D�dolni kezdtem Bella altat�j�t, s mikor elhelyezkedett mellettem m�r p�r perc m�lva aludt is. Alice ben�zett, hogy j�l van-e. Csak legyintettem egyet, majd visszafek�dtem a p�rn�ra. M�g sok�ig dudor�sztam, igaz, m�r csak magamnak, de nem akartam abba hagyni. Tal�n �gy Bella sz�peket fog �lmodni. Tal�n meggondolja mag�t, �s ember akar maradni. Tal�n van es�ly r�…

Bella egy m�ly s�haj k�s�ret�ben fel�lt az �gyon. Nem �rtettem, hisz m�g csak hajnali h�rom �ra lehetett.

• Bella, mi a baj? – k�rdeztem
• Semmi, de m�r kialudtam magam. Menj�nk le a t�bbiekhez. – mondta, de k�zben �rulkod� �s�t�s hagyta el a sz�j�t.
• Bella, ne akarj becsapni. – mosolyogtam – Aludj vissza, r� �r reggel is lemenni.
• Nem, nem fogok m�r aludni. – makacskodott
• Hajnali h�rom sincs m�g. – osztottam meg vele a t�nyt.
• De ez nem befoly�solja, hogy kialudtam-e magam. – vit�zott.
• Bella, aludnod kell! – m�r szinte k�ny�r�gtem.
• Nem kell. K�l�nben is, az �gynak sok funkci�ja van. – csib�szes mosoly �lt ki az arc�ra.
• Menj�nk le. – jelentettem ki. Nem �reztem magam annyira kontroll alatt.

Bella m�rgesen fujtatott egyet, majd �les l�ptekkel az ajt� fel� s�t�lt. Kinyitotta azt, ami hangosan reccsent, majd az �veg szil�nkokban hullott a f�ldre.

• Ilyen harcias vagy? – kiab�ltam ut�na nevetve. F�l�nken ben�zett a szob�ba, majd mikor megl�tta az �vegszil�nkokat megsz�lalt.
• Alice meg fog �lni. – mondta halkan
• M�g mindig a nappaliba akarsz menni?  - k�rdeztem
• Nem, azt hiszem, itt maradok ink�bb. – mondta, majd lehajtott fejjel visszafek�dt az �gyra.
• Itt meg mi t�rt�nt? – hahot�zott Emmett, amint fel�rt a l�pcs�n. M�g�tte �llt Alice, �s Esme is.
• Mit csin�ltatok az ajt�mmal? – k�rdezte Alice idegesen
• Bella kinyitotta, �s kit�rt az �veg. – magyar�ztam nyugodt hangon. K�zben Bella a mellkasomba temette az arc�t, �s kuncogott. �n alig tudtam elfojtani a torkomb�l felt�r� nevet�st.
• �sszetakar�tom, Bella nehogy r�l�pjen. – mondta Esme, majd leszaladt egy szemetes�rt.
• Seg�tek. – aj�nlotta Bella, de ekkor Alice felszisszent.
• Bella, nem hiszem, hogy ez j� �tlet. – mondta, mik�zben levet�tette nekem a l�tom�s�t, amelyben Bell elv�gja az ujj�t.
• Szerintem sem. Menj�nk ink�bb az �n szob�mba. – aj�nlottam. Bella hangtalanul b�lintott.
• Az �gynak nagyon sok funkci�ja van. – suttogtam szerelmem f�l�be olyan halkan, hogy a t�bbiek ne hallj�k.

Felkaptam Bell�t, �s k�zben vittem a szob�mig, hogy nehogy r�l�pjen egy �vegszil�nkra. Mikor a szob�ba �rt�nk Bell�t az �gyra tettem.

