(Bella szemszöge)
Tetszett Jasper közelsége.Valahogy,az õ jelenlétében képtelen voltam félni.Szeretett,és én is szerettem.Õ volt a bátyám.Ám ott a másik bökkenõ:nem lehet teljesíteni Alice kérését.Nem,és nem!Jasper a barátom,és ez mindent tönkretenne...én nem játszhatom el...képtelen vagyok rá.És még csak el sem bírok tûnni,ebbõl a nyavalyás,hülye kisvárosból,mert a többi Cullennek szüksége van rám.Igen,nekik szükségük van rám...fõleg Jazznek...
Azonban észrevettem,hogy már nem csak barátként tekintek Jasperre...õ már nem csak egy barát...de nem is szerelem,mert Edwardon kívül senkit nem tudok szeretni...de...Jasper más volt...
Aztán a lépcsõ felénél járhattam,mikor megláttam õket,ahogy nyalják-falják egymást.Mérhetetlenül nagy fájdalom hasított belém,és ha most nem lenne itt Jasper,biztos hogy rohannék a legközelebbi öngyilkossági eszközhöz.Így is megfordult a fejemben,de...nemlehet.Hiába tudtam hogy ez nem az az Edward,akit mind szeretünk,hanem ez egy másik,letört,és befolyásolt Edward...akkor is nagyon mélyen érintett ez a dolog.Éreztem,hogy ennek rossz vége lesz.Legszívesebben elfutnék,és soha többé nem is jönnék vissza.Nagy ívben elkerülném Washington-t.Messzire...nagyon messzire elmenni...
Amint ezen gondolkodtam,egy tized másodpercben azt hittem hogy sírok..aztán egy másik tized másodperc eltelte után egy hideg érintést véltem felfedezni,lehetetlenül sápadt arcomon.Az érintés visszatért ugyan,de nem az arcomra,hanem a kezemre.Hihetetlenül gyengéd mozdulattal kulcsolta össze,a márvány kezét,az én emberi törékeny kezemmel.Ujjaink összefonódtak.Majd elsuttogott halkan egy "mosolyogj"ot,és én már ekkor tudtam,hogy Alice gyõzött,és nincs megállás.Teljesítettem jasper kérését:elkezdtem szelíden vigyorogni,és Jasper helyébe képzelni Ewdardot,ám ez korántsem volt olyan könnyû,mint hittem.Õt nem lehet,csak tökéletesen elképzelni,s valjuk be,ez így elég nehéz,hogy ott becézgeti annak a kígyónak az ajkait.Akaratlanul is arra gondoltam,mi lenne,ha én lennék a helyébe...
Aztán már csak azt vettem észre,hogy két kemény,és hideg kar a csípõm köré fonódik,és közelebb húz magához.Egyben biztos voltam:Jasper és én soha többé nem leszünk barátok.Ezek után nem.Nem azért,mert haragudtam rá!Hogy is haragudhatnék rá?Hisz õ csak szerelme kérését teljesíti,és nem-mellesleg a testvérét akarja megóvni...hanem azért,mert ez tönkretesz mindent.Hiába mondta Alice hogy ezt kell tenni,és hogy õ nem bánja,de mégis csak a többszörös férje!Én is kiborulnék a helyébe.
Miközben én vadul agyaltam ezeken,észrevettem,hogy Edward megszakította szenvedélyes csókjukat,és minket néz.Rám fájdalommal,az engem ölelõ Jasperre pedig dühösen.Ez körülbelül 2 másodpercig tarthatott,utánna újra egy üveges tekintetû,befolyásolt férfit láthattunk...
Jasper megmerevedett mellettem,és magával szembe fordított.A fülemhez hajolt,és halkan suttogott egy "sajnálomot".Már én is tudtam mi következik,ezért behunytam a szemem,és vártam rá,illetve reménykedtem abban,hogy hamar vége lesz.Nem sokra erre,Jazz ajkai az enyémre tapadtak,és én elvesztem.Nem értettem mért,de nem tettem,és nem is akartam tenni a csók ellen semmit.Igazán tényleg nem tudtam hogy Jasper mit érezhet,mert elvégre õ az érzelemszakértõ,de ahogy a falhoz szorított,és amilyen stílusban csókolt,az arról tanúskodott,hogy õ is így érez.
