(Bella szemszöge)
Méghogy összeházasodnak?És mi is?Mi fog ebbõl kisülni?Az istenért!18éves vagyok.Nem akarok még megházasodni.Az oltárnál pedig mondjuk illik igen"-t
mondani.Ez megõrült?Még hogy esküvõ.És mi lett Alice-vel?Õ is nagyon jól tudja,sõt,ami azt illeti,talán õ tudja a legjobban,hogy Edwardot
szeretem...de...mostmár õt is.Mégsem..én nem szeretném tönkretenni a házasságukat.Ez meg a másik!Jaspernek már van felesége!
Megdöbbenve néztem Jasperre,aki csak vigyorgott.Aztán lassacskán észbekaptam:talán jobb lenne örülni
Bella...ugye még mindig szeretnéd?-kétségbeesett arca pont úgy festett,mint egy kisfiújé,akitõl elvették a fagyiját
Hát persze!-engedtem fel döbbentségem alól az örömöt,és kacagni kezdtem
Azt hiszem itt az idõ:szenvedélyes csókokat leheltem az ajkaira,majd mikor már a kezei külön utakat fedeztek fel,akkor lefejtettem õket magamról,és
kislányosan mosolyogtam
Ugye nem bánjátok,ha egy kicsit kettesben szeretnénk lenni?-húztam fel magam mellé,és közben Melanie dühödt arcát néztem
Dehogy-egy idegen,és egyben kedves,csilingelõ hangot hallottunk meg az ajtó iránya felõl
Steph!-kiáltott édesen Melanie,és az ajtó elé száguldott.És akkor megláttam õt...
gyönyörû,kislányos baba-arca hasonlított,a kedvenc televízió mûsoromban szereplõ személy arcára.Gyönyörû,fényes,és gondör,csokoládébarna haja volt,derékig
érhetett,s lágy csigás fürtökben omlott le a hátán.haja szinte csillogott.Sápadt bõrén semmi egyéb,csak egy piros,és fekete,10centiméter vastag karpánt fogta
körbe csuklóját.Hihetetlenül karcsú volt,és meglepetésemre a szeme gyönyörû,csillogó,és tündöklõ éjkék színekben pompázott.Egy mini farmerszoknyát,és egy
fekete hosszúujjút viselt,amin vörös minták cikáztak végig.Cipõje is egy magassarkú,fekete térdigérõ csizma volt.
Mel!Jajj de jó hogy látlak-üdvözölték egymást
Szintúgy!Mikor érkeztél?-kérdezett vissza Melanie
Ma.és egybõl ide jöttem-mosolygott,majd a tekintete Ewdardra tévedt-jajj,de udvariatlan vagyok.Stephenie a nevem.Stephenie Crapsford-lépett közelebb-Mel ikertestvére vagyok.
Üdvözlünk nállunk-rázott vele kezet Carlisle-Õk itt a családunk.Esme,Bella,Jasper,Rosalie,Emmett,Edward.Gondolom Melaniet már ismered-mosolygott,majd mindenkire rámutatott.-És én Carlisle vagyok.
Örvendek.-mosolygott.
Elmeséled nekünk a történetedet?-kérlelte Esme
Hát persze.Biztosan észrevettétek,hogy Mel,és közöttem hatalmas a hasonlóság-erre némán bólintottunk mindnyájan.-Nos még emberi életünkben,1903-ban is ikertestvérek voltunk,ahogy most is.
Akkor ti most "vérszerinti" testvérek vagytok?-muszály volt megkérdeznem,ugyanis ez nekem nagyon szokatlan.Legalább nekik maradt egy kis töredék a
családjukból.Bezzeg Cullenéknak...kitudja mennyi éve halottak?!
Igen-tévedt rám a tekintete,és bólintott egy aprót-Nekünk sem az apánk,sem az anyánk nem volt vámpír.Így normális,emberi családban nõhettünk fel.18évesek
voltunk,amikor az egyik az egyik kutyánk egy letépett,és véres emberi kézzel tért vissza az erdõbõl. úgy döntöttünk,hogy elmegyünk az erdõbe.Mi nagyon
kíváncsi gyerekek voltunk-mosolyogtak egymásra. A tekintetem Edwardra,és Melaniera tévedt.Melanie befészkelte magát az ölébe,és fejét a mellkasának döntötte...

