(Bella szemszöge)
Én csak megfagyottan bámultam azt a két alakot,akikhez késöbb csatlakozott mégegy.Egy közülük,aki a ball szélen állt,karcsú volt,és hosszúhajú,feltehetõen lány.Mellette egy izmosabb,barna bõrû,sötétbarna,vagy az is lehet hogy fekete hajú férfi.Mellette pedig maga a tökély...nyúlánkabb testalkatú,mégis izmos volt.Bronzvörös haja kacsásan meredezett az égnek,gyönyörû szemeit rajtam legeltette,amiben csupa-csupa fájdalom honolt.
A lány személyében felvéltem ismerni Melanie-t,az izmos fiúéban Jacobot...a harmadikat,pedig...szintén felismertem.Edward volt.
Furcsa volt pont ezt a hármast látnui,hisz Jacob,és Edward ellenségek,Melanie és Edward jegyesek...és vámpírok...Jacob ugye vérfarkas...
Jasper egy pillanat alatt eltünt alólam,s a falnak préselõdött,szemeit lesütötte.
Harsány kacagásba kezdett Melanie,majd csillogó szemekkel fordult felénk.
Na látod,mondtam én,hogy jó itt a hangulat-mondta,s engem méregetett-De..nem értelek titeket!Mi tetszik rajta?Olyan...átlagos-erre a kijelentésre az összes fiú egyszerre mordult fel.
Nagy meglepetésemre Edward támadóállásba helyezkedett,de nem felénk.Épp ellenkezõleg: Melanie felé.
Mielõtt nekiugorhatott volna,Jacob farkasalakjában ugrott elõrre,egyenesen Jasperre.
Én egyre jobban kezdtem bepánikolni:régi szerelmem,vagyis,nem is a szerelmem,hanem az egyik legjobb barátom,és a két szerelmem élete múlt azon,amit most
tenni akarok.Mi lesz a garancia arra,hogyha elmegyek,akkor nem gyilkolják le egymást?Néha,a düh jobban kidõl belõlünk,mint maga,amit megígérünk szerettünknek
ELÉG!-ugrottam közéjük,mire "véletlenül" kaptam egy erõsebb suhintást Jacob farkából.
Rögtön odakaptam a kezem,mire minden mozdulat abbamaradt,még a levegõvétel is megszûnt
Következõ pillanatban Edward ugrott Jacobnak,mire én újfest elkiabáltam magam:
HAGYJÁTOK ABBA!-végre mindenki rám szentelte a figyelmét.
Hármas ringben álltak:mind egymással szemben,és egymás mellett.
Bella...megütött-nyöszörögte Jasper,mire Edward is felmordult
Te csak hallgass!Van fogalmad arról (...)-kezdett bele vitatkozásába,de én csendre intettem
Miért kell ezt csinálni?-fakadt ki belõlem hisztérikus hangon az alapvetõ kérdésem,bár,nem voltam benne biztos,hogy tudni akarom
Miattad!-felelték egyszerre,majd támadóállásba görnyedtek újból.Észre se vettem,de immár Jacob is emberalakban volt,egy szál rövidnadrágban