Ajkai vadul táncoltak az enyémen,s én zavarbaejtõ gyorsasággal viszonoztam.Mikor kinyitottam a szemem,s egy pillanatig elváltak ajkaink,a többieket néztem:
Emmett állát a földrõl kellett összekaparni,még Rosalie észrevétlenül felém fordította a mutatóujját,jelezve hogy jók vagyunk,mire én hálásan mosolyogtam.Carlisle döbbent,míg Esme összezavarodott tekintetével találkoztam.És akkor Rájuk pillantottam:
A nõ,villámló szemeivel találkoztam,de Edwardnak csak fájdalom volt a szemében.
Aztán mintha ezen múlna az életünk,annyira egyszere,hogy az már hihetetlen,folytattuk.Nagyon reméltem,hogy Emmett elsüt egy poént,amin legalább nevetni lehet,de ehez semmi remény nem kötött,ígyhát tovább csókoltam.Kezeimet a nyaka köré fontam,mire õ válaszképpen kezeivel a csipõm körül táncolt.Egyetlen röpke pillanatra váltunk szét,s én akkor zihálva,kapkodva vettem a levegõt,de egyetlen pillanatra sem engedtem el
És akkor megértettem...szerettem õt.Szerelmes voltam.Kimondhatatlanul...legalább annyira szerettem mint Edwardot.Állj.Mi?!Én...én nem...én csak...nem ez képtelenség!Ez képtelenség!Soha,de soha nem érezhetek ilyet.Nem és NEM!Õ...õ a legjobb barátom...és én...ááá ez képtelenség...és ezt mostmár õ is tudja.Kész!Ez vagy te,Bella!
Szeretlek-mondta ki hangosan,és bár én tudtam hogy ez csak a színjáték része,de mégis jólesett...jobban mint valaha
Jasper...ti most...összejöttetek?-kérdezte megdöbbenve Emmett
Ekkor elengedett,hagyot teret hogy tudjak mozogni,s maga mellé fordított.A vigyor az arcán töretlenül feltünt,s úgy éreztem hogy most tényleg boldog...bár nem én vagyok az érzelemszakértõ,de azért ezt még én is megismertem.
És a következõ pillanatban pedig Rose állt velünk szemben,egy "gratulálokkal",majd eltünt mindenki,csak Õk maradtak bent.A lány ördögi vigyorral az arcán állt fel,s húzta fel magához Edwardot is.
Hello.Mi még nem találkoztunk-mosolygott ördögien-Melanie Crapsford-nyújtotta kezét
Bella Swan-emelt fõvel ráztam kezet vele
Oh az illatod...és én már régen vadásztam-komorodott el,mikor emgérezte az illatomat
Edward szorosan mellette állt,kezük egybefonódott.Jasper keze a derekam alatt egy picivel megpihet,s magához húzott,mire Edward felmordult,Melanie rákapta a tekintetét,s egy csókot lehelt ajkára.
De úgylátom nem is baj-fejezte be a lány megkezdett mondatát,mire én kárörvendõn elvigyorodtam,s mint a filmekben,a jobb kezem Jasper nyakánál,a gallérján állapodott meg,s egy erõs,de mégis gyengéd mozdulattal rántottam elõreúgy hogy ajkaink összeérjenek.Õ sem habozott,ajka újra enyémre vándorolt,s én ezt készségesen viszonoztam is.
Ebben a pillanatban Edward elénk ugrott,s támadó állásba helyezkedett.Torkából mély,vadállati,hörgõ morgást hallatott,de furcsa módon,most nem ilyedtem meg,és még különlegesebb volt,hogy most nem zavart.Már kínossá váltam..Jasper biztosan érzi,amit én,és így szavak nélkül is tudja hogy szeretem.Pazar.Ennél lejjebb már nem is lehetnék.
