(Bella szemszöge)
Kaptam egy puszit a fejem búbjára,ami nekem nagyon szokatlan volt.Ha belegondolok akkor biztos hogy nem csak nekem,mivel többen is visszafordultak,és tágra nyílt szemekkel nézték a jelenetet.Csak vállat vontam,és mikor megláttam a közeledõ Edward alakját,akaratlanul is könnybe lábadt a szemem.Fájt ránézni.Fájt.Tökéletes volt.A tökéletesség csak úgy sütött minden mozdulatáról.Olyan kecsesen mozgott,hogy azt nem is lehetett szavakba önteni.Rossz volt nézi ahogy a lányok epekednek utánna.Szinte elolvadtak,mint meleg napon a csokoládé.Mit is vártam?Hogy egy ilyen gyönyörû teremtésnek jó leszek én?Egy ügyetlen ember,aki minden percben a halál és az élet között ingázik?!Soha nem láttam még hibázni.Minden téren tökéletes,és felelõségteljes volt.Mindig jó döntést hozott.Magabiztos.És...jó döntést hozott,amikor elhatározta hogy szakítunk...legalábbis neki ez volt a jó.Az hogy nekem mi lenne,az már csak az én gondom.
Nagyot sóhajtottam,majd rámosolyogtam Jasperre,aki lágyan betolt a terem ajtaján.Mike és Eric is néztek "minket" de én nem törõdtem velük.Mikor leültem láttam hogy Edward és Jasper beszélgetnek..nem is!Jasper beszél Edwardhoz,aki néhol-néhol megrázza a vállát,vagy a fejét.Ezt aligha lehet beszélgetésnek nevezni.
Aztán...Jasper eltünt,és Õ a szemembe nézett.Arany szemeiben gyötrõdés honolt.Mikor leült mellém,éreztem a pillantását magamon,és én ösztönösen odakaptam a fejem.Nem rezzent meg,gyönyörû szemei szinte perzseltek.Én ugyanúgy próbáltam visszanézni mint õ,de ez nem ment.A szemeim szerintem vörösek lehettek,és csillogtak is.Sokat sírtam,és én éppen most is a sírás küszöbén táncoltam.
******
(Edward szemszöge)
Idegesített amit Jasper mondott...de mégjobban,hogy igaza is van.Ha rájuk nem is,akkor talán Bellára,vagy Esmére lehetnék tekintettel.Viszont nincs bõr a pofámon belenézni gyönyörû,csokoládébarna szemeibe,ami legtöbbször csillog a kiváncsiságtól.Most is csillogtak,de nem a kíváncsiságtól.Sírt.Sírni akart.Nem tudom nézni...talán beszélnék is vele...de az a tudat hogy megcsaltam,mindig megakadályoz.Undorító egy alak vagyok.Nem tagadom.De mégis...vonz a tekintete,és az illata.Nem tudom nem szeretni.Képtelenség.Õ mindig is az én Bellám marad...És ahogy mindig,most is firkálgat a füzetébe...
nem számítottam rá,de megakadt valami a firkálgatásai között...
******
(Bella szemszöge)
Éreztem magamon a perzselõ tekintetét,mégsem mertem odakapni többször a fejem.Még a végén elsírnám magam...fáj ránéznem.
És akkor,ahogy firkálgattam,egyszercsak beugrott valami...
"És akkor az oroszlán beleszertetett a bárányba
-Micsoda buta bárány!
-Micsoda beteg,mazochista oroszlán!"
Le is firkantottam a füzet-firka címû mûvem középpontjára,és éreztem hogy megmerevedik mellettem.Ígéretemet megszegve odakaptam a fejem,és elcsodálkoztam...a szemei mélyfeketék voltak,és minden izma megfeszült.Illett rá a mondás:
"Ha-a-szemével-ölni-tudna-már-nem-élnénk"
Valami baj van?-suttogtam inkáb csak magamnak
Nem!Nem semmi!-motyogta zavartan,majd kihasználva hogy az óra végetért,kiszáguldott a terembõl.