Miattam?-hangom vagy két oktával feljebb csúszott-Tényleg miattam van?Ti tényleg szerettek engem?-itt tartottam egy kis szünetet,hogy komolyságot vigyek a dolgokba-nem hiszem én azt!Akkor nem így viselkednétek!Akkor azt néznétek,hogy nekem mi a jó,és nem azt,hogy mikor gyilkoljátok le egymást.Edward!-fordultam
felé-talán,nem baj ha újra felhozom,hogy majdnem megöltél.Pedig én vagyok állítólag a nagy szerelmed!-vágtam fejéhez-És mért akartál megölni?Mert egy másik nõ úgy kívánta!De tudod mit?Sokkal jobban tetted volna!Akkor nem kellene ezeket átélnem!Itt is bebizonyosodik,hogy már nem szeretsz!-amint ezt elhadartam,õ egybõl kapcsolt,és támadóállásából alapállás lett.Szemét cipõje orrára fordította-Jacob!Te is...szeretsz?Akkor mért nem bírod elfogadni,hogy õk fontosak
nekem!?Mért nem bírod ki,hogy ne akard õket megölni?Te sem szeretsz,mostmár tudom!-ugyanúgy tett,mint Edward-Jasper!Neked ma már elmondtam,de elmondom most is:szeretlek-itt mindenki felhördült-de nem lehet köztünk semmi sem.Alice miatt.Õ a legjobb barátnõm,és nem szeretnék vele összezördülést ez miatt.És,már döntöttem.Nincs mit tenni!-fájdalmas szemekkel nézett rám,immár rendesen a falnak dõlve.-Te pedig,légy magadra büszke-indultam el Melanie felé,aki eddig csak távolról figyelte az eseményeket,ám most szeme szikrákat szórt-Tönkretettél mindent.Gyõtél-erõltettem keserû fintort az arcomra,de könnyeim már jócskán eleredtek,szerencse,hogy hangom megmaradt-Tied Edward!Tudod befolyásolni!Bráwó-tapsoltam meg fanyarul-Összezavartad Stephenievel az érzéseimet,és bolondnak hittem magam!Ki hitte volna,hogy képes leszek két vámpírt szeretni egyszerre?!Hát senki!-elindult felém,mire színtelenül,és érzések nélkül felkacagtam-Gyere,ölj meg!Mindenkinek jobb lesz!-minden fiú felkapta a fejét,és feyegetõen meredtek Melaniera.-Mint már
mondtam,nyertél.Elmegyek!De...kiváncsi lennék,hogy hogy csinálod.Kérhetek tõled egy utolsó dolgot?-bólintott-Folyásold újra be Edwardot!-felnevetett
Erõsen meredt Edwardra,aki csak mosolygott
Késõ,Melanie!Rájöttem ki vagy.És ennek itt a vége-lökte el magát a faltól-És mikor rájöttem,hogy mit csináltál,akkor megígértem magamnak valamit-fenyegetõen kedtett lépkedni felénk-Tudod,elvetted tõlem azt a lányt,akit a legjobban szeretek.Ezt nem úszod meg büntetlenül!-amint ezt kimondta,már Melanie a földön
volt,eszméletlenül.