• Milyen funkci�kra gondolt�l? – k�rdezte rem�nnyel telt hangon.
• Meg kell besz�ln�nk valamit. – mondtam komolyan.
• Ok�. – hangja lemond� volt, rem�nyt vesztett.
• Bella, te t�nyleg k�sz vagy feladni mindenedet, csak hogy velem l�gy? – k�rdeztem. Az ablakn�l �lltam, Bell�nak h�ttal, a holdat n�zve.
• Edward – sz�lt, majd hallottam, hogy fel�ll az �gyr�l, �s m�g�m s�t�l. H�tulr�l �tkarolt – Nekem te vagy a mindenem. – mondta. Megfordultam, �s a szem�be n�zve kezdtem besz�lni.
• Bella, ez egy nagy d�nt�s. Soha t�bb� nem lesz es�lyed emberk�nt �lni. Ott van Charlie, �s Ren�e, a bar�tid az iskol�b�l. –tudtam, hogy az utols� es�lyemet is ki kell j�tszanom. – �s ott van Jacob is…
• Edward, ezt m�r megbesz�lt�k. – mondta, de a hangja m�r kor�ntsem volt annyira hat�rozott.
• De Bella, te nem akarod ezt! Gondolj bele, mit vesztesz el ezzel a d�nt�ssel. – k�rtem
• Edward, k�rlek! D�nt�ttem, �s te meg�g�rted, hogy meg fogod tenni. �s itt van Victoria is, nem lehetek ember, nem lehetek gyenge.
• Megv�delek, ha idej�n. K�rlek, Bella! Gondolkodj el ezen! K�rlek. – suttogtam elhal�an
• Meg�g�rted – suttogta, majd visszah�tr�lt az �gyra, �s �sszekuporodott rajta.
• Bella, ne haragudj r�m! �n csak t�ged akarlak megv�deni ett�l. Ez a vil�g vesz�lyes, �s ijeszt�.
• Nem r�d haragszom. Magamra vagyok d�h�s, ami�rt �jra meg �jra ki akarom er�szakolni bel�led azt, amit nem akarsz megtenni. De majd Carlisle… - mondta volna, de oda s�t�ltam, �s az ujjaimat a sz�j�ra tapasztottam.
• Azt hiszed, hogy nem akarom? – k�rdeztem, majd elvette az ujjam az ajkair�l
• Mi m�s magyar�zat van r�, hogy semmik�ppen nem akarsz �tv�ltoztatni? –�rtetlenkedett
• Bella, ezt m�r egyszer elmondtam. Nem is tudod, mekkora megk�nnyebb�l�s lesz nekem, ha m�r nem leszel ember. Nem kell minden pillanatban odafigyelnem, nehogy �sszet�rjelek, nem kell att�l f�lnem, hogy a v�redet k�v�nom. �n csak meg akarlak t�ged �vni a m�regt�l, �s a szomj�s�gt�l. A gyilkos �szt�n�kt�l, amikt�l �n m�g ma is elsz�rnyedek. �s nem akarom, hogy a lelked odavesszen.
• Edward! – fogta most � a kezei k�z� az arcom – B�rmit feladn�k �rted. �s ne f�ltsd a lelkem, hisz a ti�d sem veszett el! Tudom, hogy nem!
• Bella, de ez… - mondtam volna, de a mutat�ujj�t az ajkaimra helyezte.
• Shh, semmi de. Szeretlek, �s te is engem, �r�kk� veled akarok lenni. Soha nem elengedni. �s nekem ez b�ven el�g ok, hogy feladjam az emberi �ltem �rted. Sokkal t�bbet is megtenn�k.
• Nem k�rhetem, hogy miattam ezt tedd. �gy is el�g �nz� vagyok, ami�rt csak magamnak akarlak. Ami�rt meg akarlak szerezni, �nz� m�don. - mondtam
• Edward, nem kell megszerezned, ami m�r am�gy is a ti�d. – suttogta a f�lembe
• Nem birtokolhatlak.
• K�rlek, ne vit�zzunk ezen! – k�rlelt most a szemembe n�zve
• Rendben. Nem szeretek veled vit�zni. – mondtam, majd megfogtam Bell�t a derek�n�l fogva, �s �jra az �gyon voltunk.
• Sz�val, nem szeretn�d kit�rgyalni ebben a hatalmas �gyban rejl� lehet�s�geket? – k�rdezte �jra rem�nnyel telt hangon. Nagyot s�hajtottam, de nem b�natosan. Valami�rt boldogs�got �reztem.

Sokkal er�sebben �reztem, hogy �  egy aj�nd�k nekem. Kaptam egy es�lyt a boldogs�gra a sorst�l, sok�ig tart� mag�ny ut�n, �s nem szalaszthatom el.