- Ez érdekes.És mi történt azután?-kérdezett immár carlisle
Mint már mondtam bementünk az erdõbe.Sokáig sétáltunk,amikor emberi lábnyomokat találtunk.Nem sokkal késöbb egy segélykérés is érkezett.Ám már délután 6óra volt,és sötétedett...amikor megtaláltuk az embert már halott volt.Aztán...-sóhajtott egy mélyet-minden olyan gyorsan történt...valaki hátulról megragadott,és nekivágott egy fának.-Nem láttam hogy ki volt,akkor még csak feltételeztem,hogy a vámpír.Aztán hallottam egy beszélgetést,amit Mel-el folytatott:azt akarta,hogy tartozzon hozzá.Beleszeretett...
Amint ezt kimondta,én ösztönösen Edwardra néztem,aki éppen leszedte magáról Melaniet.A következõ pillanatban Edward rám nézett felismeréssel...olyan furcsa volt az egész...
És aztán?-kiváncsiskodtam most én,mert akár miylen hihetetlen,de ez msot valóban érdekelt.Olyan...megható volt...
Megharapta...és otthagyott minket.Melanie sokáig vergõdött,és én pedig elájultam.Körülbelül 5 vagy az is lehet hogy 8 óráig voltam eszméletlen,mert mikor
felébredtem Mel még mindig ugyanúgy szenvedett.Azt hittem,hogy meg fog halni.Orvost akartam hozzá hívni,vagy visszamenni a faluba,de nem találtam a haza felé vezetõ utat.Szörnyen megrémültem.Elmozdulni sem mertem mellõle,mert akkor ketten,kétfelé tévedtünk volna el.Így hát kürölbelül 2 napig az erdõ közepén ültem mellette.Aztán egyszer csak...-itt megakadt,és a testvérére nézett,aki sajnálattal nézett rá
Nem akartam!Sajnálom.Nem volt szándékos!-motyogta zavartan az,mire én értetlen fejet vágtam
Mit?-kérdezett Emmett
Rámtámadott-ejtette ki szomorúan a szavakat Stephenie
És õ változtatott át?-köpte Rosalie
Nem.Volt a közelünkben egy favágó csoport.Õket viszont megölte.Vagyis csak egyet.Arra tisztán emlékszem,hogy én nagyon megijedtem.Megijedtem tõle.A szemem láttára terítette le õket.Egy sem maradt életben.
Melanie csak zavartan sütötte le a szemét
Aztán gondolom,már nem volt már szomjas,mert nem lett semmi bajom.tisztán bírtunk beszélgetni.
És téged ki változtatott át?-érdeklõdtem
Valójában melanie.csak enm akkro,és nem ott-mosolygott
Mikor hazaértünk,mert szerencsére Mel kitûnõen tájékozódott már akkor,a szüleinket holtan találtuk.Úgy gondoltam,hogy akkor én is meghalok.De Melanie
kitalálta,hogy átváltoztathat,és akkor örökké élhetünk...együtt-fejezte be mosolyogva
Nagyon érdekes-nevetett Emmett
Az!És van valamilyen képességed????-érdeklõdött carlisle szakorvosi hangján
Van!De biztos hogy akarjátok látni?-nevetett fel,mire bólintottunk-Rendben!Akkor két önként jelentkezõt kérek!Egy fiút és egy lányt.Erõpróba-kacsintott a
végén

-Vállalom-mosolyogtam
Ehh Bella,kihívsz?-röhögött Emmett
Oké,megbeszéltük.Akkor készüljetek fel-adta ki az utasítást Stephenie
Várj!Veszélyes?-szólalt fel jasper
Nem.Egyáltalán nem-mondta kacagva
Készen álltok?-kérdezte Melanie,és a képembe nevetett gúnyosan
Igen!-feleltük egyszerre Emmettel.
Oké-nevetett,és behunyta mind a két szemét.
