(Alice szemsz�ge) 

M�r egy �ve, hogy Jasper teljesen �t�llt az �llati v�rre. Nagyon b�szke vagyok r�, �s �gy gondoltam, hogy musz�j meglepnem valamivel, ez�rt terveztem egy kis kiruccan�st kett�nknek. Igaz�b�l megk�rtem Charlotte-t, �s Petert, hogy l�ssanak vend�g�l minket ism�t, n�h�ny h�tre. L�tom a szerelmemen, hogy nagyon hi�nyoznak neki. Hiszen sok�ig csak r�juk sz�m�thatott, �s valamilyen szinten ez�rt a csal�dj�nak is sz�m�tanak. Bar�taink term�szetesen azonnal beleegyeztek, hogy odautazzunk, s�t, kifejezetten boldogok voltak, hogy �jra l�thatnak minket. Meg fognak lep�dni, hogy Jaspernek m�r milyen t�k�letes, �s gy�ny�r� arany szemei lettek. Annyira hihetetlen, hogy minden ilyen j�l alakult. Van csal�dunk, bar�taink, �s kedvesem m�r ak�r egy eg�sz tan�t�si nap erej�ig k�pes emberek k�z�tt lenni. Igaz, hogy m�g nem iratkoztunk be sehov�, a biztons�g kedv��rt. Egyel�re m�g csak pr�b�lgatjuk az �nuralm�t, �s b�r nem t�k�letes m�g az �nkontroll, de m�r nem kell lefogni, mert esetleg r� akar t�madni valakire. Mag�t�l k�pes lenyugodni. Edward �s �n nagyon sokat seg�t�nk neki. �n folyamatosan figyelem a j�v�t, amikor emberek k�z�tt vagyunk, Edward pedig egyfolyt�ban lesi a gondolatait. B�ty�m szerint n�ha m�g el�g saj�tos m�dszerekkel, �s nagyon kreat�van t�mad meg finom illat� l�nyokat gondolatban, de egyre kev�sb� hajlamos elj�tszani a lehet�s�ggel, hogy milyen lenne valakibe belem�lyeszteni a fog�t. Edward ilyenkor �ltal�ban diszkr�ten oldalba b�ki, vagy hangosan k�h�gni kezd, �s szerelmem b�nb�n� arckifejez�ssel t�r vissza k�z�nk. Olyankor rendszerint az emberek k�z�tt egy�bk�nt is f�jdalmas von�sai, m�g rosszabbak lesznek, de a l�nyeg, hogy kitart. Tudom, hogy egyszer k�nnyebb lesz neki is.

• Indulhatunk? – k�rdeztem izgatottan, amikor Jasper visszat�rt a vad�szatb�l.
• Persze – mosolygott r�m. – Hova is megy�nk? – k�rdezte d�bbenten, amikor megl�tta a t�sk�kat. Pedig nem is pakoltam olyan sokat. Csak egy-egy t�sk�nk van. Na j�, Jaspernek egy t�sk�ja. Nekem pedig egy b�r�nd�m.
• H�t, �gy gondoltam, hogy meg�nnepelhetn�nk, hogy ennyire j�l haladsz a fejl�d�ssel, ez�rt megk�rtem Petert, �s Charlotte-ot, hogy l�ssanak minket vend�g�l egy-k�t h�tig – mondtam mosolyogva.

A k�vetkez�  pillanatban pedig m�r Jasper karjaiban voltam, aki boldogan p�rgetett a szob�nkban. Nagyon aranyos volt, r�ad�sul, m�r legal�bb egy hete nem l�ttam sz�vb�l mosolyogni, �gyhogy ez�rt m�r meg�rte az �tlet.

• K�sz�n�m, ez nagyon j� �tlet – mondta, amikor letett, majd szorosan mag�hoz �lelt.
• �r�l�k, hogy �r�lsz neki – motyogtam a mellkas�ba.
• Mikor indulunk? – k�rdezte izgatottan.
• �gy gondoltam, hogy megv�rjuk Carlisle-t, hogy mindenkit�l elk�sz�nhess�nk, �s ut�na m�r mehet�nk is – aj�nlottam.
• Remek – v�laszolta, �s eld�lt velem az �gyon. 

�gy fek�dt�nk egy ideig, amikor kopogtattak az ajt�n, majd Edward dugta be a fej�t rajta. Tudtam, hogy nem igaz�n �r�l neki, hogy Jasperrel elutazunk egy id�re, de az�rt mosolygott.

• Sziasztok. Haza�rt Carlisle, �gyhogy mindenki a nappaliban van – mondta kedvesen, majd elt�nt.