Edward még hangosabban felmorgott,mire Jazz elszakadt tõlem,s ráemelte tekintetét.Én Melaniera néztem,aki meg tudott volna ott helyben ölni,mitsem törõdve a közönséggel.Még mindig farkasszemet néztünk,de õ megszólalt,és gúnyosan vigyorgott képembe:
Edward,szívem,mennyit áldoznál fel értem?-hangja mézes-mázos volt,s miközben beszélt,magamellé taszította Edwardot.
Érted?Ezt meg hogy érted?-szólt gúnyosan a kérdezett,ám mikor felelni akart,a tekintete üveges lett,érzelemmentes,s elsõ mozdulata volt a lány derekával játszani...-Mindent-vágta rá,édes,és bársonyos hangján
Rendben-kacagott fel,s tett egy lépést felém.-Éhes vagyok-mosolygott édesen-ÖLD MEG-bökött felém.
Én pedig úgy gondoltam,hogy már nincs vesztenivalóm.Igazából magam sem tudom hogy mit érzek...ott van egyfelõl az a rengeteg szerelem,és imádat amit Edward felé irányítok,s másfelõl pedig Jaspert is szeretem...most mit tegyek?Egyben biztos voltam:ha valamelyikõjüknek baja esne,azt nem élném túl.
Így elõreléptem,nyomtam egy puszit Jasper arcára,majd Edward elé álltam.Kiegyenesedett,aztán újra lelapult.Tudtam hogy ez így nem lesz jó,mivel õ most csak egy bábu,én meg csak egy ember...de azért volt még egy utolsó reményem.
Edward-szólítottam meg,mire két erõs kéz megragadott,s nem engedett mozdulni sem
Bella,kicsim ne csinálj õrültséget!-fonódottak körém erõs karjai-Hazaviszlek,és folytatjuk amit elkezdtünk-kacsintott rám,mire én harsány nevetésbe kezdtem,ám ez nem jött szívbõl
Na én most megyek-tûnt el Melanie,mire Edward rámemelte izzó tekintetét...
Én...ti...most?!-értetlenkedett-Bella...én...
Edward!Valószínûleg nem tudsz róla,de én azért felvilágosítalak,hogy az elõbb...majdnem megölted Bellát!-Rosalie hideg hangjára lerogyott a kanapéra,és értetlen szemekkel méregetett minket.
Soha,de soha nem bocsátom ezt meg neked!-Jasper is hasonló stílusban beszélt
Hagyjátok-mondtam hangosan,mire mindenki rámnézett-Nem tehet róla hogy...gyenge-erre a szóra Emmett vihogni kezdett-hagyjátok-ismételtem
Bella...-hangja elfúló volt
Most én elindulok haza.Majd hívlak-lágy csókot lehetltem Jasper ajkaira,majd kiléptem az ajtón.
Veled megyek.Elkísérlek-húzott vissza
Nemszükséges-tiltakoztam,mire összefonta az ujjainkat
Menjünk-csókolt meg,mire Edward elviharzott
******
(Jasper szemszöge)
Te jó ég!Mit mûvelek?És...ezt...ezt én...nem akarom abbahagyni!Mi?Mi az hogy nem akarom abbahagyni?Én...nem vagyok szerelmes!Pláne nem Bellába.Õ a testvérem!Nem,nem nem és nem!És fura...de õ ugyanezt érzi.Bár nem is érzem tisztán,mert a többiekbõl áradó döbbenet,és Edward fájdalma majdnem mindent elnyom,de ezt azért tompán mégis fel tudom mérni...és ez így rossz.Ez így nem jó.Nem vagyok ura önmagamnak...és nem is Melanie keze van a dologban,mert azt érezném.Már túl messzire mentem...és ezt Alice is látta...de mit mûvelek?!Hiszen többszörös feleségem van!Tutira végem...ha Alice hazaér,engem meg fog nyúzni,és én állok elébe.Undorító amit csinálok.Amit csinálunk...én mondom,ez undorító!És még egy létfontosságú kérdés:Mért nem akarok elszakadni tõle?
