Bella szemszöge 
 
Az életem új fejezetet nyitott. Nincsenek többé mesebeli lények. Vagy is hát de, épphogy én is egy legendás mesebeli lény lettem. Egy ember lány. Aki szívét, lelkét, és mindenét feláldozta az igaz Szerelemért. Érte. Kinek Arany szeme van, haja bronzvörös. És a legodaadóbban szereti az ő kis családját. Minket. 
Pár hónapja lettem e mesebeli család „vérbeli” tagja. Vérbeli, vicces ez a gondolat. Hiszen mi, kiknek hófehér bőrük van, a vért tápláló testet édesdeden magunkhoz csalogatjuk, majd lecsapunk rájuk. Áldozatul esnek. Akaratom ellenére is, de tudatomba hasított a gondolat, Vámpír vagyok, és a családom összes tagja az. Na jó egy tüneményt leszámítva. A lányomat. Edwarddal eltöltött mézesheteken Esme szigetén tudtam meg hogy a világ legszebb kislányát várom. Nehéz volt. De ez már nem számít, hiszen ő itt van nekünk, senki és semmi nem veheti el tőlünk. Minden csodálatos.  
December 6-át írunk a naptárba. Renesmee tudja, hogy ma este lopódzik a Mikulás az ablakához, és a cipőjébe ajándékokat rejt.  
Nessie nem a korához képest fejlődik, egy normális kislány az ő helyében most kb. 2 éves lenne, de Nessie se kinézetre, se tudatilag nem egy 2 éveshez volt méltó. 
Kinézetére 4-5 évesnek volt mondható, de tudatilag 6-7 évesnek mondanám. Nagyon értelmes kislány. Jobb, és szebb életet nem is kívánhatnék. Minden megadatott amire még álmodni se mertem volna. 
- Anya!!! – Kiáltotta Renesmee. 
- Mi az? – rontottam be szobájába. 
- Mikor jön már a Mikulás? Sehol nem látom az égen. –  Morcoskodott. 
- Kicsim – simogattam meg arcát, majd leültem vele az ágyára, és az ölembe ültettem. – A Mikulás csak akkor jön, ha te már elaludtál..  
- De miért?  
- Fél hogy lebuktatod. – Nevetett Emett az ajtóból. Majd ránk kacsintott. 
- Oh. Értem. – fújta ki a levegőt. 
Egy hideg kéz pihent vállamon.  
- Alice vár rátok. – suttogta édesen a fülembe szerelmem. 
- Alice néni mit tervez? – húzta el a száját lányom. 
Edward megrántotta a vállát. – Tudod milyen Alice. 
- Ühüm. Azt hiszem. – Nevetett Nessie. – De ugye most nem lesz hatalmas torta, rózsaszín virágszirmok mindenhol? – kérdezte megriadva lányom. 
- Ne félj Nessie, nem lesz olyan mint a szülinapod. – Nevettem 
- Akkor menjünk. – Állt fel. – Fussunk versenyt! – Ajánlotta. 
- Rendben. – kacsintottam. 
Nessie nagyon gyors volt, de még mindig le tudtuk volna előzni szerelmemmel, de nem tettük, ez a nap neki szól. Ő még gyerek, gondoltam. 
Edwarddal lelassítottunk a folyónál. Hogy Renesmee hamarabb elérje a Cullen házat. 
Láttuk a távolból hogy Jasper nyakába ugrik, és megmutatja neki az előbb történteket. 
- Ügyes vagy! – mosolygott rá Jazz. 
- Miért nem vagy Alice-el?  
- Kicsit túlfűtöttek az érzelmei, fel van pörögve.. nem enyhén… - magyarázta Jazz. 
- Nessie!! – Futott ki a házból Jacob. 
- Jake!!- ugrott Lányom legjobb barátom karjai közé. – Hiányoztál! – ütött bele Jake vállába. 
- Te is ! – vigyorgott. 
Rosalie és Emmett sétált ki a házból. 
- Fúj, de büdös van! – szólalt meg Rose. 
- Rose, kérlek, legalább ma ne! – szólt rá Edward. 
Rosie felhúzta az orrát, de betartotta amit szerelmem kért, nem tett több megjegyzést Jacobra. 
- Bella, épp időben! – Táncolt elém Alice. 
- Alice, ne! – szólt rá Edward. 
- De Edward, láttam, kérleeeek!!!  
Szerelemem egy nagy sóhaj kíséretében beleegyezett. 
- 5 perc múlva a nappaliban Bella! – csiripelte Alice, majd elviharzott, mintha ott se lett volna. 
- Mit fog velem tenni? – szörnyülködtem. 
