7. fejezet - Filmszakadás
Kíváncsi voltam, hogy miért hív sétálni Bella hajnalban, de miért ne mennék? Lehet, hogy buli lesz ez az egész, bár ahhoz Bella túl komoly. Az erdő közepén, egy tisztáson megálltunk, ott végre megszólalt:
(Emmett szemszöge)
Kíváncsi voltam, hogy miért hív sétálni Bella hajnalban, de miért ne mennék? Lehet, hogy buli lesz ez az egész, bár ahhoz Bella túl komoly. Az erdő közepén, egy tisztáson megálltunk, ott végre megszólalt:
- Ki az a Tanya? – ez a kérdés meglepett, ezek szerint az én kedves bátyám nem mondta el neki.
- Ő és a családja Denaliban élnek. Ott Tanya a családfő. Amikor együtt laktunk velük, akkor Tanya rendesen rámászott a Rómeódra, de ő mindig visszautasította.
- Oh. – csak ennyit bírt kinyögni. – Akkor most elmegyek vadászni.
Valamit mondani akartam neki, de ő már elfutott, ezért visszafutottam a házba. Edward a nappaliban várt rám, elég idegesnek tűnt. Fel s alá járkált.
- Nyugi, Öcsi! Még a végén elkoptatod a padlót.
- Hol van Bella?
- Elment vadászni.
- Miért hívott el „sétálni”?
- Érdeklődött Tanya iránt.
- És mit mondtál neki?! – a szemei elfeketedtek.
- Mindent elmondtam neki, mert joga van tudni a dolgokról, és ahogy levettem te nem mondtál neki semmi érdemlegesest, amitől ő még rosszabbul érezte magát.
- De akkor is! Remélem, hogy cenzúráztad a történetet! – az egész ház az ő ordítozásától zengett. Én elhiszem, hogy dühös, de akkor is…
Miután kitombolta magát felrohant Bella szobájába és hangos csattanással becsapta az ajtót.
(Bella szemszöge)
Nem tudom megérteni, hogy miért nem mondta el nekem, bár lehet, hogy én is így tettem volna az ő helyében. Ezt meg kell vele beszélnem. Feltápászkodtam a kidőlt farönkről, amin eddig ültem, és a szokásosnál is gyorsabban futottam, ami meglepett. A házba szó szerint úgy estem be.
- Na mi van kiscsaj? Nem működik a féked? – válaszra sem méltattam Emmett újabb poénját, inkább felkeltem a földről és rögtön a lényegre tértem.
- Hol van?
- A szobádban vár és próbál lenyugodni. – mondta Alice miközben vidáman kézen fogva sétáltak le a lépcsőn Jasperrel. – Minden rendbe fog jönni.
Alice mindent tudó mosolya megnyugtatott. Ismét futni kezdtem. Elhaladtam a nevető páros mellett a lépcsőn majd a szobámba is beestem. Edward elkerekedett szemekkel nézte,ahogy végig terültem a padlón. Szitkozódva keltem fel.
- Ez mi a csuda volt? – kérdezte döbbenten.
- Nem tudom. Kinek a képessége a rettentően gyors futás?
- Az enyém.
- Hogy bírod te ezt? Eddig kétszer futottam ekkora sebességgel és mind a kétszer úgy estem be a helyiségekbe.
A nyafogásomat hallva nevetésben tört ki. Legalább megnevettettem, ez is valami. Felhúzott maga mellé az ágyra, végig feküdtünk rajta, szorosan egymás mellett.
- Miért nem mondtad el a Tanyás ügyet? – kérdeztem a hosszúra nyúlt csöndet megtörve.
- Azt gondoltam, hogy talán rosszul esne neked ez az egész. Tudod, én sose szerettem senkit sem szerelmemmel. Tanya úgymond szerelmes belém, de én sosem gondoltam vagy tekintettem úgy rá, mint ahogy ő rám. Nekem csak és kizárólag te vagy a társam. Te jelented nekem az életet. Örökké veled leszek.
Boldog voltam Edward szavaitól. Madarat lehetett volna velem fogatni. Már a Denali-klánnal való találkozástól sem féltem, mert tudtam, hogy Edward mellettem lesz és biztos voltam abban is, hogy igazat mondd Edward. Szeret engem!
- Én is szeretlek!
