(Bella szemszöge)
[megjegyzés:az emlékeket NEM részletezem,mert nem fontosak+Jasper NEM szerelmes Bellába.Hiába vannak benne erre utaló szavak NEM szerelmes]
-Bella.Szia-köszönt kedvesen.Kicsit túl kedvesen...
-Victoria?-kérdeztem halkan.Ez berögzült volt.Nem tudom hogy miért...
-Ohh igen.Van egy jó hírem...akarod hallani?-huppant le mellém az ágyra csevegõ beszédünket kezdeményezve
-Nem.-mondtam tömören
-Nem öllek meg...most nem-mosolygott szélesen-mert meg foglak kínozni.A világ összes fájdalmát át kell majd élned.-vigyora gyorsan átment vicsorgásba
-Miért?-suttogtam
-Kettõs büntetés-vágta rá hidegen-Te szenvedsz,és Edward meg végignézi amint szép lassan szétesel.-nézett a szemeimbe.-Mond csak,milyen volt az erdei kaland?
-Te voltál?-fagyott meg a vérem
-Hát hogyne-nevetett fel
-Charlie?-nyögtem
-Jól van...még.Mind addig amég én úgy akarom-felelte
Ohh most mennem kell.-ugrott fel,és az ablak felé igyekezett-Jajj hogy el ne felejtsem-fordult vissza felém-a következõ csapásom erõs lesz-és azzal már ott sem volt.
Még jobban elkezdtem zokogni.Miért?Miért?Miért?Milyen erdei kaland?Miken mentem keresztül?Ez csak egy rossz álom...de akkor mért nem ébredek fel?Elég volt!Ez nekem már túl sok.Bele fogok õrülni.Sokat sírtam ma:hamar el is aludtam.
Nem sokat voltam öntudatlan,mert körülbelül egy óra mulva már ébren táncoltam ki a fürdõszobából,ahol a mindennapi szükségleteimet végeztem.Azomban amikor visszamentem a szobámba,az ágyamon...
******
(Edward szemszöge)
Szörnyen szégyenlem magam...és ezt csak tetézte az,hogy Jasper kishíján nekemesett.Volt logika abban amit mondott:végülis igen...mért ne szólt volna ha Bella tényleg szerelmes lett volna?Lehet hogy igaza van...de lehet hogy csak engem akart kímélni.Hiszen a vak is látta hogy megerõsödött a kapcsolatuk.A szerelmem már csak a testvéremet tûri meg maga mellett...És akkor jött az,hogy csak arra emlékezett hogy szakítottam vele...ezekszerint arra nem,hogy én mennyire megbántam,és hogy hányszor mondtam neki hogy szeretem...a jó emlékei elvesztek:mit is várhattam volna?Én egy gonosz,lelketlen,mazochista szörnyeteg vagyok,aki...aki õrülten szerelmes egy olyan elbûvölõ,és törékeny emberbe mint Bella...oh az én Bellám...vagyis már nem az enyém...és ha eszébe jutnának az emléklei akkor sem állna szóba velem.Goromba voltam vele...ordítoztam,és ráncigáltam...megérdemlem.
-ELÉG!ELMEGYEK!-pattantam fel az ágyamról,és az erdõbe vettem az irányt.Futva szeltem az erdõt,olyan gyorsan,hogy egy 911Turbo versenyautó is alulmaradna velem szemben.Ez általában mindig megnyugtatott...ám most is-mint az utóbbi pár napban-csak Bella járt az eszembe.A mosolya,az arca,és a csókja...
-Biztos hogy ezt akarom?-kérdeztem magamtól
Megráztam a fejem,és csak futottam.Futottam,mindegy hogy hová,csak el innen.Minnél meszebb az imádott lánytól,akit annyira szeretek,hogy az már beteges.Minnél meszebb tõle,nehogy megbocsájtson,és hogy nehogy újra felemeljem a hagom vele szemben,vagy netán újra bántsam,esetleg veszélybe sodorjam.Méltó büntetést kaptam az élettõl...
