Eg�sz �jjel Bella mellkas�n pihentettem a fejem, �s hallgattam, ahogy a sz�ve d�b�r�g. Kezeim v�gig az � kezeit fogt�k, halk szuszog�sa megnyugtat� volt. Egyszer csak sikoltozni kellett, majd zih�lva kapkodta a leveg�t. Magamhoz szor�tottam, �s nyugtat�s k�ppen a h�t�t kezdtem simogatni.

• Bella, Bella minden rendben van. Biztons�gban vagy. – motyogtam a f�l�be.
• Csak egy �lom. Csak egy nagyon rossz �lom – m�g mindig zih�lt, �s mag�nak ism�telgette a szavakat.
• El szeretn�d mondani? –k�rdeztem �jra a f�l�hez hajolva.

Bella egy apr� b�lintott. Szembe ford�tottam magammal, �s v�rtam, hogy besz�lni kezdjen. L�ttam, ahogyan a szem�t ellepik a k�nnyek.

• Bella, ha nem szeretn�l err�l besz�lni, �n meg�rtem. – fogtam meg a kez�t.
• De, musz�j elmondanom valakinek. Nem b�rn�m magamban tartani. – mondta, �s megszor�totta a kezem, majd belekezdett a mes�l�sbe.
• Sz�val, egy s�t�t erd�ben rohantam. Sokszor �lmodtam ezt, amikor... – a hangja elcsuklott – nos, amikor nem volt�l itt. Azt�n j�tt Aro, Victoria �s – itt a hangja �jra elcsuklott. Nagyon halkan ejtette ki az utols� nevet. – Jacob. Fel�m j�ttek, �s mindh�rman meg akartak �lni. Azt�n j�tt�l te, �s elkaptak, elvittek, �n pedig egyed�l maradtam. Nem tudom mi�rt, de valami nagyon t�m�ny f�st szagot �reztem. Azt�n mikor l�tta a f�st�t, az s�t�tebb volt, mint a felh�s �g. Ut�nad mentem, de k�rbe�llt�k a „t�bort�zet”, �s t�ged m�r sehol nem l�ttalak. Elt�nt�l, azt�n mindh�rman r�m n�ztek, mosolyogtak, �s elmentek. Itt �bredtem fel. –fejezte be.

Sz�val azt �lmodta, hogy Victoria �s Aro Jacobbal kar�ltve �lt meg. Persze Bella nem tudhatta, hogy mi volt az �ltala t�bort�znek nevezett dolog. Az volt a hal�los m�gly�m, de nem akartam elmondani neki, mi is volt az. Az csak m�g jobban megr�zn�, �gy is el�g feld�lt volt.

• Nem �rtettem a t�zet �s a f�st�t. – gondolkodott hangosan. A szeme m�g mindig k�nnyben �szott, a hangja pedig ugyan olyan megt�rt, mint amikor fel�bredt.
• Nem hiszem, hogy nagy jelent�s�ge lenne. – legyintette k�nnyeds�get tettetve, majd az �lembe h�ztam Bell�t.

Kin�ztem az ablakon, a nap lassan v�nszorgott felfel� az �gen, de a felh�takar� nem engedte, hogy a sugarai el�rj�k a f�ldet. �reztem, ahogy Bella a mellkasomba temeti az arc�t, ahogyan a forr� k�nnyei leg�rd�lnek az arc�r�l a mellkasomra.

• L�tnom kell Jacobot. M�g egyszer, utolj�ra. – motyogta
• Bella, Jacob egy v�rfarkas…- kezdtem volna ellenezni, de a tekintet�t r�m emelte, k�nnyes szeme f�jdalmat t�kr�z�tt. Elford�tottam a fejem, majd mikor visszan�ztem r� �sszeszedtem minden er�m.
• Ahogy szeretn�d. Felh�vhatom, ha szeretn�d. – aj�nlottam, egy rezzen�stelen maszkba helyezve az arcom. Nem akartam, hogy Bella l�ssa az aggodalmaimat.
• De Bella. Nem akarsz t�bb id�t? –k�rdeztem
• Nem! – v�gta r� egyb�l.
• Rendben, megmondtam, hogy a te d�nt�sed. – mondtam
• Felh�vjam Jacobot? – k�rdeztem
• Biztosan alszik m�g, hagyd. Majd d�lut�n �tmegyek, ha nem j�r�r�zik. – mondta
• Azt hittem a kuty�k kor�n kelnek. – motyogtam az orrom alatt.
• Tess�k? – k�rdezte. Az emberi f�lei nem hallott�k meg a halk hangomat.
• Nem mondtam semmit. – hazudtam.

