�gy �reztem, hogy mindegy hogyan, de t�voznom kell a teremb�l ahol a m�ltam �sszegy�lt. H�l�s voltam Alecnek �s Jane-nek, hogy kik�s�rtek. �gy tervezt�k, elmegy�nk v�s�rolni Heidivel, de k�zbej�tt nekik valami, ez�rt megl�togattam Marcust a szob�j�ban. R�vid besz�lget�s ut�n elmentem a szob�mba. Lefek�dtem a francia�gyam k�zep�re, �s a plafont kezdtem el fix�rozni. Teljesen letagl�zott a Cullen csal�d itt l�te. Mi�rt kellett nekik �jra felbukkanniuk az �letemben? 152 �ve nem hallottam r�luk semmit, erre most, amikor m�r t�ltettem magam rajtuk, megjelennek, itt, ahol otthon �rzem magam, Vannak �j sz�leim, �s bar�taim, van �j �letem �s j�v�m. Az elm�lked�semb�l az ajt� fel�l j�v� kopog�s zavart fel. Nem volt kedvem beleszagolni a leveg�be, hogy azonos�tsam az illet�t, aki be akar j�nni, mert a szob�mba csak Jane vagy Alec szokott bej�nni. K�t l�legzetv�telt hallottam, teh�t mindketten elj�ttek.

- Jane, Alec! Tudj�tok, hogy kopog�s n�lk�l is b�rmikor bej�hettek.

- Mi nem Jane �s Alec vagyunk, de az�rt bej�het�nk?

Az ajt�  fel� ford�tottam a fejem. Az Ajt�ban Jasper �s Alice �llt.

- Ti is bej�hettek. – fel�ltem, �k pedig bej�ttek.

Becsukt�k az ajt�t maguk m�g�tt majd le�ltek mell�m  �s Alice agg�dva n�zett a f�rj�re.

- �r�l�nk, hogy �ps�gben �jra l�thatunk. – mondta boldogan az egykori legjobb bar�tn�m  �s meg�lelt.

- �n is �r�l�k nektek.

- Hazudsz, Bella. De meg�rt�nk. Tudod kellemes csal�d�s �rt minket, amikor megl�ttunk itt. – k�rd� tekintetemet l�tva Jasper folytatatta. – H�rom �vvel az ut�n, hogy elhagytunk t�ged visszament�nk Forksba, mert Alice nem l�tta m�r egy ideje a j�v�det. Elment�nk a h�zatokba, ami elhagyatott volt. El�sz�r azt hitt�k elk�lt�zt�l, de Edward ezt nem tudta elfogadni. Eg�sz nap keresett t�ged, azt�n az erd�ben tal�lkozott Jacob Black-kel. � elmondta a b�ty�nknak, hogy meghalt�l m�r egy �ve, Charlie pedig p�r napra r�, hogy mi elment�nk. Ezut�n elhagytuk Forks-ot �s az �ta se ment�nk vissza. Edwardnak t�bb mint sz�z �v�be telt, hogy feldolgozza a hal�lodat. Teljesen feladta az �let�t, folyton mag�t hib�ztatta az ap�d hal�la �s a te hal�lod miatt. Kicsin�lt az �rzelmeivel. Alice-szel t�bbsz�r hosszabb id�re elhagytuk a csal�dot, de mindig visszament�nk. P�r hete megh�vott minket Aro, hogy lakjunk itt p�r �vet. Megvitattuk a dolgot �s, mint l�tod, itt vagyunk.

Jasper befejezte a mes�l�st. �n v�gig gondoltam, amit mondott. Sok dolog a hely�re ker�lt.

- Aha, �rtem. Teh�t Jacob j�l v�gezte a dolg�t. – a v�g�t m�r csak suttogtam, de �k term�szetesen meghallott�k.

- Mi?! Jacob hazudott? Hogyan tudta �tverni Edwardot?