Az ajtó félig nyitva maradt,és én éppen láttam Jasper kedves tekintetét,a szekrényemnek dõlve
******
(Jasper szemszöge)
Aggódom Edward miatt...hisz mégis csak a testvérem.Állj!A francba Jasper!Te mindig mindenkiért aggódsz!Hagyd abba!Két dolog miatt kell aggódnod:az egyik Bella,a másik Alice.Ohh igen!Alice...az én drágaságom...hiányzol
Mr. Hale!Válaszolna?-dühöngött a tanát.
Elnézést!-böktem feléje,mire méginkább dühös lett
Rendben!Többet ne forduljon elõ!Mr.Cheeny,a válasz?-förmedt egy Ben nevû srácra a spanyol tanár,ám nem volt ideje a szólítottnak,mert vége lett az órának,és én is a biológia terem felé vettem az irányt.Még pont idõben érkeztem,testvérem éppen elõttem viharzott el,feszülten,és dühösen...talán még egy kis bánat is közrejátszott.A tanterem ajtaja félig nyitva maradt,és éles látásomnak köszönhetõen megláttam Bellát,amint a jegyzeteit rendezi el csodálkozva.Aztán kiborotkált,és kérdõ tekintetemet meglátva megszólalt:
Mi az?
Történt valami?Edward nagyon...ideges-néztem rá
Csak egy jelentéktelen emlék-vonta meg a vállát,s elindultunk a matekra
Bella!Ilyen körülmények között semmi sem jelentéktelen-szidtam le
Rendben-morogta
Lerázta a hátáról a táskát,és matatni kezdett benne.Kihúzott egy megtépázott füzetet.Lapozgatott,én meg kíváncsian figyeltem amég kitépett egy firkákkal borított lapot.
Tessék!-nyomta durván a kezembe a gyûrött papírlapot-Ez a mondat jutott az eszembe,én meg leírtam.A következõ pillanatban pedig már nem volt a teremben!Ugye hogy jelentéktelen?-durcáskodott
Megértettem.Edwardnak ez volt a mindene.Emlékszem,napokig ezt hajtogatta,és miután összejöttek,Bella vett neki egy nyakláncot,amin egy bárány volt a medál...mostmár értem.
Jasper!Huú-legyezett kezével a szemem elõtt
Ja bocs.Menjünk-húztam magam után a terembe.
A nap további része zökkenõmentesen telt el,minden órára kísértem,és óra után megvártam,leráztam az olyanokat akik beszélni akartak vele.Minden rendben ment.Aztán elértük a menzát.Dél volt,a többiek már az asztalnál ültek,még Edward is.
Alice hol van?-kérdezte kíváncsian,amint beléptünk
Elutazott.-válaszoltam tömören,és jeleztem,hogy befejeztem a témát.
Húzni kezdtem az asztalunkhoz,és most köztem,és Emmett közt fog ülni,Alice helyén.Ledobtuk a táskánkat,aztán pedig elindultunk az ebédért.Nem volt nagy sor,ígyhát találomra ráböktem az elsõ ételre amit megláttam.Bella kérdõn nézett rám,majd elkezdett kuncogni
Le a kalappal fiatalember.Nem sok tanulónk szereti a spenótot-lelkendezett a konyhásnõ,mire Bella hangosan felnevetett.
Aha!Spenót...szóval ez a neve.Undorító volt.Nem tudtam hogy mit feleljek...de Bella megelõzött.Szokatlan volt a felhõtlen jókedve.Szinte kirobbanó.Ez átragadt rám is.
Jasper nagyon...különleges-veregetett vállon,és elkezdett magas hangon kacagni,mire én is felnevettem
Oh igen?Nem is tudtam-karoltam át félkézzel,majd még hangosabban kezdtünk együtt nevetni.
Most mind a ketten jól éreztük magunkat.Csodáltam hogy elfeledkezett minden gondjáról.Ritkán tapasztaltam ilyen örömöt.Nagyon kevés ember feledkezik meg egykettõre minden problémájáról.Csodálom Bellát.Különleges lány,az egyszer már biztos
Mikor megfordultunk,közel 200szempár meredt ránk.Az egész ebédlõ minket nézett.Síri csönd uralkodott.Az asztalunknál Emmett és Rose kuncogott,míg Edward mereven,és feszülten fixírozta az udvart az ablakon keresztül.
Mi az?-nevetett fel mellettem
Hangosan nevetsz!-húztam magamhoz,még mindig kacagva
Jajj,mert te nem-vágott oldalba
Elindultunk az asztalunkhoz majd leültünk.