Jobb lesz ha abbahagyom,mert a végén Edward majd olvasni kezd a gondolataimban,és én meg már most nem tudom elrejteni elõle...elvesztem
*****
(Edward szemszöge)
Mérhetetlenül nagy a fájdalom bennem.Mért pont Jasperrel?Mért pont vele?Mért?Miért?Miért?Csakis az én hibám.Ha nem hagyom itthon akkor,ha nem hagyom magam befolyásolni...akkor most az én karjaimközt lehetne,és én csókolhatnám,én húzhatnám közel magamhoz!ÉN!NEM JASPER,Hanem ÉN!Reménytelen vagyok.Az bizony.Mostmár csak egy bábu vagyok,amit Melanie mozgat.Nem fogok tudni neki ellenállni!Bár ilyen körülmények közt nem is akarok...mi értelme lenne?
Méghogy nem is akarok ellenálni?Edward...te normális vagy?Hogy-hogy miért?Mondjuk Belláért!Senki,és semmi másért!Melanie Crapsford...ezért még megfizetsz!
és most is ahogy nyalják,falják egymást...nagyon fáj.Nem bírom tovább,ki kell mennem az erdõbe.
Elindultam,és becsaptam magam után az ajtót.
csak el innen.Minél messzebbre.El a lelkiismeretem elõl.Nem bírok Forksban megmaradni.Egyszer már átéltem,és...MELANIE MIATT KELLETT EZT ÁTÉLNEM!ÁTKOZOTT!
Hé edward-rántott vissza az említettm,és csókolt meg.
Mérhetetlen düh tört rám,és mérhetetlen tehetetlenség is egyben.Tudom,hogy nem egy udvarias dolog kezet emelni egy nõre,de õ megértemli.Akkorát rúgtam a gyomorszájába,hogy nekirepült egy távoli,caskos fának,ami menten kidõlt.
Én mitsem törõdtem ezzel,mert tudtam,ha megállok akkor megbánom.Futni kezdtem,olyan sebesen,hogy még én is megijedtem magamtól.Soha életemben nem futottam olyan gyorsan mint akkor.
EDWARD!Edward,állj meg!Nem futhatsz örökké!Úgyis utólérlek!-hallottam még gúnyos kiabálását,és azt is,hogy követ.
Végülis igaza volt,egyszer úgy is meg kell állnom,és akkor utólér.Ha pedig ez megtörténik,esélyem sem lesz emlékezni Bellára,és a többiekre.Minnél közelebb vagyok,annál könnyebb!
Mit akarsz?-álltam meg,s meg is fordultam
Tudtam hogy megállsz!-nevetett fel-Hogy én mit akarok?-ért mellém-Téged,Edward!Téged,minden szempontból
Felejtsd el!-kiabáltam a képébe
Ohww ugyan,drágám!Nem mondod hogy tetszik neked az a vámpírsnack?!Nincs benne semmi különleges!
Ne nevezd így!-mondtam halkabban,és éreztem,hogy átveszi az urlamat a testem felett.-És ne tedd ezt!-mordultam rá
Rendben-mondta,s elkezdte kigombolni az ingjét.
Gúnyosan mosolyogtam magamban:mibõl gondolja hogy ez bejön?Õ nem Bella!Egyedül neki tudnék nekirontani,ha ezt tenné!
Inkább elsétáltam a legközelebbi fához,és hanygul nekidõltem
Mért gondolod hogy ez használ?-kérdeztem cinikusan
Ezért-mondta,s rámvetette magát.Tudtam hogy nincs menekvés.Elvesztettem az eszem.
Megbántam...
******
(Bella szemszöge)
Mikor kiértünk a kocsihoz,elengedtem Jasper kezét,és fújtatva ültem be a kocsiba
Ez...-kezdtem,de nem találtam megfelelõ szavakat
Te is érezted?-kérdezte feszengve
Mintha nem te lennél az érzelemszakértõ-gúnyolódtam-De én nem...én nem tudom...