Hosszas csend k�vetkezett. Ahogy r�  n�ztem, �jra elt�lt�tt az �rz�s. Az, hogy � engem akar, �s �n �t, hogy semmi nem v�laszthat el minket. Semmi, �s senki. M�g Jacob sem. Valahol meg�rtettem Bell�t, hisz a legjobb bar�tja volt. Nagyon sokat jelentett neki, bevarrta a sebeit. �s ha Bella nem is tud r�la, �n tudom, hogy vannak hegei. A sebek nem m�lnak el nyomtalanul. F�ltettem �t, hisz a hegei m�g mindig felszakadhattak, b�rmennyire is begy�gyultnak hitte �ket. De ezeket a hegeket semmi nem t�nteti el, m�g a v�mp�r m�reg sem. Bella m�g is b�zik bennem, �jra, �s �jra megb�ntom, de � b�zik bennem. M�r az is hatalmas nagy aj�nd�k volt, hogy visszafogadott azok ut�n, amit vele tettem. De am�g ez nem t�rt�nt, meg csak Jacob volt neki, senki m�s. Annak ellen�re, hogy ut�ltam, ami�rt meg akarja szerezni Bell�t m�g mindig h�l�t is �reztem, ha r� gondoltam. �letben tartotta Bell�t, �s ezzel engem is. �letben tartotta az �letemet.

• Most felh�vn�d? – k�rdezte Bella. Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba.
• M�r ennyi az id�? – k�rdeztem az �r�ra meredve.
• Igen, m�r ennyi. – nevetett Bella, de nem �szint�n.
• Gyorsan telik az id�. – s�hajtottam. – Igen, h�vom, de nem akarsz vele ink�bb te besz�lni? – k�rdeztem.
• Nem, �n csak �l�ben. – mondta
• Rendben. – v�laszoltam, majd el�h�ztam a zsebemb�l a telefont.
• Mi a sz�m? – k�rdeztem, �s m�g magam is meglep�dte, milyen k�nnyen tudom most ezt kezelni.

Bella megmondta Jacob telefonsz�m�t, be�t�ttem �s t�rcs�ztam.

• Hal� – sz�lt bele egy rekedtes hang. Mintha most kelt volna.
• Szia Jacob, Edward vagyok. Bella tal�lkozni szeretne veled. – sz�ltam bele.  A hangom nem volt mogorva, ink�bb kedves. Bella kikerekedett szemekkel b�mult r�m. Figyelmen k�v�l hagytam, �s pr�b�ltam csak a telefonra koncentr�lni.
• Igen, mikor? �s hol? – k�rdezte Jacob m�g mindig rekedtes hangon, de � sem volt t�l mogorva.
• B�nn�d, ha ide k�ne j�nn�d? A fel�gyeletem alatt akarom tartani, Victoria miatt.
• Ami azt illeti, �n is tudok r� vigy�zni. De ha nincs m�s lehet�s�g, akkor oda megyek. – Tudtam, hogy b�rmilyen lehet�s�get megragad, hogy Bell�val tal�lkozzon, m�g ide is elj�nne.
• Neked mikor felel meg? – k�rdeztem
• Ma nem �n vagyok a soros a j�r�r�z�sben, sz�val b�rmikor. – a hangja m�r-m�r feld�lt volt. Hallani lehetette, hogy er�fesz�t�sbe ker�l neki, hogy �gy besz�ljen velem.
• Akkor gyere �t. – k�rtem
• F�l �r�n bel�l ott leszek. De v�rj, �tl�phetem a hat�rt? – k�rdezte hitetlen�l
• Igen, gyere nyugodtan. – mondtam. A vonal egy kattan�ssal megszakadt. �sszecsuktam a telefonom, majd Bell�ra pillantottam, aki v�rakoz� tekintettel n�zett r�m. 
• Ide j�n. – jelentettem ki, mire Bella szemei m�g jobban elkerekedtek.
• Mi? Ide? De h�t, hogyan? – k�rdezte leveg� ut�n kapkodva
• Bella, nyugi! – nyugtattam, de a szemei k�nnybe l�badtak.
• Mi a baj? – k�rdeztem hirtelen.
• F�lek. – suttogta. – Most el kell t�le b�cs�znom. – �reztem a hangj�n, hogy er�s akar maradni. Nem akar elt�ntor�tani a d�nt�semt�l.
• M�g mindig nem akarsz t�bb id�t? – k�rdeztem.
• Nem. – r�zta a fej�t.
• Bella, �n nem akarom, hogy te is �tv�ltozz. �n nem v�lasztan�m magamnak ezt az �letet. Tudod, mit szeretn�k? – tettem fel a k�lt�i k�rd�st. Bella csak engem n�zett. – Ha megtehetn�m, gyerekeket szeretn�k, v�gig szeretn�m n�zni, ahogyan feln�nek. Meg akarom �lni, ahogyan meg�regszem. Szeretn�k egy kis h�zat a v�ros k�zep�n, ahol majd egy�tt n�zhetn�nk egym�s kez�t fogva, �sz hajjal a verand�n �lve, ahogy az unok�ink a p�zsiton j�tszanak. �s veled kar�ltve, mikor m�r nagyon id�s leszek meghalni. Le szeretn�k �lni veled egy boldog, emberi �letet, egy olyan vil�gban, ahol nem l�teznek v�mp�rok, �s v�rfarkasok, nincs gyilkol�s, �s v�rszomj. Legal�bb nem szeretn�k tudni r�la, hogy ilyen emberi �letem sor�n valaha is l�tezett. �n csak egy norm�lis emberi �letet szeretn�k, �s semmi m�st. Bella, �n nem v�lasztottam volna magamnak ezt az �letet! – ism�teltem magam. – Nem akarok v�mp�r lenni, nem akarok tizenh�t �ves maradni �r�kk�, t�ged akarlak. De �n ezt m�r nem tehetem meg, Bella! Te ezt k�sz�lsz feladni! Ezt a j�v�t! Csak gondolj bele, hogy mi mindent vesz�tesz! K�rlek, csak egyszer gondold �t! – a monol�g v�g�re a hangom m�r k�ts�gbeesetten k�ny�rg� volt.