Hé Jazz,úgylátom jól kijöttök.Vagyis..nem csak én látom így.-vigyorgott Emmett
Ha Bella jókedvõ,akkor én is-nevettem fel.
Elkezdtünk beszélgetni.Sokmindenrõl beszéltünk,eldöntöttük,hogy suli után elmegyünk vadászni,Rose pedig elviszi Bellát vásárolni
Szuper-morgott jókedvõen Bella,mire Rosalie csilingelõ hangon felnevetett
Jó móka lesz...remélem most lesz elég ruha...-elmélkedett
Elég?A múltkor is megvettetek egy komplett butikot!-hahotázott bátyám
Akkor Alice-el voltam!-durcáskodott-És neked is kell néhány ruha!
Nekem?-horkant fel Emmett-Bocsi Édesem,de tegnap vettél egy kazallal
Kuncogva hallgattuk Bellával a veszekedést,még Edward csak bambult az ki ablakon
De akkor is!Elmegyünk,ugye Bella?-reménykedett
Ha ez boldoggá tesz...-mormolta a kérdezett
Újab pár perc csevegés a semmirõl,és aztán Bella hirtelen megmerevedett,és görcsösen szorította a villát a kezével.
Könnyes szemmel nézett rám,majd Edwardra.Emmett abbahagyta a poénkodást,és megpróbálta megtudni hogy mi a gond,de Bella tekintete csak cikázott köztem,és Edward között.Folyni kezdtek a könnyei,aztán nem sokkal késöbb elkezdett remegni is.A kezére tettem a kezem,és meglazítottam a kezét,amivel egy ideje már markolta a villát,ugyanis már ki voltak fehéredve az ujjpercei
Bella...?-kérdeztem,mikor a tekintete megállapodott Edwardon
Nem válaszolt,hanem emberi gyorsasággal felugrott.A szék hangosan csikorgott ahogy kitolódott,és az asztal is pár centit elõrrébb csúszott.Az egész ebédlõ õt figyelte,amint kibukdácsolt az ebédlõbõl,egymásra néztünk
Mi a baja?-kérdezte Emmett,még mindig visszafolytva a humorát
Nem tudom.-vallottam be-Mérhetetlenül nagy fájdalmat,és...félelmet érzett.Nem értem mi történhetett...
Egy újabb emlék?-találgatott Rose
Lehetséges-feleltem elgondolkodva
Nagy kerékcsikorgás,és egy buhanás...majd egy kocsiajtó csapódását is lehetett hallani,mire Edward is és én is összenéztünk,majd felpattantam.Emmett értetlenül követett,míg Rose maradt Edwarddal.
Mikor kiértünk a folyosóra,megszaporáztuk a lépteinket.Az udvart akartam elõször megnézni,mert volt egy olyan érzésem,hogy Bellával történt valami.Elértük az iskola bejáratát,ahol megpillantottuk õket...
******
(Bella szemszöge)
Hirtelen felszabadultnak éreztem magam.Igazság szerint nem hiszem hogy Jasper képessége alatt lennék.Most valahogy nem számítanak a gondok,amik mindvégig kínoznak.Jelen pillanatban kedvem lenne örök idõkig nevetni.Beléptünk a menza ajtaján,és Jasper vezetésével ledobtuk a táskánkat a Cullen-klán asztalához.
Hol van Alice?-kérdeztem kíváncsian,mert egybõl kiszúrtam,hogy Alice nincs a helyén
Elutazott-felelte tömören,olyan hangsújjal,hogy úgy gondoltam,nem ajánlatos pedzegetni a témát.
Kivételesen Emmett és Jazz közé kellett ülnöm,de ez ma semmi képpen nem zavart.Kicsit nyugtalan vagyok,mert úgyérzem,Jasper nem akarja elmondani hogy Alice mért nincs itt...de most mért kell nekem ezen agyalni?-gondoltam magamba,és még mindig viseltem a "mosolygós-boldog-maszkomat".Gyorsan elhessegettem ezt,nehogy Jazz megérezze,mert akkor letörne a jókedve neki is,velem együtt.
Nem volt nagy sor a pultoknál,így kivételesen tudtam nézelõdni.Meglepett:én nem szoktam nézelõdni...sõt,nem is szoktam túlzásba vinni az evést...mi van velem?