Nem voltunk...én legalábbis...-nyögte
Haggyuk!Mikor lesz vége ennek az egésznek?-sóhajtottam kétségbeeseten,s a hangom közelített a hisztérikushoz
Nem tudom
Pazar!-végünk van...
Útközben emberi tempóban vezetett,s nem szólaltunk meg.Mikor elértük a házunkat leparkolt.Körülbelül délután 4 vagy az is lehet hogy 5 óra lehetett,így Charlie még nem ért haza.Tök jó,akkor felvonulhatok a szobámba.
Jasper!-fordultam vissza a bejárati ajtóból,s egy negyed másodperc után már mellettem állt
Tessék
Tudom hogy...á mindegy.-nyitottam be
Bella!-fogta meg a könyököm
Tudom hogy nem éppen jó ötlet...de...ma...maradsz éjszakára?-szemlesütve dadogtam el a kérdésemet
Aztán már csak azt éreztem,hogy két erõs kar ölelésébõl nem tudok kitörni,és nem is akarok
Bella...sajnálom.Nem kellett volna...-támasztotta meg állát a fejem tetején
Hagyd!Nekem kellett volna elõbb elmennem.Akkor nem kellett volna ezt...-ismertem be,inkább csak magamnak
Ne butáskodj-makacskodott-és ha szeretnéd maradok.Szeretnéd?-engedett el
I...Igen-bólogattam,de a szemébe nem nézhettem bele
Rendben.Most haza kell mennem,mert bizonyára a többiek kíváncsiak erre az...öhm...jelenetünkre,de utánna jövök.Sietek!-mondta kedvesen-A szobádban találkozunk!-mosolygott.
Kösz...és Jasper!A többiek elõtt is...?
Erre csak szomorúan bólintott,majd elköszönt,és elhajtott.
Beléptem a nappaliba,és becsuktam az ajtót,majd a konyhába vettem az irányt.Összeütöttem valami kis egyszerû vacsorát,és miközben ettem,gondolkoztam:
Én...oké,akkor vegyük sorra a dolgokat:
A legjobb barátommal kell járnom.Szeretem Edwardot,és mostmár Jaspert is.Érdekes érzésem van Jasperrel szemben,sõt...!És Melanie meg álítólag befolyásolja Edwardot,és ezt is miattam...Edward miattam lett szomorú,és miattam hagyta magát befolyásolni.
Szép teljesítmény...két nap alatt
Mikor megettem a vacsorám,-ami történetesen egy sajtos szendvics volt-felcaflattam a szobámba,s körülnéztem:minden ugyan úgy volt mint hagytam:
Az ágyam összehúzva,a szekrényem becsukva,a könyvespolcom romokban...a könyveim a földön,az ablakom nyitva.oké,senki nem járt itt,és Charlie sem tett egyéb kisérleteket a rendrakásra.
Felkaptam az íróasztalomról a neszeszeremet,s becsörtettem a fürdõszobánkba.A jól megszokott kispolcra ráhajítottam a tisztálkodási szerekkel teli kistáskát,majd egy törülközõt cibáltam ki,kicsit durván,a zuhagyzótól jobbra,teljesen a falhoz húzott szekrénybõl.Zsákmányomat ráakasztottam a törülközõtartóra,majd a zuhanykabinban elhelyezkedõ szappantartóba beleállítottam az eper illatú samponomat.Legutoljára,a fogkefémet,és a fogkrémemet tettem ki,az ajtó mellett álló mosdókagyló belsõ részére.
Elégedetten bólintottam,majd levetkõztem,s beálltam a zuhagy alá.Megnyitottam a vizet,és teljesen ellazultam.Percekig álltam a forró víz alatt,majd nyomtam a samponomból,és rákentem a hajamra.Lassan,komótosan dörzsöltem meg hajamat,majd ezt le is öblítettem.Aztán szokás szerint lezuhanyoztam.Kiléptem,magamra tekertem egy törülközõt,és elindultam fogatmosni.Ez ugyanúgy zajlott mint eddig.Aztán visszapakoltam mindent a táskámba,és visszasétáltam a szobámba.
felkattintottam az éjjeli asztalomon elhelyezkedõ lámpát,s kinyitottam a szekrényem.Amit ott láttam,az megdöbbentõ volt.Az elsõ,amit kiszúrtam,egy kis,rózsaszín lap,amin egy "bocsika :)"felirat volt.Körbenéztem,és elszörnyûlködtem.Kicsit fáziskéséssel ugyan,de leültem az ágyamra,s sikítani kezdtem.Mikor végeztem,megálíthatatlanul ömlöttek a könnyeim...lábamat felhúztam,átkulcsoltam a kezemmel,és ráhajtottam a fejemet...