Szerelmem izgatottan ugrott fel mell�lem, �s engem is mag�val h�zott. Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Tal�n csak az�rt van itt, mert �n is itt akarok lenni? Soha nem szokott ilyen izgatott lenni, amikor a csal�dunkkal utazunk el valahov�. B�r Carlisle k�t�tt munk�ja miatt, ez �ltal�ban csak ritk�n fordul el�, �s akkor is csak h�tv�g�re jutunk el s�torozni. Majd r�k�rdezek, hogyha m�r csak kettesben lesz�nk. Hogyha boldogabb lenne Petern�l �s Charlotte-n�l, akkor vel�k is �lhet�nk. Nincs k�ts�gem afel�l, hogy �k is �r�ln�nek nek�nk, de ott folyton f�ln�k, hogy mikor esik vissza, a hagyom�nyos �letm�dunkba, hiszen bar�taink is azt folytatj�k. Ett�l f�ggetlen�l vele menn�k, ha ezt akarn�. Sz�vesebben maradn�k az �j csal�dunkn�l, de hogyha �gy lenne boldog, akkor megtenn�m.

• Kicsim, mi a baj? Elszomorodt�l – n�zett r�m Jasper �rtetlen�l.
• Majd k�s�bb elmondom. Rendben? – k�rleltem, � pedig b�lintott. – Gyere, menj�nk – mondtam, �s m�r szaladtam is lefel�, Jasperrel a nyomomban.

Mindenki a nappaliban �lt, �s r�nk v�rtak. M�r elmondtam nekik, hogy elutazunk n�h�ny h�tre, �gyhogy szerettek volna mind elb�cs�zni t�l�nk. Szerintem ez nagyon kedves t�l�k.

• Sziasztok – k�sz�ntek vid�man.

B�r nem mindenki mosolya volt �szinte. Esm�n l�tszott, hogy nehezen enged el benn�nket, m�g akkor is, hogyha csak r�vid id�re megy�nk. Carlisle von�sai ink�bb agg�d�ak voltak. Tudta, hogy Jasper megb�zhat�, de m�gis f�ltette, hogy mi lesz, hogyha egy ideig kimaradnak a v�rosi l�togat�sok, amik fenntartj�k az el�rt szintet. Emmett-et �s Rosalie-t nem nagyon r�zta meg a dolog. Hiszen �k is id�r�l-id�re elutaznak, hogy kettesben lehessenek. Edward, pedig, b�r mosolygott r�nk, de a szem�n l�tszott, hogy hi�nyozni fog neki a t�rsas�gunk. Igazs�g szerint nekem is hi�nyozni fog, de csak p�r h�tr�l van sz�.

• Sziasztok – mondtuk mi is. Esme azonnal felpattant, �s szorosan mag�hoz �lelt minket. M�r azt hittem, hogy el sem akar engedni.
• Nagyon vigy�zzatok magatokra – mondta anyai szeretettel, majd elengedett.
• �gy lesz – �g�rt�k.
• Hi�nyozni fogtok – �llt feles�ge mell� Carlisle, majd kezet fogott Jasperrel, engem pedig meg�lelt. – V�runk titeket vissza. B�rmikor is j�tt�k.
• K�sz�nj�k – mondtam boldogan.
• Jaj, ugyan m�r. Csak n�h�ny h�tre mennek el – �llap�totta meg Rosalie. Mire a t�bbiek morcosan fordultak fel�. – Most mi van? Mi is utaztunk m�r el. Nem kell bel�le dr�m�t csin�lni – tette hozz� v�dekez�en.
• Titeket is mindig neh�z elengedni – mondta Esme fejcs�v�lva. – Mintha nem tudn�d – tette m�g hozz�.
• Tudom, de szerintem ez m�r t�lz�s. El�g egy �lel�s, �s egy, viszl�t – mondta hat�rozottan. Majd fel�llt �s odaj�tt hozz�m, majd meg�lelt. – Viszl�t – mondta mosolyogva, majd Jaspert is meg�lelte. – L�tj�tok? �gyis visszaj�nnek, hiszen hozz�nk tartoznak.