Gyorsan v�giggondoltam a dolgokat: ha nem mondom el nekik, akkor is kiszedik bel�lem, vagy pedig �nsz�ntamb�l elmondom �s  �gy meg�szom a k�nos pillanatokat. D�nt�ttem. �nsz�ntamb�l elmondok nekik mindent. �gy lez�rhatom a m�ltamat, �s ir�ny a j�v�!

- Miut�n elmentetek r�  egy h�tre Charlie-t meg�lte Victoria. Alice, hadd mondjam el, azt�n k�rdezhetsz. – l�ttam, hogy k�zbe akar v�gni, de miut�n megk�rtem, hogy ne tegye nyugodtan elhelyezkedett mellettem. -  A szemem l�tt�ra �lte meg, ha Jake nem j�n id�ben tal�n m�r t�nyleg hat l�b m�lyen oszladozn�k. Kider�lt,hogy La Push-ban  egy farkas falka �l, �s Jacob az egyik vezet�je. Charlie temet�se ut�n Jacobhoz �s Billy-hez k�lt�ztem a rezerv�tumba. T�bb mint m�sf�l �vig v�mp�rokt�l mentesen �lt�nk. De egyik nap Seth, Jacob �s �n elment�nk az erd�be kir�ndulni. Egy fa m�g�l el�ugrott Victoria �s Laurent. Laurent egyb�l Seth-re t�madt, aki akkor m�g fiatal �s tapasztalatlan farkas volt. J�l harcolt, de seg�ts�gre szorult, �s h�t… Jacobnak d�ntenie kellett: ha seg�t Seth-nek engem a biztos hal�lba tasz�t, ha nem akkor pedig Steh-et. Mindkett�nknek seg�teni akart, de mint azt tudjuk ez lehetetlen lett volna. Victoria egyb�l kihaszn�lta Jacob gyenge pillanat�t �s elkapott. S�lyos s�r�l�seket okozott nekem, de meg�lni nem volt ideje, mert egy v�mp�rn� megjelent. A l�ny l�tta, hogy belehalok a s�r�l�seimbe, ez�rt megharapott, azt�n meg�lte Victoria-t. H�rom napon �t tartott az �tv�ltoz�s. Amikor v�ge lett mindent m�sk�pp �rz�keltem, de gondolom, ezt nem kell r�szleteznem. Jacob �s Rosa – a megment�m- bev�s�d�tt. Egy �ven kereszt�l vigy�ztak r�m �s seg�tettek t�l�lni az �jsz�l�tt kort. Amikor m�r stabilnak �reztem magam megk�rtem �ket, hogy k�s�rjenek el ide. R�j�ttem, hogy a farkasokat nem l�tod, ez�rt Jacob is elk�s�rt, �s m�g megk�rtem �ket, hogy mondj�k azt mindenkinek, aki r�lam k�rdez, hogy meghaltam. Aro egyb�l bar�ts�gos volt velem, befogadott �s a l�nya lettem. Ez 150 �ve t�rt�nt.

Mind a ketten elkerekedett szemmel hallgatt�k a t�rt�netemet. M�g �n is l�ttam rajtuk a meglepetts�get, pedig nem rendelkezem Jasper k�pess�g�vel. Biztos voltam benne, hogy rengeteg k�rd�s cik�zik a fej�kben �s azon tanakodnak, hogy melyiket tegy�k fel el�sz�r.

- Sz�val a trag�di�k miatt j�tt�l v�g�lis ide? –  k�rdezte Alice.

- Nem. K�v�ncsi voltam a „nagy” Volturira, akikr�l Rosa annyit mes�lt nekem. De itt nagy meglepet�s �rt: munk��rt j�ttem �s helyette szeret� csal�dot tal�ltam. Alice, lenne egy k�rd�sem: mi�rt nem b�cs�zt�l el t�lem akkor? – k�rdeztem p�r perc cs�nd ut�n.

- Mr. B�skomors�g nem engedte. El akartam, de t�nyleg.

L�ttam rajta, hogy igazat mond. Meg kell neki bocs�jtanom, hisz nem az � hib�ja.