Hamar elértem az alaszkai erdõt...és automatikusan megálltam.Körbepillantottam:minden tele van fával,és "zöld trutymó"val ahogy Õ mondaná.Minden annyira természetes.Ez így nem jó.Megpördültem,és udasuhantam egy 3 és fél méter vastak törzsû fához,s minden erõfeszítés nélkül téptem ki,majd fektettem el.Rátelepedtem,és behunytam a szemem.Valami megoldásnak csak kell lennie.Csak el tudom felejteni...csak...csakhogy én nem akarom elfelejteni.Vágyom rá.Vágyom a csókjára,az érintésére...és a testére.Nem,nem a vére csábít.Már nem.Az az idõszak elmúlt.Teljes mértéken,betegesen,és visszavonhatatlanul beleszerettem.Rájötem hogy birtokolni akartam.Túlságosan is.Ha már valaki hozzáért,vagy jelenesetben megölelte-mint Jasper-,azt meg akartam gyilkolni.Nem is tudom mit tettem volna ha esetleg Mike lett volna testvérem helyében.Egy bizonyos:rövid élete lett volna.Gondolkozásomból egy nõi hang ugrasztot ki.Fele olyan boldogító sem volt,nem is hasonlított arra a hangra amit igazán hallani akartam.Még csak a közelébe sem ért.
-Hello szépfiú-szólított meg.
-Szia.-ránéztem,de bár ne tettem volna.Éreztem amint fellángol bennem a szerelem.Kívántam õt.De igazából nem is voltam szerelmes,mert tudtam hogy csak Bellát vagyok képes szeretni,de ez más volt.Az elmémet ellepte az a bizonyos köd,és én akaratlanul is mellé léptem.Ismétlem:bár ne tettem volna!Kezeim az agyam parancsaitól elkülönülve megérintették kerekded idomait,s én elszörnyülködtem magamon.Én nem akartam megérinteni.Hiába tiltakoztam,az ajkaim meggondulatlanul tapadtak az övére.Próbáltam elszakadni tõle,de nem ment.Pedig én EL AKARTAM TÕLE TÁVOLODNI.Olyan volt,mintha a testem életre kelt volna,fittyet hányva az agyam parancsaira.Ledöbbentem magamon.Érthetetlen módon markoltam bele a hátán feszülõ anyagba,s egy heves mozdulattal szakítottam ketté.
-Állj,állj,állj-nevetett az arcomba
.Bocsánat-suttogtam
Nem haragszom.De most menjünk haza.Rendben?-kérdezte,és egy elég keveset takaró csõtoppot húzott magára,mivel a másik felsõrésze használhatatlanná lett a kezeim alatt.Kézenfogott,és elkezdtünk szaladni Forks felé.
******
(Jasper szemszöge)
Fortyogott bennem a düh.Rohanni Bellához.A legjobb barátomhoz.Már éppen az ablakába akartam felugrani,amikor elkezdett szörnyen égni a torkom.Megéreztem az illatát,és bódultan hátráltam,visszarohanva az erdõbe.Veszedten rohantam minnél beljebb.Igaz hogy már immunis voltam az illatára,de azért jobb felkészültebb lenni.Nem kockáztatom az életét.Elkezdett csipogni a mobilom,ám én oda sem figyeltem.Lefékeztem,s beleszippantottam a levegõbe...egy medve.Igen,egy...és mégegy!Pazar!Elég lesz hogy levezessem a dühömet.Újból rohanni kezdtem,s nem sokkal késöbb megálltam.Támadóállásba helyezkedtem.A következõ 20másodperc eltelte után az egyik medve kettétépve,míg a másik elsõ lábak nélkül hevert a földön.Ekkor elégedetten mosolyogtam,és kihúztam zsebembõl a telefonom.