Bella lehunyta a szem�t, �s  �n csak b�multam. �jra �s �jra eszembe jutott, hogy egy ilyen gy�ny�r�, �s tiszta lelk� teremtm�nyb�l nem lehet olyan sz�rny, mint amilyen �n vagyok. Lehetetlen!

• Edward, ez mind sz�p �s j�, de nekem nem lehet boldog �letem n�lk�led! �s – b�r nem ez az egyetlen ok, ami�rt �t szeretn�k v�ltozni – mivel neked nincs lehet�s�ged embernek lenni, �n fogok �tv�ltozni. �n is szeretn�m ezt a j�v�t, de nekem nem lehet ilyen j�v�m! N�lk�led tudod, hogy hogyan tudn�m elk�pzelni a j�v�m? Tudod te, mennyire szeretlek egy�ltal�n? – k�rdezte, csak apr�t b�lintottam.
• N�lk�led a j�v�m csak egy �res, kisz�radt sivatag lenne. Egy megv�nhedt �regasszony lenn�k, aki mindenkit eltasz�tott maga mell�l, �s ink�bb elz�rja mag�t a k�lvil�gt�l, mintsem az eml�keire merjen gondolni. Ismerem magam, �s tudom, hogy mit tenn�k. Ink�bb csak otthon �ln�k, �s meg sem pr�b�ln�k kim�szni ebb�l, mert b�r ragaszkodn�k az eml�keimhez, de ugyanakkor f�ln�k t�l�k. Ez lenne bel�lem, Edward! Veled kell lennem, �r�kre, ahhoz, ez ne forduljon el�. K�rlek Edward! Ez az egyetlen lehet�s�g arra, hogy boldog, norm�lis �letet �ljek!
• Norm�lis! – horkantam fel. – Bella, szerinted norm�lis, hogy �llatokat �l�nk az�rt, hogy �letben maradjunk? Norm�lis, hogy nem vagyok ember? – k�rdeztem halkan. Feld�lt voltam, de tudtam, hogy igaza van. �rvelni pr�b�ltunk mindketten, �s tudtam, hogy � fog nyerni.
• Edward, �n csak veled akarok lenni, �r�kre! – mondta majd hozz�m b�jt, �s �jra kicsordultak a k�nnyei. Kezeimet az arc�ra tettem, a b�re szinte �gette a j�ghideg kezeimet.
• Ne haragudj r�m, �n, csak meg akarlak �vni ett�l. – mutattam v�gig magamon. Ajkaimat a homlok�ra szor�tottam, amikor hallottam. hogy csengetnek.
• Ki kell nyitnom, a t�bbiek vad�szni mentek. – s�hajtottam.
• Lej�ssz, vagy itt maradn�l? – k�rdeztem Bell�ra n�zve.
• Itt maradok, rendbe teszem magam, �s majd lemegyek. Addig v�rjatok. – motyogta.
• Ahogy szeretn�d, szerelmem. – suttogtam gyeng�den a f�l�be.

Fel�lltam az �gyr�l, m�g egy gyors cs�kot lehelve Bella ajkaira. Lementem, �s ajt�t nyitottam.

• Szia, Jacob. – ny�jtottam ki a kezem fel�.
• Szia. – k�sz�nt, �s megragadta kezem. Hallottam, ahogy gondolatban elmond mindennek, de nem �rdekelt.
• Bella? – k�rdezte miut�n elengedte a kezem.
• Mindj�rt j�n. – mondtam, majd a nappaliba s�t�ltam.
• K�rsz valamit? – k�rdeztem csup�n illedelmess�gb�l.
• Azt hiszi, majd elfogadok b�rmit is ebb�l a v�mp�rtany�b�l? – horkant fel Jacob gondolatban.
• Ha nem, h�t nem. – mondtam, majd le�ltem a kanap�ra.
• T�nj el a fejemb�l! – kiab�lt. Nem sz�ltam vissza neki, Bella miatt. Miatta t�rtem el ezt, �s pr�b�ltam j� k�pet v�gni a dologhoz, de m�r kor�ntsem ment olyan j�l, mint a telefonban.

Bella p�r m�sodpercen bel�l megjelent a l�pcs� tetej�n. Lass� l�ptekkel, �s f�lelemmel telt szemmel j�tt lefel�. Egyszer r�m pillantott, �s l�ttam, ahogyan a k�nnycsepp �jra megcsillan az arc�n. Majd mikor Jacobra n�zett az arca eltorzult a f�jdalomt�l. Tudtam, mi�rt. El kellett b�cs�znia t�le…�r�kre.