- Neked hiszek.

- Csak Edwardnak nem, igaz?

- igen Jasper. Sajn�lom, de nekem m�r akkor sok volt.  Tudom, hogy nem szeret �s, hogy nem vagyok neki el�g j�. Elfogadtam ezt �s t�ll�ptem rajta. – vagy legal�bbis ezt mondogatom, fejeztem be magamban a mondatot.

Igyekeztem pal�stolni az �rzelmeimet, amik felsz�nre akartak t�rni. Rem�ltem, hogy Jasper nem vett �szre semmit sem a f�jdalmamb�l. R�juk n�ztem �s a szemeikb�l f�jdalmat �s gy�tr�d�st olvastam ki.

- Bella, Edward m�g mindig szeret t�ged. Az�rt ment�nk el, hogy meg�vjunk t�ged a vil�gunkt�l. Edward az �ta sz�mtalanszor megb�nta a d�nt�s�t. �s mint m�r eml�tettem az �ll�t�lagos hal�lh�red ut�n is mag�t hib�ztatta mind a mai napig.

- Sajn�lom Jasper, de �n ezt az „Edward m�g mindig szeret”  dolgot nem tudom elhinni.

Alice arc�n f�jdalom �s meg�rt�s suhant �t. Nem tudom mit gondolt. Tal�n azt, hogy most majd a b�tyja karjaiba fogok omolni? H�t nem! Ezt meg kell �rtenie. B�rmilyen f�jdalmas is ez sz�m�ra.

- Hagyjuk most ezt. Ink�bb mes�lj az �letedr�l! – mondta Alice figyelem elterel�s k�ppen.

- Im�dok itt �lni. Mindenki nagyon kedves velem, �s elfogadj�k azt is, hogy �n m�s vagyok, mint �k. �s most m�r nekem is vannak testv�reim. Alec �s Jane az els� egy-k�t h�napban el�g bizalmatlanok voltak velem, de ez is megv�ltozott. Persze Jane-t a mai napig nagyon zavarja, hogy engem nem k�nozhat, meg amikor �ppen kedve tartja.

Rengeteget mes�ltem nekik az �j �letemr�l �s  �gy l�ttam, hogy �r�lnek a boldogs�gomnak. Sajnos eg�sz v�gig takargatnom kellett a val�di �rzelmeimet, amik nem �lltak m�sb�l csak f�lelemb�l  �s f�jdalomb�l. Nem hagyhattam, hogy Jasper meg�rezze, mert egyb�l el�ruln� Edwardnak, ak�r akarja, ak�r nem �gyis az lenne a v�ge.

- Nekik mi�rt engeded meg, hogy bulit szervezzenek neked? –  k�rdezte hirtelen Alice.

Hossz�  percekig t�prengtem a v�laszomon, de �k t�relmesen v�rt�k. �gy d�nt�ttem, hogy ebben is elmondom nekik az igazat.

- Tudj�tok Aronak ez nagy �r�met okoz. Marcusr�l nem is besz�lve. Marcus �ll�t�sa szerint olyan vagyok, mint Didyme, a halott feles�ge, mert � is sz�nfolt volt anno, mint most �n. �s ha Marcusnak az �r�met okoz, hogy szervez egy bulit nekem, akkor �m legyen. �n nem �llok az �tj�ba. – egy�tt mosolyogtunk.

Alkonyodott: ez a kedvenc napszakom. Alice �s Jasper t�vozott a szob�mb�l. Tudtam, hogy m�r csak k�t �r�m van az �nneps�gig, de valahogy sehogyse akartam felkelni az �gyamb�l. Ezen nevetnem kellett. Nem vagyok, ember m�gis nagyobb sz�ks�gem van erre a v�mp�rok sz�m�ra jelent�ktelen b�tordarabra, mint nekik. Jane a semmib�l r�m ugrott �s letepert.

- Mi a nagy nevet�s t�rgya, Nekem is mond el! �n is nevetni akarok!

- Elmondom, ha te elmondod, hogy mi�rt t�ntetek el mindannyian.

