(Bella szemszöge)
Mit mûveltem?Hiszen szemtõl szemben megmondtam neki hogy szeretem...de most mi van Edwarddal?Hiszen,õt mindennél jobban szeretem...nem bírok eligazodni a sajátos érzéseimen.Mi jöhet még?Aztán,mi van Alice-el?Mit fog ehhez szólni?Bizonyára ha nem én lennék az illetõ,kiszívná az összes vérét,mint egy szúnyog...mint egy jó nagy szúnyog.
Tudom,tudom,színjátéknak indult,de mostmár komoly érzelmek lettek belõle...és most sem tudok másra gondolni,minthogy egy undorító teremtmény vagyok.Hogy lehetek képes egyszerre két embert,vagy esetemben két vámpírt szeretni?Erre is csak én lehetek képes...
Bella...mi a baj?-távolabb vont magától,hogy a szemembe tudjon nézni
Semmi...csak...nem igazodom magamon.És idegesít Stephenie is...ha ez az õ mûve...akkor...
Hidd el,ez a legkisebb gondunk-suttogta meggyötörten,és szeme hirtelen nagyon szomorúan kezdett el csillogni
Ezt meg hogy érted?-furdalt az õszinte kiváncsiság
Nem válaszolt,csak a szemeimben fürkészett egyetlen pontot.Kérdõ tekintetemet látván,elengedett,és lehajtott fejjel dobta magát le az ágyamra.Mikor elindultam felé,kezeibe temette az arcát,és úgy tünt,mintha éppen egy szégyenletes dolgot akarna bevallani.
Mégis mi lehet ilyen szörnyû?Ha még Jasper,igen,ez a Jasper,Jasper Hale is képes rajta zokogni...vagyis csak majdnem zokogni.Bár ilyentéren nagyonis labilis volt...
Jasper!-ültem le mellé lassan az ágyra
Végigsimítottam barátságosan a felkarján,mire rámemelte gyönyörûen izzó tekintetét
Nem mondhatom el.Igérem,hogy késöbb meg fogod tudni,de most nem lehet.Ha megtudnád...félek,hogy ez a színjáték korántsem lenne olyan sikeres,mint most.-magyarázta fájdalmas hangon
Alice mikor jön vissza?-kérdeztem,csakhogy tereljem a témát,ám egy cseppet elszámítottam magam:szeme koromfeketévé vált,mire én összerezzentem
Nem tudom!-vágta rá gyorsan,tömören,és komoran
Rendben-suttogtam
Se szó,se beszéd,megölelt,ám rögtön el is húzódott.
Ne haragudj!El kell mennem...vadászni-mondta folytott hangon,és egy puszit nyomott a fejem tetejére
Némán bólintottam,és aztán már nem is láttam senkit a szobámban,rajtam kívül.
vadul agyaltam azon,hogy mi válthatta ki Jasperbõl ezt a "szem-el-fekedesõs" viselkedést...és mért pont akkor,amikor Alice-t hoztam szóba?Hisz õ élete szerelme,és elvileg õt szereti a legjobban.Mért pont tõle lesz dühös?Magas ez nekem,mint nyúlnak,a lórács...
Kis idõ múlva felkeltem,és kinyitottam a bõröndöm:minden szépen be volt hajtogatva.Kivettem a fogkefémet,és némi fehérnemût is.
Beviharoztam a fürdõszobába,majd villámgyorsan lezuhanyoztam.Magam sem tudtam hogy miért,de kivasaltam a hajam...fura volt,hiszen eddig soha enm adtam a hajam viseletére.Mindig Alice intézte ezeket a dolgaimat...
Mit fog szólni ehez az akciómhoz Alice?És miért nem állít le?Hiszen látnia kellene...de túl sok a "miért?" és a "de...".Ez így nem lesz jó.
Visszahuppantam az ágyra,és közben azt latolgattam,hogy mit mondok jaspernek...vagyis,miként fogom rávezetni,mert neki ugye nem tudok hazudni...
Pár pillanat múlva egy fehér alakot láttam kirajzolódni az ablakom mellett.Ott állt,és engem nézett,szokatlanul fájdalmas képpel.Mindig fájdalmas arcot vág,De ez most más volt...ez nem vallt rá.Nem az a Jasper volt,aki mindig nyugodtan kezelt mindent...ez egy idegroncs volt...vagy,inkább mint akit már az sem érdekel,ha a világ összeomlik körülötte.
Még mindig nem végeztünk-találtam meg végre hangom,ám az úgy remegett,mint a nyárfalevél
Ezt meg hogy érted?-húzta fel jobb szemöldökét
Azt mondtam már,hogy elmegyek,de te valami oknál fogva nem értetted meg!Szóval...-kezdtem,de haragos tekintetét látván nem tudtam folytatni.
Csak egy dolgot nem értek...mi a fenéért akarsz te elmenni?-jött lassan,és fenyegetõen közelebb
Mint már mondtam ... -kezdtem,de újra  közbeszólt
Azon kívül,hogy mindig azt hajtogatod,hogy "miattad"-utánozta fanyarul a hangom
Na akkor elõször is,én téged nem szerethetlek,mivel ott van Alice,aki nem mellesleg a legjobb barátnõm!Aztán ott van Stephenie!Mi van ha csak szórakozik velünk?Ott van még Melanie is!És Edward is!Nem bírom õket tovább nézni!Elméletileg ez az egész amiatt lett volna,hogy Edward észheztérjen,de nem teszi.Akkor ennek itt a vége!Én szeretlek...de ennek itt a vége!-hadartam kifulladásig,mire õ szorosan zárt karjaiba
és akkor olyat tett,mint még soha.
Õ,önerõbõl hajolt elõrre,és most,kivételesen,színjáték nélkül,szenvedélyesen csókolt meg.Nagyon jólesett.Azonban mikor én úgy éreztem,hogy elég lesz,akkor õ nem hagyta magát:olyan erõsen húzott magához,hogy az már majdnem fájt.Szerettem...!Nagyon érdekes volt,mivel én nem szoktam hozzá ehz a "továbbmegyünk"-ös hozzáálláshoz,mégis olyan volt,mintha évezredek óta ezt gyakorolnánk.
Lassan hátrált,s mikor lába beleütközött az ágyam sarkába,akkor leült,magával húzva engem is.
Ölébe húzott,és én örömmel simultam bele ölelésébe.Hiába tudtam,hogy ez így nem helyes,nem akartam megállni.Úgy tartottam magamban a lelket,hogy ez csak az utolsó jódolog az én kis gyomorult,és szánalmas életemben,hisz holnapután,már boldogtalanul fogok ébredni Rioban.
jasper...-nyöszörögtem,mikor a blúzom egy picit feltolódott a derekamon,s kezei mágnesként tapadtak arra
Sajnálom-szûrte,s a combomat kezdte simogatni,ám párbeszédünkkor engedtük csak el egymás ajkát.
Ledöntött az ágyra,és akkor meghallottam egy piszkos kacagást,és amikor felnéztem,két olyan alakot véltem felismerni az ajtóban állók közül,akiket a közeljövõben nem is szeretnék látni...