"Gyere haza.Beszélnünk kell:Alice"
Rohantam a szerelmemhez.Olyan érzésem volt,hogy valami baj van.Egy teljes percbe sem telt bele,már a bejárati ajtónál álltam,és elégedetten figyeltem,hogy drága testvérem nincs itthon.
-Alice!-léptem hozzá,s egy hosszú,mély szenvedélyes csókban forrtunk össze.Mikor vége lett,csupán a derekát szorítottam magamhoz védelmezõen.Csak ekkor ébredtem rá,hogy a családom érzelmei féltést,és veszélyt tükröznek,bánattal vegyítve
-Valami gond van?-kérdeztem gyorsan
-Elmegyek.-nyögte elfúlón a számomra legkedvesebb teremtmény.
-Miért?És hová?-követeltem,ám egy percre sem engedtem el a derekát
-Nem mondhatom meg.Egyedül kell mennnem.Egy hét,vagy legfeljebb kettõ,és itthon leszek!-nézett a szemembe,majd egy lágy puszi után felszaladt az emeletre.
-Jasper...Edward egy nõvel visszatér,és...ennek rossz vége lesz.Elképzelhetõ hogy ez ugyanaz a vámpír...akit Denaliba üldöztünk...-szegezte rám tekintetét apám
-Én nem akarom látni!Beszélek Alice-el.-indultam fel a lépcsõn.
Beléptem a közös szobánkba,s megpillantottam,amint a ruháit egy nagyobb bõröndbe rendezni,emberi sebességgel.
Odaosontam s egy könyed mozdulattal becipzároztam az immár teli bõröndöt.Megfogtam a derekát,majd magam elé fordíottam.
-Szeretlek-leheltem,s arcunkat fél centi választotta el egymástól.
Válasz helyett felkacagott,s megcsókolt.Éreztem az érzelmeit,amik mély szenvedélyt,és hevességet tükröztek.Ez átszált rám is,és a ruhái darabokban bomlottak a  szoba végében.Nem sokáig tartot,ám annál jobban élveztük a mi kis "búcsú éjszakánkat".Felöltözött,és felhõtlen mosollyal ült le mellém az ágyra
-Jazz,én igazából részben Edwardék miatt megyek el.-jelentette ki szétterülve a mellkasomon-Baj lesz.Most nem mondhatok semmit,de Edwardot csak a mély érzelmekkel lehet majd észheztéríteni.Láttam hogy mit fogsz csinálni.Tedd meg.Nem fogok megharagudni!-nézett a szemembe
Rendben,bár nem értem,de efelõl szemernyi kétséged se legyen.-vágtam rá
Biztos?Bella lesz a tét.A lelki világa!-vetette oda kurtán,s az ajtóba toporgott:menni készült
Ugyanúgy megvédem mint téged.Ti vagytok a legfontosabbak!-vettem fel a dühöt ábrázoló arcomat,s egy könyed mozdulattal felkapkodtam valami ruhát
Oké.Szeretlek.Majd találkozunk-lehetlte,s megcsókolt.
Vigyázz magadra.Szeretlek-mondtam majd visszacsókoltam.A következõ pillanatban már a nappaliba voltunk,s én kikisértem hercegnõmet,és elindultam én is a célomhoz:Bellához.
Elértem az út szélét,és felkapaszkodtam az ablakára.Senki nem volt ott,így leültem az ágyára.De megéreztem egy vámpír szagát.ismerõs volt,de mégis idegen...egy nomád vámpír...Egyszercsak nyílt az ajtó,és belépett.
-Bella-köszöntem neki komoran
-Jas...Jasper-nyögdécselte
-Ne legyél zavarban.Nem haragszom rád-sziszegtem összeszorított foggal utalva az érzelmeire-Járt itt valaki?-szegeztem rá tekintetemet
-Nem válaszolt,csak a padlót fixírozta.
-Járt?-kérdeztem lágyabban,mikor mellé léptem
-Igen.Victoria-suttogta lehajtott fejjel.