Olyan hatást keltett,mint aki nagyon gondolkozik valamin.Aztán megéreztem...mindenféle vágyat,és készetést éreztem,hogy Emmettel együtt legyek...úgy.Akármit meg adtam volna érte.Behunytam a szemem,és próbáltam öszpontosítani,ám ez hosszú távon nem ment.na jó,ki mit ért hosszúnak.Nállam jelen pillanatban három másodperc is hosszúnak biznyult.Mikor éreztem,hogy végképp elvesztem,akkor megszólaltam,kinyitottam a szemem,és ránéztem Emmettre.
Jasper!Fogj le-hangom remegett,és amikor láttam hogy Emmett elindul felém,akkor éreztem a vesztemet.
Hiába fogott le jasper,Emmett erõsebb volt.És ahogy hozzámért,nem is akartam jasper ölében maradni.Em-é csábítóbb lett volna.Kikapott Jazz karjai közül,de még mielõtt megcsókolhatott volna,valami dühös,vagyis három dühös morgást fedeztem fel:
Az egyik volt Rosalie,a másik Jasper...és a harmadik,Edward...
ELÉG!?-dügömgött Jasper,és derekam köré fonódtak karjai.És akkor vége lett.
Mégis mi a fene...?Azt mondtam erõlét!-kiabált Emmett is,miután észheztért.
Az is!Lelki erõnlét!Gyenge vagy belül,Emmet Cullen!Sajnálattal közlöm,hogy Bella még ellen is állt,egy percig!De te..-gúnyolódott Melanie
Te voltál..tegnap?!-hangom megint remegett,mint a nyárfalevél
Nem...vagyis,egyszer már kipróbáltam rajtad,és Emmetten.De...máson nem.Edwardon,és Jasperen se!-mentegetõzött Stephenie
Hazudsz-suttogtam,és kiszaladtam az erdõbe.
Lerogytam egy közeli fa tövébe,és gondolkozni kezdtem a múltamon.
Mindenen.Edwardon,Jasperen,Melnie-n...és akkor minden beugrott...Jacob,az amnézia,Charlie,mikor Edward elhagyott,és mikor a Volturinál
voltunk...minden.Minden az ég világon.Szóval,Edward és én,egy pár vagyunk.Még mindig...
Annyira örültem,hogy az...azt nem lehet szavakba önteni.Aztán örömöm egy perc alatt szertefoszlott.Edward már Melanie
barátja.Sõt,võlegénye.De..valahogy,azért mégis kiváncsi vagyok arra,hogy szeret-e még,vagy hogy megismer-e úgy.Majd kiderül...
Visszasétáltam türelmesen,és kértem a drága jó Istent,hogy segítsen meg.Nem mintha egy vámpírhistória közepén Isten segítsége lenne a legpraktikusabb,hiszen ezt Isten nem díjazza,de azért megszokásból imádkoztam...
Elértem a ház közelét,és hallottam hogy jasper,és edward kórusban kiabálnak,vagyis inkább örjöngenek.
MIT CSINÁLSZ?VAN FOGALMAD ARRÓL,HOGY MOST ...-a többit nem értettem,de le tudtam szûrni,hogy ez Jasper
MEGÖLLEK-sziszegte szerelmem,én meg hangtalanul rontotam be a nappaliba.Mielõtt még rávetette volna magát,elkezdtem hangosan mondani azt az egy mondatot,ami számomra a legkedvesebb a világon.
És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba-suttogtam,immár másodjára,mikor mindenki hátrakapta a fehét.Edward tekintetébe néztem,és elolvadtam.
Még a levegõ is megfagyott.Minden mozgás abbamaradt,csupán egyetlen morgás hallatszódott:Melanie
Ki lennél te?-köpte foghegyrõl az említett személy
Edward volt menyasszonya-mondatam,és a "volt" szót kiemeltem
Csak volt?-döbbent meg Edward mire én bólintotam
Igen,csak volt.Mostmár Jasper menyasszonya vagyok.-ejtettem ki a legfájdalmasabb szavakat,majd újdonsült võlegényem oldalára sétáltam
Bella...beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte Edward
Igen.Hogyne-bólintottam,és utána indultam. Tudtam,hogy ez a beszélgetés egyáltalán nem lesz kellemes...