Jasper az elsõ tálcákon lévõ "Tálas-spenótot" választotta,és nekem  kuncognom kellett.Az emberek 19%-a utálja a spenótot.Szerintem az én kis barátom azt sem tudja hogy mi az a zöld trutyi,aminek elég borsos ára van,de persze õt ez nem érdekli.Ez feltünt a konyhásnõnek is,ezt szóvá is tette mosolyogva.Gondolom örült,hogy végre egy évben egyszer ebbõl is adhatott el...nem mintha saját kasszára dolgozna...
Le a kalappal fiatalember!Nem sok tanulónk szereti a spenótot-Jasper elõször ledöbbent,majd felnevetett.Úgy éreztem,itt az idõ hogy segítsek.
Jasper nagyon...különleges-veregettem vállon,mire egy hálás mosolyt küldött felém
Oh igen?Nem is tudtam.-karolta át a vállaimat fél kézzel,majd együtt kezdtünk el nevetni...gondolom hogy hangosan,mert mikor megfordultunk,az egész ebédlõ minket nézett.
Mi az?-bukott ki belõlem az alapvetõ kérdés
Hangosan nevetsz-szorított magához
Jajj,mert te nem-böktem játékosan oldalba
Mikor leültünk,bezsebeltünk Emmettõl egy kétértelmû megjegyzést,de én nem nagyon figyeltem oda.Majd jött Rose a vásárlással...
Edward...csak nézett ki az ablakon,és mélázott...én bántottam meg?Miattam ilyen "élõholt?"
Aztán rájöttem,hogy hiba volt ilyeneken gondolkozni...a következõ pillanatban,már teljesen máshol járt az eszem.Az iskola parkolójában álltam,és éppen hallgattam az mp3-asomat,mikor hirtelen,egy fékcsikorgást hallottam...mikor észbekaptam,már a földön voltam.A fejem iszonyatosan fájt,ahogy a nyirkos,és kemény betonhoz koppant...fel nézem,és Edward fekete szemeivel találtam szembe magam...egy sötétkék furgon elõttünk elcsúszva,egy 30centiméteres átmérõjû horpadással az oldalán.
Görcsösen szörítottam a villám,és kifolytak a könnyeim.Tekintetem Jasper és Edward között cikázott,és döbbenten vettem észre,hogy remegek.Ekkor egy hideg kéz megszorította a kezem,majd kényszerített,hogy engedjem el a villám.Villámgyorsan felpattantam,és nagy székcsikorgás közepette kirohantam az ebédlõbõl,egyenesen ki az udvarra.Nem figyeltem semmire,csak rohantam.Hiba volt:egy hatalmas csikorgás után a világ elsötétült...
******
(Jasper szemszöge)
Mike volt,kezei között cipelve azt a lányt,akit mindannyian annyira szeretünk,hogy életeket tudnánk érte ontani...külsõ sebe nem volt,de eszméletlenül feküdt a két gyenge kéz szorításában.
Mit csináltál vele?-üvöltötte Emmett,szörnyen hangosan,mire a fiú megremegett,és én még idõben kaptam Bella után,mert félõ volt,hogy elejti
Én csak...az úgy volt-dadogott
Utánna kivágótott az ajtó,és a két testvérem kilépett rajta.Edward arca elsötétült,dühtõl izzó szemeivel ölni tudott volna.Ugyanakkor aggódott is.Féltette Bellát.Rose...Rose õ a maga módján szintén aggódott,de nem volt olyan heves,mint mikor a manikûrözésrõl van szó...
Õ volt az egyetlen aki észnél volt,így máris hívta Carlisle-t.
Bella-suttogta meggyötörten a bátyám,amint közelebb ért.Pillantása ellágyult,amint ránézett,a kezeim közt fekvõ eszméletlen teremtményre
Mi történt?-szegezte tekintetét Mikera,s szeme újra dühtõl izzott
Õ csak...kiszaladt a kocsim elé...és én...nem tudtam már megállni...-motyogta kétségbeesetten
Megéreztem,hogy Edward neki akar esni,Emmettel egyetemben,így még idõben közbe tudtam lépni
Hey srácok!Nem Bella a legfontosabb?Vigyük Carlisehoz!-mondtam határozottan,mire szaladni kezdünk.Az útig emberi tempóben,de utánna már a szél se ért minket.Vacilláltunk,hogy kórházba,vagy a nállunk felépített rendelõben lássuk el,de úgydöntöttünk,hogy tökéletes helye lesz Carlisle dolgozószobájának a hátsó részében is.Bevágtunk a szobába,majd egy gyengéd mozdulattal lefektettem a lányt az ágyra.