-Most pedig én nem válaszoltam,csak megöleltem.A következõ pillanatban elkezdett keservesen zokogni.Nem is kezdtem el felmérni a képességemmel,mert istenbizony akkor én is ugyanígy tettem volna.Mármint ha képes lettem volna erre az emberi tevékenységre
-Õ volt-zokogta-õ tervelte ki...
-Mit?-értetlenkedtem,miután lefektettem az ágyra,és mellé ültem.õ behunyt szemmel próbáta a könnyeket visszatartani,de azok alattomban kicsordultak
-Az erdõben...mikor meg akartak erõszakolni-nyitotta ki a könnyel teli szemét.-Igen,már emlékszem arra.De csak arra...-tette hozzá amikor meg akartam kérdezni.
-Nyugodj meg.Nem lesz semmi baj-bizonygattam,miközben egy erõs nyugalom-hullámot küldtem felé.
-Köszönöm-suttogta elgyötörten,majd átkarolt.Szokatlan volt,de én is visszaöleltem.
-Minden erõmmel arra koncentráltam hogy mihamarabb elaludjon.Bevetettem az egyik legtalásosabbat:elaltattam.Egész este figyeltem,és óvón öleltem át.Idõközben megváltozott a véleményem:õ már nemcsak a barátom,hanem õ a legkedvesebb EMBER kit valaha ismertem.Alice után õt szeretem a legjobban.Ölni is képes lennék érte.Nem is értem Edwardot!Egy ilyen lányt megbántani...inkább köszönhetne neki hogy végre néhanapján képes mosolyt csalni az arcára.Bella elõtt Edward soha nem mosolygott.Csupán vadászott,és zenéthallgatott.Nem volt teljesen önmaga.Az utóbbi idõben mindig vidám volt...de most megint ugynaz az unalmas Edward aki volt.Visszatérve a mai napra...mit értett azon Alice hogy "Edwardot csak erõs érzelmekkel lehet majd észheztéríteni!"...hisz én értek a legjobban az érzelmekhez...vagy mégsem?Itt fekszik mellettem egy emberlány,akinek az érzései félelmet,nyugtalanságot,és összetörtséget mutatnak...ajjajj.És ittvan még az a nyamvadt vöröshajú is!Nem fog hozzáérni egy ujjal se egyik szerettemhez sem!Eleget harcoltam a saját fajtámmal!Simán megvédem õket!Simán!
Idegességemben még az emberi füleknek is jól hallhatóan felmorogtam,mire Bella szemei felpattantak
-Nyugalom.Nincs semmi baj.Aludj-simítottam végig a hátán.
-Nem baj?-kérdezte,és merõen pillantott a kezeire ami a mellkasomon,és a hasamon telepedtek le.
-Nem.Dehogyis.
-Rendben-suttogta,és kis idõ múlva visszaaludt
Hajnalodott már,amikor úgy éreztem ideje hazamennem mielõtt felébred.Lefejtettem magamról a karjait,majd egy határozott mozdulattal az ablaknál termettem,és kiugrottam azon.Rohantam.A hideg reggeli levegõ külön jólesett.Kitisztította a fejem.Mikor hazaértem fagyos hangulat volt.A nappaliban ültek a többiek.Kivéve többszörös feleségemet,és az "imádott" testvéremet.Leakasztottam a kocsikulcsom,majd rájuknéztem.
-Valami történt?-kérdeztem,mivel mélységes undorodást,és néhol félelmet is észleltem
-Rosalie dacos arckifejezésén kívül belebotlottam Esme aggódó,míg carlisle céltudatos arcába.Utoljára hagytam Emmettet,aki mint mindig,most is,fülig érõ vigyorral nézett vissza rám.Nem volt kedvem csevegni,de azért ledobtam magam a kanapéra,a nappaliban lévõ kávézóasztalon pedig nagyot csattant az elõbb említett kocsikulcs.