******
(Jasper szemszöge)
Olyan aranyos ez a lány...és még most is magát hibáztatja!Még így is!Jajj istenem!Én smároltam le,nem õ engem!Õ nem akarta,de mégis megtette,miattam...ááá ebbõl soha nem kerülök ki...
Mikor hazaértem,mindenki a nappaliban ült,ugyancsak nem volt jelen Alice,és Edward...nameg az új barátnõje,akit én legszívesebben kettétépnék!
Azonban nem a mindennapi látvány fogadott:
Emmett nem vigyorgott,Esme most mosolygot,Rosalie önelégült fejet vágott,míg Carlisle érzelemmentesen nézett maga elé...dühös volt.Ez arckifejezésébõl nem lehetett látni,nade én...éreztem
Megjött a csajozógép-nevetett fel fanyarul Rosalie,mire Esme odajött hozzám,és karjaiba zárt
Jajj kisfiam!Én annyira örülök!Tudtam hogy ez nem csak barátság-lelkendezett.Remek!Akkor most hazudhatok a saját családomnak-Így mindenki booldog!Te és Bella,Edward és Melanie!Mindenki megtalálta az igazit-felfedeztem szavaiból,hogy nem is tudja,hogy ki is ez a bizonyos Melanie Crapsford.Mázlista!Bár én sem tudnám...
Igen,anya...én...én is nagyon örülök-állítottam fel egy mûmosolyt
És mióta van.........ez?-kérdezte hosszas hallgatás után bátyám,még mindig mosolytalanul
Elég...régóta-feleltem szorongva,és...õszintén szólva azt kívántam,hogy hagy aludjak el,vagy hagy haljak meg,de sajnos egyik sem lehetséges
o,Jasper...Jasper-hahotázott,a segítségem nélkül
Na és Alice-tette fel a legkézenfekvõbb kérdést nevelõapám
Alice...és én...szakítottunk-nyögtem a legnagyobb hazugságot a világon.Ha õ és én...akkor én azt nem élném túl...akkor érezném át igazáncsak amit Edward,és biztosan egy szó lebegne elõttem "Volturi"
Na de fiam!Az nem így mûködik!A vámpírházasságok egy egész örökkévalóságra szólnak!...És akkor neked most,két...?-kérdezte megdöbbenve
Igen,örökre szólnak,ha a papírok összekötnek!De Alice...elégette a papírokat.Ellopta,és elégette.-hazudtam,mint a vízfolyás.Istenbizony,ÖLJETEK MEG!
Oh,szóval a kelendõ portékát elviszik,ugye Jazz?humorizált a bátyám,d eén még mindig nem tudtam nevetni
Gratulálok-,majd összekapcsolta kezeivel.A fejét lábain pihentölelt meg Rose,önelégülten,és mondhatom,hogy ez szívbõl jött
És akkor én most megyek is,mert bizonyára már hiányzok neki.-kacsintottam fanyarul,és elindultam kifelé,révén hogy már 7óra volt
Úgy számoltam,elmegyek még vadászni,mert Bella illata eléggé...kezdi befészkelni magát az agyamba,és nem akarok kockásztatni.Aztán rájöttem,hogy három napja nem beszéltem szerelmemmel.Eldöntöttem,miután vadásztam felhívom.
A vadászat nem tartott sokáig,így hamar hívhattam Alicet.
Azonban mikor megnyomtam a hívás gombot,üzenetjelzõre kapcsolt
"Elnézést,most nem érek rá!Majd visszahívlak"-mondta szerelmem hangja,majd istenigazából felkacagott.