Edward,ne itt!-szólt közbe Jasper-Kint!
Tudom-lökte kurtán Edward,de szemeit le nem vette rólam
Ha nembánnátok,felmennék hozzátok.-mondtam
Minek?-kérdezett vissza Jacob
Elköszönni.Holnap korán reggel indul a gépem,és nem szeretnék úgy elmenni,hogy nem veszek búcsút,egyik kedvenc családomtól-mosolyogtam,s a könnyeket
letöröltem orcámról.
Rendben-felelte szomorúan

CULLAN HÁZBAN

Amint beléptem a bejárati ajtón,Esmébe ütköztem,aki örömében megölelt
jajj bella.Olyan régen jöttél már!-újongott
Csak mosolyogtam,s a szemembõl a könnyek újfest megeredtek
Mi a baj?.aggodalmaskodott
Semmi.Búcsúzni jöttem.Elmegyek-mosolyomat tartottam :)
Micsoda?-kérdezett vissza
Hát,már nem találom a helyem.És szeretném újrakezdeni.Köszönöm hogy befogadtatok,és hogy családtagként kezeltetek.Mindig is ti maradtok a kedvenc
családom-motyogtam
És hova mennél?-érkezett meg Edward is
Hejj,hol hagytad Melaniet?-Rosalie pökhendi stílusát nehéz lenne nem felismerni
Megöltem-válaszolta lazán
Hogy mi?!-pattant fel Stephenie
Edward is szép lassan felált,és fenyegetõen meredt a fiatal vámpírlányra
Megérdemelte,és talán te is megérdemled-szûrte Edward,mire Stephenie visszaült,és durcás képet vágott.
Tehát,hova mennél,és mennyi idõre?
Hát...Phoenixbe nem szeretnék,de azthiszem,hogy Németországban tökéletesen meglennék.Távol Forkstól,és Victoriától-mosolyomat még mindig hordtam,de majdnem összeestem
Nem mehetsz el!Nélküled Forks,nem is Forks-mondta Emmett,minden humor nélkül-Kin fogok nevetni?Kit kell majd megvédeni?-konyult le mint egy kiskutya
Felnevettem önzetlenül
Ugyan!Legalább nem kell felettem gyámkodni-kacsintottam könnyes szemmel
Bella,kérlek ne menj el!Mi nagyon szeretünk téged-suttogta Edward megtörten
Sajnálom,de nekem ez így túl sok.Imádtam veletek lenni,de Melanie,és Victoria...értsétek meg,ha csak ti lennétek,akkor minden rendben lenne
Áh,szóval ezzel arra célzol,hogy menjünk el?!-hördült fel Stephenie,de Edward pillantásával szembekerülve gyorsan visszaült
Nem,nem erre célzok,de vannak határok.Például,ha nekem lenne képességem,biztos,hogy csak úgy poénból nem szórakoznék más érzéseivel-emeltem fel a hangom
Bella...ne menj el-mondta Jasper
De,megyek,és punk-tum -mosolyogtam
Bella,miránk mindig számíthatsz.Mindig visszavárunk.Jasper,el kell engednünk.Az õ döntése,és az õ élete.nem változtathatunk rajta
Köszönöm-sírtam,s megöleltem mindenkit egyessével.

SWAN LAKÁSBAN

Este lefeküdtem aludni,azzal a gondolattal,hogy holnap már vár az új életem,ami nem lesz habostorta!Távol mindenkitõl akit szeretek.Minden jót hátrahagyok,és
megyek,én saját magam,önszántamból sétálok a vesztembe.Szép teljesítmény!Lepergett most ezen az északán elõttem minden:Mikor ideköltöztünk,mikor megismertem
Edwardot,és a családját.Mikor összejöttünk,mikor elhagyott.A közös rétünkön töltött idõket.A Cullen család kempingezési kirándulását,és mindent,ami Velük
kapcsolatos.Kétségkívül,soha többet nem fogom õket látni,hisz pár év múlva úgy is költöznek,én pedig nem kis idõre megyek el,hanem egy pár tíz évre.Utálom
magam.Ma este kétségkívül,és visszavonhatatlanul elrontottam az egész életemet,és nem tagadom,soha enm is fog rendbejönni.
A reggel hamar eljött,így én indultam is ki a reptérre,apám kíséretével.
Légy jó,Bells,és írj gyakran!-mondta el már avgy hatszázadszorra
rendben.Vigyázz magadra,és hívj,ha valamit nem tudsz a fõzéssel kapcsolatban-mosolyogtam,ám könnyeimet épphogy alig bírtam visszatartani
Mennem kell.Szeretlek.Majd hívlak.Szia-köszöntem el,és két puszit nyomtamarcára
Én is téged.Légy jó Bells-könnyei kigördültek,s én felszálltam,és helyetfoglaltam a repülõgépen
Itt már csak a bekapcsolás volt hátra,s elkezdhettem sírni.Aztán,a kézipottyászomba gyömöszöltem az "Üvöltõ szelek" címû regényt.A repülõút körülbelül hat
órás,így lesz idõm olvasni.Elõkaptam a könyvet,és már egy ideje olvastam,mikor rápillantottam az egyik oldallapra,s tapasztaltam,hogy a fõszereplõ
Edward.Dühösen csaptam be a könyvet,s sírni kezdtem.Könnyeim hulltak,s én hangtalanul rázkódtam velük együtt.
Kétségkívül,életem egyik legrosszabb döntése volt,hogy elhagytam Forksot.
A repülõút többi részében csak néztem ki az ablakon,és visszaidéztem emlékeimet.nem akartam õket elfelejteni.Szerettem õket...
Kis idõ muúlva a gép leszállt,s én ijedten kaptam egy taxi után
Bérelt házam,a Pringston 33-on volt,így oda kértem az utat.
A kapu elõtt letettem a csomagjaimat,s vártam,hogy megjöjjön az a nõ,aki menedékhelyemet nyújtja a következõ években...