-Victoria visszajött-jelentettem ki nyugodtan
-Honnan...?-kezdte Rose,de legkevésbé sem szerettem volna végighallgatni a szitkozódását.A szavába vágtam:
-Bella mondta.Beszélt vele-sóhajtottam
-Remek a kiscsaj!Még a végén puszipajtások lesznek-hahotázott hangosan bátyám
-EMMETT-förmedtek rá a szobában ülõk,kivéve engem,és Carlislet.
-És te otthagytad egyedül?-nézett rám nevelõapám
-Hát...Victoria meg is ölhette volna de nemtette...nekem meg haza kellett jönnöm átöltözni.-hadartam-És most megyek is.Már biztosan hiányol-ugrottam talpra
-Ohh Jazz!Csak nem?!És nekem meg nem is mondtad?-vigyorgott Emmett,de ez lefagyott arcáról,mikor ránéztem
-Fogd be!-sziszegtem,és eltüntem a lépcsõfordulóban.
Felvettem valami ruhát,igazságszerint nem is néztem meg hogy mit.Alice vásárolt,szóval csak jó ruháim vannak...Lementem a garázsba,és kitolattam a kedvenc fekete ferrarimmal*.Szerettem ezt az autót.Még az elsõ (Cullenekkel) közösen ünnepelt születésnapomra kaptam Esmétõl.Nagyon gyors volt,és feltûnõ.Bár az utóbbi nem éppen a jó tulajdonságáról híres...
Nemsokkal késöbb leparkoltam Belláék háza elõtt,és szinte már kilométerekrõl éreztem hogy charlie nincs itthon.Felugrottam Bella ablakába,és döbbenten tapasztaltam hogy még mindig ugyanúgy alszik ahogy itthagytam.Még csak meg sem moccant.Oké,az altatásom hatásos volt.Talán kicsit túl hatásos.Fél hat ...hmm.Még aludhat.Legalább addig sem sír.Leültem az ágya szélére,és egyre csak bámultam.Bámultam,mert tényleg csodálatos amikor alszik.Nem is tudom meddig néztem,mikor mocorogni kezdett,és a lélegzetvétele is felgyorsult.Majd hunyorogva kinyílt a szeme,és felült az ágyban.
-Jasper?-dörzsölte meg hitetlenül a szemét,mire én elmosolyodtam
-Igen?Hogy aludtál?-kérdeztem,és éreztem hogy boldog.Boldogsága rám is hatott.
-Jól.Hány óra?
Késõ van.Készülj el,el fogunk késni-vigyorogtam rá,mire fintort vágott,kezéhez kapott valami ruhát,aztán kiviharzott a fürdõbe.Alice-el ellentétben,neki úgy negyedórába telt mire elkészült.Olyan Bellás volt.Saját stílusa,majdnem mindenkinek tetszik.Nekem kifejezetten.Mikor kilépett a fürdõbe beszólt a szobába is:
Reggelizek,és utánna indulok.
Úgyérted indulunk!-helyesbítettem,mire értetlen arcot vágott-Én viszlek suliba.Nincs kedvem egyedül menni.De ha nincs keded...-tetettem,mert tudtam hogy ez bejön.Elmosolyodott,és bólintott fülig érõ szájjal.
Lementem hozzá a konyhába.Éppen elõvett egy tálat,és beleöntött sok-sok kis gömbölyû valamit,én meg hangtalanul a mögötte lévõ konyhapultnak dõlve figyeltem.Számítottam rá hogy megijed és elejti a kezében lévõ dolgokat,ezért résen voltam.Jó megfigyelõ vagyok:a következõ pillanatban felsikított,én pedig hangtalanul kaptam a tálka után amibõl szerencsére nem szóródtak ki azok a valamik
Máskor legyél óvatosabb-nevettem el magam
Máskor ne ijessz meg!-húzta el a száját
Leült a legközelebb álló székre,és letette maga elé a tálkát
-A fenébe-morgolódott amikor bevett egy kanálnyit abból az emberi "kajából"?!