Rosalie kis kirohan�sa ut�n, m�r gyorsabban ment a b�cs�zkod�s. Emmett felkapott �s megp�rgetett, mint mindig, Jaspernek pedig a v�ll�ba bokszolt. Nem is � lett volna, hogyha egy cseppnyi komolys�got er�ltet mag�ra. Edward pedig meg�lelgetett, majd Jasperrel kezet fogott. Miut�n mindenki elb�cs�zott t�l�nk felszaladtunk a csomagok�rt, �s m�r indultunk is. Nem telt sok id�be, �s m�r messze j�rtunk az otthonunkt�l, de egyre k�zelebb voltunk a bar�tainkhoz. Hogyha j� temp�ban megy�nk, akkor k�t, legfeljebb h�rom nap alatt oda�rhet�nk Peterhez �s Charlotte-hoz. M�r egy napja futottunk, amikor ismer�s, csod�latos eml�ket �rz� hely t�rult a szem�nk el�. A r�ten voltunk a kis t�n�l, ahol el�sz�r �sztunk �s cs�kol�ztunk Jasperrel. Azonnal megtorpantam, ahogy Jasper is. L�ttam a szemeiben, hogy � is arra gondol, amire �n. Elmosolyodtunk, majd szerelmem ledobta a csomagokat, felkapott engem, �s a k�vetkez� pillanatban m�r a v�zben is voltunk. M�g mindig fantasztikus, �s tiszta vize volt a t�nak. A hely �rintetlens�ge t�k�letesen megmaradt. �r�kon kereszt�l, csak �szk�ltunk, vagy lebegt�nk a kellemes v�zben. Miut�n t�l voltunk n�h�ny komoly v�zcsat�n is kiment�nk a partra, �s lefek�dt�nk a f�be, hogy megsz�radjunk.

• M�g mindig csod�latos ez a hely – mondtam mik�zben Jasperhez b�jtam.
• Igen, szerintem is az – mosolygott r�m szerelmem. – De a legut�bb nem fejezt�k be itt, amit elkezdt�nk – vigyorgott r�m kaj�nul. Ajaj, ezt Emmett�l tanulta.

A k�vetkez�  pillanatban m�r a h�tamon fek�dtem, �s Jasper f�l�ttem t�maszkodott, sz�lesen mosolyogva.

• T�l sok id�t t�ltesz Emmettel – nevettem fel.
• Mi�rt is? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel.
• Ez a kaj�n vigyor, nem �ppen a te st�lusod – mondtam incselkedve.
• Val�ban nem – mondta komolyan. – De Emmett ilyen t�pus� �rz�sei igen ragad�sak. Egy-k�t nap �s kiheverem. Ez az �tka a k�pess�gemnek – tette m�g hozz�. – B�r be kell vallanom, hogy az viszont, amit te �rzel most, nagyon is tetszik, �s rem�lem, hogy sok�ig maradsz ebben az �llapotban – kuncogott, majd az ajkaimra tapadt.

Teljesen ellazultam a cs�kj�t�l. Amikor legk�zelebb feleszm�ltem, akkor t�nt csak fel, hogy a ruh�im m�r r�gen elt�ntek r�lam. B�r ezt nem is b�ntam. Jasper lassan v�gigcs�kolta a testemet, ami m�r egy�bk�nt is t�zben �gett, de a cs�kjai hat�s�ra, m�r szinte l�ngolt. Szerelmem t�k�letesen ismerte m�r minden gyenge pontomat, �s azokat r�szes�tette el�nyben. Ez�rt a nyakamn�l, �s a kebleimn�l hosszasan elid�z�tt, hosszasan cs�kolta, sz�vogatta, �s finoman harapd�lta. Amikor m�r �gy �reztem, hogy nem b�rom tov�bb kedvesem f�l� g�rd�ltem �s �n k�nyeztettem �t. Minden egyes porcik�j�t v�gigsimogattam, majd szenved�lyesen megcs�koltam, mik�zben r�ereszkedtem a cs�p�j�re. A mozdulatt�l mindketten felny�gt�nk. Lassan kezdtem el mozogni, de a szenved�ly egyre jobban elragadott benn�nket, ami gyorsabb temp�ra �szt�nz�tt. Egyszerre �rt�k a el a cs�csot, �s �n f�radtan hanyatlottam Jasper mellkas�ra. N�h�ny percig pihegtem, majd mikor a l�gz�sem kezdett vissza�llni norm�lisra le akartam g�rd�lni szerelmemr�l, de nem hagyta.

• Maradj m�g egy kicsit – suttogta a f�lembe, majd szorosan mag�hoz �lelt. Boldogan teljes�tettem a k�r�s�t, �s k�nyelmesen bef�szkeltem magam Jasper karjai k�z�. – Szeretlek.
• �n is szeretlek – mondta mosolyogva, majd apr� cs�kot loptam az ajkair�l.

Annyira r�gen voltunk m�r kettesben. M�rmint t�nyleg kettesben. Amikor eg�szen biztos, hogy nem hall benn�nket senki. Ez volt az egyetlen h�tul�t�je a nagycsal�dnak, b�r term�szetesen az el�nye sokkal t�bb volt a csal�dunknak, mint a h�tr�nya. B�r be kell vallanom, hogy az esetek majdnem sz�z sz�zal�k�ban Rosalie �s Emmett elnyomnak minden m�s hangot a h�zban, �gy v�g�l is �ltal�ban mi nem keltett�nk felt�n�st. Az els� h�nap ut�n pedig m�r egy�ltal�n nem zavartattuk magunkat a t�bbiek miatt. Illetve, f�leg nekem kellett megszoknom, hogy van, aki hallja, hogy mit csin�lunk �ppen. Szem�ly szerint sokkal ink�bb zavarba j�ttem az ilyen helyzetekt�l, m�g Jazz �s Emmett ink�bb csak elviccelt�k a k�nos szitu�ci�kat.

