Részlet Emily Young naplójából 

Aug. 3. 

Már egy hónapja vagyok együtt Sammel, de ilyet még sosem láttam. Most itt a kórházban elég nehéz nem haragudni rá, de szívem mélyén nem haragszom, amiért az arcom bal fele eltorzult. De ne menjünk ennyire előre. Elég átlagosan kezdődött a napom. Takarítottam és ebédre átjött Sam. Megint csak nadrág volt rajta, mint mindig, de ezt már megszoktam. Egy kis ideig beszélgettünk, meg ettünk „egy kicsit”. Ebéd után megkért, hogy menjek el vele sétálni az erdőbe. El is indultunk az erdő közepe felé, ahol egy ember se jár, csak az én nagy, fekete farkasom. Miközben járkáltunk, kérdezgettem őt Cullenékről és ő mindenre készségesen válaszolt. Épp bele akart kezdeni a saját kérdésébe, amikor megérzett valamit. Kérdeztem, hogy mit érez, de ő csak feltartotta az ujját, és csendre intett. Megfogtam a kezét, mert kezdtem félni. Ekkor a keze elkezdett remegni. Egy perc múltán már egész testében remegett. Próbáltam megnyugtatni, de nem ment. Az orrát folyamatosan föl-föl húzogatta, ki tudja miért. Elnéztem arra, amerre ő és láttam egy sötét, fehér bőrű árnyat. Nagyon hasonlított Cullenékre, de nem volt ismerős. Sam dühe nem csillapodott és pár másodpercen belül kitört belőle a nagy, koromfekete farkas. Ezzel a mozdulatával félrelökött engem és én bevágtam a fejem egy fába. Itt azt hiszem kiesett pár perc. Miután magamhoz tértem, láttam, hogy Sam valami gyors és erős teremtménnyel harcol. Felálltam és ekkor kedvesemet hátradobta az a valami és egyenesen felém repült. Rám esett, de nem fájt nagyon, mert hosszú szőrzete felfogta az esést. Mikor felkelt, én ott feküdtem alatta és néztem őt. Ahogy ugrott, nem figyelt és véletlenül a karmait végighúzta az arcom bal felén. Elég fájdalmas volt, de nem törődtem vele. Csak az számított ebben a pillanatban, hogy Samnek ne essen baja. De sajnos nem tudtam végigkövetni a harc hátralévő részét, mert gyanítom elájultam és itt, ezen a kórházi ágyon ébredtem. Ebben a pillanatban én jól éreztem magam, de hol van Sam? Körülnéztem. Sam sehol. Az éjjeliszekrényemen sok gyümölcs meg süti. Ezek csakis Leah-éktól jöhettek. És egy levél is van ott. Samtől jött.  

„Drága Emily!

Mikor ezt olvasod, én már nem leszek itt, de ha bármi baj van, hívj azonnal. A telefonod ott van a fiókban.

Nagyon sajnálom, amit veled tettem. Nem tudok tükörbe se nézni, úgy utálom magam. Ha előbb nem hívsz, akkor holnap mindenképp itt leszek. Annak ellenére, ami történt, én nagyon de nagyon szeretlek. És jóvá szeretném tenni. Ha bármi van, amit szeretnél, mondd nekem rögtön.

Addig is ölel: Sam ” 

Végre kimondta azt a szót, amit még nyíltan sosem mondott ki. Hogy szeret. Én, akármi lesz, sosem fogom őt elhagyni. Akármit csinál is. 

The End