Majd Carlisle megvizsgálta,és döbbenten tapasztalta,hogy semmi baja nem lett...
******
2HÉT MULVA
Bella szerencsére már jobban volt,ám én még mindig haragudtam Edwardra,igaz dühöm már alábbhagytott,mikor észleltem,hogy hogy kétségbe volt esve,mikor a meglátta az eszméletlen Bellát.De ez akkor sem mentség!...Lehet hogy túlreagálom?
Éppen ezeken gondolkodtam,mikor halk kopogást hallottam:
Elmotyogtam,egy halk"szabad"ot,és visszahuppantam az ágyra.
Zavarok?-kérdezte egy kedves hang
Bella,te soha nem zavarsz-paskoltam meg magam mellett a helyet-ülj le
Köszi-mosolygott-Tudod,én...búcsúzni jöttem.Elmegyek-nyögte szomorúan
Na nem!-húztam magamhoz-Te nem mész sehova!Te nem hagyhatsz itt!-emeltem fel a hangom,s a fejemet a vállán pihentettem
Muszály-sóhajtott-Itt csak lábalatt vagyok.És Alice sincs itt...látom hogy nem vagy boldog.Szenvedsz miattam!-suttogta halkan
Mért szenvednék?Mért?Mond egy okot!Miért?-mondam normális hangnemben,de legszívesebben már ordibáltam volna.Akkor egy fokkal sem lennék jobb mint Edward...
Miattam.Csakis miattam.Ha én szenvedek,akkor te is.Mennem kell,Jasper,mindenkinek jobb lesz így-a végére a szemei könnyezni kezdtek
És mégis hová akarsz menni?-kérdeztem idegesen
Olaszországba-mosolyodott el,de ez nem szívbõl jött.Nekem elkerekedett,és feketére színezõdött a szemem.Mégis mit képzel?
Már ellenkezni,sõt üvöltözni akartam vele,amikor szélesen vigyorgott,és megszólalt:
Tudod mennyire imádom az olasz pasikat!-kacsintott
Ez rossz vicc-hordtam le
Ott majd nem zavarok senkit-fintorgott
Ott nem,de itt igen!Engem,és mindenkit!Bella,ha elmész,azzal semmi nem lesz jobb-gyõzködtem
Aranyos vagy,hogy aggódsz-nevetett-De nagylány vagyok már-tette hozzá tárgyilagosan
Rendben,nagylány-vágtam egy fintort-de akkor nem egyedül utazol!-nevettem önelégülten
Add fel-mosolygott,és nyomott egy puszit az arcomra
Megdegeskedtem
Edward a hatása alá került-szólt tömörenlepett...de jólesett.Nem értem hogy miért,de jólesett...
Megyek-mosolygott,ám ekkor megszólalt a telefonja.Az ajtóban toporgott,mikor felvette,s én minden szót jól hallottam
Halló,Alice?-kérdezte lelkesen,mire én ideges lettem.Mért nem engem hív elõször?
Bella,menj Jasperhez!Beszélni akarok veletek!-sürgette
Miért?-kérdezett vissza
Fontos.Mozogj!-parancsolt,mire Bella lehuppant mellém az ágyra,és idegesen,összehúzott szemöldökkel nézett engem
hangosítsd ki-kérte,mire Bella azonnal engedelmeskedett
Alice,mi folyik itt?-utaltam az ideges hangjára
Jazz,emlékszel arra,hogy kit üldöztünk Denaliban?
Igen...azt az érzelembefolyásos vámpírt.Mi van,Alice,mondd már-i
Mi????-kérdeztük egyszerre,és én félve pillantottam Bellára
Tessék!Még egy ok hogy elmenjek!-fröcskölte Bella
Nem,Bella felejtsd el!Inkább koncentráljatok a feladatra!-Alice beszigorított
Milyen feladatra?-érdeklõdtem
Tudom hogy ez így elég...durva lesz,de nincs sok idõtök...és jól kell csinálnotok,külömben Edward...tönkreteszi az öröklétét!