Kérdõn néztem rá,mire elõhúzott a hûtõbõl...tejet?!Oké,ezt már felismerem.
Nem szeretem a mûzlit magába-magyarázta-tudod,ezt tejjel szokás enni
-Aha...-úgy tettem mint aki érti,pedig fogalmam sem volt róla hogy miket beszél.De legalább megtudtam hogy ez az izé a mûzli...Az 1800-as évek második felében az emberek nem ilyen dolgokat ettek...és mióta vámpír vagyok nem tartom számon hogy miket esznek...hajjaj.Bûntudatom van...ideje volt elõvenni egy szakácskönyvet...
-Szóval...jó ez az izé...ez a mûzli vagy mi?!-kérdeztem 2 perc hallgatás után-nem tûnik ínycsiklandozónak...
-Igen...tudod szivesen adnék neked is valamit enni,de sajnos a hûtõben nincs egy antilop,vagy õz sem...el kell hogy szomorítsalak...grizzlynk sincs.Bocsi-nézett rám bûnbánó képpel mire felnevettem-Máskor szólj ha jössz,és megpróbálok neked is bevadászni...esetleg kölcsönvehetném Charlie puskáját...
-Fejeltsd el!Túlélem...de ha annyira éhes lennék,akkor itt lennél te-ironizáltam,bár ez a lehetség egyszer sem merült fel bennem,és nem is fog.
-Mehetünk?-kérdeztem,mire lelkesen bólintott.
Elindultunk,ám a verandán megállt.
-Mért nem csodálkozok ha most aztmondom hogy ez a tiéd?-sóhajtott fel,mikor meglátta a fekete ferrarimat
-Gyere-öleltem át,és besegítettem az anyósülésre.Megkerültem a kocsit,aztán én is bevágódtam a volán mögé.
Az iskolához vezetõ út nagyon...gyors volt,tekintve hogy tövig nyomtam a gázt...220al mentem,így alig egy perc múlva már nyitottam neki a kocsiajtót.
-Jasper...én nem emlékszem az iskolatársaimra...-torpant meg,s könnyezni kezdett a szeme
-Na kezd megint-öleltem magamhoz-majd én segítek.Nem kell félned.Nem hagylak egyedül,csak az órákon.Abból meg egy közös-mosolyogtam el.
-Rendben-ölelt vissza.
-Bella!Bel...-jött felénk Jessica lelkes hangja,ám amint meglátott ledöbbent.Lefékezett elõttünk úgy kétlépésnyire,mire én elengedtem Bellát
-Szia Jessica-köszöntem neki udvariasan,bár nagyon utáltam
-Szia-szólt félénken Bella is,de még mindig csimpaszkodott belém
-Sziasztok?!-ajjajj...kínos érzelmei vannak.Ebbõl semmi jó nem fog kisülni.
-Bella...beszélhetnénk...négyszemközt?-kérdezte bátortalanul
-Jasper elõtt nincsennek titkaim-jelentette ki,mire mégjobban kapaszkodott belém.Ezt viszonoztam is.
-Okkké...szakítottatok Edwarddal?-vett erõt magán
Bella rámnézett,és gyûltek a könnyei.Nekem kellett válaszolnom...most mit mondjak?Ha aztmondom hogy igen,akkor tutira szertefoszlik mindien reménye,ha pedig azt hogy nem,akkor kell Bellának is kell valami magyarázat hogy mért nem Edwarddal jött,és hogy mért viselkedik vele olyan szörnyen.Edward ugyanis a parkoló túloldaláról küldött felém,szúrós,és dühös pillantásokat!Éreztem hogy nemsokára ki fog törni.Részemrõl rendben lenne,csak ne itt!Otthon bármikor megverem,de itt azért egy kicsit brutális lenne.