• Tov�bb kellene menn�nk – suttogtam �gy egy �ra m�lva. B�r nem sok kedvem volt felkelni, ebb�l az igaz�n kellemes testhelyzetb�l.
• Nem siet�nk sehov� – suttogta Jasper, majd belepuszilt a hajamba.
• Nem fek�dhet�nk itt �r�kk� – nevettem fel. Nagyon cs�b�t� aj�nlat, de sajnos el�bb, vagy ut�bb fel kell keln�nk.
• Mi�rt nem? – k�rdezte panaszosan. - Nekem nagyon is j� itt.
• Nem azt mondtam, hogy nem j�, hanem azt, hogy ha nem megy�nk lassan tov�bb, akkor Peter �s Charlotte m�g agg�dni fog miattunk – mondtam komolyan. – Egy�bk�nt az ottani szob�nkhoz is f�z n�h�ny hasonl�an kellemes eml�k, mint ide – b�gtam a f�l�be cs�bosan.
• Khm… el akar cs�b�tani, kisasszony? – k�rdezte rekedten.
• Pr�b�lkozom – b�lintottam kuncogva. – J� �ton haladok? – k�rdeztem, �s kicsit f�szkel�dtem, mire Jasper felny�g�tt.
• Igen, nagyon, de ha sok�ig f�szkel�dsz, akkor garant�lom, hogy egy darabig m�g nem indulunk tov�bb – dorombolt, de az�rt lefogta a cs�p�met, hogy ne mocorogjak tov�bb.
• Azt hittem, hogy maradni akarsz – folytattam az incselked�st. A ford�tott pszichol�gia �ltal�ban nagyon j�l bev�lik Jazzn�l.
• Elgondolkodtat� volt, ahogy a r�gi szob�nkr�l besz�lt�l. A mandulafa �ppen vir�gozhat – suttogta a f�lembe, majd � kezdett el lassan mozogni alattam. A fen�be, ellenem ford�totta a saj�t fegyverem.
• Ok�, most te gy�zt�l – adtam meg magam. – Sz�val, menni, vagy maradni? Te d�ntsd el – aj�nlottam a lehet�s�get.
• J�l van, menj�nk, de �jszaka nem �szod meg az el�gt�telt – b�gta a f�lembe, majd szenved�lyesen megcs�kolt, hogy nyomat�kos�tsa is a szavait.
• Nem is akarom – pihegtem mikor elengedett.

Miut�n nagy nehezen fel�lt�z�nk. Megjegyzem ez a m�velet beletelt vagy f�l  �r�ba, �jra �tnak indultunk. A t�j m�g mindig gy�ny�r� volt errefele is. Im�dtam az erd�t, ahogy Jasper is. A Cullen h�z k�r�l is hatalmas f�k �lltak, amikkel nem tudtam betelni. M�r nem j�rtunk messze Peter �s Charlotte h�z�t�l, amikor hirtelen kellemes illatok csapt�k meg az orromat. Egy szarvascsorda j�rt a k�zelben, �n pedig m�r egy j� ideje nem vad�sztam. Nem mentem el Jazzel �s Esm�vel miel�tt elindultunk, mert szerettem volna mindent el�k�sz�teni titokban, �gyhogy a szomj�s�g elemi er�vel t�rt r�m abban a pillanatban.

• Szomjas vagy, Kicsim – hallottam meg mellettem szerelmem hangj�t. Nem k�rd�s volt, hanem kijelent�s. Teh�t �rzi is a v�gyakoz�somat.
• Igen – vallottam be.
• �n is �reztem a szarvasokat. Gyere, kapj el egy p�rat – b�ztatott. – Nem szeretn�m, hogyha f�jdalmaid lenn�nek. Egy �ra ide, vagy oda m�r nem sz�m�t – mondta mosolyogva, �s megsimogatta az arcom.
• Te is szeretn�l vad�szni? – k�rdeztem k�v�ncsian.
• Nem, �n majd csak n�zlek. Szeretn�m tartani a k�t hetet, nehogy a v�g�n visszavessem magam a fejl�d�sben. Egy�bk�nt sem vagyok most szomjas. De �r�ln�k, hogyha te vad�szn�l. �n tegnap voltam, de te m�r lehet, hogy t�bb, mint k�t hete nem itt�l – mondta hat�rozottan.
• Rendben, akkor menj�nk – mondtam h�l�san, �s bevetettem magam a f�k k�z�.