Mond már!-kiabálta Bella
El kell játszanotok...hogy együtt vagytok!-hadarta gyorsan-Edwardban vannak...bizonyos érzelmek...ugye?-kérdezte
I...Igen-dadogtam megsemmisülten
De...nem úgy volt hogy...õ ellent tud állni?-kérdeztem tárgyilagosan
A látomásomból nem derült ki sok...csak annyi...hogy a nõ az ujja köré csavarta...-állapította meg félénken-és szerintem...de ez csak egy elmélet!...Edward nagyon maga alatt volt,és így nem tudott koncentrálni...elgyengült iránta...
Alice!UGYE NEM GONDOLOD KOMOLYAN,HOGY A LEGJOBB BARÁTOMMAL FOGOK ÉRDEKBÕL ÖSSZEJÖNNI?!-mondta remegve
Én csak megsemmisülten fixíroztam a padló repedésein egy pontot,és immár én is rájöttem,hogy elrontottam mindent.Mindent az égvilágon
Bella...szereted Edwardot,vagy sem?
Alice!Igen,szeretem!És épp ezért nem fogok összeállni Jasperrel!-vitatkozott
OO és akkor bisztos hogy érzés lesz,végignézni Edward esküvõjét!-kiabálta idegesen-Nézd a dolgok jó oldalát!Ha bevágódsz a csajnál,akkor talán felkérnek koszorúslánynak-gúnyolódott.
Alice,ELÉG-kiabáltam én is
Ne feledjétek...hitelesek legyetek!-és azzal kinyomta
Megyek pakolni-állt fel az ágyamról,remegve
Nem mész sehova-húztam vissza magam mellé.
De Jasper!Én ezt nem csinálom!-makacskodott
Én sem!És nem is kell!Lennie kell más megoldásnak is!De most nem hagyhatsz itt a káosz közepén!-hadartam kétségbeesetten
Rendben.Maradok.De nem sokáig!-mondta-És most hazamegyek
Ne haragudj..csak kétségbe vagyok esve-céloztam a kiabálásomra
Érthetõ.De te legalább bocsánatot kérsz.-mondta kedvesen,és megölel
Hazaviszlek-suttogtam
Köszi-mosolygott,és elindultunk lefelé
A folyosón magam elé engedtem,még a lépcsõn is elõttem ment,ám egy pillanatra megfagyott.Mellé léptem,és szinte én is leblokkoltam.
Ott volt mindenki.Edward,és az egész család is...és a vámpírlány is.Edward ölében ült,birtokba vette annak ajkait,és nekem még a látványtól is kifordult a gyomrom.Hányni tudtam volna.Kárörvendést érzett,még Bella mérhetetlen fájdalmat,Emmett döbenetet,Esme fájdalmat,Carlisle én,és Rose pedig dühöt.
Bellának kigördült egy könnycsepp a szemébõl,és én olyan gyorsan töröltem le,hogy észre se vette.
Valamit tennem kellett.Nem is gondolkoztam.Edward teljesen elhagyta magát.Éreztem.Azt sem tudja hogy ki õ.Csak õt akarja.Tennünk kell valamit.Óvatosan fogtam meg Bella kezét,és gyengéden fontam össze ujjainkat.Elsuttogtam neki egy "mosolyogj"ot,olyan halkan,hogy csoda hogyha meghallotta,majd lehúztam ördögi vigyorral a lépcsõn.Követte a példámat,s Alice ötlete nagyszerûnek bizonyult:Edward megszakította a csókot,majd két másodpercre magához tért.Tágra nyílt szemmel vizsgálta párosunkat.Ekkor éreztem valami idegen érzést,aztán rájöttem hogy a nõ próbál befolyásolni.Rájött azonban hogy ez sikertelen,ígyhát visszafordult Edwardhoz,és újra vadul csókolni kezdte,mire Edwrad teljesen elvesztette az eszét,és a nõ pólója alá kezdett barangolni a keze.Döbbenten nézett rám a családom,s bennem reménykedtek,hogy teszek valamit.
Elmotyogtam Bella fülébe egy "sajnálom"ot,és kõkemény,jéghideg ajkamat az övéhez érintettem...