Oké,ez nem jött be.Ideje elindulni Bellához.
Amint ezt eldöntöttem,és futni kezdtem,hallottam hogy valaki sikít,és azt is felismertem,hogy kis az:Bella
Olyan gyorsan futottam,amennyire csak bírtam,majd mikor elértem a házukat,döbbenten tapasztaltam,hogy nem érzek semmi vámpír,sõt még másik emberi szagot sem...vajon mi lehet a baj?
Felugrottam az ablakába,és láttam,hogy sír.Az ágy végében ült,és térdeit felhúzta.
Leültem mellé.és átöleltem
Bella...?-szólítottam meg,mire rámemelte tekintetét
Dühös vagyok,Jazz,ezért sírok-nyomott kezembe egy "bocsika :)"feliratú,rózsaszín cetlit
De mi a baj?-értetlenkedtem,és még csak most vettem észre,hogy törülközõben van.Elszégyeltem magam...
EZ!-pattant fel,kezével tartva a törülközõt.Kitárta mind a két szekrényajtót,és rámutatott egy köteg ruhára-EZ!-ordított,és hozzám vágta ezt a kupac ruhát,ami fehér,és piros mûbõr ruhadarabokból állt.
Öhm...új lesz a ...stílusod?-hitetlenkedtem,miközben egyenként méregettem õket
Nem,ez Alice mûve!Nézz ide-mutatott a szekrényében halmozódó szintén,vad stílusú ruhákra-Nincs egy normális ruhám!Csak ilyen...ilyenek!-rogyott le az ágyra.
Ez még nem a világ vége-ültem le újfest mellé-Majd felveszed ezeket!
Ezeket?!Jasper,Szerinted hogy néznék ki ezekben?Arról nem is beszélve,hogy csak fekete,piros,és fehét TÛSARKÚ csizmám van!Még a sportcipõimet is elvitte!Mindenki rajtam fog röhögni!-hajtotta fejét a vállamra
Ugyanmár!-nevettem,és lefektettem az ágyra,kis idõre rá pedig elaltattam.
Reggel amikor felébredt,újra csalódottságot érzett.Gondolom azthitte hogy csak álom volt.
Azonban este,fordolódott,nem is keveset,és én meg elfelejtkeztem egy apró tényrõl:törülközõben van...tehát kénytelen voltam...percenként betakarni...lehetetlen vagyok...
Aztán reggel bement a fürdõbe,egy halom ruhával a kezében,ám mikor kijött,azthiszem,hogy az állam verte a térdem.Nagyon jól nézett ki,bár tényleg nem az õ stílusa volt,de azért mégis csak férfi vagyok...MI?!jasper,ezt verd ki a fejedbõl!
Egy fehét,mûbõr cicanadrágot,és egy piros hosszú-ujjú,enyhén dekoltált felsõt viselt.
Jó...jól nézel ki-nyögtem,és nem értettem miért.Én...nem!
Kösz-pirult el,majd mikor a földszintre értünk,megreggelizett.Nem is tulajdonítottam nagyobb figyelmet ennek,ám mikor indultunk volna,megtorpant:
Jajj nem!Ezek valóságos halálcsapdák-nyögött fel,miközben mereven bámulta a csizmáit...
nyugalom.Induljunk.-nevettem
Melyiket vegyem fel?-kérdezte
Mondjuk...a feketét?!-én mint divatszakértõ...
rendben!De remélem carlisle nem túl elfoglalt.Tuti hogy ügyeletek kötök ki,az elsõ 10 perc után!-humorizált,ám húzta a száját,mikor felvette õket.
Nyugi,nem engedem hogy kitörd a bokád,mégegyszer-kacagtam vele együtt.
Az odaút még mindig nem telt sok idõbe,ám mikor megálltam,felsóhajtott
Kezdõdik a színjáték-keservesen sóhajtott.
Sajnálom
Kipattantam,és kisegítettem,majd kéz a kézben indultunk el a többiekhez,ám ott nem várt látvány fogadott...