- M�r megint t�l k�v�ncsi vagy, de mivel �n is, ez�rt v�laszolok neked.

- Azon nevettem, hogy nekem nagyobb sz�ks�gem van az �gyra, mint az embereknek.

- Aha. Ezen m�r �n is gondolkoztam. Az�rt t�nt�nk el, mert Aro �s Caius h�vatott minket. Az esti �nneps�gr�l besz�lt�nk. L�nyeg�ben arr�l volt sz�, hogy mi az els�dleges teend�nk, ha megt�madnak minket.

- �rtem… Ap�m t�mad�sra sz�m�t?

- Igen. Tudod, hogy el�g h�res lett�l Aro l�nyak�nt. Term�szetes, hogy a legf�jdalmasabb ponton akarnak minket t�madni. �s a legf�jdalmasabb pont az lenne, ha t�ged elvesz�ten�nk, mert nagyon �rt�kes vagy a csal�d sz�m�ra, �s ha ez m�g nem lenne, el�g nagyon szeret�nk t�ged.

- Sz�val, ha j�l �rtem, m�r pedig biztos, hogy j�l �rtem, engem kell minden�ron megv�denetek. – b�lintott. – Tudj�tok: meg tudom magamat is �s m�sokat is v�deni.

- Aha. Ha k�pess�ggel t�madnak r�d, akkor igen, de mi lesz, ha csak �tlagosan? Akkor mit csin�lsz?

Ezen elt�prengtem egy kicsit. Jane-nek j� megl�t�sai vannak. �s j�l ismer engem is �s a k�pess�gem hat�rait is. Be kellett l�tnom, hogy igaza van.

- M�g nem tudom, de kital�ln�k valamit.

- Hagyod, hogy megv�dj�nk? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel.

- Igen. – egyeztem bele kelletlen�l.

- L�nyok, ideje k�sz�l�dn�t�k. – Heidi trappolt be a szob�mba kopog�s n�lk�l.

K�t hatalmas csomagot hozott a kez�ben, amiket lerakott az �gyra majd felr�ncig�lt minket. Azt�n besz�lni kezdett:

- K�telez�  megjelen�si forma az illend�  �lt�zet. �ratlan szab�ly, hogy ez l�nyokn�l est�lyit jelent.

Jane-nel felny�gt�nk, mindketten ut�ltuk, ha ki kellett �lt�zn�nk ellenben Heidi im�dta. Alice �s � nagyon j�l kij�nn�nek egym�ssal. K�nnyen �ssze�llt a k�p: Heidi tal�lta ki ezt a k�telez�  megjelen�si form�s h�lyes�get. Mindkett�nk kez�be nyomott egy-egy dobozt, amiben ruha volt. Az eny�m k�k volt. Ett�l �sszeszorult a sz�vem, ami m�r majdnem k�t �vsz�zada nem dobogott. Edward mindig azt mondta, hogy j�l �ll nekem ez a sz�n. Jane m�g rosszabbul j�rt, mint �n.

- R�zsasz�n? Pf�j! Ezt m�g te sem gondolhatod komolyan!

- Jane, ne hisztizz. Remek�l fog neked �llni.

-  Az lehet, de �n ezt a f�rtelmet fel nem veszem!

- De igen!

L�ttam, hogy Jane koncentr�lni kezd. Egyb�l r�j�ttem, hogy mire k�sz�l. Kitoltam Heidire a pajzsom, �pp id�ben cselekedtem. Jane el�sz�r �rtetlen�l meredt maga el�. Azt�n hamisk�san elmosolyodott, mert le esett neki, hogy �n l�ptem k�zbe.

- Te mindig olyan �nnepront� vagy! – jegyezte meg m�g mindig mosolyogva.

- Nem tudom, hogy mir�l besz�ltek, de mindegy is. Ir�ny a f�rd�szoba, �s addig nem j�tt�k ki, am�g nem lesz rajtatok az a ruha, ami most a kezetekben van.