Valamit mondani akart, de én egy szenvedélyes csókkal elhallgatattam. Talán órákig is csókolóztunk, amikor meghallottuk a lenti zajokat. Jasper és Emmett sakkozni készültek és fogadtak is, csak arról lemaradtunk a hevességünk miatt. Szétváltunk és lesétáltunk a többiekhez a nappaliba. Ott már javában folyt a harc. Hiába kutakodtunk a gondolataikban, nem derült ki hogy miben fogadtak. Fél óra elteltével Emmett kiáltott fel diadalittasan.
- Most pedig fizess!
- Oké, oké! Ne siettess!
Jasper arcán tisztán látszódott, hogy valamire nagyon koncentrál, és akkor elfogott a vágy, hogy leteperjem Edwardot. De ezt a vágyat tudtam uralni. És akkor leesett, hogy mit kell csinálnia Jaspernek.
- Emmett Cullen! Tudom, hogy a te ötleted volt! Hogy tehetted? Ha ezt túl élem utána menekülj előlem!
A többiek – Jasper kivételével- nevetésben törtek ki a kiabálásom hallatán. Edward hirtelen elém lépett és vadul megcsókolt. Úgy látszik ő nem tudott magán uralkodni, és lassan én is kezdtem elveszíteni a kontrolomat, ezek szerint Jasper még többet beleadott és lehet, hogy Edward csókja is nagy szerepet játszott. A csók után filmszakadás, nem emlékszem arra, hogy hogyan kerültünk a szobámba, ami most romokban hevert. Edward ölelő karjaiban „ébredtem fel”.
- Az történt, amire gondolok? – hebegtem.
- Azt hiszem.
Hallottuk, hogy a földszinten a többiek nagy zajt csapnak. Ismeretlen vámpírok szagát is éreztem, tehát megjött a Denali-klán.
- Hé srácok, ha végeztetek, akkor jó lenne, ha még ma lejönnétek, mert vendégeink vannak.
Emmett elmés megjegyzését egy csattanás követett, valószínűleg Rosalie díjazta a férjét. Riadtan néztem Edwardra, aki ingerülten nézett vissza rám. Kelletlenül felkeltem Edward karjaiból és elindultam a gardróbom felé. A semmiből utánam nyúlt Edward és magához húzott.
- Bánod? – kérdezte gyengéden suttogva.
- Bármilyen furcsa is, de nem. Ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok. – suttogtam vissza. – De ideje lenne lemennünk. Nem illik megvárakoztatni a vendégeket.
Együtt mentünk be a gardóbomba, ahol nem csak az én ruháim voltak kivételesen, hanem három váltás Edward ruháiból is.
- Alice.
Alig két perc alatt már teljes harcdíszben álltunk mindketten a szoba közepén.
- Irány az állatkert!
Emberi tempóban, kézen fogva mentünk le. Amint leértünk én „bekapcsoltam” a gondolatolvasást, tudom, hogy nem tisztességes, de kíváncsi vagyok, szánalmas mentség, de legalább igaz. A képesség aktiválásával egyidejűleg egy szőke- rózsaszín hajú lány vetette magát Edwardra. Természetesen ő rögtön lerázta magáról a lányt, aki ezt nem nézte jó szemmel.
- Üdvözöllek titeket! – köszöntötte a klánt Edward. – Bemutatom nektek Bellát, a társamat. Bella, ők itt Tanya, Kate, Irina, Carmen és Elezar.
Olyan büszke volt Edward amikor kiejtette azt a szót, hogy „a társam”, nevetnem kellett volna, de nem tettem. Nagyon rosszul vette volna ki magát.
- Sziasztok! – köszöntem a vendégeknek.
Carmen, Elezar és Kate odajöttek hozzám és megöleltek. Irina bizalmatlanul méregetett, Tanya pedig Edwardot nézte, a szemében különös csillogás volt. Azt hittem már túl vagyok a nehezén, de ismét tévedtem:
„Edward, miért őt választottad? Nem is illik hozzád, nem is szép. Miért ő, amikor itt vagyok neked én. Hiszen nekünk múltunk van!”
Edward kővé dermedt, én pedig nem tudtam, hogy mit tegyek, de gyorsan döntöttem: eltűnök innen amilyen gyorsan, csak tudok. Edward gyorsaságát használva egy szempillantás alatt eltűntem a házból és rohantam az erdőben.
|