- Ne félj, én is ott leszek!- mondta Edward a kedvenc féloldalas mosolyom kíséretében. 
Jake, és Nessie besétáltak a házba, míg Emm és Rosalie a garázsba tartottak. Edwardot neki nyomtam a ház falának, és végig csókoltam nyakát. 
- Bella! – sóhajtotta. 
Ajkaim visszatértek arcához, és bejárták minden négyzetmilliméterét annak. 
Szemei végig csukva maradtak. Mikor ajkaim elérték övéit kinyitotta szemeit és tekintetétől elvesztem. Aranybarna szeme fogságban tartott. Csontjaim szétolvadtak. Edward még közelebb hajolt arcomhoz édes illatától megszédültem. Majd ajkait enyémekre tapasztotta. Csókunk elmélyült, és szenvedélyes volt. Mikor eleresztettük egymást levegő után kapkodtam.  
- Lesz ez valaha jobb?- kérdeztem. 
- Nagyon remélem hogy nem. – válaszolt csibészes mosolyával. 
Újból közelebb hajoltam, egy csókért esedezve.  
- Bella! Azt mondtam 5 perc! – Állt közénk Alice, és lábával folyamatosan a földet dobolta. 
- Már is megyek Alice!- mondtam lehajtott fejjel. 
Megragadta csuklóm, és beráncigált a nappaliba, szerelmem mindaddig árnyékként követett. 
Alice megnyomott egy gombot a CD lejátszó kapcsolóján. A zene elindult. Ismertem, egy klasszikus volt. 
- Szabad? – kérdezte Edward Alice-től.  
Alice pukedlizett egyet előtte, majd elegáns, káprázatos táncba kezdtek. Én leültem a kanapé szélre és onnan néztem tátott szájjal táncukat. Nessie az ölembe mászott.  
- Tényleg káprázatosak. – suttogta. 
- Azok. – bólogattam hevesen. 
Mikor vége lett a számnak megköszönték egymásnak a táncot, és Alice felém sétált.  
- Most te jössz! – tapsikolt húgom. 
- Alice… - kezdtem.. 
- Nem Bella, nincs kifogás, hidd el menni fog! – bíztatott. 
Nehézkesen felemelkedtem a kanpapéról, és Edward felé közelítettem. Ő kitárta előttem karjait. Elvánszorogtam odáig. Alice elindította a zenét. 
- Ne aggódj, menni fog! – bíztatott. 
Arcomra egy éles fintor ült ki. 
- Bella – szólt Edward lágyan. – Csak a szemeim nézd, semmi másra ne figyelj!  
Szerelmem kérését betartottam, és csak a szemeit figyeltem, ahogy az aranybarna szín még lágyabbá válik, ahogy szemei mérhetetlen szeretetet sugároznak, teljesen ellazultam, és már csak azon kaptam magam, hogy a számnak vége szakad. 
- Látod Bella, én megmondtam – nevetett húgom. 
- Igen, azt hiszem. 
- Én pedig tudom. – mondta szerelmem. 
- Anya, csodálatos voltál. – szaladt mellém Renesmee. 
- Köszönöm. – suttogtam fülébe. 
Az egész délutánt a Cullen házban töltöttük, láttuk a család összes tagját táncolni. Ahogy Carlisle megforgatta Esme-t, és a lányom örökre bennem marad a képe. Vagy Edward és Rosalie fantasztikus táncát. Mindenki a nappaliban ült a TV-t nézve. Valami bugyuta hálaadási film ment. 
Nessie már majdnem aludt Jake ölében. 
- Ideje hazamennünk, nemsokára megérkezik a Mikulás. – kacsintott Edward. 
Jacobtól átvettem Renesmee-t és szoros ölelésembe zártam. 
Otthon befektettük ágyába, betakartuk, és egy-egy puszit nyomtunk az arcára. 
- Aludj Tündérkém. – simítottam meg arcocskáját. 
Edward behozta a gardróbba rejtett Mikulás csomagot Nessie számára, és az ablakába tette. 
Telis tele volt mindennel, amit szeret, csokoládé, narancs, és a többi „finomság.” 
De a csomag legalján egy ezüst karlánc állt, melyről egy medál lógott le. A medálba pedig ez volt karcolva : Je Vous Aime  
lefordítva : szeretlek. 
Ez volt Edwarddal a közös ajándékunk számára. 
- Hagyjuk, hagy aludjon – fogta meg kezem szerelmem, és a saját szobánkba húzott. 
Eldőltünk az ágyon, és ezen az éjszakán semmi másra nem volt szükségünk, csak egymás közelségére, illatára, gyönyörű pillantására, érintésére. 
Ez a nap így volt tökéletes.