• Egy valamit �g�rj meg, �s akkor �tv�ltoztatlak, amikor csak akarod. – k�rtem
• H�t persze, mond csak.
• Hogy ut�na �r�kk� egy�tt lesz�nk. �r�kk�, ameddig csak lehet, �s semmi nem fog az utunkba �llni, b�rmi j�jj�n. tudom, hogy �n k�vettem el ezt a hib�t, utamba �llt egy akad�ly, �s �n nem voltam k�pes t�ljutni rajta. Egyed�l. De egy�tt vagyunk.
• Meg�g�rem - suttogta k�nnyes szemekkel. – �r�kk�.

Megcs�koltam Bell�t, lassan, szenved�lyesen. Az ajkaink szinte alig s�rolt�k a m�sik�t, de most Bella sem akart t�bbet. Kezeit a nyakam k�r� kulcsolta, majd az egyikkel a hajamba t�rt.

• Bella, mennyi id�t szeretn�l m�g? – nyitott be Alice.
• Hopp�, bocsi. – nevetett
• Igen Alice, bej�hetsz. – sz�rtem a fogaim k�zt, majd m�g egy gyors cs�kot leheltem Bella ajkaira.
• Mennyi id�nk van m�g? – k�rdeztem fesz�lten. Bella mellettem �lt, �s �tkaroltam a derek�t.
• H�rom nap. – v�laszolt Alice.
• Mennyi id�, am�g mindent elint�z�nk? – k�rdeztem
• Mi mindent? – v�gott k�zbe Bella
• A k�lt�z�s, indok Charlie-nak… - soroltam
• Jacob. – motyogta Bella maga el� meredve

Felcsillanni l�tszott egy rem�nysug�r, hogy Bella belegondol, mi mindent hagy maga m�g�tt, ha bez�rja az emberi �lete ajtaj�t. Tal�n t�nyleg ember marad. Ember, am�g csak lehet. Maradhatna ember �lete v�g�ig is ak�r.

• Bella, b�rmikor meggondolhatod magad. Ne f�lj kimondani, amit �rzel. – suttogtam a f�l�be, �gy, hogy Alice se halja.

Bella hevesen r�zni kezdte a fej�t.

• Nem, eld�nt�ttem. Csak m�g egyszer besz�lni akarok Jacobbal. Utolj�ra… - suttogta r�m n�zve.
• Ahogy szeretn�d. – mondtam.
• Akkor k�t nap m�lva? – k�rdezte Alice
• Igen, az j� lesz. – v�gta r� Bella szinte g�piesen.
• Ok�, akkor hagylak titeket. – mondta Alice, majd �v� pillant�st vetett Bell�ra, �s kiment a szob�b�l.
• Biztos vagy benne? Ez m�r csak rajtad m�lik. – mondtam Bell�t az �gyba fektetve. A k�nnyei a csukott szemh�j�n �t is kicsordultak.
• Igen. – szipogta – Nincs sz�momra fontosabb n�lad.
• K�sz�n�m. – mondtam, majd szorosan magamhoz szor�tottam. Kezeit �jra a nyakam k�r� fonta, fej�t pedig a v�llamra hajtotta. �reztem, ahogy a forr� k�nnyei �titatj�k az ingemet, de nem �rdekelt. M�g szorosabban �t�leltem, �s a f�l�hez hajoltam.
• �r�kk�. – suttogtam neki
• Igen, �r�kk�. – szipogott Bella. – Szeretlek!
• �n is szeretlek! – pusziltam meg a nyak�t.

Tudtam, ha ember lettem volna az �n k�nnyeim is kicsordultak volna. Hisz Bella szenvedett, de egyik�nk sem tudott m�s megold�st. Most mit meg nem adn�k az�rt, hogy ember lehessek! Annyival k�nnyebb lenne minden!

�reztem, hogy Bella teste lassan elernyed a karjaim k�zt. Hallottam a sz�ve ritmusos dobog�s�t, �s az egyenletes l�gz�s�t. Az �gyra fektettem, majd betakartam, �s mell� fek�dtem.

Most �n hajtottam az � mellkas�ra a fejem. F�jdalmasan hatolt bel�m a tudat; a sz�v�nek dobban�sai m�r meg vannak sz�ml�lva…