Erre nem tudok válaszolni.Összevesztek,de nem szakítottak.-hadartam,majd a szemem sarkából lopva pillantottam Bellára-És mi most megyünk!-nyomtam meg az utolsó szót.-Szia!
Nem vártam meg hogy köszönjön,elléptem mellette Bellát magammal húztam.Nincs szükségem a tettetett aggodalmaskodására.Legkisebb bajom is nagyobb ennél.Összeölelkezve léptünk be az iskolába.Le merném fogadni hogy többen is azthitték hogy egy párt alkotunk...TÉVEDNEK.Napközben többször is éreztem Edward szúrós pillantását.Bella elsõ órája biológia volt,így Edward nyomon követett minket,amég a teremhez kísértem a "hugom"at.Valamivel idegesíteni akartam...és bár nem ez miatt tettem,de amikor be kellett mennie az órára egy puszit nyomtam a feje búbjára,majd vállonveregettem:
-Ne sírj.Nem érdemli meg-emeltem ki a szükséges szavakat.-Óra után találkozunk.-azza lágyan betoltam a terembe,de Edward útját eláltam
--Hé Edward!Beszélnünk kéne-támaszkodtam az elõtte álló ajtófélfának
-Mit akarsz?-kérdezte egy idegen éllel a hangjában
-Figyelj!Engem nem érdekel hogy mit csinálsz,de legalább Esmére lehetnél tekintettel!-ugrottam elé egyenesen
-Hogy mi?!?!-kerekedtek el a szemei
-Nem jösz haza.közben meg feltünsz itt a suliban!Edward!Ez nem te vagy!Esme össze van törve!-mondtam nyomatékosan
-Meg van rá az okom.Jön Mr Wagner.Megyek!-mondta halkabban
-Várj!Szét fogsz rövidesen esni!-tettem a  vállára a kezem
-Megyek!-rázot le,és leült Bella mellé.
******
(Edward szemszöge)
Legszívesebben most tombolnék.Felkennék néhány embert a falra,elsõként Newtont,és Jessicát.Aztán összezúznék néhány kocsit is.Igazavan Jaspernek...szét fogok esni.Nem értem mi van velem.Melanie...azóta mióta találkoztunk az erdõben úgyérzem nem vagyok önmagam.Mikor a közelemben van azt akarom hogy...én akkor nagyon kívánom.De ha esetleg elválunk utánna én...undorodom magamtól.Szörnyû volt hogy nem tudtam kontrollálni magam.Én...olyankor nem az agyam parancsol...hacsak...hacsak nem õ az a...de nem.Hisz akkor ellent tudnék állni neki...nem,nem az nem lehet.NEM!
Épp elmélkedtem az autómnak dõlve,mikor megláttam a fekete ferrarit...Jasper...és...BELLA?!Igen,ez az én Bellám volt.Az illatát még így is érezni lehetett...és akkor kiszált a testvérem vigyorral az arcán,s kisegítette egyetlen szerelmemet az autóból.Már ekkor ökölbe szorult a kezem,és akkor megláttam ahogy ölelkeznek...ez kész...ez most kiütött.Sokkot kaptam...ezért is nem ugrottam Jazznek.Még Jessica is idióta kérdésekkel halmozza.A fantáziájáról meg nem  is beszélek,mert hányni tudnék...oké,ezt még tûrtem is,gondoltam ennél rosszabb nem is lehet.De tévedtem...amikor befelé mentünk,és majdnem elértük a biológia termet,Jasper egy puszit nyomott a feje búbjára.Szegény mobilom...kettétört a kezemben.Ha volt valaha is reményem hogy Õ csak engem szeret,az most szertefoszlott...De mit vártam?Hisz megcsaltam!Igaz,õ ezt nem tudta,sõt azt sem tudta hogy együtt vagyunk,de...ez attól még megcsalás...
"Undorító vagy Edward Cullen"-üvöltöttem magamba folytva az összes haragomat.


*Ebben a részben spec.Jaspernek egy fekete Ferraria van