jake lágyan mosolygott, s felállt, hogy aztán mellém üljön. Magához húzott, s jó szorosan átölelt.
- Fél órával ezelőtt még nem voltál kész, most meg már igen? - kérdezte nevetve.
- Beszéltem anyával! - erősködtem.
Jake meglepve vonta fel szemöldökét.
- Nessie, nem akarom, hogy miattam siessünk. Én tudok várni akár örökké! Ha úgy döntesz, hogy apácának állsz, én azt is elfogadnám. Nem akarom, hogy miattam olyan döntéseket hozz, amiket később meg fogsz bánni - mondtam gyengéden simogatva az arcomat.
- De nem fogom megbánni! Akkor csak megijedtem, de most már... jól van, még mindig félek, de képes leszek rá! - mondtam határozottan.
- Csss... nyugalom! Ha nem vagy kész, akkor ne történhet semmi sem, érted? - hangja nagyon komolyan csengett.
- Én csak attól féltem, hogy egyszer meg fogod elégelni, hogy ennyire félek... - motyogtam.
- Természetes, hogy félsz, de emiatt hülye lennék haragudni rád! - mondta, s lágyan megcsókolt.
Odabújtam hozzá, élveztem bőre melegét.
- Igazad van. Hülye voltam, hogy olyanokat hittem, hogy elhagysz emiatt - vallottam be - de akkor mikor?
Kíváncsian pillantottam az arcára. Elgondolkodva ráncolta össze a homlokát.
- Tudod, egyszer azt mondtad, akkor ha Mrs.Black leszel. Teljesítsük be ezt, rendben van?
Döbbenten álltam fel, alig tudtam felfogni mit mond.
- Te most... megkérted a kezemet? - nyögtem ki nagy nehezen.
Jake ijedten magyarázkodni kezdett, felállt, s megindult felém.
- Nem muszáj, csak ha akarod! Tudod mit, felejtsd el ezt az egészet! - hadarta.
- Nem! Nem akarom elfelejteni! Én... igen! - mondtam határozottan.
- Igen? Úgy érted, igent mondasz? - döbbent meg Jake, majd a karjába kapott.
- Jaj, Nessie, annyira örülök neki! Csak az a nagy baj - tett le hirtelen - hogy nincs nálam gyűrű!
Megvontam a vállam, s szélesen vigyorogtam. Ez nem volt betervezve, de annál jobb.
- Majd elmegyünk együtt, s veszünk egyet. Nem kell, hogy drága legyen! - tettem hozzá sietve.
- Érted még a legdrágábbat is megvenném! - mondta mosolyogva.
Megöleltem, s most az egyszer minden gondom, bajom elszállt. Annyira boldog voltam. Hamarosan én leszek Mrs. Black.
- A nászéjszakán, oké? - kérdeztem halkan.
- Persze. Az lesz a legszebb és a legjobb pillanat - mondta határozottan - és addigra már mind a ketten készen állunk majd!
- El kellene mondanunk mindenkinek, nem? - kérdeztem, s eszembe jutott Alice.
Jake is erre gondolhatott, mert elvigyorodott.
- Alice örülni fog neki, hogy esküvőt szervezhet! - mondta vigyorogva.
- Igen, biztosan! - mondtam, s megcsókoltam.
Mindketten lefürödtünk, s most egymáshoz bújva aludtunk el. Annyira boldog voltam. Rég nem aludtam már, s bár nem voltam álmos, mégis sikerült aludnom. Álmodtam is. Megálmodtam a saját esküvőmet.